Poem

 1 10|         lelkedbe fogadtad,~S mély vala, s szent a gondolatok forrása
 2 10|        drága magyarnak:~Akkor nem vala oly bájjal környéked igéző.~
 3 10|           közt Szigetet, mint áll vala, látád,~S ősödet, elmaradó
 4 14|         fény volt, abból nem hágy vala többé~Semmi csodálandót: -
 5 14| messzünnen feltolt falakat készül vala tenni~Földdel egyenlőkké.
 6 14|       forró fövenyek pusztáin nem vala szellő,~Harmatot éj nem
 7 14|         Annyi ezerből még egyedül vala hátra - halálát~Vélte találni
 8 14|    Lankadtan s lelke szakadva~Lép vala lassan elé s lerogyott a
 9 14|           ligetén folyvást zöldel vala, bántá.~A kipihent szívnek
10 14|           tértek meg urokhoz.~Egy vala még kísértetlen s azt tenni
11 14|     feltünt a második álom.~S lát vala álmában bércekkel büszke
12 14|           Ő pedig amiket elláthat vala, völgynek, oromnak~És ura
13 14|   Őszeinek, minden rendnél ösmert vala s kedves.~Háza szilaj kedvnek
14 14|       ellentállása mulatság~S kéj vala szívöknek. S mi gyönyör
15 14|     zivatar-nyargalta mezőkön~Nem vala dísz többé s a kedv a társas
16 14|         Tág urodalmaiból egy hely vala kedves előtte,~A zárt völgy;
17 14|         láták megtérni, s ha honn vala, búsan~Ülni s merőn és szótalanúl
18 14|     vágyott rájok s a ház csendes vala és bús:~Csak maga a háznak
19 14|           a háznak rémlelke dobog vala benne,~S hosszu sohajtás
20 14|         Búja siralmában, mint rég vala állni szokása,~Majd hogy
21 14|       ajakat nyita meg s így szól vala hozzá:~"Haj! boldogtalan
22 14|        vétke gyanújában csak alig vala szólani képes,~Szólt pedig
23 14|           vive abba magával:~Kedv vala künn és benn s a kedvnek
24 14|      világi szerencsét:~De boldog vala most s gyönyöreinek kútfeje
25 14|           népet lele, mely gyéren vala s lelke törötten~Ősei honnában,
26 14|         mulatása rövid volt,~Honn vala hontalanúl: lelkét nagy
27 18|             Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt.~Nézz be utas,
28 18|          legyen boldog: élete nem vala az.~ 1831 ~~