Poem

 1 6 |     hasztalan, te meg nem hallod őt:~Alunni fogsz, s nem lesznek
 2 7 |         díszeit elhinti meződön;~Őt hamar a sor erős vaskarja
 3 11|          nem hiszi;~"Hah ember!" őt így kérdezi:~   "Mi dolgod
 4 14|    álmait annak.~Boldoggá teszem őt, fogadásom tartja s ez így
 5 14|        síralommal nála mulatnom!~Őt nekem, a gyönyörűt, egy
 6 18|      fákkal rakta meg a szomorú.~Őt a tavasz, ősz, egyaránt
 7 19|         egyaránt törtek elejteni őt:~Tűrni nagyobbat irígy lőn
 8 20|  bucsúzik a vadász, rivalva~Inti őt a kürthang: menni kell.~
 9 20|    fölség érzetével~Környékezvén őt a hős apák.~Ősz Peterdi
10 21|       hervadó levéllel~Eltakarja őt a sárga ősz.~S a királynak
11 25| Derengvén a mező,~ Epedve várjam őt~Szerelmi gond között,~Mint
12 25|     Legelső napjain;~ És halljam őt, gyönyör~Hatván meg lelkemet,~
13 27|         vidáman,~Mosolyogva jő.~ Őt idő, gond honn nem tartja,~
14 27|        veszti~Annyi gyáva szem.~ Őt a drága honi szózat~Nem
15 28|        elvenném! -~Mivé faragtam őt.~             *~ ,Szép ifjú,
16 42|      szeressen, mint te szereted őt.~Bánat ha ér, legyen az
17 66|      gyönyör,~Hölgynek, ki látta őt,~Maga, merész öröm~A honfiak
18 66|  Kérlelhetetlenűl,~A sír lehúzta őt.~ De aki ennyit élt,~Sír