Poem
1 14| napjaiban? s te ki vagy, mely föld nevedéke,~Aki, mikor jövök
2 19| megdőlnie kellett;~ Ég és föld egyaránt törtek elejteni
3 21| És az oltár isten-adta föld,~Térdepelve éjt-napot hosszában~
4 23| maradott a népek lelkein: a föld~ Boldoggá nem tud lenni
5 26| élned, halnod kell.~ Ez a föld, melyen annyiszor~Apáid
6 33| Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával~ És eget
7 37| Lelkesedve feldobogjon e föld.~ És ha hallod zengő húrjaiddal~
8 48| feldobog.~ És újra felvirúl a föld,~Amerre a szem néz,~És minden,
9 49| SZABAD FÖLD ~E ház, hová most lábamat
10 49| fürge gondos feleség;~E honi föld, mit szántok és vetek,~Hol
11 49| keblébe végre híven befogad;~E föld, e ház, e kert - megérhetém,~
12 49| munkám után virító lett a föld,~Isten s embernek benne
13 50| És magyar,~Akit e föld hord s egével~ Betakar.~
14 53| mentheték!~Hogy még alig bír a föld egy zugot,~Egy kis virányt
15 53| Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal~S meg nem kövűlnek
16 53| vágyainknak.~Ember vagyunk, a föld s az ég fia.~Lelkünk a szárny,
17 55| az ég felé,~Mert hajh a föld! az nem övé,~Neki a föld
18 55| föld! az nem övé,~Neki a föld még sírnak is kemény:~Nincsen
19 55| 5 ~Mi dús a föld, s emberkezek még~Dúsabbá
20 58| büszkén, szabadon.~ Itt még e föld, mély sírjaiból~Az elhúnyt
21 60| váltani.~ E drága föld szinét~ Borítsák szerteszét~
22 60| váltani.~ E drága föld szinét~ Borítsák szerteszét~
23 60| váltani.~ E drága föld szinét~ Borítsák szerteszét~
24 60| váltani.~ E drága föld szinét~ Borítsák szerteszét~
25 63| az ég.~Zöld ág virított a föld ormain.~Munkában élt az
26 63| csend és hó és halál.~A föld megőszült;~Nem hajszálanként,
27 63| hajfodrász, a tavasz,~S az agg föld tán vendéghajat veszen,~
28 65| vak csillag, ez a nyomoru föld~Hadd forogjon keserű levében,~
|