Poem

 1 1 |          Elmúltak szelleme,~ Ha majd szorúlni kezd lélekzetem,
 2 1 |      síromig?~ Lelkemnek adsz-e majd teljes vigasztalást,~Rebegve
 3 1 | hangokat?~ Oh! adsz-e fényt, ha majd nem látom a napot,~S irtóztató
 4 6 |       nincs kétség útadon.~  Oh majd ha csendes, tiszta éjeken~
 5 8 |        mint kell férfinak.~S ha majd keménnyé lettél, mint vas
 6 8 |     csak születni nem."~  Hajh! majd ha eljövend a sors szelén~
 7 11|  hegyben a tüzár;~"Halld, Béla, majd ha éj jövend~S a part fölé
 8 14|     volt szívének néma beszéde.~Majd hogy az oly sokszor látottat
 9 14|         rég vala állni szokása,~Majd hogy sejte tanút, félénk
10 14|     zajt; többé semmit azontúl.~Majd kiderűlt a táj és látta
11 20|        aggó gondolattal,~S arca majd ég, majd szinében elhal.~
12 20|    gondolattal,~S arca majd ég, majd szinében elhal.~ S felrobognak
13 25| elragadt~Oly égi bájakon;~ Hogy majd ha száll a nap~S a csendes
14 33|           A GUTTEMBERG-ALBUMBA ~Majd ha kifárad az éj a hazug
15 33|  napfény nem terem áltudományt;~Majd ha kihull a kard az erőszak
16 33|     korát nem cudarítja gyilok;~Majd ha baromból s ördögből a
17 33|       pórnép emberiségre javúl;~Majd ha világosság terjed ki
18 33|     tudó szív nemesíti az észt;~Majd ha tanácsot tart a föld
19 49|         érte országot, királyt.~Majd gyermekimre szállnak javaim,~
20 50|          Ezután;~Szóval, tettel majd segítsünk~       A hazán.~
21 51|    vagyunk.~ Elég! elég! Fejünk majd megszakad,~Szemünk borúl
22 53|       ruhát  elszaggatták,~Hogy majd belőle csínos könyv legyen,~
23 53|          mint a csillagok.~S ha majd benéztünk a menny ajtaján,~
24 63| bánatában ősz lett és öreg.~    Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,~
25 65|        egyszer ünnep a világon,~Majd ha elfárad a vész haragja,~