Poem

 1 6 |      megszakasztott éltedet,~És míg porodra hintenek virágot,~
 2 9 |         arcot, az ifju baját.~S míg a dal epedve foly ajkairúl,~
 3 9 |        napja, hol éje legyen,~S míg honja bolyongani hagyja,
 4 11|       Hej Béla! víz hullámiban,~Míg rajta zúgó vész rohan,~   
 5 14|        s örömem s öröm én neki, míg élt;~Most pedig itt hervad
 6 20|    vezér magzatja,~Addig éljen, míg a honnak él!~De szakadjon
 7 25|   között,~Mint vártam egykoron,~Míg lángom üldözött.~ És lássam
 8 37|         képet új korára nyom;~S míg ezer fej gondol istenésszel,~
 9 37|       Újra dúl a honfiháború,~S míg könyekbe vész a szem sugára,~
10 41|       Rád nézek, mert gyülölsz;~Míg bájaid veszélyes ~Dacával
11 43|    idegenben~Leltetek gyönyört,~Míg bennünket elhagyottság~Szégyenláza
12 47|       átkozott könyűt,~       S míg az szivedbe vágyat olt,~       
13 47|        Befúrja szívedig,~       Míg végre sorsod árulás~       
14 48|        állj,~Remélni, tenni hő,~Míg a honból, kin lelked függ,~
15 52|   virítson bércen, síkon át,~És míg keblén a hűk örömben élnek,~
16 53| rettentő tanulság:~       "Hogy míg nyomorra milliók születnek,~
17 53|  Építsük egy újabb kor Bábelét,~Míg oly magas lesz, mint a csillagok.~
18 53| semmiben?~Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal~S meg
19 66|   merész öröm~A honfiak előtt.~ Míg más kincset sovárg:~Ő boldogságban