Poem

 1 8 |          el, aztán megdicsérlek,~Azt mondom: kő vagy, nem kő:
 2 8 |         már, ami fáj,~Ösmerd meg azt is, ami lelket öl,~Ösmerd
 3 8 | Viszhangot ád a zárt kebel reá~S azt zengi tompán egy hang: "
 4 8 |        szerelmek, még azoknak is~Azt zengi tompán egy hang: "
 5 13|        itt felejtem,~Ah vegye el azt a forró száját.""~"Még egy
 6 14|       Egy vala még kísértetlen s azt tenni megindúlt.~Elment
 7 20|          nincs nyugalma:~Fölveré azt szerelem hatalma. ~             
 8 38|      ízleted;~Aki hozzád hajlik,~Azt mind szereted.~ A pimasz
 9 39|  szemekkel -~           Jó öreg!~Azt gondolja, fiacskája~           
10 40|          olthatom.~Nem oltaná el azt a Balaton,~Nem a mézes szőlőjü
11 45|          Elégeté hő szenvedélyem azt;~Nem láthatok sem földet,
12 46|         jóslatában,~Mert egyszer azt csalúton kereséd?~Nézd a
13 48|        légy, alkván a honért,~Ha azt feláldozod.~ S midőn a legtöbb
14 50|        kiván,~Áldozatként rakjuk azt le~       Zsámolyán,~Hogy
15 51|       hegyek! nekünk nem szűrtök azt.~       Csapláros, méregkeverő!~       
16 52|      szent  közjogot:~Tiszteljük azt  a törvény érc  szavában,~
17 53|          feketén született,~Mert azt baromnak tartják e dicsők~
18 53|          nemzetnek sorsa áll.~Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből~
19 55|    emberkezek még~Dúsabbá teszik azt,~És mégis szerte dúl az
20 55|       Virágzik homlokán;~S midőn azt hinnők, hogy tanúl,~Nagyobb
21 58|        bár gyülöljünk szellemet,~Azt, mely közöttünk lakozott,~
22 58|      nyomán,~Adjuk meg e hazának azt~A hervadatlan szép tavaszt.~
23 62|         remény-hitért,~Megvenném azt velőm- és véremen.~Imádkozzál -
24 63|         és magasság~Viszhangozák azt. S a nagy egyetem~Megszünt