1-bebor | bebot-denes | denev-elves | elvet-felsi | felso-hajit | hajja-igazo | igazs-kerta | kertb-kulcs | kunyh-megen | meger-mutas | mutat-papma | papot-sietn | siets-talal | talan-unnep | ureg-viszo | vita-zuzot
Fejezet
7035 I | éppen oly magas, mint az üreg maga, s a nap délutánonkint
7036 II | tetején, mintha egy rejtett üregből bújt volna egyszerre elő
7037 III | posztó, s szemei kijöttek üregeikből.~Akkor egy lökéssel hanyatt
7038 I | ollyá varázsolva a nyílt üreget, mint egy felkoszorúzott
7039 V | az meghajlott a közepén; „üsd, vágd, verd agyon!” hangzék
7040 I | boszorkányok főznek irtóztató üstben rettenetes főzeléket, az
7041 VIII | kivéve a főzőkanalat az üstből, műértő képpel néhány cseppet
7042 VIII | villával.~Ezzel leemelték az üstöt a láncról, s feltették az
7043 VIII | kinyitni, s szinte orron üté a jó János gazdát.~- Che
7044 V | mogyorófa pálcával, s úgy üti ki kezéből a papirost, hogy
7045 V | uramnak öklével az asztalra ütni.~- Ezer milliom tatár ördög!
7046 I | amint fél arcommal a fába ütődtem, elestem egy bokorban, s
7047 VIII | hegedűszó kezdé fülelő érzékeit ütögetni, melyre meg nem állhata,
7048 VII | pengetve, csengős nakaráikat ütögetve, s táncoltak és keringtek,
7049 XI | érzelemroham közepett a guta ütötte meg...~~Paskó Kristóf sohasem
7050 I | s ahol elesteledtek, ott ütöttek tanyát.~A fiú látva e terhes
7051 II | amazon, büszkén kardjára ütve. - Kucsuk basa neje mást
7052 V | Amint ekként gazdagítaná az üvegeseket, hát az udvar kerítésén
7053 V | az ablakokat befoldatni üveggel, s a levert vakolatot újra
7054 I | odajöttek, s elkezdtek rútul üvölteni. „Jó farkasok, - kértük
7055 V | mívelt.~A támadt ordítás, üvöltés és segélykiáltásra, akik
7056 VII | olyan fontosak a kegyelmed üzenetei és olyan titkosak amellett,
7057 V | vetés állt, halványsárgát az ugarok helyén és sötétbarnát az
7058 VII | puskás, lándzsás emberek ugráltak elő, mintegy ötven lépésnyi
7059 V | háztetőre mászni! Be kell ugrani azon az ablakon! Ki kell
7060 X | meglepett vétkezők rémülten ugrottak fel egymás mellől, Pozsgai
7061 X | őkegyelme a strázsálással, s ugyanazért ez időköz alatt oly szigorú
7062 IX | kegyelmed-e az, vagy mi vagyunk-e ugyanazok, akik voltunk? kegyelmednek
7063 VIII | basa által kiszabadíttatva ugyane török úr közbenjártára a
7064 II | féltében elaludt apja ölében.~- Ugyanekkor - folytatá a rab - egy tulok
7065 I | tehettek egy órai utat, s ugyanezen okból sátraikat is magukkal
7066 VII | trombitával fog előidézni. - Ugyaninnen fognak cukros pogácsákat
7067 VII | seraskierrel láttatott rébuszt.~Ugyanis, éppen a Thora mennyből
7068 III | elfogatom, megnyúzatom, - ahá, ugye, hogy sírsz!~- Ember, légy
7069 II | rabságba hagyta veszni. 4~- Úgye, Istenhez kiállt e szó,
7070 VII | góré alatt.~- Vitézlő uram, ugyebár, ha innen szabadulunk, csak
7071 VII | hallgatott az intésre; hisz úgysem volt szándéka egy percig
7072 V | képek helyett sem kellett újakat raknia, mert hisz Boór Ádám
7073 X | mert sütöttek, főztek az újévre, s Jánosnak meg kelle várni,
7074 VII | A hírnök mosolygott, s ujjaival krikszkrakszokat csinált
7075 II | gyermekeid feltaláljanak, nem ujjmutatása-e a mindenhatónak ez, hogy
7076 III | mert még a tenyerén is ujjnyi szalonna volt, tripla tokája
7077 I | aga és Ben Mutasszem fő uléma laktanyáit; másik meglátogatja
7078 XI | én arcom borzalomnak és undorodásnak képe. Engedd azt fedve maradni,
7079 VI | öregapát szolgálta, és az unokáját karjain hordozá, s együtt
7080 VIII | gondok, gyermekem, mik csak untatni fognak.~- De ha én szeretném
7081 X | nem a legjobb hírben állt urabátyja előtt.~- No de igyék hát
7082 XI | rajta, de nem dac.~- Te urad hűtelen nejét megölted? -
7083 IX | terembe. A vád súlyos, mely uradat terheli, s a tanú fontos,
7084 VII | hosszú utat.~- Beszéltél uraddal? Megtudtad idegenkedése
7085 III | példabeszéd -, asszonyt az uráért illik megbecsülni.”~Hanem
7086 V | nemzetes Kapornaki és Kozár uraimékat látja azokból leszállni,
7087 V | utánuk.~Kozár és Kapornaki uraiméknak azalatt volt annyi eszök,
7088 IV | környékbeli nemességet és székely urakat, nemkülönben azoknak közbenjárása
7089 III | izentem már a közellevő török urakhoz, de egyiknek sincsen, evégett
7090 V | rossz ízlésük volt a derék uraknak! - e kis birtokocska testvérek
7091 I | s egy pár olajsetét szem uralgott, míg a lyánka piros, telt
7092 VIII | de orcánk meg nem pirul, uraljuk, de nem szolgáljuk!~A szelíd
7093 V | csatlósok odakinn nagyon uralnak; „ugyan ki jön ilyen későn? -
7094 IX | már egy kiáltást, hanem uramért könyörgök, kit elfogattál,
7095 X | szolgálok, hogy is híják uramnál.~- Sohase törd rajta a fejedet.
7096 VII | János gazda, mikor az uráról beszélt, mindig odaértette
7097 IV | Gyergyószékbe.~Ott sok szép nemes uraság volt összegyülekezve, kik
7098 X | majorsági szekerek, másik az urasági hintók számára szolgált
7099 I | pedig elfogták, s most tatár uraságnál van rabláncon, azt sem tudjuk,
7100 VII | hittük, vissza sem jön többet urastul együtt.~- Üm. Talán nem
7101 VIII | szoktak főzni, elkülönítve az úri konyhától, s szokása szerint
7102 VII | történetesen egy nagy bibircsós úritök akadván lábai elé, azt úgy
7103 X | eljöttem tőle, s most már úrnál szolgálok.~- No, ezt már
7104 I | hálaadó kedéllyel a jóltevő úrnőt, ő félrevonult egy bokor
7105 III | volt a seraskier szolgáié urok kedveért fejeiket beveretni,
7106 IV | időpontnak látszék a három úrra nézve, kik anélkül, hogy
7107 VII | elmerült: néhány buborék úszkált utána még; abba volt a roppant
7108 VIII | nem jártál hiába, s ezen utad, reménylem, utolsó volt
7109 III | következtében.~- No, Allah segítsen utadban. Szakácsok, hozzátok azokat
7110 V | haza a puszta kastélyba. Az utak el voltak árkolva, a szántóföldek
7111 III | fegyvereseinek, hogy éjjel-nappal az utakat őrizve, minden postát és
7112 III | becsületes vallásos török utálattal fordulna el az ilyen becstelen
7113 V | minthogy én az ortályoskodást utálom, s jobb szeretem a sovány
7114 XI | megengedé az Isten, hogy lelke utált hüvelyét elhagyja. Rég meg
7115 VIII | Jó gyermekem, utolsó utam az lesz, amikor ott marasztnak,
7116 VII | kitudom, mely úton akarja őket utánad szállítani az effendi. Ha
7117 V | valami jutott eszébe, s utánakiáltva azt ellenfelének.~Pozsgai
7118 VII | melynek zápora könny, már utánaküldé a napsugárt, mely azt felszárassza.~
7119 V | képére sem ismer rá, aki utánam jő, s lesz neki mit siratni
7120 X | selyemhaját, mely futtában utánarepült, visszarántá őt annál fogva,
7121 XI | valakinek a hangját is lehet utánozni. Ez itt nem a velencei tízek
7122 V | efféle könnyen kivihető utasításokkal buzdítá az ostromlókat.~
7123 VII | ezeket a Tömösi szoroshoz utasítom. Azok ott várni fognak a
7124 I | egy több mérföldre teendő utazás; a keskeny, vízmosás rongálta
7125 III | már ez, hogy az asszonyok utazni járjanak? Minden becsületes
7126 I | fegyveres szolga vette körül az utazókat, védve őket ólálkodó rablók
7127 II | két jó arasznyi tért az utazónak, azon túl száz ölnyi mélység,
7128 III | vendégszereteted hírét, s erre utazván, nem akartalak kikerülni.~-
7129 VI | levegőváltoztatásnak nevezed Sztambul ronda utcáinak illatát - szólt türelmetlenül
7130 XI | kívánjátok-e, hogy végigjárjak utcáitokon, s borzalmat űzzek az emberek
7131 X | szélitől a másikig méri az utcát, s minden házat a magáénak
7132 I | egy szentképet talált az útfélen, s előtte kiürülve a pomana
7133 III | fog hozzá szállani egész úti kíséretével együtt.~- No,
7134 X | legnagyobb tatárjárásnak útjába esvén, akként volt épülve
7135 VII | keresztül is vergődött rajta, s útjában egyetlenegy temetéssel sem
7136 I | csausz, ki, mint eleven útlevél, biztos átjárást szerezzen
7137 V | Kapornaki uraimék között, ez utóbbi nem akarván semmit tudni
7138 II | seraskierre juttatá. Ez utóbbiak közé tartozánk mi is. És
7139 VI | fejedelem osztogatott nekik utódaik rovására, miszerint azokhoz
7140 III | a futóknak, nem érhették utól.~A seraskiert elöntötte
7141 I | mi továbbmegyünk, holnap utolérhetsz bennünket. Hát te, frátye! -
7142 X | vonta őt is. De a vén szolga utolérte őket, s megragadva a hátul
7143 VII | harcból érkezik, csaknem utolérve a herceg futárját, ki legelső
7144 VII | és gyermeke! ők voltak az utolsók a csatamezőn! mintha élve
7145 VII | valami szép természetes úton-módon megszabadult volna tőle
7146 VII | olyan szépen letérünk az útról, hogy senki sem veszi észre,
7147 VII | mint akiket kísértetek űznek; a vigalom termei, a pompás
7148 X | cselédség, s látták, mint űzte végig a folyosón a vén szolga
7149 XI | utcáitokon, s borzalmat űzzek az emberek szívébe?~A fejedelem
7150 V | V. INTRA DOMINIUM ÉS EXTRA
7151 IV | az erdejében felszedte a vackort, s most egyszerre csak elkezdett
7152 IV | nekitelepedtek az ízletes vacsorának, Apafinak oly jóízűen esett
7153 V | is. Az ebéd vége szinte vacsorává fajult már, amidőn valami
7154 IX | azért költ ellenem vakmerő vádakat.~- Szóljak, méltóságos uraim?
7155 IX | Paskó szédülni érzé agyát e vádakra. Lelke nem bírt elég erővel
7156 VII | barátjai, sem hű szolgái!~Egy vadállati ordítás hangzott. A roppant
7157 IX | ülni.~- Nyugodtan hallgatom vádamat - mondta Paskó -; lelkem
7158 VI | szabad ég alatt Pekri uram vadászatán, s lovon ülve hajtja a szarvasokat,
7159 I | oly önhitten, mintha az a vadászkés már óriássá tenné.~- Mondjad,
7160 II | előidézett rémre, s kezével vadászkéséhez kapott.~De a következő pillanatban
7161 I | bátor tekintettel. - Egy vadászkésem.~A fiatal suhanc olyan képpel
7162 XI | magával hordá azon idő óta vadászkését; most, midőn meglátta azon
7163 V | szarvast s minden drága vadat, megrendeltek sok mindenféle
7164 I | elbolyongtunk az erdőben, s ettünk vadgyümölcsöt, akkor én azt mondám Károlynak:
7165 IX | nyomorult szolga puszta vádja miatt, mely vádnak még csak
7166 IV | mégis négy farkast, három vadkant és egy bölénybikát ejtett
7167 IX | lesütve, inkább bűnöshez, mint vádlóhoz hasonló, s bármint erősíté
7168 IX | járjunk, kénytelenek leszünk a vádlónak hatalmat adni a kegyelmed
7169 IX | alabárdostól kísérve belépett a vádlott; láncait kezével emelve,
7170 IX | keményen arcába nézve a vádlottnak így kezdé:~- Uram, kegyelmed
7171 IX | puszta vádja miatt, mely vádnak még csak alakja sincs; s
7172 IX | engem oly pokoli bűnnel vádol, velem szembesíttessék;
7173 IX | Erdélyországban. Nem, uraim, ne vádoljatok engem e bűnnel. Mondjátok
7174 IX | felhevült e szóra.~- Engem vádolnak hazaárulással, ki hazámért,
7175 VII | S ki legyen az, akit vádolsz?~- Az alseraskier! Baruch
7176 IX | meghallgatád azokat, akik vádolták, hallgasd meg azt is, aki
7177 IX | vétek, mellyel kegyelmed vádoltatik, semmivel sem kevesebb;
7178 I | égnek emelkedő csúcsok vadon tömkelege az, mikről kuszáltan
7179 II | lehet többé. Akkor ezen vadonba bocsáta el: „itt fogsz lakni,
7180 IV | alig jutott belőle.~Minden vadra, melyet ők magok ellőttek,
7181 IX | Béldi Pál felállva; - azon vádra, amit kegyelmed férje ellen
7182 II | arcát bátyja kebelébe, ki vadul tekintve hátradobbanva az
7183 V | lovakat kiveretett az erdőbe, vadvizes nyirokra hajtatta a juhnyájat;
7184 VII | hírnök mutatta kezével a vágás helyzetét, hosszát, alakját
7185 I | keze, lába, ha még le nem vágattam, van egynek két szarva is.
7186 V | meghajlott a közepén; „üsd, vágd, verd agyon!” hangzék mindenfelől,
7187 VII | ostort, s még jobban közibe vagdalt a lovaknak.~- Megállj! -
7188 VII | azzal hosszú fűzfavesszőket vagdalva nekiálltak, körülfonták
7189 IX | hamisat mondott, azt az Isten vágja ketté!~Nagy bajba került
7190 VIII | tányérját, s levesestül úgy vágta Jánoshoz, hogy a hátán csorgott
7191 VII | öltönyök boszorkánykaréjt vágtak a légben, az égő bájarcok
7192 X | nemsokára lehete őt látni, mint vágtat tova a havas síkságon.~János
7193 X | még fekete.~- Hát magad vagy-e? - kérdé János gyanúsan
7194 II | még mosolyt még emberi vágyakat is lehete látni.~Amint ott
7195 X | szorgalommal ápolt angol, vagyis helyesebben francia kert
7196 VII | jőni: Hátha amíg ő eped, vágyódik és szeret, addig annál,
7197 II | meghatalmazzuk, hogy mindnyájunk vagyonából adjon el annyit, amennyi
7198 XI | is követendé pénzzé tett vagyonai javával.~A három nap letelvén
7199 II | barátom, kit megbíztam, hogy vagyonaim egy részét eladva azt küldje
7200 VII | vígan dúskálkodik a csalt vagyonban.~Kucsuk basa megértve a
7201 VII | visszaélést, nemcsak a bitorolt vagyonok visszaadását követelte,
7202 I | adni. Károly egyre menni vágyott, s úgy elült naphosszat
7203 IX | kegyelmed-e az, vagy mi vagyunk-e ugyanazok, akik voltunk?
7204 I | Ezen a kövön állt Drakul vajda, mikor a cigányasszony megjövendölte
7205 III | Igen? - szólt a derék úr. (Vajon ki lehetett az a gazember,
7206 I | megteszed-e az utat?~Az oláh vakargatni kezdett a csimbókjai között,
7207 V | befoldatni üveggel, s a levert vakolatot újra kisimíttatni, s ajtófelet
7208 V | maga sem tudta, mit csinál, vaktában fogta a puskát, célozott,
7209 X | rimánkodott, hogy szabadítsa ki őt valahogy belőle.~János gazda pedig
7210 IV | EGY JÓ TRÉFA~Úgy hiszem, valahol, egy korábbi műben elmondtam
7211 V | előcepelt egy nagy hágcsót valahonnan, s azt egyenesen azon ablaknak
7212 I | képpel mondta azt, mintha valakire gondolna, mikor annak a
7213 VII | adott magának is, ett-ivott valamennyi egészségeért; felhordatta
7214 VII | ételeket, és torkig ette magát valamennyiből.~Kucsuk basa leült egy pamlagra,
7215 VIII | Hát aztán ebből esztek ti valamennyien?~- Igen ám; még akkor is
7216 IV | sem - toldá utána Kozár.~- Valamint honfitársaink közül senkinek
7217 VII | embert azonnal küld vissza válaszoddal, s ne engedd senkivel beszélni,
7218 I | megtagadta a leányt, ki törököt választa férjül; s férje és egyetlen
7219 X | mulatott.~Ezt a szép tanyát választá János gazda a fejedelem
7220 V | Kozár uram. - Tetszik-e választani Kapornaki uramnak, hogy
7221 I | homlokából van kinőve, a haj választékai közül, még a bőr repedései
7222 VIII | éreznivalója szívének! s választhat-e az ajk csók és beszéd között,
7223 III | egy csoport rabszolgát, választhatsz belőlük, nem bánom. Nem
7224 X | öreg majd megunja a maga választotta hivatalt.~Az alvilág őrei
7225 III(6)| Sapor - Valeriánt.~
7226 VII | látta benne magát, termete a vállain kezdődött. Erre kétségbeesetten
7227 IX | mellette álló alabárdos vállaira, - a világ elfordult vele,
7228 X | felelt, hanem nekifeszíté vállait az ajtónak, megpróbálva,
7229 VIII | Így leráztátok a gondját vállaitokról.~- Látod, hogy nem érted!
7230 II | másutt a cigány is csak akkor vállal el, ha éhenhalni készül;
7231 I | tehénlábak, hasított körömmel, válláról kérges bivalybőr csügg,
7232 X | mint a kőfaltörő kos rohant vállával, fejével az ajtónak, s egyetlen
7233 VII | magadra vonod haragját, rám ne vallj, mert én eltagadom, hogy
7234 VII | maradt az elmélkedésre.~Valljuk meg őszintén, hogy a szegény
7235 I | férfi volt...~- De széles vállú és izmos... - egészíté ki
7236 V | népét, hogy gulyáshús sem válna belőle, de minthogy én az
7237 I | rabjainak más nevet adott, s valódi nevénél fogva így rá nem
7238 V | ki az ablakból sok szép válogatott titulust kiálta megugratott
7239 VIII | ugyan, hogy csak a húsát válogatta.~- Hozzá szoktak a jóhoz,
7240 V | esztendeig!~Kozár uram be is váltá, amit megígért, emberül.
7241 III | szerint minden évben ki kell váltanom rabságából egy magyar foglyot,
7242 VI | meghunyorítottam, vagy arcon színét változtatta volna előttük; ámbátor készen
7243 VIII | hogy az vagyonait eladva őt váltsa ki, s azon ember nemhogy
7244 I | elvennünk, mert ez apám váltságdíja, sokszor fekszünk le éhesen,
7245 II | adjon el annyit, amennyi a váltságdíjra kell, s küldje meg értünk.
7246 II | semmit sem akart tudni a váltságdíjról, s mi rossz után rosszabbat
7247 I | megvinni érte a kívánt váltságdíjt.~A küldöttek lóra ültek,
7248 II | tudtuk, miért nem érkezik váltságdíjunk...~Az ember elfulladt a
7249 II | családunk volt, az sietett váltságdíjunkat sietve megküldeni, de amely
7250 VII | kékre, zöldre és pirosra válva szálltak ismét csendesen
7251 XI | vagyok azon csoda, kiről vándor utasok reszketve beszélnek.
7252 I | leányának?”~Szállnak a nagy égen~Vándorló madarak,~Fecske, gólya,
7253 X | gazda -, s elkezde a kulacs vándorolni, s amint az óra lefolyt,
7254 I | kellett hagynunk, s húsz napig vándoroltunk, - a zivatar az úton ért,
7255 V | padláson forgott, annak a vánkosa a pincéből került elő; csak
7256 I | állt Kucsuk Mehemed basa vára egy kellemes völgy ölében.~
7257 I | fiú.~- Tehát azt, az érte várandó váltságdíjat kezemből átvéve,
7258 VIII | gondolat volt képes hőssé varázsolni. Ilyenkor ő bátor, lelkesült,
7259 I | padmalyairól alá, ollyá varázsolva a nyílt üreget, mint egy
7260 IX | ilyenformán sem én nem juthatok a várba az ő akarata ellen, sem
7261 X | előtti éjszakája volt, a várban sokáig fenn voltak, mert
7262 X | visszafelé.~Egy jó fél óráig várhatott, ekkor megjelent Gondolfo
7263 VI | hallgatásra bírjuk, hogy várjanak és adjanak időhaladékot,
7264 IX | hídkapu kulcsa, s legyen a várkapu kulcsa a nagyasszony kezében;
7265 IX | át csak egy hídon lehet a várkapuhoz jutni, és a hídnak szinte
7266 X | iskolába Kökényesdinél; de a várkapun még ökörhátán sem lovagolhatunk
7267 IX | beszélni? Tán biz a fogarasi várnagyságot akarja elkapni? - mondta
7268 X | maga előtt.~- Tehát itt várnak reá! - gondolá nagyon örülve,
7269 I | tó sötét vizébe, s túl e váron, messze, messze! a halványkék
7270 VII | percig is megállapodni a városban: aminthogy szerencsésen
7271 I | Törökországot, mindenütt énekelünk a városokban, s majd ha sok ember gyűl
7272 I | múlt télen, hogy egy nagy várost el kellett hagynunk, s húsz
7273 VIII | uram hat alabárdos és a várporkoláb kíséretében, ki nagy láncokat
7274 IX | paszomántot köntöseikre varrva.~- Jól van, fiam. Mi kell?
7275 VII | szemeibe nézett.~- Mire vársz még?~- Uram, te megesküdtél,
7276 VII | ülve, s dobogó kebellel várták küldöttük visszatérését.~
7277 I | kézzel, az úrnő parancsára várva.~- El fogtok menni azonnal
7278 II | nincs lánc, nyakamon nincsen vas, de erősebben rabbá tesz,
7279 VII | dárdához hozzá ne nyúlj, mert a vasa meg van tüzesítve.~Az ugyan
7280 V | nagy ropogással dült be a vasajtó küszöböstül együtt, s neki
7281 III | megvehetni két talléron, mikor vásárja van. Egy ló csak tíz-tizenöt
7282 III | felváltva, s az a lectica is vasból volt; mert ha fából lett
7283 VII | azok helyett Kucsuk basa vashidegségű kezétől érzé a magáét megragadtatni,
7284 X | magát, s bejárását erős vaspántos ajtó őrzé, de melynek szegletét
7285 XI | hosszú láncnál fogva, melynek vasperece nyakára volt kötve.~Az ember,
7286 V | bajos lesz, mert az alsókon vasrács van, ide pedig munka lesz
7287 V | bontotta a falat, másik vasrudakkal feszegette az ablakrácsozatot,
7288 XI | gyöngéd keblet azzal a hideg vassal átverni! Azokat a mosolygó
7289 III | recsegett, ropogott alatta a vasszék, s összeszorított torkából
7290 VI | pofáját, két szeme, mint a vasvilla öklel olyankor jobbra-balra.~-
7291 V | ellepve látja baromsokaságú vasvillás és dorongos emberektől,
7292 IV | amilyen éles elméje volt, védangyalul nem lett volna rendelve
7293 III | hazáig nem győzte csókolni védanyja kezeit, azokat az izmos,
7294 IX | legutolsó szolgájának kell védelmezni urát tulajdon felesége ellen,
7295 V | Kelemen diákot, mint eleven védfalat forgatá dühös antagonistája
7296 I | szigorún, s komoly daccal védte magát könnyebb lelkű testvére
7297 I | vette körül az utazókat, védve őket ólálkodó rablók ellen,
7298 III | énnekem küldesz Erdélyből egy vég arannyal áttört thalytot.~-
7299 IV | sajátságos tréfát, amit végbemenni látott.~Hát még ha el is
7300 VIII | vérrel húzta meg magát a pad végén, saját maga faragta karosszékét,
7301 IX | tehát, hogy az igazságnak végére járjunk, kénytelenek leszünk
7302 XI | kezéből a láncot, s annak végét Boór Ádám kezébe adva mondta:~-
7303 IV | jutalomért nagyapám fáradságai végett; - ajánlá a magáét Kozár
7304 III | csak lehetett, emberi kezek végeztek minden munkát, azok szántottak,
7305 VII | rázkódék bele, - elébb hadd végezzük ezt.~- Nyomorult! Ez halálítéleted!...~
7306 VII | lefizetteted, mert ámbátor véghetetlenül tisztellek, attól tartok,
7307 I | nedves nyoma, mely azon végiggördült.~- Jertek közelebb - inte
7308 I | őket! Miért imádkozzék?!~Végiggondol lelkében mindazoknak arcain,
7309 XI | belépjek, kívánjátok-e, hogy végigjárjak utcáitokon, s borzalmat
7310 V | kínálgatva a tornácba, onnan végigjárják az egész épületet; „e bizony
7311 IX | Nyugodt, komoly tekintete végigjárt az előtte ülők arcain, s
7312 X | készült erős szesz, mely végigkarmolja az ember torkát, s beégeti
7313 VII | föllángolt, amint e leveleket végigolvasá, levont szemöldökei alól
7314 VI | jóvoltaért, ha kell a világ végire is, ha kell még Plutóhoz
7315 VII | szét a teremben, azután végképp elmerült: néhány buborék
7316 XI | gyalázatosan elárult.”~„Ez ítéletet végrehajtani kegyelmedre bízzuk, Teleki
7317 XI | a vén szolgát maga elé.~Végrendeletében az volt, hogy temessék őt
7318 VII | elgázoltatni, amidőn egyszerre végső kétségbeeséssel kiválik
7319 VII | ágyához érkezik haza, hogy végsóhaját felcsókolja ajkairól? Hátha
7320 VII | alázatosságnak tulajdonítá, s végtelenül mulatta magát azon, hogy
7321 VII | pattogtak a bombák, s végül egy mesterséges tűzhányó
7322 II | gyermekre mutatott. - Most végy búcsút gyermekeidtől, öleld
7323 V | helybe Kapornaki uram. - Vegye kend, Kelemen diák, azt
7324 II | fenyegetőzött, hogy társaimat vegyem rá az áttérésre; én istenben
7325 I | Mindig temetni jár,~Akármit vegyen fel,~Mind gyászruha rajta.”~
7326 I | hanem a fegyveresek közé vegyült, elmondva százszor, hogy
7327 II | Ádám kezét.~- Amit Isten végzett, s amiért angyalok imádkoznak,
7328 VI | meglehet, a másvilágon végződő útra.~Hárman vannak együtt,
7329 VII | beszélhetett, s részt nem vehetett a harcban.~Sietsége tanúsítá,
7330 III | sem eladó, bár még többet vehetnék hozzá, így is fele a földeimnek
7331 III | miket tőlem kívántál, százat vehetsz a hadsereg megtérte után.~-
7332 X | pár kupa úgy leteszi holmi vékonypénzű legényt, hogy egyik szélitől
7333 VII | közül bekerülne, egyszerre véletlenül szemközt találta magát az
7334 V | kezet szorítva, mindenik azt vélte, hogy a másik látogatni
7335 VII | trombitáikkal; poharat adott vendégei kezébe, poharat adott magának
7336 V | hozzátartozandóikkal, cselédjeikkel és vendégeikkel egyetemben elhagyni, és
7337 V | az én házamon belől az én vendégeimet bántani! Majd meglátom én:
7338 IV | elkezdett lakomákat adni s vendégeket csődíteni. Aminthogy a fejedelemasszony,
7339 V | cselédet, akár pediglen vendéget megfogdossa, megkötözze
7340 I | hétre való eleséget, mert vendégfogadóknak sehol híre sem volt, vendégszeretetnek
7341 V | környékbeli nemességet beiktatási vendégségre; kik is a határozott napra
7342 III | Katalin udvariasan. - Hallván vendégszereteted hírét, s erre utazván, nem
7343 V | kegyelmed visszaélt az én vendégszeretetemmel, kegyelmed megitta a boromat,
7344 I | vendégfogadóknak sehol híre sem volt, vendégszeretetnek még kevésbé, s ha vagy egy
7345 III | aki elhíresztelt, hogy vendégszerető vagyok?) - Tehát hova utazol
7346 I | szüntelen karavánok vezetésében vénült meg, s valahányszor egy
7347 I | hangosan zokogva.~- Nem! Ilyen vér csak az én hazám gyermekeiben
7348 V | meghajlott a közepén; „üsd, vágd, verd agyon!” hangzék mindenfelől,
7349 I | pedig ott a griffmadárnak a vére, s ami zuhogást hallani
7350 XI | meglátta azon embert, kinek vérében meg akarta azt forgatni,
7351 V | emberei, kik mind példás verekedők voltak, elállván az udvar
7352 IX | engem, mert mint részegest, verekedőt, elűztem házamtól, s azért
7353 V | hombárban? megfullad; jeges veremben? megfagy; hová legyen? mit
7354 I | veresség nem egyéb zápormosta veres földnél; s a távoli zörej
7355 II | szarvakat, s azon forrón, véresen a homlokomon vágott sebbe
7356 VIII | ki tette a paprikát és a vereshagymát a potpourri közé? ő tehát
7357 VIII | csukasson le a gazdám mellé, s veressen engem is vasra, vagy dobassanak
7358 VIII | amint megérkezik, vasra veretni. Holnap kihallgatást nyerend.~
7359 VII | szerencsésen keresztül is vergődött rajta, s útjában egyetlenegy
7360 V | pincéig nyavalyás, véres verítéket izzadva homlokán, már a
7361 II | csak hat óra hosszat süt verőfény, az sem talál semmit a komor
7362 IX | hona jóvoltáról, - ki a vérpad lépcsőire ment fel, s a
7363 VIII | gondolád. Én minden éjjel vérpaddal, viharral, tengervésszel
7364 VIII | vannak a természetben: míg te vérpadon, viharos tengeren láttál
7365 VIII | mindenki bámulatára csendes vérrel húzta meg magát a pad végén,
7366 I | gyermekhangok éneklék ez anda verset:~„Hová repülsz, hová,~Kis
7367 V | zengett Pozsgai beszéde, ki vérszemet kezde kapni, midőn megsejté,
7368 VII | hazaérkezék a moldvai herceg vert hadával együtt, s az ő megérkeztének
7369 II | meg e völgyben, mint hitem vértanúja? Ki tudja, hátha kiszabadulnék
7370 VII | huszárjai, másik Toggendorf vértesei, s visszafordulva ránk,
7371 V | egyszerre részegek lettek a vértől, azonnal záporként kezde
7372 VII | éjjel a janicsárok két hidat vervén a Rábán, azon észrevétlenül
7373 X | magához véve a kardmarkolatra vésett címerrel lepecsételte a
7374 VII | Ádámot, hogy a serlegbe vessék.~- Megálljatok! - kiálta
7375 VII | poharát ki bírja inni. - Vessétek őt e pohárba; - ha kiissza,
7376 VII | megszökésnek, hát majd csak elejét vesszük annak.~S azzal hosszú fűzfavesszőket
7377 I | nyáron; amott, abba a fába véste a nevét Drágu Lupuj, meg
7378 VII | lóról.~Hátunk mögött nagy a veszedelem, mert hajnal óta tart az
7379 IX | családi boldogságom, s menjek vészek, viharok közé, holott élhettem
7380 V | legyen? mit csináljon? A veszély percről percre nőtt, az
7381 II | hatalmas, csak arra hoznék veszélyt, ki velem jót akar tenni.~-
7382 III | törökök sokan, mint én. Veszendőben van a régi muzulmán erkölcs!~
7383 VI | tréfának, szenvelgésnek veszesz mindent, te úgy bánsz velem,
7384 VII | a basa jöttét, azon hírt veszik, hogy Kucsuk régen megérkezett
7385 VII | szólt a levél. - Csatát veszíténk, de dicsőséget nem. Atyám
7386 II | gazdáikat rabságba hagyta veszni. 4~- Úgye, Istenhez kiállt
7387 XI | barátját hűtlenül rabságba veszté, s jószágait álnokul bitorolta;
7388 VII | strázsálták őket a rögtönzött vesztegintézetben, még csak egy ajtónyílást
7389 VII | kiszabadítja ez önkénytelen veszteglésből.~Már három nap múlt el;
7390 VII | hadnagya parancsul adva a vesztegzárőröknek, hogy követét kivételképpen
7391 I | rémlenek, szemei az alkony-égen vesztek, mely annál távolabb látszik,
7392 VIII | százszor is ott lehetett volna vesztem. Igazad volt, midőn nem
7393 I | eltemetik Magyarországot, vagy vesztenek, s akkor Magyarhon temeti
7394 VII | akarva szabadítani, magamat veszteném el. Ezen levelemet vivő
7395 VII | rajta: gondolva, hogy e veszteség kényszeríteni fogja a portát
7396 VII | csatatért. A muzulmánok vesztesége igen nagy; a szultán dühös
7397 VII | a levél - de hátra van a vesztést helyrehozni, s árulást megbosszulni.
7398 VII | sokat törődve azzal, hogy vesztettek, sőt némileg még örült is
7399 V | sokaságnak.~Ez szolgált vesztire! A puska négy golyóra volt
7400 VII | moldvánok megfutamodása miatt veszvén el, a fővezér Kucsuk basát
7401 IX | tiszta minden bűntől.~- A vétek, mellyel kegyelmed vádoltatik,
7402 II | az áttérésre; én istenben vetém reményemet, s dacoltam vele.
7403 V | meghordatta terméskővel a veteményes kertet, s a gátokat elszakíttatva,
7404 VII | biztonság okáért rögtön vetesd fejét, hogy senkivel ne
7405 V | az egész lapályt az őszi vetésekkel; ökröket, lovakat kiveretett
7406 VIII | szegletbe, mint aki semmit sem vétett.~A cselédek lakatot vetettek
7407 VIII | vétett.~A cselédek lakatot vetettek a szájukra, nem akarván
7408 VI | hasogatott szét, mik azt vétették, hogy kezébe akadtak, midőn
7409 IX | kit elfogattál, tömlöcre vetettél, a szegény szerencsétlen
7410 VIII | álmodik.~- Én? Mért? Mit vétettem én?~- Azt én nem tudom.
7411 II | melyet valaha földrengés vethetett a völgy hasadékába, s amint
7412 IX | kegyelmednek megengedtetett szólni vétkes ura mellett, szóljon a dolog
7413 IX | külszín alól takarja fel a vétket. Midőn kegyelmed kértünkre
7414 X | ádáz dühvel.~A meglepett vétkezők rémülten ugrottak fel egymás
7415 VIII | visznek. Amazok üldözőbe vettek bennünket, s a mi gályánk,
7416 IX | midőn hazájába érve tömlöcre vettetik, ha meghallgatád azokat,
7417 V | Így ki nem engedem magamat vettetni, ha a fejem utána is megy.
7418 VII | embert leöltek benne. Ekkor a vezér aga és Ismail basa riadót
7419 VII | futottak a Rábának, s a vezéraga lófarkas zászlói közül nem
7420 II | ki minden élő ember, s ha vezére voltál társaidnak, most
7421 IX | alkudta a fejedelemséget; ha a vezérekkel beszélt, azoktól sohasem
7422 III | mint az elfogott római vezért a perzsa király. 6 S itt
7423 II | voltál társaidnak, most vezesd a hozzád hasonlókat!” E
7424 X | folyosón jobbfelé tarts, az vezet ide; nehogy balra találj
7425 I | haladni, gyakorlott kalauz vezetése mellett, ki a hegyek minden
7426 I | ki szüntelen karavánok vezetésében vénült meg, s valahányszor
7427 IX | nyíltak a fejedelem szobáiból vezető ajtók; s Naláczi István
7428 I | borzasztó regéken, s ha vezetője el talált hallgatni, ő kérdezé:
7429 I | öszvért zablájánál fogva vezette egy barna képű oláh kalauz,
7430 V | mik a patakot a Szamosba vezették, elöntette iszappal az egész
7431 VI | VI. A JÁMBOR EMBER ÉS SZOLGÁJA~
7432 X | akkor fogott egy darab viaszt, s az urának reá bízott
7433 VIII | hogy a cselédség rendkívül vidámon fogyasztja az ételt, s amire
7434 VII | seraskier fogva tart magánál.~- Vidd a seraskier minden foglyait.
7435 I | völgyet, elválasztva azt a vidék mosolygóbb részeitől. Az
7436 VII | egyszer csak híre futamodik a vidéken, hogy a seraskier házánál
7437 I | mintegy óriási rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a rámához.
7438 I | testvére kedves danákat zengve vidítá hálaadó kedéllyel a jóltevő
7439 I | látszék, a lyánka bátrabb, vidorabb volt, ő biztatta bátyját,
7440 II | nyakából mandolinját, s egy víg akkordot adva rajta, elkezdé
7441 VII | akiket kísértetek űznek; a vigalom termei, a pompás kertek
7442 IV | hogy annak a barátságos vígalomnak Apafi adja meg az árát.~
7443 II | leroskadtak sorsuk terhe alatt, én vígasztalám őket, s példát mutaték nekik,
7444 I | fogott rajt sem kérlelés, sem vigasztalás.~Katalin látva, hogy vissza
7445 XI | kit az Isten gyermekeiben vigasztaljon meg, bárhol hatóságunk alatt
7446 VII | urának jólesik, nem szűnt meg vigasztalni a maga modorában, s erőt
7447 VIII | ha te is velem volnál! s vigasztalt az a gondolat, hogy te ekkor
7448 I | a dalban nem szeretem a vígat.~És újra hangzott:~„Szomorú
7449 X | lakjék, aki a hídkapura vigyáz; de ez már annyira kiment
7450 III | közül, s jaj nekik, ha nem vigyáznak! ahány szem közte marad,
7451 VII | sem volna, mint a fejére vigyázni; vagy azt rábízhatná másra.
7452 X | merőben.~- Hogy a tatár vigye el kendet a rozzant hágcsójával.
7453 VI | kezünk közt levő pénzből vigyen kegyelmed négyezer tallért
7454 IX | boldogságom, s menjek vészek, viharok közé, holott élhettem volna
7455 VIII | természetben: míg te vérpadon, viharos tengeren láttál engem, én
7456 VIII | minden éjjel vérpaddal, viharral, tengervésszel álmodtam,
7457 I | kuszáltan merednek szét a vihartépte fák. Alig látszik rajra
7458 VII | VII. A BETELT FOGADÁS~Kukucsné
7459 VIII | VIII. MEGLEPETÉSEK~Úgy történt.~
7460 VII | egyszerre; elvesztém szemeim világát. Magamat sem ismerem többé,
7461 VI | hajtja a szarvasokat, az a világért sem ráz, s azt a leggyöngébb
7462 VII | órában nem foglalatoskodni világi ügyekkel, ez óra imádkozásra
7463 VIII | felhőszakadás közt, nem világította nap az eget, csak a villám;
7464 XI | Csak számunkra él még, a világnak régen meghalt.~- Miért nem
7465 I | az idő szép, és még elég világos, az állatok nincsenek elfáradva,
7466 IX | ezt bebizonyíthatja, akkor világosan álland, hogy a borzasztó
7467 VI | ékesen szóló férfiakat, hogy világosítsák fel a szultán elméjét, s
7468 V | csíkozták keresztül a tájat, világoszöldet mutatva, hol a friss vetés
7469 II | miattam, én nem óhajtom a világot látni többé, és a világ
7470 XI | magányba zárkózva élt a világtól megvált ember, csupán gyermekeit
7471 VII | nem volt magában elég, a villámnak is meg kelle jőni: Hátha
7472 III | kölykeit védő anyatigris, villámsebesen rohant az emberre s belemarkolva
7473 I | kesely, másik fakó, egyik villás, másik kormos; én hívom
7474 VIII | cintányérján egy késsel és egy villával.~Ezzel leemelték az üstöt
7475 VII | ismét maga előtt látná azt a villogó szemű delnőt, azokkal a
7476 I | ha velünk beszélt.~- De villogtak, mikor harcolt!~- Egyéb
7477 V | kezde hátrálni.~- Ah ez violentia, én protestálok, resistálok,
7478 I | karéjban, egymást ölelve, virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik
7479 I | buja pázsittal s hímes virággal vonva be annak felszínét,
7480 XI | annak ajtajában, s ápolta a virágokat, miket körüle ültetett.~
7481 I | Apámnak ágyába,~Hímes szép virágot~Anyám sírja fölé.~Virág
7482 X | ekkor is rendesen egyedül virrasztgatott odujában, mert látogatót
7483 VII | köntöst s hupikék plundrát visel.~Jánosnak egy mentő gondolatja
7484 I | majd meglátod, csak jól ne viseld magad.~- Hát milyen az?
7485 IX | csatákból több sebhelyet viselek testemen, mint ezek az urak
7486 I | feleletet: minő alakja? arca? viselete?~- Szarvai homlokából vannak
7487 V | ország-világ csodájára.~De nem soká viselheté békességgel Boór Ádám mentéit
7488 VI | oly csendes bú árnyéklatát viselik magukon, mely látni engedi
7489 III | melyet a hívők zászló gyanánt viselnek; hogyha egy birodalmat adnátok
7490 VII | nejéhez oly szeretettel viselteték mindenha, oly hosszú és
7491 V | lett volna, oly szeretettel viseltetett hozzá, mint saját gyermekéhez.~
7492 IV | ezerféle apró előzékenységgel viseltettek iránta, mint amivel legjobban
7493 VII | nemcsak a bitorolt vagyonok visszaadását követelte, hanem azonfelül
7494 VII | s azzal felbontatlanul visszaadta a basa kezébe.~- Megbocsátasz,
7495 VII | terjesztette az égbekiáltó visszaélést, nemcsak a bitorolt vagyonok
7496 V | Uram Kozár uram, kegyelmed visszaélt az én vendégszeretetemmel,
7497 VII | Tavaifnak. Néhány nap múlva visszaérkezék az, magával hozván a herceg
7498 VII | által!... Allahra: porba fog visszaesni árulása miatt! - Mi jutalmat
7499 VII | rohamot, az egész dandárral visszafordultunk, s futni kezdtünk a part
7500 VII | másik Toggendorf vértesei, s visszafordulva ránk, nekivágtattak Ismail
7501 XI | Egy napon a jószágaiba visszahelyezett Boór Ádámot a fejedelem
7502 XI | létező minden jószágaiba visszahelyeztetik, s akárki, akármilyen cím
7503 IX | csak borzasztó költemény, s visszahull az okozó fejére.~János néhány
7504 V | jónak találta az ajtóig visszahúzódni, ott azonban ismét visszafordult,
7505 V | haza.~- S nem mondták, hogy visszajönnek?~- De biz úgy örültek, hogy
7506 XI | menekült, ott felkerestessék, s visszaköveteltetvén, ugyanazon Boór Ádámnak
7507 VII | fennuraság haragját, rögtön visszaküldetett a szultán által Erdélybe,
7508 IX | tagjain a reszketés, s csaknem visszarettent, midőn a legelső hangban,
7509 XI | élettelenül bukott arcra. A visszás érzelemroham közepett a
7510 II | ismét boldoggá fog tenni, és visszasegítend hazádba?~- Lehetetlen! -
7511 VIII | folyamodott, hogy őt igazaiba visszasegítse, s erre adott nekem a szultán
7512 VII | tetszett neki az újság. Visszasompolygott a gazdájához, s addig-addid
7513 X | hevederét bevágta félig, s azzal visszatámasztá ismét, s várta, hogy jőjjenek
7514 VIII | Hová készülsz? - kérdé a nő visszatartva férjét kezénél fogva. -
7515 IX | arcáról e pillanatban, oly visszataszítónak látszék, képe megnyúlt,
7516 I | leereszkedve a völgybe még egyszer visszatekintének, látták, mint imádkozik
7517 VII | futásunk közben egy halomról visszatekintenénk, már a keresztyének által
7518 II | távozó gyermekek sokáig visszatekintgetének, Károly kalapjával köszöngetett
7519 VII | ispánaimtól, a többit majd, ha visszatérek. Egyúttal tudakozódjál a
7520 VII | kebellel várták küldöttük visszatérését.~A bátor fiú, amint a kertbe
7521 V | kell messze járni”; ezzel visszatérnek a terembe, ahol már össze
7522 VI | férjétől, ki az ajtóból ismét visszatért.~János gazda hátrafordított
7523 V | már künn voltak, azok is visszatértek, az emberek vért látva,
7524 II | őket. Négy nap múlva ismét visszatérünk, várj reánk e helyen, ha
7525 I | lyánka is szomorú lett, s visszatérve az odaliszkhez, oly bús
7526 II | bosszúálló ember, ki véres visszatorlást gyakorol azokon, akik így
7527 I | azon táj, s éppen a durva visszautasítás volt legnagyobb ok azt hinni,
7528 II | csengettyűje ád dolgot a visszhangnak s az utasok után legördülő
7529 X | toronyban, azt magunkkal visszük. De ez nem fog egészen felérni
7530 III | azokat egy tappot sem viszed innen tovább. Akié a fa,
7531 III | csak holmi heverő rabot viszek el tőled, teszem föl, tán
7532 VII | most őt ragadják meg, s viszik a billikom felé sebtében
7533 VI | ingereld magadat, hisz nem viszlek magammal.~De az asszony
7534 III | jó szomszéd, te e nagy út viszontagságaitól engem megmenthetnél, ha
7535 VIII | homlokárul a barázdákat, miket a viszontagságok emléke arra vont. - De úgy
7536 VII | fekszik most is betegen, s a viszontlátás után eped, s mint fog meggyógyulni
7537 VI | szaporíttatott; Erdélynek akkori viszonyait tekintve iszonyú összeg!
7538 XI | Paskónét, kivel régóta tiltott viszonyban élt, hogy mozdítható vagyonait
|