Poem

 1 8 |                            A SZÍV TEMETÉSE ~Sokat türél már,
 2 8 |     századok jege,~Beléd egy szív lesz eltemetve mélyen,~Egy
 3 8 |   lesz eltemetve mélyen,~Egy szív, mely véres lángban úszva
 4 14| szavat, szerelembe merítőt~A szív hangjaival. S a szűz, mint
 5 14|     mert kelle s az észnek~A szív láz zaja közt nem hallott
 6 26|     Az nem lehet, hogy annyi szív~Hiában onta vért,~S keservben
 7 29|   Csalódás ujja szőtt;~Túl a szív életén~Nyugottan éldelém,~
 8 33|   nyugatról~ És áldozni tudó szív nemesíti az észt;~Majd ha
 9 37|  rázó húrokon?~Van-e hangod, szív háborgatója,~Van-e hangod
10 37|      szem sugára,~Enyh jön a szív késő bánatára.~ És ha honszerelmet
11 43|     Csarnokunk falán,~Amit a szív s elme rajzol~Bűvös asztalán:~
12 46|     mi birtokunk;~Amennyit a szív felfoghat magába,~Sajátunknak
13 50|  tele lánggal,~       Mint e szív;~Volna szívem, felszökelne~       
14 51|     cigány leány,~És benne a szív édes lángja ég.~Kuruc, tatár!
15 56| keresvén cifra szóban,~Ami a szív legmélyén van,~Adtak drága
16 59|      nyögél~Elfojtott, vérző szív alatt.~ Oh, jőjetek ki,
17 63|      Lángolt a gondos ész, a szív remélt,~S a béke izzadt
18 65| pokolban,~Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,~Vert hadak