Poem
1 2 | jutott;~Késtem, amidőn sok ember~ Kincseidből
2 7 | tudja, hogy ott is~Megfáradt ember hamvára nehezkedik a domb?~
3 11| Dunából szirt gyanánt,~Egy ember, kit mély árja hányt,~
4 11| s még nem hiszi;~"Hah ember!" őt így kérdezi:~ "Mi
5 14| Csak soha embertárs s ember szűlője, az asszony,~Meg
6 19| nagyobbat irígy lőn a sáralkatu ember,~ S tűrni hasonlót nem
7 20| nincs cenkekért;~Talpig ember akit én említék,~Nem gyaláz
8 21| királynak gőgös álmai,~És az ember jobb természetének~Visszatérvén
9 26| Népek veszik körűl,~S az ember millióinak~Szemében gyászköny
10 49| nagy a király,~Hol ennyi ember boldog hont talál.~ 1843 ~~
11 50| Aluszik.~Magyar ember már búsult sok~ Századig.~
12 50| soha.~Bort megissza magyar ember,~ Jól teszi;~Okkal-móddal
13 50| tort!~ A legelső magyar ember~ A király:~Érte minden
14 50| Szent fejét!~ Minden ember legyen ember~ És magyar,~
15 50| fejét!~ Minden ember legyen ember~ És magyar,~Akit e
16 53| borzasztóbb legyen,~S a rongyos ember bőszült kebele~Dögvészt
17 53| teremtés ősi jogai~E névhez "ember!" advák örökűl -~Kivéve
18 53| adni lelki vágyainknak.~Ember vagyunk, a föld s az ég
19 55| pusztított a vas!~S az ember kérkedett.~S midőn dicsői
20 55| És hosszu béke van s az ember~Rémítő szapora,~Talán hogy
21 55| ész,~Bármelyik győz, az ember vész:~Ez őrült sár, ez istenarcu
22 55| remény! ~ 7 ~Az ember fáj a földnek; oly sok~Harc-
23 58| minden magyar utód~Különb ember, mint apja volt.~Ily áldozat~
24 58| jobb tagja sem henyél,~Jut ember és kéz, munka, vér;~Mi volna
25 58| kell, o hon,~Mert isten, ember virraszt pártodon.~ 1847 ~~
26 63| ormain.~Munkában élt az ember mint a hangya:~Küzdött a
27 63| hajszálanként, mint a boldog ember,~Egyszerre őszült az meg,
28 65| hallanók a pusztán~A lázadt ember vad keserveit,~Gyilkos testvér
29 66| AZ EMBER ÉLETE ~Mint az érett gyümölcs,~
30 66| élet fájáról~Hull a fáradt ember,~Midőn órája szól.~ S erény
|