Poem

 1 1 |                Enyésző hangokat?~ Oh! adsz-e fényt, ha majd nem
 2 6 |            nincs kétség útadon.~  Oh majd ha csendes, tiszta
 3 6 |      nyugalmát terjeszd rájok is?~Oh jőj, ölelgesd kis testvéridet:~
 4 9 |         után,~Zengd álmait éjiden oh csalogány!"~Szól, s nyugszik
 5 9 | Csillagseregével az éjbe mosolyg:~Oh ifju! mi álmod az élet után?~
 6 11|       hajót és száz hadat~   Hoz, oh hon, ellened,~A gőgös Henrik
 7 11|      Csaták miatt ha nyughatol~   Oh ifju szép hazánk?~Teremt-e
 8 16|          S hirdetek új tudományt, oh halld, s vedd szívre magyar
 9 26|          rendületlenűl~Légy híve, oh magyar;~Bölcsőd az s majdan
10 26|           rendületlenűl~Hazádnak, oh magyar:~Ez éltetőd, s ha
11 38|           Régi sátrodat.~ Szállj, oh szállj el tőlünk~Túl a tengeren:~
12 46|          ábrándokra nyitsz.~Hozd, oh hozd vissza szép szemed
13 48|           sóhajtása van;~ Te még, oh honfi, ébren állj,~Remélni,
14 48|           neve~Az éggel mérkező.~ Oh honfi, őrizd e tüzet~S ne
15 51|       nyelvünk elakad.~Költődnek, oh hatalmas Hunnia,~Légy-étetőt
16 53|         lépsz  most, gondold meg, oh tudós,~Az emberiségnek elhányt  
17 53|      üszkén elhamvadjanak?~       Oh nem, nem! amit mondtam,
18 56|           vérnek rosz gazdája.~És oh szégyen! roszra, jóra~Még
19 59|     Elfojtott, vérző szív alatt.~ Oh, jőjetek ki, láncra vert
20 60|           vészt kiált,~Ne lássam, oh dicső hon!~Halványan arcodat,~
21 60|            Most irtó háborút kezd~Oh nemzet, ellened.~