Poem

 1 6 |    álmaikhoz éjfelenként,~Hogy ég nyugalmát terjeszd rájok
 2 19|    miatt megdőlnie kellett;~   Ég és föld egyaránt törtek
 3 20|    Lángszemében csábító varázs ég.~ S Hunyadiért, a kidőlt
 4 20|       gondolattal,~S arca majd ég, majd szinében elhal.~ S
 5 21| oldalán,~De nagyobb az, jobban ég szivében,~Melyet érez vesztett
 6 21|    kápolnája,~Nyílt, födetlen, ég mosolyg le rája.~ Egy letűzött
 7 33|       követét végre leküldi az ég:~Az lesz csak méltó diadal
 8 38|   magyar nép,~S tartson meg az ég!"~Mert erő, egészség~Kell
 9 45|     tán őrült vagyok?~Tudná az ég, nem szabadúlhatok.~ Hozzád
10 48|      hol honfi húnyt, e szikra ég~Fenn a sírhalmokon,~Bal
11 48|     szikra fényt ad és hevet~S ég olthatatlanúl.~ 1843 ~~
12 49|       a konyhán barátságos tüz ég,~S mellette fürge gondos
13 50|      Nem veszi.~Törjön is mind ég felé az~       Ami gyöngy;~
14 51|       benne a szív édes lángja ég.~Kuruc, tatár! csak ilyen
15 53|     Ember vagyunk, a föld s az ég fia.~Lelkünk a szárny, mely
16 53|         Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,~S mi ahelyett,
17 55|     tora:~Sovár szemmel néz az ég felé,~Mert hajh a föld!
18 58|       Ki mondja meg, mit ád az ég?~Harag, káromlás volt elég;~
19 58|        o hon,~Vérünknek lángja ég oltárodon.~ Kié e hon, ha
20 63|      ezt írtam, tiszta volt az ég.~Zöld ág virított a föld
21 65|     rohanatban,~Ki dörömböl az ég boltozatján,~Mi zokog mint