1-500 | 501-813
Poem
1 1 | Remény, emlékezet? -~ Te, a lecsendesült lélek tulajdona,~
2 1 | Eljősz-e menteni?~ S mint a hanyatló nap földünk tanyáira,~
3 1 | alkonyban, s hajnal hasadtakor~A híg homály közűl remegve
4 1 | öldöklő bánatban enyhadó,~És a leendőkben gyönyörrel biztató,~
5 1 | fényt, ha majd nem látom a napot,~S irtóztató setét
6 1 | bajom felé,~ Mint hajdan a dicső görögségnek csere~
7 1 | görögségnek csere~Fényben derűltek a széllel küzdő vizen~
8 2 | ALKU A TERMÉSZETTEL ~Természet,
9 2 | Kincseidből részt hozott.~ A lapos mennykő dühödve~
10 2 | gunyhó takarta~ A szülőt; itt lettem én,~Itten
11 2 | kellemében~ A virág zöld réteken,~ Dús
12 3 | A HÁROM EGYESÜLT FEJEDELMEKRE ~
13 3 | Mit forralt titkos kebelén a hármas erőszak,~ Mely szentségtelenűl
14 3 | még most nyugszik, fölkél a bátor oroszlán,~ Szíveitek
15 4 | A SZERELMES ~Hasztalan van
16 4 | segíthet:~ Képed benne van;~A magány sem: képed ott is~
17 5 | A TÜNŐDŐ ~Nyugszik a szél,
18 5 | A TÜNŐDŐ ~Nyugszik a szél, csendes a hab,~
19 5 | Nyugszik a szél, csendes a hab,~ De szivemben zaj
20 5 | pihenjek?~ Messze még a part nagyon.~ Messze mint
21 5 | part nagyon.~ Messze mint a boldog élet~ Visszafolyt
22 5 | hajómnak csillaga,~Mely felém a szép egekből~ Oly szelíden
23 5 | derűlt volt akkoron még~ A magasban szép egem,~Itt
24 5 | magasban szép egem,~Itt is a víz tűkörében~ Víg derűlt
25 5 | borúltak szemeim;~Itt is a víz tűkörében~ Megzavarják
26 5 | égő csontomat,~Szórd, hogy a szánó leányka~ Meg ne
27 5 | Hasztalan! még csendes a hab,~ De szivemben zaj
28 5 | pihenjek!~ Messze még a part nagyon.~ 1823 ~~
29 6 | Végsőt mosolyga orcád, s a halál~Leszedte róla szép
30 6 | Nemcsak magad menél, elvitted a~Szülék vidámságát, elvitted
31 6 | Szülék vidámságát, elvitted a~Legszebb remények gazdag
32 6 | égbe visszareppenő sugáré.~A földhöz minket baj s öröm
33 6 | kötöz,~Ohajtjuk és rettegjük a halált:~Te túl vagy már,
34 6 | tiszta éjeken~Föltünnek a dicső csillagzatok,~Eljősz-e
35 6 | tetőled elmaradtak,~Add a szüléknek vissza. Ők együtt~
36 7 | CSERHALOMHOZ ~Elzengette dalát a késő kor fia, rólad~Cserhalom,
37 7 | elhinti meződön;~Őt hamar a sor erős vaskarja lehúzza
38 7 | örökre,~És benövik sírját a vad fák ágai: akkor~Még
39 7 | ember hamvára nehezkedik a domb?~Aki rövid pályát futván,
40 7 | Aki rövid pályát futván, a szárnyas idővel~Feljöve,
41 7 | idővel~Feljöve, és az eget s a földnek zsenge virágit -~
42 7 | zengje utánunk:~"Cserhalom! a te tetőd diadalnak büszke
43 8 | A SZÍV TEMETÉSE ~Sokat türél
44 8 | mint vas ék,~Hideggé, mint a századok jege,~Beléd egy
45 8 | messze messze hordja el, hogy a~Vas végzetekkel megbékéljek,
46 8 | lesírni nem tudhatja ezt,~Nem a nagy szélvész elsohajtani.~
47 8 | Hogy megtanúlja rajtam a világ:~"Minden boldogság,
48 8 | Hajh! majd ha eljövend a sors szelén~Sok gond, ezernyi
49 8 | sárkány indulat~Viszhangot ád a zárt kebel reá~S azt zengi
50 8 | van;"~S ha tán utóbb jő a szelíd öröm,~Örömek, szerelmek,
51 9 | A MAGYAR KÖLTŐ ~Jár számkiüzötten
52 9 | ormairól.~Zeng tetteket, a haza szebb idejét,~A régi
53 9 | tetteket, a haza szebb idejét,~A régi csatákat, az ősi vezért,~
54 9 | S zeng rózsaszerelmet, a lányka haját,~A szép szemet,
55 9 | rózsaszerelmet, a lányka haját,~A szép szemet, arcot, az ifju
56 9 | arcot, az ifju baját.~S míg a dal epedve foly ajkairúl,~
57 9 | könybe borúl.~ "Jó gyermekem! a haza szebb idejét~- Elmúlt
58 9 | zengjed.~Ah, ifju nem érez, a lányka nem ért,~És nincs
59 9 | az éjjeli bérceken űl,~S a bús dali bért~Tűzd árva
60 9 | S vészekkel üvöltve jön a nap elé,~Villámokat ontva
61 9 | De feljön az ormokon a teli hold,~Csillagseregével
62 9 | után?~Szép álmokat énekel a csalogány,~S már nem fut
63 9 | ordas eláll,~S ott szendereg a vihar - álmainál.~ 1827 ~~
64 10| szemmel néz vissza keletre~A magyar, elszakadott, testvértelen
65 10| testvértelen ága nemének;~A könyörű eget, a földet vizsgálja
66 10| nemének;~A könyörű eget, a földet vizsgálja hiába:~
67 10| öléből!~Völgy és hegy, s a frígyes egek gyönyörinkre
68 10| gyönyörinkre mosolygók,~S kedvesek a ligeten folyamok menetében
69 10| árnyak;~És ha kedünk, ha ez a lélek nem volna letörve,~
70 10| közepébe vonúlál,~Fegyverid, a leghűbb társak, villogva
71 10| társak, villogva le hozzád,~S a hadat és a had munkáit büszke
72 10| le hozzád,~S a hadat és a had munkáit büszke Szigetnél~
73 10| fogadtad,~S mély vala, s szent a gondolatok forrása szivedben,~
74 10| forrása szivedben,~Mert a szent haza volt, az örökké
75 10| igéző.~És mikoron, valamint a távoli tengeri zúgás,~Vagy
76 10| utóhang,~Úgy zendűle föl a megharcolt ütközet, a már~
77 10| föl a megharcolt ütközet, a már~Század előtt küzdött
78 10| s fut előle hadastúl,~S a roppant tábor derekát fölijeszti
79 10| Szigetre,~És dörög, és reng a kapu sok szakadatlan ütéstől; -~
80 10| Mindezeken mikor andalgasz, s a szörnyű csaták közt~Rózsavilágában,
81 10| hajnali álmot,~Felhozod a gyönyörű, a gyönge Kumilla
82 10| álmot,~Felhozod a gyönyörű, a gyönge Kumilla szerelmét;~
83 10| azonban~Néma, s borúlt, mint a mély sír, körülötted az
84 10| És egyszerre lakod mind a négy sarka megindúl,~Rengenek
85 10| sarka megindúl,~Rengenek a megütött falak, árkod gödrei
86 10| lelkedből összezavartan~A fölvert álmok halovány seregeihez
87 10| elméd.~Mégis erőt veszesz a bal időn: daliái Szigetnek~
88 10| közepett magasúlva fogantatik a sas,~És közel a villám honjához
89 10| fogantatik a sas,~És közel a villám honjához kél ki rideg
90 10| emberölő harc,~És az erő, a férfi kebel diadalma, királyként~
91 10| Zrínyi nevétől.~De ölel a haza, s mond örömében sírva
92 11| A BUVÁR KUND ~Túl a mezőn,
93 11| A BUVÁR KUND ~Túl a mezőn, túl a hazán,~S a
94 11| BUVÁR KUND ~Túl a mezőn, túl a hazán,~S a part fölött,
95 11| a mezőn, túl a hazán,~S a part fölött, a nagy Dunán~
96 11| hazán,~S a part fölött, a nagy Dunán~ Ki népe zajlik
97 11| Hoz, oh hon, ellened,~A gőgös Henrik az, ki rád~
98 11| magyar!~Pozsonyhoz kell a férfikar:~ A vítt Pozsony
99 11| Pozsonyhoz kell a férfikar:~ A vítt Pozsony remeg. -~S
100 11| nem megy, ha kell?~Utánok a hon puszta hely:~ Mind
101 11| Mind harcon termenek.~De a király bús, s Béla szól:~"
102 11| isten több magyart,~Mig a világ, mig napja tart,~
103 11| elfogyánk?"~ S fellázad a bú, a harag~Busult szivekben
104 11| elfogyánk?"~ S fellázad a bú, a harag~Busult szivekben háborog,~
105 11| száz halált~ Kész halni a magyar.~ Csak barna Kund
106 11| feldobog,~ Mind hegyben a tüzár;~"Halld, Béla, majd
107 11| Béla, majd ha éj jövend~S a part fölé száll néma csend,~
108 11| egy szóra vár."~ Csekély a szó, köz a vitéz,~De úgy
109 11| vár."~ Csekély a szó, köz a vitéz,~De úgy van mondva,
110 11| tart legott,~Hol vészben a megcsapdosott~ Dunának
111 11| árja zúg.~ Járása, mint a rémeké,~Éjfélileg le s fölfelé~
112 11| nem jő, távol és közel~ A puszta szél rohan.~ Ki az,
113 11| puszta szél rohan.~ Ki az, ki a víz szörnyekint~A förgetegre
114 11| az, ki a víz szörnyekint~A förgetegre föltekint~
115 11| aki jársz alatt~S ijeszted a futó halat,~ Mely mélyeken
116 11| Pozsony kivillanik;~S ím a Dunából szirt gyanánt,~Egy
117 11| felriadt hada~ Tolong a víz iránt!~Nézd, táborában
118 11| Túlparton minden habba vész:~ A zászlók hullanak,~Özön fut
119 11| Hős Béla feltalál.~S túl a mezőn, túl a hazán,~Fut,
120 11| feltalál.~S túl a mezőn, túl a hazán,~Fut, búsong Henrik
121 12| PUSZTA CSÁRDA ~Ez a csárda nevezetes,~Gólya
122 12| Bele jár az istennyila,~A forgó szél dúdol rajta,~
123 12| borral telem,~S ha felindít a szerelem,~A szép leányt
124 12| ha felindít a szerelem,~A szép leányt megölelem.~
125 12| az is szegény,~Nem ülhet a ház tetején.~ Gyerünk innen,
126 12| Tisza innen nem messze van,~A Tiszában megitatok,~A Dunáig
127 12| van,~A Tiszában megitatok,~A Dunáig meg sem állok.~ Isten
128 13| diák mélyen elmerűlve~Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;~
129 13| egy nagy könyv előtte;~A világért fel sem pillantana,~
130 13| jókedvében -~"Lakodalom van a csók végében."~""Jaj ne
131 13| felejtem,~Ah vegye el azt a forró száját.""~"Még egy
132 13| diák mélyen elmerűlve~Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;~
133 13| felpillant, egyszer csak elréműl,~A leány jön búsan s színtelenűl:~"
134 13| Gábor diák, átkozom a csókját,~Mikor tartjuk meg
135 13| csókját,~Mikor tartjuk meg a lakodalmát?""~ "Semmi átok,
136 13| hátha késő~Pünkösdnapkor a menyekző?""~"Semmi késő!
137 13| rózsája."~""Ej beh hamis az a maga szája.""~ Gábor diák
138 13| diák mélyen elmerűlve~Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;~
139 13| egy nagy könyv előtte;~A világért fel nem pillantana,~
140 13| pünkösd napja.~De elébe jön a leány,~S egy csecsemőt ringat
141 13| mégsem hittem volna!"~""Most a világ engem sem csufolna.""~ "
142 13| galambom?"~""Én tudom, hogy a Dunába ugrom.""~"Semmi ugrás!
143 13| ugrom.""~"Semmi ugrás! jer a paphoz."~Így szól Gábor
144 13| paphoz."~Így szól Gábor a leányhoz,~S nagy szomorún
145 13| leányhoz,~S nagy szomorún a könyvet becsapja:~"Soha,
146 14| A ROM~ EGY ÉNEKBEN ~ Hol Siva
147 14| végetlen fövenyében lankadoz a nap,~S csendes Araltónak
148 14| elszántan régi haragból.~Első a dúlás komor istene, R o
149 14| és az~Elhagyatott lakon, a szélvészek bús palotáján,~
150 14| palotáján,~Hol szomorú volt a napnak tüneménye, ha feljött,~
151 14| Földdel egyenlőkké. V é d, a ház őre, kiálla~Ellene és
152 14| paizsán fölvette ütéseit,~A rombolni jövőt nagy erővel
153 14| Égi hazája felé elszállt a puszta tetőkről~A Mentő
154 14| elszállt a puszta tetőkről~A Mentő szomorún, és a fejedelmi
155 14| tetőkről~A Mentő szomorún, és a fejedelmi gyönyörlak,~A
156 14| a fejedelmi gyönyörlak,~A hírben ragyogott Országok
157 14| háza, leomlék.~ Rom pedig a düledék palotán fölütötte
158 14| zsibbadt könyökére nyugasztva,~A szomorú sivatagba miként
159 14| talán vész harsoga által~S a föveny országát felvették
160 14| Zenge szilaj dalszót és a zivatarba sohajta.~Már század
161 14| romjaiban látni, sem útast~A vak eset s bal sors meg
162 14| S mélyebben sűlyedtenek a düledékek alatta.~Múlt az
163 14| századnak folytanak évei,~S a forró fövenyek pusztáin
164 14| gyujtana föl, heven égete a nap;~Ifju kalandor jött
165 14| honni vidékről.~Sors és a szerelem nem hagyták béke
166 14| förgetegében.~Búva futott a két hatalomnak előle, szivének~
167 14| vala lassan elé s lerogyott a barna köveknél.~Tüstént
168 14| gyéren körülötte gyümölcsfák.~A ligetek csendét patakok
169 14| szökdeltek fürge juhnyájak,~S a vezető ürünek mélyen hangzott
170 14| mélyen hangzott ki kolompja.~A nyáj pásztora ő, legkönnyebb
171 14| zörögvén~Köztök járt egyedül, s a nyáj örvende urának.~Ébrede
172 14| pásztor sorsverte vitézből.~A vezető ürünek hallotta zörögni
173 14| öröm nem látnia embert!~A keserű osztály nem bántá:
174 14| az, nem lakva bajoktól,~A csend és nyugalom gyönyörének
175 14| gyönyörének hagyva tanyáúl.~S a boldog szerelem s bal sors
176 14| patakok, mérői időmnek,~A koszorús partok kebelén,
177 14| láthassa sokáig.~Vén fejem így a béketanyán fáradjon el egykor~
178 14| fáradjon el egykor~S testemet a völgy harmatozó ivolái födözzék."~
179 14| beszédét,~És elenyészni hagyá a térnek végtelenében.~Így
180 14| nyája s az egy környék, a mindig egyenlő~Hajnalok
181 14| folyvást zöldel vala, bántá.~A kipihent szívnek megjöttek
182 14| ember-lakta vidéket kért a puszta magányért.~Mint partot
183 14| folyam árja, zajogtak agyában~A raj gondolatok s nyugodalmat
184 14| tenni megindúlt.~Elment a romhoz, leborult a barna
185 14| Elment a romhoz, leborult a barna köveknél,~Ott elszúnyada
186 14| Ott elszúnyada és feltünt a második álom.~S lát vala
187 14| ormairól forráshoz jára le a vad~És egyedül zavará robajával
188 14| robajával az alkonyi csendet:~A titkos teremű völgyek megnyíltak
189 14| folyamok harsogva futának~S a hegy alatt szélt és hosszatt
190 14| hosszatt meghintve falukkal~S a falu népeivel, gyönyörűn
191 14| eltartó gabonával rakta meg a nép;~Lélekadó bornak tele
192 14| sajáti:~Dús gazdát mutatott a ház, urodalma hatalmast.~
193 14| vendégei jöttek; az ifju,~A tehetős gazdát szomszédok
194 14| És ő nyílt kedvű barátja~A fiatalságnak, tisztelni
195 14| mosolyogva kinézni,~S szüntelen a járt út hoza és vive látogatókat.~
196 14| fölment harcolni vadakkal~És a szarvas ünő és sok bogu
197 14| patakból,~És ha ki eltévedt, a kürtszó lassu nyögését~Messzünnen
198 14| és mint vitt hátában el a makevő kan,~A kőszáli szökő
199 14| hátában el a makevő kan,~A kőszáli szökő mint hulla
200 14| felében~Nyíl ütvén derekát, a párduc merre osontott~És
201 14| zöld halmon látni terülten~A szél lábu bikát, hűvös források
202 14| sebből szivárog azonban~S a rohanó lábnak nincs többé
203 14| hatalma.~Így mulatának ezek s a bérchát zenge utánok!~Ha
204 14| bérchát zenge utánok!~Ha pedig a vizes ősz s zivatar-nyargalta
205 14| mezőkön~Nem vala dísz többé s a kedv a társas örömmel~Szűkebb
206 14| vala dísz többé s a kedv a társas örömmel~Szűkebb térre
207 14| legszebbike horda piros bort~S a szomjnak nevető kellemmel
208 14| kupákat.~Végig mindezen a szabad úrnak kénye csapongott~
209 14| hely vala kedves előtte,~A zárt völgy; ott ő kisded
210 14| mellett~(Vérlobogó volt a halmon, zászlója halottnak)~
211 14| szomorú gondokba merűlve.~A halovány bánat gyászolt
212 14| fiatalság volt minden tagon és a~Bánat után sanyarú nyomait
213 14| hagyta sötétség:~Tetszett a gyász és a gyásznak szép
214 14| sötétség:~Tetszett a gyász és a gyásznak szép viselője.~
215 14| ijedt őzként fölrebbene a szűz~S merre borongós utcáit
216 14| megnyitja az erdő,~Elvesze a lemenő völgynek végében.
217 14| az ifjú.~Így sokszor jöve a völgyet s a völgyi leányzót~
218 14| sokszor jöve a völgyet s a völgyi leányzót~Látni, haszontalanúl
219 14| kinézni.~Társai elhagyták a tőlök visszavonulót,~S ő
220 14| visszavonulót,~S ő egyedűl a völgy szeretője s a völgyi
221 14| egyedűl a völgy szeretője s a völgyi leányé,~Nem vágyott
222 14| leányé,~Nem vágyott rájok s a ház csendes vala és bús:~
223 14| csendes vala és bús:~Csak maga a háznak rémlelke dobog vala
224 14| táját,~El gyönyörű rónáival a bérc rengetegét is,~S túl
225 14| Állnia gyászdombnál látá a völgyi leánykát~Búja siralmában,
226 14| szaladásnak eredni,~Ő pedig a szaladót, mint könnyű felleget
227 14| szaladót, mint könnyű felleget a szél,~Űzte merész lábbal
228 14| szél,~Űzte merész lábbal s a sír környében eléré.~Ott
229 14| örömmel láta leomló~Fürtöket a pihegő kebelen fodrokba
230 14| szedődni,~Láta dicső szemet, a léleknek mennyei tükrét,~
231 14| szavat, szerelembe merítőt~A szív hangjaival. S a szűz,
232 14| merítőt~A szív hangjaival. S a szűz, mint aki örömmel~Futna
233 14| nála mulatnom!~Őt nekem, a gyönyörűt, egy atyától jó
234 14| Itten együtt fűzénk koszorút a zsenge tavasznak;~És gyönyörű
235 14| hallgatja nyögésit."~Így szólt a testvér elhúnyt testvére
236 14| tündéri erővel~Lelkemet, és a lélek után e szolga tagoknak~
237 14| mert kelle s az észnek~A szív láz zaja közt nem hallott
238 14| térni megindúlsz,~Engedd a leghőbb szerelemnek járni
239 14| S úgy lőn, mint mondá. A gyász órái lefolytak~S enyhűlt
240 14| magát szeretője szivének.~S a szomorú palotát, az urával
241 14| merűltet,~Újra robaj tölté; a fény beleszálla ragyogni.~
242 14| koszorús lánykák, velök a vigadó nász~Jöttenek ünneplő
243 14| Jöttenek ünneplő dísszel s a völgyi leányka~Rózsa szemérmében
244 14| még gyenge menyasszony,~A nőtlen háznak, s örömet
245 14| Kedv vala künn és benn s a kedvnek tapsa körösleg!~
246 14| pedig éreze üdvöt az ifju~S a szerelem karján kipihent
247 14| mása erőben;~Új öröm és a boldogság hű záloga köztök.~
248 14| egész földön. Másnak vete a kéz~S másnak gyüjte kepét.
249 14| kéz~S másnak gyüjte kepét. A tőt más mosta veríték~Csöpjeivel,
250 14| aknáját idegennek nyitta meg a bérc -~Ily népet látott,
251 14| bérc -~Ily népet látott, a pártus népnek utóját~Látta;
252 14| mi méltó~Istennek képét a nap láttára viselni,~Mégis
253 14| elméle hogyan gyüjtsön hadat, a had után mint~Tégye virágzóvá
254 14| Tégye virágzóvá népét s a földet alatta,~Őseinek földét.
255 14| tért vissza s tünődve,~S a megijedt háznép alig ösmert
256 14| alig ösmert szótlan urára.~A szép hölgy kérelmeinek zárt
257 14| már társat idéze segédül~S a nép harcának titkon forralta
258 14| álmot.~Új kérelme szavát a Rom hallotta haraggal~S
259 14| semmit azontúl.~Majd kiderűlt a táj és látta kietlen Araltót,~
260 14| Nagy Siva bús fövenyein a napnak látta lehúnytát,~
261 14| s mint jött, tova ment a messze világba,~A hírben
262 14| tova ment a messze világba,~A hírben ragyogott fejedelmek
263 14| fényes birodalma elesve,~S a rideg országnak szomorún
264 14| Rom pedig ült egyedűl és a sivatagba kinézett.~ 1830 ~~
265 15| PUSZTASZER ~Pusztaszer a nevem, itt szerzett törvényeket
266 15| törvényeket Árpád~ Hőseivel, s a hont biztos alapra tevé.~
267 16| Legszentebb vallás a haza s emberiség."~ 1830 ~~
268 17| Hulló harmatnak szeretője, s a harmatos ágé,~ Méz ajakú
269 17| S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.~ 1830 ~~
270 18| szomorú fákkal rakta meg a szomorú.~Őt a tavasz, ősz,
271 18| rakta meg a szomorú.~Őt a tavasz, ősz, egyaránt s
272 19| Tűrni nagyobbat irígy lőn a sáralkatu ember,~ S tűrni
273 20| ILONKA ~ I ~A vadász ül hosszu méla lesben,~
274 20| fölebb és mindig fényesebben~A serény nap dél felé mutat.~
275 20| Vértes belsejében~Nyugszik a vad hűs forrás tövében.~
276 20| vad hűs forrás tövében.~ A vadász még lesben ül sokáig,~
277 20| szerencsejelt:~Vár feszülten a nap áldoztáig,~S ím a várt
278 20| feszülten a nap áldoztáig,~S ím a várt szerencse megjelent:~
279 20| merre vagy szállandó,~Ahol a nap nyúgodóba jár."~Szól
280 20| futása,~Könnyü s játszi a lány illanása.~ "Istenemre!"
281 20| Istenemre!" szóla felszökelve~A vadász: "ez már királyi
282 20| minden mást feledve,~Hévvel a lány nyomdokán halad.~Ő
283 20| lány nyomdokán halad.~Ő a lányért, lány a pillangóért,~
284 20| halad.~Ő a lányért, lány a pillangóért,~Verseneznek
285 20| kedvtelésért.~ "Megvagy!" így szól a leány örömmel,~Elfogván
286 20| leány örömmel,~Elfogván a szállongó lepét;~"Megvagy!"
287 20| lepét;~"Megvagy!" így szólt a vadász, gyönyörrel~A leányra
288 20| szólt a vadász, gyönyörrel~A leányra nyújtva jobb kezét;~
289 20| kézből kis pillangó elszáll;~A leány rab szép szem sugaránál. ~
290 20| ősz Peterdi háza?~Él-e még a régi harc fia?~Áll a ház
291 20| még a régi harc fia?~Áll a ház még, bár fogy gazdasága~
292 20| pohárnál űl az ősz maga.~A sugár lány körben és a vendég;~
293 20| A sugár lány körben és a vendég;~Lángszemében csábító
294 20| varázs ég.~ S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,~A kupák
295 20| Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,~A kupák már felvillantanak,~
296 20| felvillantanak,~Ősz vezére s a hon nagy nevéért~A vén bajnok
297 20| vezére s a hon nagy nevéért~A vén bajnok könyei hultanak;~
298 20| Szól az ősz most "éljen a király!"~A vadásznak vér
299 20| ősz most "éljen a király!"~A vadásznak vér tolúl arcára~
300 20| pohár kezében:~ "Éljen hát a hős vezér magzatja,~Addig
301 20| magzatja,~Addig éljen, míg a honnak él!~De szakadjon
302 20| inkább, mint hitetlen:~Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."~
303 20| mint hitetlen:~Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."~ S mind
304 20| hevesebben~Víg beszéd közt a gyors óra ment.~A leányka
305 20| beszéd közt a gyors óra ment.~A leányka híven és hivebben~
306 20| híven és hivebben~Bámulá a lelkes idegent.~"Vajh ki
307 20| fel Budába;~Ősz apáddal a vadász elvár;~Fenn lakozva
308 20| vadász elvár;~Fenn lakozva a magas Budában~Leltek engem
309 20| udvarában."~ Szól s bucsúzik a vadász, rivalva~Inti őt
310 20| vadász, rivalva~Inti őt a kürthang: menni kell.~Semmi
311 20| szerényen szép Ilonka, állván~A kis csarnok végső lépcsején,~
312 20| megcsókolván,~Útnak indúl a hold éjjelén.~S csendes
313 20| hold éjjelén.~S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:~
314 20| sok újat meglepetve lát.~A leányka titkon édes óra~
315 20| Budában:~Győzelemből várják a királyt,~Aki Bécset vívó
316 20| vívó haragában~Vérboszút a rosz szomszédon állt.~Vágyva
317 20| Ilonka képe.~ "Hol van ő, a nyájas ösmeretlen?~Mily
318 20| hadvész-ülte képpel~Újlaki s a megbékült Garák.~S a király
319 20| Újlaki s a megbékült Garák.~S a király jő, fölség érzetével~
320 20| érzetével~Környékezvén őt a hős apák.~Ősz Peterdi ösmer
321 20| Peterdi ösmer vendégére,~A király az: "Áldás életére!"~ "
322 20| Százszorozva visszazeng nevére~A hegy és völgy és a zárt
323 20| nevére~A hegy és völgy és a zárt falak.~Haloványan hófehér
324 20| Ilonka némán és merőn áll.~ "A vadászhoz Mátyás udvarában,~
325 20| elmenjünk-e hát?~Jobb nekünk a Vértes vadonában,~Kis tanyánk
326 20| jól sejtő fájdalommal,~S a bús pár megy gond-sujtotta
327 20| miatt,~Úgy hajolt el, félvén a világot,~Szép Ilonka titkos
328 20| emlék, és kihalt remények.~ A rövid, de gyötrő élet elfolyt,~
329 20| Ártatlanság képe s bánaté.~A király jön s áll a puszta
330 20| bánaté.~A király jön s áll a puszta házban:~Ők nyugosznak
331 21| nyugta, égre vágyódása."~ A lesujtott angyalként imígyen~
332 21| angyalként imígyen~Átkozódik a futó király;~Tört sisakja,
333 21| hősi arculatja,~Honfivért a kardnak markolatja.~ Teste
334 21| lelke még dulottabb;~Tátog a seb véres oldalán,~De nagyobb
335 21| völgyek elmaradtanak,~S a határnál a futó elébe~Egy
336 21| elmaradtanak,~S a határnál a futó elébe~Egy vad erdő
337 21| lombi hajlanak:~Ott elvész a bús lovag pályája,~Ráborúlván
338 21| koszorúját~Veszti váltja a komor vadon,~Felzendűl az
339 21| az elholt dal koronként~A virúló ifju lombokon,~Agg
340 21| mutogatván.~ És az évek múltán a vadonban~Domb alatt, hol
341 21| forrás csörgedez,~Melyhez a vad csörtető robajjal~Jár,
342 21| rája.~ Egy letűzött kard a szent kereszt ott,~És az
343 21| Térdepelve éjt-napot hosszában~A remete ott ahítva tölt;~
344 21| szíve, szája:~"Boldogúljon a magyar hazája!"~ S elhal
345 21| magyar hazája!"~ S elhal a nagy átok, messze tűnvén~
346 21| nagy átok, messze tűnvén~A királynak gőgös álmai,~És
347 21| szerencsés, rokonim hazája!~S a szerencsét ön erőd táplálja!"~
348 21| ohajt, és teste romladékán~A halálnak gyilkos karja győz,~
349 21| hervadó levéllel~Eltakarja őt a sárga ősz.~S a királynak
350 21| Eltakarja őt a sárga ősz.~S a királynak puszta sírhazája~
351 23| nemzetek érte,~ S véresen a diadalt végre kivítta magyar.~
352 23| Ah de viszály maradott a népek lelkein: a föld~
353 23| maradott a népek lelkein: a föld~ Boldoggá nem tud
354 24| Aki merész, csak az él, a gyávát tengeti hivság.~
355 25| A SZERELEMHEZ ~Még egyszer,
356 25| ajkait.~ Hagyj andalogni még~A rózsás arcokon,~A tőlem
357 25| andalogni még~A rózsás arcokon,~A tőlem elragadt~Oly égi bájakon;~
358 25| bájakon;~ Hogy majd ha száll a nap~S a csendes este jő,~
359 25| Hogy majd ha száll a nap~S a csendes este jő,~A hold
360 25| nap~S a csendes este jő,~A hold sugárinál~Derengvén
361 25| hold sugárinál~Derengvén a mező,~ Epedve várjam őt~
362 25| lángom üldözött.~ És lássam a jövőt~Képzelmem szárnyain,~
363 25| S akkor ha megszakadt~A tündérszép alak,~Utána mély
364 25| édesen~Gyötrő hatalmadat,~ S a puszta éveken,~Hol rózsa
365 26| is,~Mely ápol s eltakar.~ A nagy világon e kivűl~Nincsen
366 26| élned, halnod kell.~ Ez a föld, melyen annyiszor~Apáid
367 26| csatolt.~ Itt küzdtenek honért a hős~Árpádnak hadai;~Itt
368 26| elhulltanak legjobbjaink~A hosszu harc alatt.~ És annyi
369 26| annyi hű kebel~Szakadt meg a honért.~ Az nem lehet, hogy
370 26| jőni fog, ha jőni kell,~A nagyszerű halál,~Hol a temetkezés
371 26| A nagyszerű halál,~Hol a temetkezés fölött~Egy ország
372 26| Egy ország vérben áll.~ S a sírt, hol nemzet sűlyed
373 26| elbukál,~Hantjával ez takar.~ A nagy világon e kivűl~Nincsen
374 27| A SZÍNHÁZ NEMTŐJE ~Gyűl, fogy
375 27| SZÍNHÁZ NEMTŐJE ~Gyűl, fogy a nép a szinházban,~Mint az
376 27| NEMTŐJE ~Gyűl, fogy a nép a szinházban,~Mint az ár-apály;~
377 27| honi,~Megvet hidegen.~ És a hű, kit nagy- s kicsinben~
378 27| nagy- s kicsinben~Érdekel a hon,~Így sohajt fel: "isten
379 27| sohajt fel: "isten átka~Ül a magyaron."~ Egy van, aki
380 27| magyaron."~ Egy van, aki a kis körbe,~Mint egy égi
381 27| idő, gond honn nem tartja,~A rosz példa nem,~Melyre nálunk
382 27| veszti~Annyi gyáva szem.~ Őt a drága honi szózat~Nem fárasztja
383 27| hajnalán?~Szebb jövendőt a magyarnak~Annyi gyász után?~
384 27| Annyi gyász után?~ Te vagy-e a hit, reménység,~És a szeretet?~
385 27| vagy-e a hit, reménység,~És a szeretet?~Adjon isten a
386 27| a szeretet?~Adjon isten a hazának~Több ily hölgyeket."~
387 28| oly gőgösen,~Hogy tőled a világ~Nem szinte idegen?~
388 28| rózsáiról!~Hol, mint rebesgetik,~A szépség papja szól.~ Igaz,
389 28| Megfogni szárazon~Nem birnád a halat.~ Mit használ szép
390 28| Javára dolgozom.~ Meglátná a világ~Az egykor léha nőt~-
391 28| folytatom.~ S ha majdan a tavasz~Pacsirtahangot hall,~
392 28| jövendölöm:~Nem önnek szól a dal.'~ 1839 ~~
393 29| Keserv nyilt nyomdokán;~Túl a reményeken,~Melyekre hidegen~
394 29| Csalódás ujja szőtt;~Túl a szív életén~Nyugottan éldelém,~
395 29| Mely annyi kéjt adott,~A kínba fúlt gyönyört,~Mely
396 29| tengerén:~Remélni oly nehéz~A kornak alkonyán,~A szeretni
397 29| nehéz~A kornak alkonyán,~A szeretni tilt az ész~Letünt
398 30| A BÁTOR NEM ÖRÜL...] ~A bátor
399 30| A BÁTOR NEM ÖRÜL...] ~A bátor nem örül nyugalomnak,
400 33| A GUTTEMBERG-ALBUMBA ~Majd
401 33| GUTTEMBERG-ALBUMBA ~Majd ha kifárad az éj a hazug álmok papjai szűnnek~
402 33| álmok papjai szűnnek~ S a kitörő napfény nem terem
403 33| áltudományt;~Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből~
404 33| erőszak durva kezéből~ S a szent béke korát nem cudarítja
405 33| Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús~ S a nyomorú
406 33| ördögből a népzsaroló dús~ S a nyomorú pórnép emberiségre
407 33| észt;~Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával~ És
408 33| ostromló hangokon összekiált,~S a zajból egy szó válik ki
409 33| Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.~ 1839 ~~
410 34| lelkednek tiszta erénye~ Áll a jövendőség fátyolos arca
411 34| Vajha szelíden lebbenjen föl a fátyol előtted,~ S édeni
412 35| Emlékezni reám jut-e órád a sok öröm közt,~ Mellyel
413 36| Kard, eke, lánc készűl a vasnak gazdag eréből;~
414 36| véd, büntet: hármasan őrzi a hont.~Kard s lánc kínszer
415 36| kézben:~ Csak használni tud a pór eke, ártani nem.~ 1839 ~~
416 37| FERENCHEZ ~Hírhedett zenésze a világnak,~Bárhová juss,
417 37| Van-e hangod e beteg hazának~A velőket rázó húrokon?~Van-e
418 37| altatója?~ Sors és bűneink a százados baj,~Melynek elzsibbasztó
419 37| nyom;~Ennek láncain élt a csüggedett faj~S üdve lőn
420 37| csüggedett faj~S üdve lőn a tettlen nyugalom.~És ha
421 37| keletén,~Édes kínja közt a gyógyulásnak,~A kihalt vágy
422 37| kínja közt a gyógyulásnak,~A kihalt vágy s elpártolt
423 37| kunyhajában.~ Nagy tanítvány a vészek honából,~Melyben
424 37| világnak szíve ver,~Ahol rőten a vér bíborától~Végre a nap
425 37| rőten a vér bíborától~Végre a nap földerűlni mer,~Hol
426 37| földerűlni mer,~Hol vad árján a nép tengerének~A düh szörnyei
427 37| vad árján a nép tengerének~A düh szörnyei gyorsan eltünének;~
428 37| helyettök hófehér burokban~Jár a béke s tiszta szorgalom;~
429 37| béke s tiszta szorgalom;~S a művészet fénylő csarnokokban~
430 37| gondol istenésszel,~Fárad a nép óriáskezével:~ Zengj
431 37| nagy tanárja,~És ha zengesz a múlt napiról,~Légyen hangod
432 37| múlt napiról,~Légyen hangod a vész zongorája,~Melyben
433 37| vész zongorája,~Melyben a harc mennydörgése szól,~
434 37| mennydörgése szól,~S árja közben a szilaj zenének~Riadozzon
435 37| visszaszálljanak.~Hozva áldást a magyar hazára,~Szégyent,
436 37| homálya,~Lengjen fátyol a vont húrokon;~Legyen hangod
437 37| andalító zengzetére~Fölmerűl a gyásznak régi tére;~ S férfi
438 37| régi tére;~ S férfi karján a meggondolásnak~Kél a halvány
439 37| karján a meggondolásnak~Kél a halvány hölgy, a méla bú,~
440 37| meggondolásnak~Kél a halvány hölgy, a méla bú,~S újra látjuk vészeit
441 37| vészeit Mohácsnak,~Újra dúl a honfiháború,~S míg könyekbe
442 37| honfiháború,~S míg könyekbe vész a szem sugára,~Enyh jön a
443 37| a szem sugára,~Enyh jön a szív késő bánatára.~ És
444 37| fel,~Mely ölelve tartja a jelent,~Mely a hűség szép
445 37| ölelve tartja a jelent,~Mely a hűség szép emlékzetével~
446 37| szép emlékzetével~Csügg a múlton és jövőt teremt,~
447 37| Hogy szivekbe menjen által a dal;~ S a felébredt tiszta
448 37| szivekbe menjen által a dal;~ S a felébredt tiszta szenvedélyen~
449 37| fiakban tettek érjenek,~És a gyenge és erős serényen~
450 37| Tenni tűrni egyesűljenek;~És a nemzet, mint egy férfi,
451 37| álljon~Érc karokkal győzni a viszályon.~ S még a kő is,
452 37| győzni a viszályon.~ S még a kő is, mintha csontunk volna,~
453 37| örömtől rengedezzen át,~És a hullám, mintha vérünk folyna,~
454 37| folyna,~Áthevűlve járja a Dunát;~S ahol annyi jó és
455 37| húrjaiddal~Mint riad föl e hon a dalon,~Melyet a nép millió
456 37| föl e hon a dalon,~Melyet a nép millió ajakkal~Zeng
457 38| Régi fejkötőtől~Boglyas a fejed.~ Épen nem mondhatni,~
458 38| hajlik,~Azt mind szereted.~ A pimasz körökbe~Makkfilkózni
459 38| Makkfilkózni jársz,~Lesben a vadásszal~Sült galambra
460 38| Kinek esze tálban~S szíve a kulacs.~ S ami ellen annyi~
461 38| küzd,~Téged el nem hajt a~Drága pipafüst;~ Sőt, hol
462 38| hol orrboszontva~Porzik a tobák,~S illatot, hiú fényt~
463 38| illatot, hiú fényt~Rejtnek a szobák,~ Ott is ásitozva~
464 38| S akik érdeketlen~Nézik a hazát,~S nyugton veszni
465 38| Lelkökben harang;~ S aki a dologtól,~Könyvtől idegen:~
466 38| könyveket,~ És mondák: "A téli~Est unalmiban~A magyar
467 38| mondák: "A téli~Est unalmiban~A magyar nemzetnek~E könyv
468 38| oh szállj el tőlünk~Túl a tengeren:~Nyűg elég marad
469 39| Ha ha ha!~Péter és bú! a mennykőbe,~ Mi
470 39| Sarkantyú!~Ha szivemben, mint a róka,~ Rág a bú!""~"
471 39| mint a róka,~ Rág a bú!""~"Kell-e könyv, a szomszéd
472 39| Rág a bú!""~"Kell-e könyv, a szomszéd könyve,~
473 39| Biblia?"~""Mit nekem könyv, a beszéd mind~ Szó
474 39| van nekem csak,~ A halál;~Az, tudom, hogy innen-onnan~
475 39| Meg ne halj:~Annyi benned a sohajtás,~ Mint
476 39| sohajtás,~ Mint a raj.~Átidézzem tán Juliskát?~
477 39| Péterkéje!~Még mi nem volt a bibéje!~Sem kalapja, sem
478 39| kalapja, sem mentéje,~Sem a sarkantyú zenéje,~Nem kell
479 39| kell neki róka málja,~Sem a szomszéd bibliája;~Nem kell
480 39| galuska,~De bezzeg kell a Juliska,~Bár negédes és
481 39| fiam, hát~ Ez a baj!~Gondom lesz rá, hogy
482 39| Félre bú!~Iskolában a Juliskát~ Elfeledd:~
483 40| A SZOMJU ~Szomjas vagyok;
484 40| olthatom.~Nem oltaná el azt a Balaton,~Nem a mézes szőlőjü
485 40| oltaná el azt a Balaton,~Nem a mézes szőlőjü Badacson.~
486 40| játszó lelkedet;~Szomjúzom a hajnalt szép arcodon,~És
487 40| hajnalt szép arcodon,~És a mosolynak mézét ajkidon.~
488 41| Még akkor érzenéd csak~Mi a szívgyötrelem,~A mostohán
489 41| csak~Mi a szívgyötrelem,~A mostohán viszonzott,~A gyűlölt
490 41| A mostohán viszonzott,~A gyűlölt szerelem.~ Még akkor
491 42| órán.~Legyen élted mint a virágos fa:~Remény s öröm
492 42| gyötrelem,~Legyen neked édes a szerelem.~Igaz legyen, s
493 42| utána hosszú boldog nap a kéj.~S bárhova visz tőlünk
494 42| kéj.~S bárhova visz tőlünk a szerencse,~Lépésidet emlékünk
495 43| A MAGYAR HÖLGYEKHEZ ~Kell-e
496 43| melyeket mi~Tőletek veszünk.~És a szőnyeg lesz kicsinded~Csarnokunk
497 43| kicsinded~Csarnokunk falán,~Amit a szív s elme rajzol~Bűvös
498 43| hitszegésnek~Szenvedései;~És a szellem, mely szeszélyes,~
499 43| Csínba öltözik,~S önmagával s a világgal~Folyvást küzködik.~
500 43| Zordonak leszünk,~Mert talán a féltés dúlja~Fájó kebelünk;~
1-500 | 501-813 |