Fejezet

7539 V     |                     hantot,8 közben egy kis vita is támada Kozár és Kapornaki
7540 VI    |                     qui habet tempus, habet vitam”, azalatt ki tudja, még
7541 VII   |                annyira ment a dolog, hogy a vitatkozó felek egymást szásznak és
7542 V     |               kötekedék Pozsgai az ablakból vitatkozva. - Innen is látom, hogy
7543 VII   |                  fél szétbocsátá seregeit a vitatott térről.~Néhány nap múlva
7544 VIII  |                   hajók!” s felhúzva minden vitorláikat hanyatt-homlok kezdtek előlük
7545 VIII  |              bennünket a hullám. Árbócaink, vitorláink összetörtek, hajónk minden
7546 VIII  |                  midőn egy elsikamló szellő vitorláinkba kapott. A török nép ordítva
7547 VIII  |          megláthattam volna, egyszerre nagy vitorlák tűnnek elő a láthatáron,
7548 VIII  |                     szálltam, hogy Candiába vitorlázzak, valami kimondhatatlan szorongás
7549 VIII  |                Paskó. Valami nyugtalanságot vitt magával szívében. Oly különös
7550 VII   |                     a két gyermeket magával vive.~Egész odáig akadály nélkül
7551 VII   |                       Kucsuk basa egyszerre vivé el levágott fejét s megszabadult
7552 VII   |                érkezék a hercegtől, levelet vivén a seraskierhez, mely nem
7553 I     |                    tekintenek le a tó sötét vizébe, s túl e váron, messze,
7554 III   |             hozzanak egyebet, mint nádmézes vizet és mogyorót.~Nemsokára megérkezék
7555 X     |                futott egy nagy kád jéghideg vízhez, ami tanyája szegletében
7556 I     |                   teendő utazás; a keskeny, vízmosás rongálta hegyi utakon csak
7557 VII   |                basát bízta meg, hogy tegyen vizsgálatot Moldvában, s ha bűnöst és
7558 X     |                 azalatt ő a kard markolatát vizsgálgatta nagy gondosan.~János gazda
7559 V     |                      a szántóföldek elöntve vízzel, a kertek kővel terítve,
7560 I     |                      s amint leereszkedve a völgybe még egyszer visszatekintének,
7561 XI    |              maradtam volna örökké magányos völgyemben, elhagyott rabságomban,
7562 V     |                     EXTRA DOMINIUM~A Szamos völgyének egyik szép kies lapályán
7563 II    |                    homályos köd kezd ülni a völgyre, az emberek úgy elhallgattak,
7564 VII   |                     elémutatva.~A seraskier vörös volt a bortól és a szép
7565 V     |                     gonddal ültetett fiatal vörösfenyőerdő díszlik, melynek sötétjéből
7566 I     |                     a jobb halántékán, amit Vöröstoronynál kapott. De aki a sebet adta,
7567 VII   |                   Már ha én vitézlő uramnak volnék, én meg nem állhatnám, hogy
7568 X     |                esztendőben.~~Mámoros ösztön volt-e Jánosnál, vagy ivás előtti
7569 V     |               kiadások és bevételek egyenlő voltának, mégiscsak ő kap többet,
7570 I     |                      Az odaliszk érdekelten voná maga mellé a leánykát.~-
7571 III   |              párduci termetének minden izma vonaglani látszék, szemei kerekre
7572 III   |                 nyílva, két sűrű szemöldöke vonaglott, mint két fekete kígyó,
7573 VI    |                     tudtam én, hogy nem fog vonakodni.~- No, én mosom kezeimet -
7574 VII   |                     különös kivégezést, egy vonás nem mozdult arcán.~A vendégek,
7575 I     |                 leégve, ruháik kopottak, de vonásaikban annyi nemesség, annyi őszinte
7576 II    |                  oly szelíd arcnak, melynek vonásain e pillanatban még örömöt,
7577 VI    |                     hölgy, bágyadt, élveteg vonásokkal egy kereveten heverész,
7578 II    |                  bőrt azon nyersen lábaimra vonatá, míg rászáradtak, úgy, hogy
7579 VII   |                  fel sétálni. De ha magadra vonod haragját, rám ne vallj,
7580 III   |                hajtották a gázlómalmokat és vontatták a hajókat.~Éppen most is
7581 V     |                ökölnyi daganatokkal a fején vonulván vissza a csatatérről.~Pozsgai
7582 X     |                                             X. AZ ŐR~A majosfalvi kastély
7583 XI    |                                             XI. AZ ÍTÉLET~Néhány nappal
7584 X     |             foglalta körül a kastélyt, azon XIII. Lajos korában támadt csodakertészet
7585 IX    |                     belekapaszkodva azoknak zabláiba, indulatosan felordíta:~-
7586 II    |                     az oláh Katalin lovának zablájához, csaknem hanyatt esve:~-
7587 I     |                     le ne essék. Az öszvért zablájánál fogva vezette egy barna
7588 X     |               opium-pastillt előkeresve egy zacskóból azoknak egyikét a saját,
7589 VIII  |                     zsebéből nagy gömbölyű, zafírokkal kirakott óráját, s megnézve
7590 IX    |             percegése a papíron.~Végre nagy zajjal kétfelé nyíltak a fejedelem
7591 X     |                   Sokáig hallatlanná tevé a zajt; végre, hogy nem állhatta
7592 II    |                   tud; míg egyszerre mint a zápor, megeredt szeméből a könny,
7593 VII   |                  lelkeiken a vihar, melynek zápora könny, már utánaküldé a
7594 V     |                    lettek a vértől, azonnal záporként kezde omlani a kő az ablakokra,
7595 I     |                     és a veresség nem egyéb zápormosta veres földnél; s a távoli
7596 VI    |                   gazda?~- Csak azért, hogy zár alatt tartják az asszonyokat.~-
7597 V     |                falait, ólommal öntette be a zárakat, lakatokat; s minden még
7598 II    |                     itt egy roppant kődarab zárja el az utat, melyet valaha
7599 XI    |                 ítélet óta egészen magányba zárkózva élt a világtól megvált ember,
7600 V     |                    s míg egy rész ki akarta zárni, ő nekiveté vállát az ajtónak,
7601 III   |                   kötényére, melyet a hívők zászló gyanánt viselnek; hogyha
7602 VII   |              Rábának, s a vezéraga lófarkas zászlói közül nem láttam többet
7603 VII   |              dicsőséget nem. Atyám megmenté zászlóit, én is az enyimet, még nyertem
7604 IV    |                    Ferenc.~A fejedelem nagy zavarban volt, és nevetett.~- De
7605 X     |                     fázott, csak Jánost nem zavarta mindez. Kifogott még a fagyon
7606 I     |                 mellett, ki a hegyek minden zegezugát ismerte, s nem jött zavarba,
7607 II    |                  álmélkodva rántá meg társa zekéjét:~- Nézd el, nézd: az ördög
7608 VII   |                  csókja ne érintse, füleibe zene ne hangozzék, és orcájára
7609 VII   |                     ház tetején elhelyezett zenekar kilenc dobbal s huszonhárom
7610 VII   |         időhaladékkal, míg táncnak látása s zenének hallása által lelkem felhői
7611 VII   |                mozdult arcán.~A vendégek, a zenészek, a bajadérek szétfutottak,
7612 VII   |                  odaült velök; jelt adott a zenészeknek, azok pokoli lármát csaptak
7613 VII   |                 onnan hallgatja majd a szép zenét, melyet a ház tetején elhelyezett
7614 V     |         kitakarodjék mindenki e telekről! - zengett Pozsgai beszéde, ki vérszemet
7615 VII   |                  hímes virág a fák alatt, - zengő tarka madarak arany kalitokban
7616 I     |                     testvére kedves danákat zengve vidítá hálaadó kedéllyel
7617 II    |                  nyíltak meg rebegve, melle zihált, szó nem jött nyelvére,
7618 I     |                   fiamhoz, ki nemcsak havas zivatarban, hanem kardok éle közt jár.~-
7619 VI    |             duzzogása által láthatóvá teszi zivataros kedélyét.~A vén János ezalatt
7620 VIII  |                      s külde ránk egy olyan zivatart, hogy egy pillanatban a
7621 VII   |                lövellve az égre, mik kékre, zöldre és pirosra válva szálltak
7622 II    |                   kikeltsen, csak a tetőkön zöldül holmi gindár bokor s a törpe
7623 I     |                   veres földnél; s a távoli zörej a hegyi patak moraja; hanem
7624 V     |          hallatszott az eltávozó kocsijának zörgése. Csak ekkor jutott eszébe
7625 X     |                  ablakon, hogy megnézze, ki zörget.~Ismeretlen embernek találta.
7626 X     |                  érzé, hogy az zárva van. A zörrenésre az ajtón belül egy férfihang
7627 IX    |                   ahol szavam elhal, s csak zokogásom beszél. - Mert égre kiáltó
7628 VII   |                  tapasztva elkezde hangosan zokogni, a két gyermek odaborult
7629 V     |                 kimenni Törökországba, mint Zólyomi Dávid! Majd találok én még
7630 IV    |                 három úr nagy örvendve dugá zsebre a folyamodványokat míg Apafi
7631 I     |                 agyon a terhes szekér azt a zsidót, aki öt esztendővel ezelőtt
7632 X     |             tetejéről nagyobbára lekopott a zsindely, s a denevérek egészen magokévá
7633 IX    |                lépcsőire ment fel, s a bakó zsinegével a nyakán beszélt miérettünk, -
7634 VII   |                     szívvel bontá fel annak zsinórjait.~„Kedves anyám! - szólt
7635 X     |                   fákat, s merev falakat és zsinórral kimért szűk folyosókat épített
7636 V     |                  töltött a borok közé, avas zsírral mázolta be a szobák falait,
7637 X     |                     hazudj. Jobb, ha iszol; zsivány korodban ugyan jobb borokat
7638 V     |                  gondolta is! Ez rablás, ez zsiványság, ez alávalóság! Szedje fel
7639 IV    |                 uram annyira ismeretes volt zsugoriságáról, hogy még saját szájától
7640 II    |                     rövidült még meg.~- Nem zúgolódom. Mi vártunk évekig, s itt
7641 I     |                 griffmadárnak a vére, s ami zuhogást hallani olykor a messzeségből,
7642 I     |                 kígyó; a sziklák közül nagy zuhogva, csattogva jön alá egy sebes
7643 X     |                   két lovas férfit látott a zuzmarás fák közül kikukkanni, kik
7644 II    |                    ló és lovas ezer darabra zúzott.~Mindenki szorongva közeledett