1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
6019 VII | nem vehetett a harcban.~Sietsége tanúsítá, hogy még a harcból
6020 VIII | Nem csupán evégett van a sietségem, hanem egy különös ügy van
6021 VII | éjen-napon keresztül folytatott sietséget, s úgy segített a váltott
6022 VII | neki még több oka volna a sietségre, mint urának.~ ~
6023 IV | íróeszközt.~- Ha már annyira siettetik kegyelmetek, hát Isten neki.~
6024 VII | amíg esküje be nem telt.~- Siettetni fogjuk annak teljesülését, -
6025 X | mint vágtat tova a havas síkságon.~János pedig az összegyűlt
6026 II | a lányka még szorosabban simult apja keblére, s még mélyebben
6027 III | török urakhoz, de egyiknek sincsen, evégett magamnak kell egyet
6028 VI | tökéletes pénzaszályban sínylett, s az egyedüli pénztermő
6029 VIII | szavakat, kezeivel hadonázva, a sipkáját összetépve mérgében.~János
6030 VIII | várt egyéniség, feltett sipkával s felsőbbséget éreztető
6031 VII | szolgáltass okot, mert az igen siralmas állapot lenne, ha másokat
6032 V | Hol vagytok? - kiált siránk hangon. - Hová bújtatok
6033 II | szótalan sírásé, minő annak sírása, ki álmában kiáltani akar
6034 II | ajkaira, mint egy szótalan sírásé, minő annak sírása, ki álmában
6035 V | utánam jő, s lesz neki mit siratni harminc esztendeig!~Kozár
6036 VII | Hátha meg is halt, s ő csak sírhalmát fogja feltalálni?... Arca
6037 I | van halottja,~Reggel, este sírhat,~Akármerre menjen,~Mindig
6038 I | Hímes szép virágot~Anyám sírja fölé.~Virág legyen rajta,~
6039 I | közelebb van ahhoz, hogy sírjon, minthogy beszéljen.~A lyánka
6040 III | fiókgalamb, hogy nem sírsz.~- Nem sírok - felelt fogait összeszorítva
6041 I | énekelt ismét, hogy szinte sírtak bele.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
6042 I | anyánkhoz a temetőbe, ott sokáig sírtunk, azután pedig megéheztünk,
6043 I | érjük.~Az említett völgy egy sivár, elhagyott hely, már messziről
6044 II(5) | tanúbizonyságot Rainaud. Corona aurea, sive historia ordinis SS. Trinitatis
6045 VII | lokajt fogadott.~János gazda sóbálvánnyá meredt.~- A biz a - folytatá
6046 V | halványsárgát az ugarok helyén és sötétbarnát az őszi szántáson. Áldott
6047 II | a karaván, a völgy annál sötétebb, szorosabb, óriás sziklafalak
6048 V | vörösfenyőerdő díszlik, melynek sötétjéből oly regényesen tűnik ki
6049 I | falai is be vannak vonva sötétzöld mohával, mi közül oly szépen
6050 VII | körülfonták embermagasságú sövénnyel a lefoglalt utasokat, betüskézve
6051 VII | lefoglalt utasokat, betüskézve a sövény tetejét, hogy át ne mászhassanak
6052 VII | kenyérnek.~János odajárult a sövényhez, s fogván a tallért, monda
6053 VII | találva a székelyek által font sövényt, azt szétszedték, és feltüzelték,
6054 VII | Korán szavaira, mik az ’Aja Sofia boltozatára arany betűkkel
6055 VII | olvasni tud, s ki előtt a néma sóhaj egy kitárt könyv s a gyermeksírás
6056 II | susogá az ember bánatos sóhajjal, s azután fiához fordult:~-
6057 I | a pokolba!”~- Mondtam - sóhajt fel a fiú -, hogy nem fogja
6058 VI | Paskó.~- Ahol van ni! Már sóhajtanom sem szabad. Sóhajtson vitézlő
6059 VI | vissza.~- Igaz; igazad van; - sóhajtja Paskó, s tovább rakosgált;
6060 XI | jött ki az ajkáról, csak sóhajtott nehéz lélegzettel.~Naláczi
6061 VI | Már sóhajtanom sem szabad. Sóhajtson vitézlő uram is, ha megkívánta
6062 V | országra! Igyunk, uraim, sohse törődjünk vele, amit az
6063 V | ország-világ csodájára.~De nem soká viselheté békességgel Boór
6064 III | kívánnám tőled ingyen, nem sokallnék egypár száz aranyat érte.~
6065 V | látott, s közibe durranta a sokaságnak.~Ez szolgált vesztire! A
6066 IX | és ismét itt láthatnók soraink között ülni.~- Nyugodtan
6067 VII | meg amaz:)~Futtában írom e sorokat, mint aki két nap óta le
6068 I | két első minden rabjait sorra nézte a bégnek, az agának,
6069 VII | míg gazdája megadta magát sorsában, elővett egy kötet Horatiust,
6070 VII | szerencsétlen Boór Ádám sorsát, ki már egészen el volt
6071 II | beszélj; mert kell ismernem sorsodat, hogy azon fordíthassak.
6072 I | leánykát.~- Hogy jutottatok e sorsra, gyermekem? Nincsenek szülőitek,
6073 II | lelkét, s midőn leroskadtak sorsuk terhe alatt, én vígasztalám
6074 II | holmi gindár bokor s a törpe sóskafa, melynek lombjain elszórt
6075 XI | velencei tízek tanácsa, nem is spanyol inquisitio tribunal, ahol
6076 II(5) | Redemptione Captivorum. Praynál. Specimen Hierarch. Pars II. pag.
6077 II(5) | aurea, sive historia ordinis SS. Trinitatis de Redemptione
6078 V | elcsalta a jószágomat, ez stellionanus!~- Ebnek kellett a kend
6079 XI | álorcás, házasságtörő és stellionatusban lélegző, háromszorosan bűnös, -
6080 X | bekövetkezik, felhagy őkegyelme a strázsálással, s ugyanazért ez időköz
6081 VII | mászhassanak rajta, s úgy strázsálták őket a rögtönzött vesztegintézetben,
6082 X | öccsét szépen beletakargatá a subába, s feje alá téve tarisznyáját,
6083 X | közepén, leteríté mellé subáját és nekiheveredett, amidőn
6084 VII | haladni a dolgot, míg a sükertelenség dühre fogja gerjeszteni
6085 X | neki jutalmul, ha terve sükerülend.~Az öreg ezzel visszament,
6086 X | mely neki annál könnyebben sükerülhetett, minthogy öccse saját szavaiként
6087 X | gazda minden kutatásának sem sükerült kitudni, hogy hol lakik
6088 VIII | rendesen el szokták azokat süllyeszteni. Nekünk is így kellett volna
6089 V | mondogatják: - maradt még számára sült és cukros lepény” amidőn
6090 I | tovább.~- Hogyne mennénk? - sürgeté a nő -; az idő szép, és
6091 IX | általunk rábízott ügyeket sürgetni járt, hanem saját magának
6092 VI | egyik követ a másikat érte sürgetve a még le nem fizetett adót,
6093 II | naponta csak hat óra hosszat süt verőfény, az sem talál semmit
6094 X | asztalról, s megtámadójára süté; de reszkető keze rosszul
6095 I | ott a tűznél zsiványok sütnek ökröt, s a füst a föld alól
6096 IV | ötszörnél többször ki nem sütötte az idő alatt fegyverét,
6097 X | sokáig fenn voltak, mert sütöttek, főztek az újévre, s Jánosnak
6098 V | többinek pedig az udvaron kívül süttetve egy ökröt s leküldve néhány
6099 VII | emberek előtt megemelni a süveget köszöntés fejében, s nem
6100 VIII | ájtatosan felkelve, leszedett süveggel mondták el az asztaláldást
6101 I | abban a lyukban ott lakott a süvöltő sárkány, akit Balina Gregu
6102 X | golyó az ablakon keresztül süvöltött. Erre megragadva a nő kezét
6103 I | fiúnak csak a titkos sejtelem súgott a vízen túli táj felől,
6104 VIII | minden örömét, szüntelen azt súgva lelkébe, hogy nem jól cselekszik,
6105 I | Egy vadászkésem.~A fiatal suhanc olyan képpel mondta azt,
6106 V | akarja mindnyájokat egyenlőn sújtani, s egyiket csakugyan kénytelen
6107 VII | fejet kérsz.~- Ha testi súlyát vagy bűneinek terhét méred,
6108 V | kettő-három tőkehasogató sulyokkal csapkodta a vasajtót, úgy
6109 IX | neked, hogy az ő szavai igen súlyosak. Légy békével addig.~Az
6110 IX | állítalak e tanúval, annyi súlyt adok a te szavadnak, mint
6111 VII | lépésnyi átmérőjű körben sűrűen körülkarózták Paskó szekerét.~-
6112 II | rejté.~- Irtózik tőlem, - susogá az ember bánatos sóhajjal,
6113 XI | ajtóban álltak, félhalkan suttogták: „a kétszarvú ember”.~-
6114 X | bátya. Hogy megigazgat! Sz’ nem így kellene kendnek
6115 VI | sáncolva kiváltságokkal, szabadalmakkal, miket majd egy, majd más
6116 VII | lenne, ha másokat akarva szabadítani, magamat veszteném el. Ezen
6117 X | helyzetét, s rimánkodott, hogy szabadítsa ki őt valahogy belőle.~János
6118 VII | tieid leendnek.~- Akkor mind szabadok fognak lenni.~- Most távozzál,
6119 VIII | Gondolfo, kinek asszonya szabadságot adott azt főzetni az egész
6120 VII | annál közelebb látták atyjok szabadulását, minél közelebb jött az
6121 V | örömest ment volna, nem bírt szabadulni, mert egyik lába oda volt
6122 VII | uram, ugyebár, ha innen szabadulunk, csak egyenesen Gyula-Fehérvárra
6123 VII | úgy keresztül-kasul lesz szabdalva arca, mint a basának, akkor
6124 I | rengő kócsag, oldalán görbe szablya.~A leányka csengős öszvéren
6125 X | hasadékon kukucskál be, s szabódik erősen, hogy nyissák ki
6126 I | jó kalauz, hát kösd be a szádat, mert mindjárt a Dzerdzsina
6127 VIII | ismerve rá sem színéről, sem szagáról, kérdezősködve fordult az
6128 VIII | róla a fedőt, s gyanúsan szaglálta a kiszabadult párát, mely
6129 VII | látszott, hogy a többiek szája volt, - megszólalt nagy
6130 X | egyszerre kiesett a csibuk a szájából, s ő nyitott ajkakkal esett
6131 I | hordogatsz össze~Gyönge szájacskáddal?”~„Puha tollut hordok~Apámnak
6132 IV | zsugoriságáról, hogy még saját szájától is restellte az ételt, s
6133 VIII | cselédek lakatot vetettek a szájukra, nem akarván elrontani a
6134 VII | Midőn az öltözésnek vége szakadt, akkor ismét arra kérte,
6135 VIII | Ősz vagyok, uram, fehér a szakállam, azért engem ne csúfoljon;
6136 III | kezét.~- Esküszöm a próféta szakállára! Esküszöm a paradicsomi
6137 I | közülök, a legvénebb, a szakállas farkasvezér elment tova,
6138 VIII | főzeményből, s megkóstolá szakértő arcfintorgással.~- Valamit
6139 VII | Brassótól Gyula-Fehérvár nem egy szaladás, elképzelheti, hogy míg
6140 VII | egyszerre kilenc dárda hegye szaladt neki a sövényen keresztül,
6141 I | láttad te ezt az Ibliszt?~- Szaladtam előle.~- S ő kergetett?~-
6142 V | rendezett szántóföldei széles szalagokban csíkozták keresztül a tájat,
6143 I | szépen, - ti derék rengeteg szálfák, ne hagyjatok éhen elveszni
6144 IX | rágondol is, s borzadva száll Istenhez, hogy hihesse-e
6145 III | miszerint nemsokára be fog hozzá szállani egész úti kíséretével együtt.~-
6146 X | búcsút vett, s boldogabb szállás után látott.~De a két bajvívót
6147 V | Ádámnak, az mind jó volt neki, szállása éppen neki való, mentéi,
6148 VII | eljutott, s midőn férje szállására érkezék, maga elé hívatá
6149 I | Öt-hat teherhordó öszvér szállítá utánuk a több hétre való
6150 VII | úton akarja őket utánad szállítani az effendi. Ha ő a Bozzai
6151 VIII | gálya hajósai, mely engem szállított, erre rémülten kezdtek kiáltozni: „
6152 VI | nyolcvanezer tallérnyi adót szállítsa az eredeti összegre, ami
6153 I | kisfiának?~Síró leányának?”~Szállnak a nagy égen~Vándorló madarak,~
6154 VII | egyenesen Jászvásárban szállt meg, s nejét nem is tudósítá
6155 VII | zöldre és pirosra válva szálltak ismét csendesen alá, mint
6156 IV | sem nyitott folyamodványt, szalonkaorrból faragott kalamussal, bodzabogyóból
6157 V | tintámmal írt alá?~- És az én szalonkaorrú kalamusommal?~Pozsgai hallgatott,
6158 III | még a tenyerén is ujjnyi szalonna volt, tripla tokája volt,
6159 VI | nem a kend gondja! Kend szamár az ilyen dolgokhoz.~- Tudom,
6160 III | egynéhány.~- Kár volna ezeknek számát csonkítanom, jámbor seraskier,
6161 V | az úr a háznál. Pozsgait számba se vették, ő róla azt hívék,
6162 II | bújnak egy sziklaoduba, s számbaveheti a pásztor: hánnyal fogyott?
6163 V | miszerint e mai naptól számítandó tizenöt nap alatt mind a
6164 XI | egyedül védelemre. De rosszul számított. A fejedelem megkereső levelére
6165 VIII | nagyvezér, kinek pártfogására számítottam, éppen akkor Candia szigetének
6166 XI | kiütött viszályok mellett ott számítva egyedül védelemre. De rosszul
6167 VII | hozzád és egy ajándékom számodra.~- Fiú, te vakmerő vagy!
6168 XI | gyilkosa tettéről Istennél számol; a világon általunk minden
6169 VIII | ételt, s amire legjobban számolt, János gazda nem piszkolja
6170 V | elszakíttatva, mik a patakot a Szamosba vezették, elöntette iszappal
6171 V | kastélyudvarról egész le a Szamosig vezetett. Cselédjei azon
6172 III | ízre-porrá tört volna.~Számtalan rabszolgát tartott e derék
6173 I | és emberbaráti fogadások számtalanszor nyújtának az egész társaságnak
6174 XI | nem jött veletek?~- Csak számunkra él még, a világnak régen
6175 IX | akarna azok csörgésével szánalmat gerjeszteni maga iránt.~
6176 VII | csupán Kucsuk borzadt vissza, szánalom és irtózat állva el szívét.~-
6177 XI | hajtá térdeire fejét, oly szánalomgerjesztő volt őt látni.~Az ifjú Boór
6178 VII | Erdélynek, amidőn a székelyek szanaszét fogják őket verni, és soha
6179 VII | intésre; hisz úgysem volt szándéka egy percig is megállapodni
6180 IV | kölcsönösen kitalálták egymás szándékát, s segédkezeket nyújtának
6181 II | elrejtegetve összeraktuk azon szándékból, hogy egyet magunk közül
6182 X | az öccse aligha legjobb szándékkal van iránta.~Nemsokára füstölt
6183 X | de annál célszerűbb az ő szándokára nézve.~Mikor beköltözött,
6184 V | helyén és sötétbarnát az őszi szántáson. Áldott jó termőföld!~Kastélya
6185 V | Ádám birtoka, jól rendezett szántóföldei széles szalagokban csíkozták
6186 V | utak el voltak árkolva, a szántóföldek elöntve vízzel, a kertek
6187 III | végeztek minden munkát, azok szántottak, takarítottak, csépeltek
6188 VI | tallérból nyolcvanezer tallérra szaporíttatott; Erdélynek akkori viszonyait
6189 II | hánnyal fogyott? hánnyal szaporodott?~Mentül tovább halad a karaván,
6190 VII | nyilván alig állt erősebben a szárán, mint az a felrúgott dinnye -
6191 VIII | sohasem kellene többet a szárazföldet látnom. Alig tűnt el szemeim
6192 VIII | ajkpittyesztéssel.~- Úgy van, - szólt szárazon Paskó, s azzal felkölt neje
6193 IV | amiből nagyságodnak kára származhatnék.~- Mint szinte az országnak
6194 X | egyenesen balra tartott. E szárnyban lakott ura nejével együtt.
6195 I | vágattam, van egynek két szarva is. Pusztulj a pokolba!”~-
6196 VII | kétszarvú ember nekiakasztá szarvait, s addig lyukgatta, addig
6197 II | kecskebak fejéről leszakíttatá a szarvakat, s azon forrón, véresen
6198 VII | addig feszegette e hegyes szarvakkal a zárt, hogy végre fölpattant
6199 III | őzfejéről, emerre kacskaringós szarváról rá lehet ismerni, de hogy
6200 VI | vadászatán, s lovon ülve hajtja a szarvasokat, az a világért sem ráz,
6201 V | szekérszámra a fácányt, szarvast s minden drága vadat, megrendeltek
6202 II | hasonlótlan volt e kép, rémes két szarvval homlokán: jól mondá a fiú,
6203 VII | vitatkozó felek egymást szásznak és góbénak kezdték csúfolni,
6204 VI | egyedüli pénztermő városok a szászokéi, annyira körül voltak sáncolva
6205 I | gyerekek, befogjátok a szátokat.~Azzal szépen elébb került
6206 V | megtisztelés) - hangzék Kozár uram szava -: felszólítunk ezennel
6207 IX | tanúval, annyi súlyt adok a te szavadnak, mint az övének. Pedig mondom
6208 X | sükerülhetett, minthogy öccse saját szavaiként annyira hasonlítottak egymáshoz,
6209 VII | basa megesküvék a Korán szavaira, mik az ’Aja Sofia boltozatára
6210 XI | Teleki Mihály uram.”~E szavak után hirtelen felkelt a
6211 VIII | és beszélt idegen nyelvű szavakat, kezeivel hadonázva, a sipkáját
6212 II | az meg fog történni. - E szavaknál a két térdepelő gyermekre
6213 IX | is megértenek engem, ahol szavam elhal, s csak zokogásom
6214 II | egyszerre elő a meghallott dal szavára.~Úgy, ahogy a török által
6215 VII | fog meggyógyulni férje egy szavától. Óh, miért nem siethet,
6216 VI | aki kegyelmedet csak egy századrésznyire is szereti, mint én, nem
6217 VII | észre, hogy otthon van. Százfélét gondolt azután, mint fog
6218 III | Dsemadi-el-avvel (február) száznál, felét elpusztítja az ólomgörcs,
6219 III | egy jó ló ötven, száz, százötven dénár, ki micsodás? egy
6220 X | akarsz Gondolfo?~E hang százszoros dühvel önté el egyszerre
6221 VIII | jegenyékkel beszegett út túl Szebenen letér, a Paskót vivő szekér
6222 X | öcsém, beszélj egyébről. Szedd le magadat, s ha ehetnél,
6223 IX | megnyúlt, s friss színe helyén szederjes foltok ültek; ajkai szép
6224 VIII | kedvesem, de ha a fejedelem nem szedheti be a falvakból az adót,
6225 VI | szolga.~Paskó irományait szedi rendbe. Komoly arca, szelíd,
6226 X | minővel valaha méheket szédítettek, s rövid idő alatt oly füst
6227 VIII | nyertünk a dívántól, hogy ám szedjük be mi az adót azon falvakból,
6228 VIII | étvágyát, amíg a többiek is szedtek maguknak, mert ilyenkor
6229 II | dörzsölődjék: egy botlás, egy szédülés, s ló és lovas ezer darabra
6230 VII | rabját.~Egy feje már le van szedve a hidrának, de még hátra
6231 V | meglevő bútort darabokra szedvén széjjel, úgy szétrakott,
6232 IV | nagyobb hibája nem is volt szegénynek, mint éppen ez az ő szerfelett
6233 V | hogy számukra volna egy szeglet benne, ahova elbújhassanak.
6234 X | átalagot előhozta valamelyik szegletből, azalatt ő a kard markolatát
6235 X | jéghideg vízhez, ami tanyája szegletében állott, s miután annyit
6236 X | foglalt ablakai, s a négy szegleten látszottak kiálló belvedérek,
6237 X | vaspántos ajtó őrzé, de melynek szegletét nagyon kirágták a legutolsó
6238 VIII | letette a fejét annak egyik szegletkövére, s ott aludt egész éjjel;
6239 X | pedig nem volt több egy szegnél, amelyen a kard lógott.~-
6240 X | akassza fel a köpenyét a szegre.~Ott pedig nem volt több
6241 VII | gyalázatos kupcihér lókötők, nem szégyenlitek a fejedelem követét megtámadni?
6242 V | úr őnagyságától, s azt a szégyent tették, hogy setétben, olvasatlanul,
6243 V | bútort darabokra szedvén széjjel, úgy szétrakott, hogy amely
6244 X | kérdé János gyanúsan széjjelkémlelve.~- No, bizony, csak nem
6245 V | elleneiket keresve, s hogy sem székben, sem ágyban és almáriomban
6246 V | mint a még helyreállítható székeket, asztalokat összetákoltatni,
6247 VII | múlt el; a kordonra rendelt székelyeket Küküllő megyei magyarok
6248 VI | nem teljesíteni, az egész székelyföld tökéletes pénzaszályban
6249 XI | kétszarvú emberről Moldva és székelyhon bércei között, s az oláh
6250 V | Pál uram őméltóságának, a székelység generálisának, hogy a keze
6251 VII | gazda előkapá erre a szóra a szekérderékból a hosszúnyelű rézfokosát,
6252 VII | sáncot vontak magok körül szekereikből, s iszonyú tüzeléssel fogadták
6253 X | közül az egyik a majorsági szekerek, másik az urasági hintók
6254 IV | valahány hajtó, taksás és szekeres jelen volt, azokat mind
6255 VII | lépésnyi távolban körülfogva a szekeret, de közelebb egy sem jött,
6256 VII | sűrűen körülkarózták Paskó szekerét.~- Hát mit cselekszenek
6257 X | magához kezde térni, fogá a szekérkenős edényt, melyet bőrszíjak
6258 VII | előtt: „megállj azzal a szekérrel!”~János gazda hallván a
6259 V | házaikból legjobb boraikat, szekérszámra a fácányt, szarvast s minden
6260 V | úgy szétrakott, hogy amely széknek a lába a padláson forgott,
6261 V | aláfüstölnek; hordóban? szekrényben? hombárban? megfullad; jeges
6262 VIII | futottunk előlük, délfelé szélcsend kezde lenni, úgy hogy mind
6263 VII | lépésnyire, midőn egy erdő széléhez érve egyszerre kiáltást
6264 VII | szerteloccsanó bor, mely annak szélein túlömlött, tanúsítá, mennyi
6265 VIII | ordítva hányta magát arcra, szelekért könyörögve Istenéhez; estefelé
6266 VIII | napig bujdostunk ellenkező szelekkel küzdve egy korhadt dereglyén,
6267 VI | látta, leborult íróasztala szélére, és sírt keservesen.~ ~
6268 X | múlt el a december száraz, szeles, fagyos napok mellett, hó
6269 X | vékonypénzű legényt, hogy egyik szélitől a másikig méri az utcát,
6270 I(2) | Rossz szellem a törököknél.~
6271 VIII | ugrást, midőn egy elsikamló szellő vitorláinkba kapott. A török
6272 IX | tizenhat napig hányatta magát a szélvészes tengeren, hogy az ország
6273 IX | egy ember, ki százszor szembenézett a halállal érted és a hazáért,
6274 IX | pokoli bűnnel vádol, velem szembesíttessék; hadd nézzek arcába, midőn
6275 V | Hamis a lelked, nézd meg, ha szemed van - kiálta nemes dühvel
6276 II | válaszolt a nő szent ihlettel szemeiben.~- Úgy bizom benned, hogy
6277 I | félreáll tőle.~- Vagy hát szemeid csaltak meg, s lehetett,
6278 III | mosolygásra gerjeszteni hamis szemeiddel. Hát nem bánom. Legyen meg,
6279 I | telt arcához s derült, kék szemeihez úgy illett a szabadon aláfolyó
6280 VII | mert az éjszaka eltakarta szemeink elől a csatatért. A muzulmánok
6281 II | apjára többé. Azokhoz a szép szemekhez, ama szelíd, mosolygó archoz,
6282 III | többiek nagy tekenőkben szemelgetik a konkolyt a tisztabúza
6283 IX | ki. Mindezekről pedig oly személy tesz tanúbizonyságot, aki
6284 VII | ez engedékenységet az ő személye iránti alázatosságnak tulajdonítá,
6285 IX | tekintetben okokkal bír férjének személyes ellensége lenni. Mert ha
6286 IX | nézzek arcába, midőn e vádat szemembe mondja, hadd lássam, lesz-e
6287 VI | hogy csak egyszer is a szememet meghunyorítottam, vagy arcon
6288 I | lelkesülve, s hozzátevé nagy szemérmesen: - de ki kellett belőle
6289 I | selyemszőke hajzat.~A fiú félénk, szemérmesnek látszék, a lyánka bátrabb,
6290 I | evett, mint egy madár; a fiú szemét lesütve fordult az odaliszkhez:~-
6291 XI | rögtön ellenem? Miért e szemfényvesztő titkolás? Én azt állítom,
6292 VIII | fogyasztja azt, dicsérve szemhunyorgatással szomszédai előtt. Igaz ugyan,
6293 I | s e lombkárpiton át egy szemközti lovagvár fehér ormai tekintenek
6294 IX | azalatt amaz asszony lépteit szemmel kísérhessem, és én bizonyára
6295 I | halvány arca felett erős szemöldök s egy pár olajsetét szem
6296 VII | leveleket végigolvasá, levont szemöldökei alól úgy szikráztak sötét
6297 X | rajtok... János leráncolta szemöldökeit mélyen, öccse arcába tekintve;
6298 VII | delnőt, azokkal a sűrű fekete szemöldökökkel, amint annak erőszakos kérelmére
6299 VII | hogy álmodik... A sötét szemöldökű asszony s a kétszarvú ember
6300 VII | előtt látná azt a villogó szemű delnőt, azokkal a sűrű fekete
6301 III | ötvenig is. Lovat, ökröt drága szénán kell teleltetni, az ember
6302 I | Béldinét látja maga előtt szende leánykori arcával, Apafiné
6303 I | pásztorfiúk műve, a füst pedig szénégetőké, és a veresség nem egyéb
6304 V | hagyom utoljára a kezem szennyét, hogy az édesapja képére
6305 VII | keresztyén, sem a török szentek minket a megfojtogatástól
6306 VII | ez óra imádkozásra van szentelve nálam.~- Jól van, tehát
6307 VII | helység mellett (úgy gondolom, Szentgotthárd) elsáncolta magát, s hajnalra
6308 I | fogadása volt, hogy ahol egy szentképet talált az útfélen, s előtte
6309 IX | nevezzen istenkáromlónak, szentségtelennek; távolabb van tőlem mindezeknél
6310 X | magára az őrre nézve, s várta szentül, hogy majd ha a tél bekövetkezik,
6311 I | büszke arcát s Bánfi Dénesné szenvedő vonásait; a legutolsó cselédre
6312 VI | vagyok, te csak tréfának, szenvelgésnek veszesz mindent, te úgy
6313 IV | hát Isten neki.~S azzal szépen-nemszépen aláírta a három fel sem
6314 VII | e találkozásnak! Mennyi szépet gondolt el róla, egész nap
6315 V | izzadva homlokán, már a halál szeplői verték ki arcát, midőn egyszerre
6316 IX | úgy adta Isten, hogy még a szépség is elmúlt arcáról e pillanatban,
6317 V | tehát egészen megnyugvék szépséges szerzeményében, amidőn pár
6318 VII | tizenkét bajadér érkezett, - szépségre egy-egy huri mindegyik,
6319 VI | miszerint azokhoz alig lehetne szépszerével hozzáférni. Emellett még
6320 V | taksás pofáján, a másik a szeredáson keresztül egy nemesúr oldalbordáját
6321 IV | gondoszlató és szívvidámító szerek által magát olyan állapotba
6322 VII | az élelmi és fegyverbeli szereket utánok küldeni, ezeket a
6323 VII | bor részegsége elmúlik a szerelem részegsége által? Napba
6324 VII | hogy legyen ez s ez nap szerencséje hozzá, de a feleségét is
6325 V | egyik sem tudott a másik szerencséjéről semmit.~Legjobban sietett
6326 V | nevében tudtul adva van szerencsém magamat szíves gráciájokba
6327 VII | megállapodni a városban: aminthogy szerencsésen keresztül is vergődött rajta,
6328 XI | ítélőmester, kinek különös szerencsétlensége volt, sohasem azt pártolni,
6329 I | látva e terhes készületet, szerényen mondá fogadott anyjának:~-
6330 IV | felől, magasztalták, akiket szeretett, rágalmazták, akikre haragudott.~
6331 VI | csak egy századrésznyire is szereti, mint én, nem ma hagynám
6332 I | van, hátha ott még többen szeretik a dalt, s most igazán is
6333 VIII | untatni fognak.~- De ha én szeretném azokat ismerni.~- A szultánt
6334 XI | Még akkor sem szűnt meg őt szeretni...~~Az elfutott Pozsgai
6335 VII | a furfangos öreg. - Nem szeretnők, ha éjszaka szerét ejtenétek
6336 I | nevét Drágu Lupuj, meg a szeretője Muntye Ljubu, derék egy
6337 IX | látja, akik kegyelmedet szerették, becsülték, előmozdíták;
6338 IX | férjemet, kit mint embert szerettem, de mint árulót elvetek
6339 VII | éppen feleséged kedvéért szereztem, s legalább te majd elmondod
6340 I | útlevél, biztos átjárást szerezzen nekik a mamelukoktól őrzött
6341 IV | szegénynek, mint éppen ez az ő szerfelett való jósága és engedékenysége,
6342 V(8) | Beiktatási törvényes szertartás.~
6343 VII | iszonyú billikomba, s a szerteloccsanó bor, mely annak szélein
6344 VIII | recsegett-ropogott, hogy azt hittem, szerteszét fog menni. A hullám keresztülcsapkodott
6345 III | azért csak odakinn maradt a szérűn, gondolva, hogyha ott fogadja
6346 III | rabszolgáival a derék úriember a szérűs udvarán, két rabszolganő
6347 V | egészen megnyugvék szépséges szerzeményében, amidőn pár nap múlva több
6348 IV | talán nagyon sok bajt is szerzett volna mind magának, mind
6349 X | az. Lótejből készült erős szesz, mely végigkarmolja az ember
6350 VII | köttetett, s mindkét fél szétbocsátá seregeit a vitatott térről.~
6351 VII | a zenészek, a bajadérek szétfutottak, mint akiket kísértetek
6352 II | rovátkáin alászállt, kísérete szétfutva, biztos távolból nézte őket;
6353 VII | lelke beszorulva, - az is szétpattant azután - s a lélek hova
6354 V | darabokra szedvén széjjel, úgy szétrakott, hogy amely széknek a lába
6355 VI | megfájdul a fejem, majd szétszakad; ha elmennék most, megőszülve
6356 VII | által font sövényt, azt szétszedték, és feltüzelték, sőt utoljára
6357 VIII | üldözőink hajóhadát is szétszórta ugyan a vihar, de minket
6358 VII | amint a kertbe lépett, széttekinte, megpillantá a kijelölt
6359 VIII | az ő kedvenc eledelét, s szidni szokták őt miatta, de amit
6360 X | Gondolfo lármázni kezde, s szidta olaszul a paraszt lelkét,
6361 VIII | rá az ajtót, s csak úgy szidták egymást zárt ajtón keresztül
6362 VIII | dereglyén, míg Chous és Cyprus szigeteket érintve Candiába eljutottunk.~-
6363 VIII | számítottam, éppen akkor Candia szigetének ostromán volt a velencések
6364 IX | érzelgésre vált rajta a szigor.~Az öreget senki sem gátolhatá,
6365 X | alvilág őrei nem voltak szigorúbbak, mint ő. Aki csak a kastélyba
6366 I | esik jól; - felelt a fiú szigorún, s komoly daccal védte magát
6367 VI | diadalmasan, úgy hurkolva a szíjakat a bőrzsákokon, s úgy dömöckölve
6368 II | fia karjára támaszkodva, a szikla rovátkáin alászállt, kísérete
6369 II | a kétszarvú embert ott a sziklacsúcson térdepelni, arcát imára
6370 II | sötétebb, szorosabb, óriás sziklafalak merednek fel kétfelül, miknek
6371 II | juthatott volna meggátolni, a sziklahasadékokba fogózva, mint a vad hiúz,
6372 III | kifogni a kétszarvú embert sziklái és barlangjai közül, s nem
6373 VIII | tengerből kiálló fekete sziklákhoz csapódott, s Isten őrzött,
6374 II | odatekintettek. Valóban ott állt, a sziklaköb tetején, mintha egy rejtett
6375 II | közül, s ismét felment a sziklaköbre.~Katalin inte kísérőinek,
6376 I | veresség csorgott ottan le a sziklán? mi csattog úgy a távolban?
6377 II | fövegét, s nekirohanva a sziklának, mielőtt valakinek eszébe
6378 II | olyankor együvé bújnak egy sziklaoduba, s számbaveheti a pásztor:
6379 II | egyik felével a meredek sziklaoldalhoz lapul, másfelől úgy elszorítja
6380 II | megfordítsa rajtad - szólt szilárdul a delnő -; s ha megengedé,
6381 III | az epe, hogy másnap oly színben volt, mint egy megérett
6382 II | élesen kitűnve az alkonyég színéből: az egész karaván holttá
6383 VIII | megkavará, s nem ismerve rá sem színéről, sem szagáról, kérdezősködve
6384 VII | kalitokban a bokrok között; - színes lámpák kínai lógókkal, a
6385 I | ágymennyezet, vagy egy díszített színpad, s még legbelső falai is
6386 V | mindenfelé, s minden ajtónál szintén lótó-futó cselédjével csapódva
6387 VII | fogadta, s három szerető szív dobbanása összhangzott az
6388 I | meleg eső elverte a havat, szivárvány látszott az égen, kismadár
6389 VI | nagyságos uram. Tiszta szívből cselekszem, amit tehetek;
6390 XI | borzalmat űzzek az emberek szívébe?~A fejedelem irtózva fordult
6391 II | melynek keserves rezgése a szíveken hatott keresztül, hogy Ilonka
6392 IX | ország nyugalmát, mint saját szívemét, megérdemlem talán, hogy
6393 X | fogva, s markolatig döfte szívén keresztül a férj kardját.~
6394 VIII | neki, s mennyi éreznivalója szívének! s választhat-e az ajk csók
6395 III | arannyal áttört thalytot.~- Szívesen, jó szomszéd.~- Meg, ha
6396 III | rabszolgáidat osztályozd, hanem ha szíveskednél egyet átengedni közülük,
6397 III | hogy a vele született nagy szívesség miatt most nagy áldozatot
6398 VI | két éjjel nem alhattam szívgörcseim miatt, s a legkisebb rázkódásnál
6399 IV | kivált, amidőn gondoszlató és szívvidámító szerek által magát olyan
6400 V | kifújta magát, megtért a szobába, s az egybegyűlt lakossághoz
6401 VII | kutatott eldugó helyeket szobáiban; végre talált egy nagy vasládát,
6402 IX | kétfelé nyíltak a fejedelem szobáiból vezető ajtók; s Naláczi
6403 IX | állítád meg kocsimat?~- Mert szobáid, nagyságos uram, zárva vannak
6404 VII | fermánt.~A seraskier bement szobájába, ott álló óráig a Korán
6405 V | avas zsírral mázolta be a szobák falait, ólommal öntette
6406 X | nejével együtt. Jól ismeré a szobákat. Az ajtók mind nyitva voltak,
6407 V | ajtókat betörni, s belépve a szobákba, nem volt azon mit látni,
6408 I | udvaránál lakott, öreg dajkáját, szobalányait gondolja maga mellett járni,
6409 VII | Kétségbeesve rohant végig minden szobán; nem került elő sem fej,
6410 I | a madártollas napernyők szögletben hevernek, helyettök virágos
6411 X | míg ez egy ablakon merész szökéssel kivetve magát a kert fái
6412 II | elmegyek a seraskierhoz.~- Szöknöm nem lehet, asszonyom, mert
6413 V | tán a cselédség csak nem szökött még meg?~- Bíz uram azoknak
6414 VII | rózsavízből mesterséges szökőkutak...~Bejrútból tizenkét bajadér
6415 V | Cselédjei azon keresztül szöktek meg, mint a patkányok.~Pozsgai
6416 V | Amazok a kerítésen kívül szörnyen fenyegetődztek, hogy ahányan
6417 I | elvész szem elől, míg ismét szörnyű távol látszik újra, amint
6418 II | ismerjen ő is reá!~A fiú szóhoz kezde jönni, s könnyeivel
6419 V(7) | Micsoda? acsoda! tréfás szójárás.~
6420 VII | kutya”, amit a seraskier szójárásból ejtett oda, hanem aztán
6421 VIII | elkülönítve az úri konyhától, s szokása szerint odament a tűzhelyhez,
6422 X | ez már annyira kiment a szokásból, hogy tán félszázad óta
6423 III | rosszul tanultad meg a török szokásokat, amit a muzulmán kimond,
6424 X | hogy nekem hízelkedni nem szokásom; nem is azt tekintve, hogy
6425 VII | hangos hahotával fogadták e szókat. Ez derék tréfa; valakit
6426 I | elandalgott a tündéres, a szokatlan, a borzasztó regéken, s
6427 III | kicsinyekre és nagyokra szoktam őket osztani.~- Elmés ember
6428 I | rongálta hegyi utakon csak szoktatott paripán vagy öszvéren lehetett
6429 III | kanyarulatot tőn, amilyet szoktunk tenni, ha valakinek pofonvágást
6430 V | elvadultak a paripák az erdőhöz szokva, kipállott a vetés, ecettel
6431 I | olyan madár;~Az csak akkor szólal,~Mikor halni készül.”~„Ne
6432 IX | törte a fejét az ékesen szóláson, hanem egyszerre odaállt
6433 VII | barátod és legalázatosabb szolgád *** U.i. E levelet, amint
6434 VII | sem jó barátjai, sem hű szolgái!~Egy vadállati ordítás hangzott.
6435 III | kicsiny volt a seraskier szolgáié urok kedveért fejeiket beveretni,
6436 III | amilyen nagy volt Kucsukné szolgáinak kedve asszonyukért verekedni,
6437 VI | monológból, s bosszúsan rivallt szolgájára:~- Mit mondott kend?~- Semmit! -
6438 VII | hívatá annak legbizalmasabb szolgáját, vele értekezendő: mint
6439 VII | a levelet, s egy meghitt szolgájától elküldé azt a Baruch Tavaifnak.
6440 IX | jobb ura nincsen.~- Sohase szolgáljak jobb urat, óh, fejedelem.
6441 VIII | nem pirul, uraljuk, de nem szolgáljuk!~A szelíd ember egészen
6442 VIII | egybegyűlt kukta, béres és szolgáló néphez:~- Mi ez?~- Hát hal,
6443 VI | őszült meg, s az öregapát szolgálta, és az unokáját karjain
6444 VII | eljárásod által gyanúra ne szolgáltass okot, mert az igen siralmas
6445 I | váltságdíjat kezemből átvéve, nekem szolgáltassák ki, üdvözletemet adjátok
6446 VII | nem átallasz nekem módokat szolgáltatni, hogy mindazon törekvéseket,
6447 IX | uram mellett szívem szerint szólhassak, cselekszem azt; és hogyha
6448 X | másik meglátva őt, magyarul szólítá meg.~- Nos - Están! Hozod
6449 IX | ellenem vakmerő vádakat.~- Szóljak, méltóságos uraim? Elmondjam-e,
6450 V | büszkélkedik, a keleti vidám szőlőkkel s gazdag gyümölcsössel van
6451 X | s mintha valaki nevéről szólongatná.~Sokáig hallatlanná tevé
6452 VIII | úgy látszott, azért nem szóltak neki, hogy el ne rontsák
6453 V | Hová bújtatok el? Miért nem szóltok nekem? Vigyetek engemet
6454 VIII | forduljon a bakról, urához szólva:~- Hallja csak, vitézlő
6455 X | ivott belőle, mennyi egy szomjú tevének elég volna, beleüté
6456 I | lyánka odament hozzá:~- Mit szomorkodol? Hisz elhozzák majd atyánkat, -
6457 VII | kérdé János véghetetlen szomorúsággal.~- Bizony furcsa képe van
6458 I | énekeljenek még többet, csak szomorút, a dalban nem szeretem a
6459 VIII | dicsérve szemhunyorgatással szomszédai előtt. Igaz ugyan, hogy
6460 X | megragadva a nő kezét egy szőnyegajtót felszakított, s maga után
6461 I | ezüstfűz árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas napernyők
6462 I | üljetek ide lábaimhoz - s egy szőnyeget teríttetett le számukra,
6463 I | mandolinját, s leült vele a szőnyegre.~- Oh ne gondolja ám azt
6464 VI | szólt türelmetlenül a nő -, szórakozásnak a basák unalmas látogatásait,
6465 IX | a legszélrül ülők kezet szoríthattak volna vele, - ha akartak
6466 II | elé. Az ember úgy fél, úgy szorong: ha ezek a roppant függő
6467 VIII | vitorlázzak, valami kimondhatatlan szorongás fogta el érzékeimet; testem,
6468 IX | hónap előtt hálateljesen szorongatók, s kit most láncokkal terhelten
6469 V | ellen, mindaddig, míg a szorongatott diák úgy nem segített magán,
6470 VIII | jőni. Hányszor gondoltam a szorongattatások óráiban borzalommal arra:
6471 II | imez jó volna ördögnek. E szorongattatásunkban mi nehány száz rabok, ami
6472 II | darabra zúzott.~Mindenki szorongva közeledett a helyhez, az
6473 II | a völgy annál sötétebb, szorosabb, óriás sziklafalak merednek
6474 II | szívvel, míg a lányka még szorosabban simult apja keblére, s még
6475 VII | az effendi. Ha ő a Bozzai szoroson át rendeli a bevonulást,
6476 V | hópelyheket a szeme közé szórta, kétségbeesetten rohant
6477 I | utána.~- Úgy van, asszonyom, szórul szóra ilyen - állítá az
6478 VII | fejedelem megtudhatta követe szorult helyzetét, addig annak meglehetős
6479 V | mert egyik lába oda volt szorulva, s utóbb is csak azáltal
6480 II | férfi megismerte őket, s míg szótlan fájdalommal szorítá kebelére
6481 VII | megáltalkodottan az összegyűjtött szpáhik élén; úgy látszott, mintha
6482 VI | levegőváltoztatásnak nevezed Sztambul ronda utcáinak illatát -
6483 VI | folytatá a nő -, hogy egész Sztambulban létem alatt mindig azokkal
6484 VII | hívásodra jövök. Egyenesen Sztambulból érkezem a nagyúr fermánjával.~
6485 III | szőre, vastag feje, széles szügye; ha perzsa toklyót, egyptomi
6486 VIII | nagy nyaláb írást, melyre szüksége volt.~Bebocsáták a kihallgatási
6487 III | olyantól fosztani meg, akire szükséged van, majd csak holmi heverő
6488 X | magyarul?~- Hiszen tordai születés vagyok; de ne bámuljon kend
6489 III | enyém, a porontyok is nekem születtek.~A delnő visszafordult e
6490 IX | van ellened, mint egy ma szülött gyermeknek; - de ha volna
6491 I | sorsra, gyermekem? Nincsenek szülőitek, hogy idegen országban énekléssel
6492 IX | akartak volna.~Néhány percnyi szünet után fölállt Teleki Mihály,
6493 X | Ismeretlen embernek találta. Bő szürke köpenybe volt burkolva,
6494 V | hogy féltében akármilyen szűknyakú korsóba bebúvik.~Kozár uram
6495 VI | ne beszédet küldjenek a szultánnak, hanem pénzt.~Legutoljára
6496 III | seraskier, mintha Orkhán szultánnal jöttek volna ki ősei Ázsiából,
6497 VIII | szeretném azokat ismerni.~- A szultánt arra kértük, hogy vagy engedjen
6498 VIII | ügy van a lelkemre kötve a szultántól, melynél a legkisebb halogatás
6499 I | sárkány, akit Balina Gregu szurokpogácsával megölt. Itt nyomta agyon
6500 VII | damaszkuszi rózsalevelekkel, ki szuszogva bámult utánok, s midőn a
6501 VIII | hallott, hogy „principé”-t sokat emlegették, s annyit
6502 VII | kelle menni a keresztyén tábor ellen. Nekünk sehogy sem
6503 VII | sereg már-már verve volt, tábora prédára jutott, s maga az
6504 VII | moldvai lovas élén Ismail basa táborához volt rendelve, mely a Rába
6505 VII | riadót fúvattak az egész tábornak, s mindnyájunknak rohamra
6506 X | láttam kendet. Csak nem tagad meg kend magától? Ha akarná,
6507 III | Az a kisleány sír! no, tagadjátok, hogy sír! No, mond, te
6508 I | csak én...~- Én sem?~A fiú tagadólag inte fejével. Erre aztán
6509 V | puska látására az emberek tágítani kezdtek, akik távol álltak
6510 IX | országtanács legtekintélyesebb tagjai, ott Béldi Pál, Kornis Gáspár,
6511 IX | erősíté magát, meglátszott tagjain a reszketés, s csaknem visszarettent,
6512 X | fűrésszel mintegy közepe táján mind a két hevederét bevágta
6513 V | szalagokban csíkozták keresztül a tájat, világoszöldet mutatva,
6514 I | tőle:~- Honnét jöttök ti e tájra, jó gyerekek?~- Hazánkból
6515 III | munkát, azok szántottak, takarítottak, csépeltek és hajtották
6516 II | míg Ilonka felsikoltva takarta el arcát bátyja kebelébe,
6517 V | emberek, kivált a jámbor taksásoknak már szinte fele kitakarodott
6518 V | s az ominózus békasó úgy találá képen a jó urat, hogy az
6519 VII | elfogatta, bezáratá, s a nálok található irományokat elszedte.~Ezek
6520 X | vezet ide; nehogy balra találj menni, mert ott uram a háziasszonnyal
6521 IX | méltóságtok színe előtt védelemre találjak, s ha feláldoztam fejedelmemért
6522 VIII | el sem árulá, hogy már a találkozás megtörtént.~Nemsokára ebédre
6523 VIII | hívták a legényt) legelső találkozása okozni fog nekik. Azt János
6524 VII | felgyógyul.~Mint örült előre e találkozásnak! Mennyi szépet gondolt el
6525 I | felszólítjátok, hogy ha találkozik rabszolgáik között egy magyar
6526 V | mint Zólyomi Dávid! Majd találok én még valakit, akit tanácsuraimék
6527 X | le már most?~- Én ki nem találom, szolgám.~- Nincs más mód,
6528 V | gondolá, hogy meg nem lőhetik, találomra nekihajíta egy ökölnyi követ
6529 VII | halál nemét tenmagad számára találtad fel.~Azzal inte a hajdúknak,
6530 V | ágyban és almáriomban nem találták őket, összetörték a tükröket,
6531 VII | Megértettem a leveledet, és azt találtam benne, hogy nekem a te keresztyénségedhez
6532 I | országban, jó gyermekeim, mégsem találtok reá, keresztülmehettek azon
6533 I | nincsen, egy nagy diófát találtunk, annak alja terítve volt
|