Poem

 1 2 |       tűz -~ Hajh! de gőgös, s oly kemény ő,~               
 2 5 |        felém a szép egekből~   Oly szelíden ragyoga;~ Hol körűle
 3 9 |     fiú,~Dalt zengedez és dala oly szomorú,~Oly édes-epedve
 4 9 |  zengedez és dala oly szomorú,~Oly édes-epedve foly ajkairól,~
 5 10|      magyarnak:~Akkor nem vala oly bájjal környéked igéző.~
 6 10| seregeihez egyűlnek,~S képöket oly tisztán többé nem látja
 7 11|      vitéz,~De úgy van mondva, oly merész,~   Hogy nem lehet
 8 14|     néma beszéde.~Majd hogy az oly sokszor látottat bírni reménység~
 9 20|      említék,~Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!"~S illetődve
10 21|       S mint az árnyék, légyen oly setét.~Mint kemény kard,
11 21|       setét.~Mint kemény kard, oly kemény sziveddel~Meg ne
12 25|      arcokon,~A tőlem elragadt~Oly égi bájakon;~ Hogy majd
13 26|       annyi balszerencse közt,~Oly sok viszály után,~Megfogyva
14 26|       lehet, hogy ész, erő,~És oly szent akarat~Hiába sorvadozzanak~
15 28|       Pipiske, aki vagy,~Miért oly gőgösen,~Hogy tőled a világ~
16 29|      Az évek tengerén:~Remélni oly nehéz~A kornak alkonyán,~
17 44|        kék szemedért,~Mely rám oly bűvös láncokat vete,~Haragszom
18 45|      le,~Hogy a világ képeddel oly tele?~Ez jár velem, ez kísér
19 46|         S köztük valódi boldog oly kevés.~Ábrándozás az élet
20 46|       kebelnek,~Megférhetetlen oly kicsin tanyán;~Hullámin
21 53|      elszánt lelkek fáradalma,~Oly fényes elmék a sár fiait~
22 53|     egy újabb kor Bábelét,~Míg oly magas lesz, mint a csillagok.~
23 55|       lenni? vagy ha nem,~Mért oly idős e gyötrelem?~Mi a kevés?
24 55|        Az ember fáj a földnek; oly sok~Harc- s békeév után~
25 58|     hon,~Miért volnál az éggel oly rokon?~ Mit a müvészet,
26 66|        húrjait~Az élet megüté,~Oly kedves volt a hang,~Mint