Poem

 1 3 |          kezde hegedni, elejt,~És szent törvényed, mely most már
 2 10|          fogadtad,~S mély vala, s szent a gondolatok forrása szivedben,~
 3 10|         forrása szivedben,~Mert a szent haza volt, az örökké drága
 4 10|     fiának;~Mí pedig áldva füzünk szent emlékedre borostyánt,~És
 5 14|          és - hol az álmadozásnak~Szent országa van, agg lomboktól
 6 14|         ezentúl~Meg nem háborgat: szent az mindennek előtte.~Csak
 7 21|        rája.~ Egy letűzött kard a szent kereszt ott,~És az oltár
 8 22|                 Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.~ 1832 ~~
 9 26|         folyt;~Ez, melyhez minden szent nevet~Egy ezredév csatolt.~
10 26|      lehet, hogy ész, erő,~És oly szent akarat~Hiába sorvadozzanak~
11 33|        erőszak durva kezéből~ S a szent béke korát nem cudarítja
12 37|         érezzük minden érverését,~Szent nevére feldobog szivünk;~
13 37|            mintha csontunk volna,~Szent örömtől rengedezzen át,~
14 47|          a puszta lég.~        Ha szent gondok között~       Fáradtál
15 50|       szerencse koszorúzza~       Szent fejét!~ Minden ember legyen
16 50|          minden óhajtásunk~       Szent ima,~S férfikeblünk szent
17 50|         Szent ima,~S férfikeblünk szent imáink~       Temploma.~
18 50|         csend s viharban:~       "Szent hazánk:~Megfizettük mind,
19 52|           Hogy tűrni tudjuk, mint szent  közjogot:~Tiszteljük azt  
20 58| Fölékesítni e hazát?~E jog nekünk~Szent örökünk.~És még neked virulnod
21 60|   füröszti zászlaját,~Azért, hogy szent nevére~Hálátlan és gaz vészt
22 63|          lég,~Megszülni vágyván a szent szózatot,~Mely által a világot
23 65|   világban,~Isten sírja reszket a szent honban.~Húzd, ki tudja meddig
24 66|         nem temeti,~Sírját a hála szent~Kezekkel öleli.~ Emléke