Poem

 1 2 |     nem jutott;~Késtem, amidőn sok ember~               Kincseidből
 2 2 |      erszényemen,~Jégeső jött, sok barázdát~               
 3 8 |      ha eljövend a sors szelén~Sok gond, ezernyi sárkány indulat~
 4 10|     daliákat, s harci vidéken,~Sok had tengere közt Szigetet,
 5 10|       És dörög, és reng a kapu sok szakadatlan ütéstől; -~Mindezeken
 6 14|   vadakkal~És a szarvas ünő és sok bogu híme, az ugró~Zerge,
 7 14|       meg, gyönyörű, ne nekem, sok kellemeidnek;~Mert csak
 8 14|       szerelem karján kipihent sok régi csapástól.~Kétszer
 9 20|        nő az agg csodája;~Mert sok újat meglepetve lát.~A leányka
10 20|    szomszédon állt.~Vágyva néz sok hű szem ellenébe:~Nem vidúl
11 26|   annyi balszerencse közt,~Oly sok viszály után,~Megfogyva
12 35|    Emlékezni reám jut-e órád a sok öröm közt,~   Mellyel az
13 38|        Szájt, szemet befensz.~ Sok kis és nagy úrnál~Ülsz te
14 38|    édeleghet~Vaskos kebleden.~ Sok munkás henyével~Írsz te
15 38|      Íme szép asszonyság,~Mily sok érdemed!~Ráadásul hozzá~
16 42|    öröm virágozzék rajta.~Mely sok szívnek keserű gyötrelem,~
17 46|     nem tekint;~Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:~
18 49|     vetés, dús volt az aratás,~Sok gond után kedves vigasztalás.~
19 50|        Magyar ember már búsult sok~       Századig.~Ideje,
20 55|       ember fáj a földnek; oly sok~Harc- s békeév után~A testvérgyűlölési
21 58|      kell, o hon,~Túl és innen sok késő századon.~ A gyülöletnél
22 58|        gazdagon.~ Fut, fárad a sok idegen.~Miért? hogy tápja
23 66| megtört zengemény:~Úgy vész el sok derék~Pályája közepén.~