Poem
1 1 | REMÉNY S EMLÉKEZET ~Meddig vezérlitek
2 1 | szorúlni kezd lélekzetem, s nehéz~Fájdalmaim között
3 1 | Eljősz-e menteni?~ S mint a hanyatló nap földünk
4 1 | Szememnek húnytakor?~ S te, mely az alkonyban, s
5 1 | S te, mely az alkonyban, s hajnal hasadtakor~A híg
6 1 | majd nem látom a napot,~S irtóztató setét nyom; adsz-e
7 1 | emlékezet vidítsa lelkemet,~S ha ez leszáll, amaz derűljön
8 2 | mostohám vagy,~ S tőlem mindent megtagadsz,~
9 2 | Ékes arcot s termetet,~Bölcsességet,
10 2 | dühödve~ Ki s be jár erszényemen,~Jégeső
11 2 | gyengeségem,~ S amit ez nyújt, nem enyém.~
12 2 | romjaidba~ S dúld halottá testemet:~
13 2 | csókja tűz -~ Hajh! de gőgös, s oly kemény ő,~
14 2 | hivednek~ S nála lészen mindened!~ 1822 ~~
15 4 | Munkátlan toll áll előttem~ S puszta levelek.~ Minden
16 4 | van minden kis vonásnál~ S rám felmosolyog.~ Zaj, tolongás
17 4 | elkerűlni,~ Mert szivemben vagy;~S szép, mint hajnal szép világa,~
18 5 | Új reménység terjedett,~S szép szerelmem édes álma~
19 5 | gyászra vettetett.~ Kelj, s az örvényes habokba~ Szórd
20 6 | Végsőt mosolyga orcád, s a halál~Leszedte róla szép
21 6 | hallod őt:~Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid,~Alunni
22 6 | lesznek álmaid,~Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled.~
23 6 | sugáré.~A földhöz minket baj s öröm kötöz,~Ohajtjuk és
24 6 | Orcáikat csókdossa szellemed;~S amely napok tetőled elmaradtak,~
25 7 | idővel~Feljöve, és az eget s a földnek zsenge virágit -~
26 7 | egy életidő? - megnézé, s elvesze köztök.~Nem tudják;
27 7 | dicsőség~Híre maradjon fenn, s unokánk tettekre hevűljön,~
28 8 | vagy, nem kő: vashalom,~S vasnál keményebb gyémántszikla
29 8 | is, ami lelket öl,~Ösmerd s viseld el, mint kell férfinak.~
30 8 | el, mint kell férfinak.~S ha majd keménnyé lettél,
31 8 | véres lángban úszva élt,~S most, hogy kihalt, csak
32 8 | leszesz, te keblem, sírlaka.~S emlékirás lesz rajtad ilynemű:~"
33 8 | két láb hordja síromat.~S még messze messze hordja
34 8 | Viszhangot ád a zárt kebel reá~S azt zengi tompán egy hang: "
35 8 | kerestek? Itt csak szikla van;"~S ha tán utóbb jő a szelíd
36 8 | egy hang: "Nem szabad;"~S egy más szelídebb így zendűl
37 9 | csatákat, az ősi vezért,~S zeng rózsaszerelmet, a lányka
38 9 | szemet, arcot, az ifju baját.~S míg a dal epedve foly ajkairúl,~
39 9 | sas az éjjeli bérceken űl,~S a bús dali bért~Tűzd árva
40 9 | hol napja, hol éje legyen,~S míg honja bolyongani hagyja,
41 9 | te zárd kebeledbe szivét,~S tán csendes az álom az élet
42 9 | éjiden oh csalogány!"~Szól, s nyugszik azóta vad árnyak
43 9 | üget le, az őzfi szalad,~S vészekkel üvöltve jön a
44 9 | álmokat énekel a csalogány,~S már nem fut az őzfi, az
45 9 | az őzfi, az ordas eláll,~S ott szendereg a vihar -
46 10| fel öléből!~Völgy és hegy, s a frígyes egek gyönyörinkre
47 10| gyönyörinkre mosolygók,~S kedvesek a ligeten folyamok
48 10| fölött diadalmasan álla, s vadonná~Pusztúlási között
49 10| mulatozhatnánk százféle örömmel,~S verhetné az eget tíz ország
50 10| társak, villogva le hozzád,~S a hadat és a had munkáit
51 10| íhlett lelkedbe fogadtad,~S mély vala, s szent a gondolatok
52 10| lelkedbe fogadtad,~S mély vala, s szent a gondolatok forrása
53 10| viadalmak hangja, körödben,~S istenedő szemmel daliákat,
54 10| istenedő szemmel daliákat, s harci vidéken,~Sok had tengere
55 10| Szigetet, mint áll vala, látád,~S ősödet, elmaradó Vidot amint
56 10| Durva török pedig elréműl, s fut előle hadastúl,~S a
57 10| elréműl, s fut előle hadastúl,~S a roppant tábor derekát
58 10| futással;~Akkor az ifju tatár, s az erőben durva Demirhám,~
59 10| Mindezeken mikor andalgasz, s a szörnyű csaták közt~Rózsavilágában,
60 10| lobogókat, azonban~Néma, s borúlt, mint a mély sír,
61 10| magányos~Éjedet ál fénnyel, s rettentő szikralökéssel;~
62 10| falak, árkod gödrei telnek~S dárdavető hajdúk riogatnak
63 10| halovány seregeihez egyűlnek,~S képöket oly tisztán többé
64 10| zengél, tusakodva megállván~S rajtad ütő törökök már félnek
65 10| nevétől.~De ölel a haza, s mond örömében sírva fiának;~
66 10| örökké visszasohajtsunk,~S nagy példákra magyar már
67 11| Túl a mezőn, túl a hazán,~S a part fölött, a nagy Dunán~
68 11| háborút, és hoz halált,~ S bizik, hogy eltemet.~ Föl
69 11| A vítt Pozsony remeg. -~S melyik magyar nem megy,
70 11| termenek.~De a király bús, s Béla szól:~"Csaták miatt
71 11| Ha mink is elfogyánk?"~ S fellázad a bú, a harag~Busult
72 11| inkább vért, hadat kiált~S hirért, hazáért száz halált~
73 11| Béla, majd ha éj jövend~S a part fölé száll néma csend,~
74 11| mint a rémeké,~Éjfélileg le s fölfelé~ Dobog magányosan;~
75 11| fölfelé~ Dobog magányosan;~S még semmi hang, még semmi
76 11| förgetegre föltekint~ S meg habba öltözik?~Ki vagy
77 11| vagy te, aki jársz alatt~S ijeszted a futó halat,~
78 11| Henriknek látni táborát,~ S Pozsony kivillanik;~S ím
79 11| S Pozsony kivillanik;~S ím a Dunából szirt gyanánt,~
80 11| felbukik.~ "Hah Kund te vagy?" s még nem hiszi;~"Hah ember!"
81 11| Hadd vesszen, aki bánt."~ S villám tüzénél Béla néz,~
82 11| között~ Hős Béla feltalál.~S túl a mezőn, túl a hazán,~
83 11| búsong Henrik vert hadán,~ S Pozsony végvára áll.~ 1829 ~~
84 12| Szomjam ellen borral telem,~S ha felindít a szerelem,~
85 13| már erre csak felpillánt,~S ím meglát egy fürge leányt.~"
86 13| egy nagy könyv előtte;~S hogy felpillant, egyszer
87 13| elréműl,~A leány jön búsan s színtelenűl:~"Ej hugom,
88 13| napja.~De elébe jön a leány,~S egy csecsemőt ringat karján:~"
89 13| engem sem csufolna.""~ "S hogy mosolyog istenadta
90 13| Így szól Gábor a leányhoz,~S nagy szomorún a könyvet
91 14| fövenyében lankadoz a nap,~S csendes Araltónak zaj nélkül
92 14| lábaival sétált el az óság,~S ami előbb fény volt, abból
93 14| ott Rom kívána tanyázni,~S messzünnen feltolt falakat
94 14| lengették pusztai szellők,~S várkoszorúzta fejét zsibbadt
95 14| gondolatokban~Fárasztotta eszét, s ha talán vész harsoga által~
96 14| talán vész harsoga által~S a föveny országát felvették
97 14| szárnyai, akkor~Ébrede álmaiból s hullván gyér hosszu szakálla,~
98 14| sohajta.~Már század múlt el s még nem jöve senki, az elmúlt~
99 14| látni, sem útast~A vak eset s bal sors meg nem téveszte
100 14| bal sors meg nem téveszte s az isten~Nagy fogadást gondolt,
101 14| teszem őt, fogadásom tartja s ez így lesz!"~Szóla s körüljárdalt
102 14| tartja s ez így lesz!"~Szóla s körüljárdalt őr gond kísérve
103 14| gond kísérve személyét,~S mélyebben sűlyedtenek a
104 14| düledékek alatta.~Múlt az idő, s untig változtak benne zaj
105 14| gyakran látott harcolni s koronként~Dúlva sötét vésznek
106 14| haragja.~Ő pedig ült egyaránt s kőhalmai omladozának.~De
107 14| századnak folytanak évei,~S a forró fövenyek pusztáin
108 14| előle, szivének~Gondjaival, s hogy senki ne lássa, ez
109 14| utúl. Melytől nem rettege s mely baj~Annyi ezerből még
110 14| Vélte találni itt. Lankadtan s lelke szakadva~Lép vala
111 14| szakadva~Lép vala lassan elé s lerogyott a barna köveknél.~
112 14| meglágyította Romisten,~S ő, nemes Országok feledett
113 14| feltüntek az álmok azonban,~S láta kies tájat dombbal
114 14| kies tájat dombbal változva s virágok~Völgyeivel; pásztor
115 14| szökdeltek fürge juhnyájak,~S a vezető ürünek mélyen hangzott
116 14| zörögvén~Köztök járt egyedül, s a nyáj örvende urának.~Ébrede
117 14| örvende urának.~Ébrede most s mit imént álomnak véle,
118 14| ihait szökdelve legelni, s előtte~Minden az álomtól
119 14| futását.~Íja vad állattól s nem erőtlen karjai védék,~
120 14| nem erőtlen karjai védék,~S kiktől búcsút vőn, embert
121 14| embert nem láta határin,~S elszánt lelkének mi öröm
122 14| el szomszédos irígység,~S méreg nélkül folyt epedő
123 14| gyönyörének hagyva tanyáúl.~S a boldog szerelem s bal
124 14| tanyáúl.~S a boldog szerelem s bal sors feledője igyen
125 14| útaidon, ligetemnek nyája s tenyésszél,~Völgy, te virágozzál,
126 14| csevegésiteket lelkem meghallja s örüljön,~Csak soha embertárs
127 14| örüljön,~Csak soha embertárs s ember szűlője, az asszony,~
128 14| azoknál,~És e néma mező, s fedezője az égi derűlet.~
129 14| béketanyán fáradjon el egykor~S testemet a völgy harmatozó
130 14| ivolái födözzék."~Szólt s az üres levegő kebelébe
131 14| ura és uralója magának,~S éle remény- és vágytalanul,
132 14| tájnak,~Kis laka, nyája s az egy környék, a mindig
133 14| tova pártolt vágyai: embert~S ember-lakta vidéket kért
134 14| agyában~A raj gondolatok s nyugodalmat lelni hiába~
135 14| Egy vala még kísértetlen s azt tenni megindúlt.~Elment
136 14| feltünt a második álom.~S lát vala álmában bércekkel
137 14| folyamok harsogva futának~S a hegy alatt szélt és hosszatt
138 14| hosszatt meghintve falukkal~S a falu népeivel, gyönyörűn
139 14| leggyönyörűbb rónáinak, ébrede s lelkén~Vágya betölte után,
140 14| szolgaleányok~Üdvözlék urokúl s az imént bús ifju, lakója~
141 14| magának.~Ólaiban paripák, szél s tűztől vemhes anyáknak~Gyors
142 14| Gyors ivadékai tomboltak; s kürt, fegyverek álltak~Termeiben,
143 14| volt nedvével az al bolt,~S ménesek és csordák legelének
144 14| tehetős gazdát szomszédok s messze vidéknek~Vándori
145 14| minden rendnél ösmert vala s kedves.~Háza szilaj kedvnek
146 14| látszott mosolyogva kinézni,~S szüntelen a járt út hoza
147 14| bogu híme, az ugró~Zerge, s ki szellőként fut, az őzfi,
148 14| lehulltak az ifjak~Vesszeitől; s ha ki sárga vadat, vén bojtos
149 14| erővel~Állt az erő szemközt s ellentállása mulatság~S
150 14| s ellentállása mulatság~S kéj vala szívöknek. S mi
151 14| mulatság~S kéj vala szívöknek. S mi gyönyör volt inni patakból,~
152 14| jött szél szárnyán elfogni s utána~Váró társainak fáradtan
153 14| pázsit nyoszolyára pihenni,~S vígan elosztozván nem finnyás
154 14| mondani tréfa beszédet:~S hány nyilat és mint vitt
155 14| sebből szivárog azonban~S a rohanó lábnak nincs többé
156 14| hatalma.~Így mulatának ezek s a bérchát zenge utánok!~
157 14| utánok!~Ha pedig a vizes ősz s zivatar-nyargalta mezőkön~
158 14| mezőkön~Nem vala dísz többé s a kedv a társas örömmel~
159 14| teremeikbe vonultanak akkor~S vagy tündér regeszón függöttek
160 14| legszebbike horda piros bort~S a szomjnak nevető kellemmel
161 14| szabad úrnak kénye csapongott~S kezdte hanyatlását. Nem
162 14| elég volt lennie dúsnak~S játszi barátságot és látnia
163 14| szerelmet:~Szíve rokont keresett s szívet, mely érte dobogjon.~
164 14| gyásznak szép viselője.~S már közelíte, verő szívvel,
165 14| őzként fölrebbene a szűz~S merre borongós utcáit megnyitja
166 14| Így sokszor jöve a völgyet s a völgyi leányzót~Látni,
167 14| Kedvtelenűl láták megtérni, s ha honn vala, búsan~Ülni
168 14| ha honn vala, búsan~Ülni s merőn és szótalanúl távolba
169 14| elhagyták a tőlök visszavonulót,~S ő egyedűl a völgy szeretője
170 14| egyedűl a völgy szeretője s a völgyi leányé,~Nem vágyott
171 14| leányé,~Nem vágyott rájok s a ház csendes vala és bús:~
172 14| rémlelke dobog vala benne,~S hosszu sohajtás volt szívének
173 14| rónáival a bérc rengetegét is,~S túl azokon szomorú düledéken
174 14| Fáradtan leborúlt kövein s jött harmadik álma.~S mit
175 14| kövein s jött harmadik álma.~S mit látott, mi kivánt tüneményt,
176 14| szél,~Űzte merész lábbal s a sír környében eléré.~Ott
177 14| csókra kinyitná,~Ébrede s álmainak nyilt szemmel látta
178 14| nyilt szemmel látta valóját.~S még kétlé, még féle, hogy
179 14| léleknek mennyei tükrét,~S halla patak zengésü szavat,
180 14| merítőt~A szív hangjaival. S a szűz, mint aki örömmel~
181 14| mint aki örömmel~Futna s marad, ha utól éré szeretője
182 14| gyönyörű ajakat nyita meg s így szól vala hozzá:~"Haj!
183 14| engem~Gyászom napjaiban? s te ki vagy, mely föld nevedéke,~
184 14| egy atyától jó anya szülte~S ketten az emlőről tehetetlen
185 14| életadó földet tapdosni s erőtlen~Szókat együtt csevegénk (
186 14| tavasznak;~És gyönyörű volt ő, s örömem s öröm én neki, míg
187 14| gyönyörű volt ő, s örömem s öröm én neki, míg élt;~Most
188 14| megemésztő pornak ölében,~S árva keservimnek meg nem
189 14| elhúnyt testvére poránál,~S szép feje megnehezűlt búval
190 14| vesztegle az ifju kalandor~S vétke gyanújában csak alig
191 14| szólani képes,~Szólt pedig így s mentő szavait mondotta rebegve:~"
192 14| volt. Jöttem, mert kelle s az észnek~A szív láz zaja
193 14| Fényeiben sorsát mosolyogni; s ha bánatod enyhűl~S képes
194 14| mosolyogni; s ha bánatod enyhűl~S képes léssz ön búdon kűl
195 14| küszködnöm csalfa reménnyel."~S úgy lőn, mint mondá. A gyász
196 14| A gyász órái lefolytak~S enyhűlt bánat után szerelemről
197 14| varázsos~Szókat az édes lány s ellent nem mondhata szíve;~
198 14| nász seregével~Megszállott s az egész házat fölverte
199 14| magát szeretője szivének.~S a szomorú palotát, az urával
200 14| Jöttenek ünneplő dísszel s a völgyi leányka~Rózsa szemérmében
201 14| menyasszony,~A nőtlen háznak, s örömet vive abba magával:~
202 14| Kedv vala künn és benn s a kedvnek tapsa körösleg!~
203 14| pedig éreze üdvöt az ifju~S a szerelem karján kipihent
204 14| szerencsét:~De boldog vala most s gyönyöreinek kútfeje háza.~
205 14| Várost és falukat ment látni s azokban az élet~Búját és
206 14| az élet~Búját és örömét; s vizsgála, tapasztala mindent.~
207 14| népet lele, mely gyéren vala s lelke törötten~Ősei honnában,
208 14| földön. Másnak vete a kéz~S másnak gyüjte kepét. A tőt
209 14| mely gáttalan úton alá foly~S önként ontja szabad vizeit,
210 14| királyt és persa hatalmat.~S újra sötét gondok dulakodtak
211 14| mint van rabigáig alázva."~S már elméle hogyan gyüjtsön
212 14| mint~Tégye virágzóvá népét s a földet alatta,~Őseinek
213 14| földét. Komoran tért vissza s tünődve,~S a megijedt háznép
214 14| Komoran tért vissza s tünődve,~S a megijedt háznép alig ösmert
215 14| már társat idéze segédül~S a nép harcának titkon forralta
216 14| Romhoz járúla tanácsért~S vágyaihoz képest még kére
217 14| a Rom hallotta haraggal~S engede, kényén túl adván
218 14| engede, kényén túl adván s fogadatlan az álmot;~Ah
219 14| sereget ordítva lehullni~S kardcsengést, megütött paizson
220 14| paizson nagy dárda törését~S úrtalanúl szaladó paripáknak
221 14| dobogását,~Végre halálhörgést s zajt; többé semmit azontúl.~
222 14| napnak látta lehúnytát,~S haj mi nem úgy ébredt, mint
223 14| utának.~ Így kele fel, s mint jött, tova ment a messze
224 14| fényes birodalma elesve,~S a rideg országnak szomorún
225 15| törvényeket Árpád~ Hőseivel, s a hont biztos alapra tevé.~
226 15| hont biztos alapra tevé.~S áll az azóta kilenc századnak
227 15| túl;~ Várja virágzását s vajha ne várja hiún!~ 1830 ~~
228 16| térítő állok az isten előtt,~S hirdetek új tudományt, oh
229 16| új tudományt, oh halld, s vedd szívre magyar nép:~ "
230 16| Legszentebb vallás a haza s emberiség."~ 1830 ~~
231 17| Hulló harmatnak szeretője, s a harmatos ágé,~ Méz ajakú
232 17| meg árja, csapongót,~ S melyet nem sejték, a tövis
233 18| a tavasz, ősz, egyaránt s tél és nyár sírva találta,~
234 18| lombjai közt.~Nézz be utas, s ha talán elszúnyadt volna,
235 19| NAPOLEON ~Nagy volt ő s nagysága miatt megdőlnie
236 19| lőn a sáralkatu ember,~ S tűrni hasonlót nem bírtak
237 20| felajzott nyílra gyors vadat,~S mind fölebb és mindig fényesebben~
238 20| feszülten a nap áldoztáig,~S ím a várt szerencse megjelent:~
239 20| vad, könnyü kis pillangó~S szép sudár lány, röpteként
240 20| nap nyúgodóba jár."~Szól s iramlik, s mint az őz futása,~
241 20| nyúgodóba jár."~Szól s iramlik, s mint az őz futása,~Könnyü
242 20| mint az őz futása,~Könnyü s játszi a lány illanása.~ "
243 20| leányra nyújtva jobb kezét;~S rezzent kézből kis pillangó
244 20| még, bár fogy gazdasága~S telt pohárnál űl az ősz
245 20| Lángszemében csábító varázs ég.~ S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,~
246 20| felvillantanak,~Ősz vezére s a hon nagy nevéért~A vén
247 20| vadásznak vér tolúl arcára~S még kupája illetetlen áll.~"
248 20| gyaláz meg ő oly hősi vért!"~S illetődve s méltóság szemében,~
249 20| hősi vért!"~S illetődve s méltóság szemében,~Kél az
250 20| hitetlen:~Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."~ S mind zajosban,
251 20| népen a rosz s tehetetlen."~ S mind zajosban, mindig hevesebben~
252 20| Mátyás udvarában."~ Szól s bucsúzik a vadász, rivalva~
253 20| csarnok végső lépcsején,~S homlokán az ifju megcsókolván,~
254 20| Útnak indúl a hold éjjelén.~S csendes a ház, ah de nincs
255 20| III ~Föl Peterdi s bájos unokája~Látogatni
256 20| Jövetén vár szép találkozóra.~ S van tolongás s új öröm Budában:~
257 20| találkozóra.~ S van tolongás s új öröm Budában:~Győzelemből
258 20| titkon aggó gondolattal,~S arca majd ég, majd szinében
259 20| ég, majd szinében elhal.~ S felrobognak hadvész-ülte
260 20| hadvész-ülte képpel~Újlaki s a megbékült Garák.~S a király
261 20| Újlaki s a megbékült Garák.~S a király jő, fölség érzetével~
262 20| ősz jól sejtő fájdalommal,~S a bús pár megy gond-sujtotta
263 20| líliomhullás volt:~Ártatlanság képe s bánaté.~A király jön s áll
264 20| képe s bánaté.~A király jön s áll a puszta házban:~Ők
265 21| Ingadozzon fejed koronája,~S mint az árnyék, légyen oly
266 21| sisakja, pajzsát elvetette,~S kardja csorba, csonka vasból
267 21| Vele száguld keble óriása.~ S már folyók és rónaság vidéki,~
268 21| Bércek, völgyek elmaradtanak,~S a határnál a futó elébe~
269 21| elsimúltanak;~Egy ohajtást rejt, s mond szíve, szája:~"Boldogúljon
270 21| Boldogúljon a magyar hazája!"~ S elhal a nagy átok, messze
271 21| szerencsés, rokonim hazája!~S a szerencsét ön erőd táplálja!"~
272 21| karja győz,~Összeroskad, s hervadó levéllel~Eltakarja
273 21| Eltakarja őt a sárga ősz.~S a királynak puszta sírhazája~
274 23| víjatok érte, ha kell."~S víttanak elszántan nagy
275 23| bátor nemzetek érte,~ S véresen a diadalt végre
276 25| Hogy majd ha száll a nap~S a csendes este jő,~A hold
277 25| egy szót hogy "szeret!"~ S akkor ha megszakadt~A tündérszép
278 25| tündérszép alak,~Utána mély sohaj~S könyűim szálljanak.~ Még
279 25| édesen~Gyötrő hatalmadat,~ S a puszta éveken,~Hol rózsa
280 26| híve, oh magyar;~Bölcsőd az s majdan sírod is,~Mely ápol
281 26| majdan sírod is,~Mely ápol s eltakar.~ A nagy világon
282 26| hordozák~Véres zászlóidat,~S elhulltanak legjobbjaink~
283 26| nem,~Él nemzet e hazán.~ S népek hazája, nagy világ!~
284 26| annyi szív~Hiában onta vért,~S keservben annyi hű kebel~
285 26| Egy ország vérben áll.~ S a sírt, hol nemzet sűlyed
286 26| el,~Népek veszik körűl,~S az ember millióinak~Szemében
287 26| oh magyar:~Ez éltetőd, s ha elbukál,~Hantjával ez
288 27| hidegen.~ És a hű, kit nagy- s kicsinben~Érdekel a hon,~
289 27| szózat~Nem fárasztja ki,~S aki látja, ily szavakra~
290 28| megdicsérgetik~Parányi lábaid,~S egyűgyű kebeled~Fehér hullámait?~
291 28| kebeled~Fehér hullámait?~ S minő badar beszéd~Arcod
292 28| fehér,~Ha kebled jégverem?~S fejed szép fürt alatt~Egy
293 28| Pipiskeségemet~Tovább is folytatom.~ S ha majdan a tavasz~Pacsirtahangot
294 29| Nyugottan éldelém,~Mit sors s az ész adott,~Az őszi szép
295 31| SÍRVERS ~Férj s atya nyúgoszik itt; özvegy
296 31| atya nyúgoszik itt; özvegy s négy árva keserve~
297 33| hazug álmok papjai szűnnek~ S a kitörő napfény nem terem
298 33| az erőszak durva kezéből~ S a szent béke korát nem cudarítja
299 33| gyilok;~Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús~
300 33| ördögből a népzsaroló dús~ S a nyomorú pórnép emberiségre
301 33| ostromló hangokon összekiált,~S a zajból egy szó válik ki
302 33| ki dörögve: "igazság!"~ S e rég várt követét végre
303 34| EMLÉKKÖNYVÉBE ~Szép fiatalságod s lelkednek tiszta erénye~
304 34| föl a fátyol előtted,~ S édeni órákkal csaljon az
305 35| sorsom~ Lenni közel hozzád s csüggeni bájaidon.~Emlékezni
306 36| hármasan őrzi a hont.~Kard s lánc kínszer lesz hódító
307 36| lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kézben:~ Csak
308 37| láncain élt a csüggedett faj~S üdve lőn a tettlen nyugalom.~
309 37| gyógyulásnak,~A kihalt vágy s elpártolt remény:~Újra égünk
310 37| Újra készek adni életet s vért.~ És érezzük minden
311 37| szörnyei gyorsan eltünének;~ S most helyettök hófehér burokban~
312 37| hófehér burokban~Jár a béke s tiszta szorgalom;~S a művészet
313 37| béke s tiszta szorgalom;~S a művészet fénylő csarnokokban~
314 37| Égi képet új korára nyom;~S míg ezer fej gondol istenésszel,~
315 37| harc mennydörgése szól,~S árja közben a szilaj zenének~
316 37| Fölmerűl a gyásznak régi tére;~ S férfi karján a meggondolásnak~
317 37| halvány hölgy, a méla bú,~S újra látjuk vészeit Mohácsnak,~
318 37| Újra dúl a honfiháború,~S míg könyekbe vész a szem
319 37| szivekbe menjen által a dal;~ S a felébredt tiszta szenvedélyen~
320 37| karokkal győzni a viszályon.~ S még a kő is, mintha csontunk
321 37| Áthevűlve járja a Dunát;~S ahol annyi jó és rosz napunk
322 38| uracs,~Kinek esze tálban~S szíve a kulacs.~ S ami ellen
323 38| tálban~S szíve a kulacs.~ S ami ellen annyi~Finnyás
324 38| orrboszontva~Porzik a tobák,~S illatot, hiú fényt~Rejtnek
325 38| ásitozva~Gyakran megjelensz,~S bűvös álomírral~Szájt, szemet
326 38| Karjaidba dőlnek~Nő és hajadon.~ S akik érdeketlen~Nézik a
327 38| érdeketlen~Nézik a hazát,~S nyugton veszni hagynák~Legnagyobb
328 38| csendűl meg~Lelkökben harang;~ S aki a dologtól,~Könyvtől
329 38| Olvasd el magyar nép,~S tartson meg az ég!"~Mert
330 38| köztünk~Únd meg magadat,~S hordd el más világra~Régi
331 39| Petikém!~Kalpagodra toll s mentédre~ Rókaprém?"~""
332 39| hogy nagyot nőj~ S meg ne halj.~Most takarodj
333 40| bájaidra:~Hibád, erényed- s minden titkaidra.~Jőj, lelkem
334 41| sínlenéd csak~Kegyetlenségedet,~S nem hagynád ennyi kín közt~
335 42| mint a virágos fa:~Remény s öröm virágozzék rajta.~Mely
336 42| a szerelem.~Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,~Ki
337 42| ér, legyen az rövid éj,~S utána hosszú boldog nap
338 42| hosszú boldog nap a kéj.~S bárhova visz tőlünk a szerencse,~
339 42| Lépésidet emlékünk kövesse.~S rokon érzet tartson köztünk
340 43| regénkben,~E nagy tömkeleg~Köny- s mosolyból összeszőve.~Víg,
341 43| Víg, borús egünk,~Köny- s mosolyból, melyeket mi~Tőletek
342 43| Csarnokunk falán,~Amit a szív s elme rajzol~Bűvös asztalán:~
343 43| szeszélyes,~Csínba öltözik,~S önmagával s a világgal~Folyvást
344 43| Csínba öltözik,~S önmagával s a világgal~Folyvást küzködik.~
345 43| békülésre~Mindig kész az ok.~S szép a szép szemek haragja,~
346 43| szemek haragja,~Mint villám s az éj,~Ah de édesebb a béke,~
347 43| térjetek meg,~Mint a kikelet,~S dal, virág közt elfeledjük~
348 44| rád szilárd erényidér',~S mert bájid elrabolták lelkemet:~
349 45| vagyon láncolva szellemem,~S e szellemlánc legfájóbb
350 45| vagy, egy szód, lehelleted,~S élek halok, amint te végezed. ~
351 46| Ijesztő képek réme jár feléd,~S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,~
352 46| világot: annyi milliója,~S köztük valódi boldog oly
353 46| telhetetlen elmerűlhet benne,~S nem fogja tudni, hogy van
354 46| égeté,~Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,~Földön
355 46| tanyán;~Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,~Zajától
356 46| élvvel kínáló közelben,~S tán szebb, de csalfább távolt
357 47| KESERŰ POHÁR~ Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból ~
358 47| hölgyre föltevéd,~ S az üdvösségedet~ Könnyelműn
359 47| átkozott könyűt,~ S míg az szivedbe vágyat olt,~
360 47| Eloszlik, mint a buborék,~S marad, mint volt, a puszta
361 47| Becsűlet és a hon,~ S ő síma orgyilkos kezét~
362 47| Eloszlik, mint a buborék,~S marad, mint volt, a puszta
363 47| Ontottál érte vért,~ S az elcsábúltan megveti~
364 47| Hű buzgóságodat,~ S lesz aljas-, gyáva- és buták~
365 47| Eloszlik, mint a buborék,~S marad, mint volt, a puszta
366 47| gondok férge rág,~ S elhagytak hitlenűl~
367 47| Szerencse és világ,~ S az esdett hír, kéj s örömed~
368 47| S az esdett hír, kéj s örömed~ Mind megmérgezve
369 47| megmérgezve van,~ S remélni biztosabbakat~
370 47| Eloszlik, mint a buborék,~S marad, mint volt, a puszta
371 47| volt, a puszta lég.~ S ha bánat és a bor~
372 47| Agyadban frígyre lép,~ S lassanként földerűl~
373 48| könnyelmüen~Kockára ki ne tedd.~ S nem csak dicsőké a haza;~
374 48| tűrd~Véred gyalázatát.~ S ne csak veszélyben légy
375 48| serény,~A béke vészesebb,~S melyet vág álmos népeken,~
376 48| Szived, pénzed, karod,~S fukar légy, alkván a honért,~
377 48| honért,~Ha azt feláldozod.~ S midőn a legtöbb emberek~
378 48| jót~Családjok-, társaik- s magokért,~Ha sorsok csalfa
379 48| legbuzgóbb anya~Remény- s munkátalan,~S a veszni indult
380 48| anya~Remény- s munkátalan,~S a veszni indult gyermekért~
381 48| függ,~Van egy darabka kő.~ S midőn setét lesz a világ~
382 48| fennmarad~Egy élő szikra még.~ S hol honfi húnyt, e szikra
383 48| át~E lángban él a hon.~ S kihűlt hamvából a dicső~
384 48| szikra a hon napja lesz,~S hol fénye hőn ragyog,~Az
385 48| él,~Munkára tettre kész.~ S a nemzet isten képe lesz,~
386 48| Oh honfi, őrizd e tüzet~S ne félj, ha vész borúl:~
387 48| szikra fényt ad és hevet~S ég olthatatlanúl.~ 1843 ~~
388 49| konyhán barátságos tüz ég,~S mellette fürge gondos feleség;~
389 49| szenvedek,~Mely táplál engem s kis szolgáimat,~S keblébe
390 49| engem s kis szolgáimat,~S keblébe végre híven befogad;~
391 49| fáradoztak híven kezeim;~S munkám után virító lett
392 49| virító lett a föld,~Isten s embernek benne kedve tölt.~
393 49| ím örömkönyűvel öntözök!~S ne mondja senki, hogy henyén
394 49| Örömmel adjuk biztos napokér';~S erős lesz országunk, nagy
395 50| Nagyot iszik a hazáért~ S felsivít:~Csakhogy egyszer
396 50| boldogságán~ Örömét,~S hír, szerencse koszorúzza~
397 50| magyar,~Akit e föld hord s egével~ Betakar.~Egymást
398 50| soha őket~ Hátadon!~ S most hadd forrjon minden
399 50| ontott~ Hét vezér;~S mint szikrája a szabadba~
400 50| óhajtásunk~ Szent ima,~S férfikeblünk szent imáink~
401 50| sérthetetlen~ Jog alatt.~ S vér, veríték vagy halál
402 50| Zsámolyán,~Hogy mondhassuk csend s viharban:~ "Szent
403 51| iddogál~Magyar hazánkban ifju s agg szakáll,~Kivévén a bölcset
404 51| Megénekeltem harcait, borát,~S mind e napig nem láttam
405 52| a törvény érc szavában,~S ha víni kell, a vérnek bíborában.~
406 52| ellene,~Vezessen egy nemes s nagy gondolat,~Hogy nemzetünknek
407 53| gyepen~Legeljünk rajta? s léha tudománytól~Zabáltan
408 53| egykor~Zsivány ruhája volt. S amott?~Az ártatlanság boldog
409 53| könyvnek lapjain.~Emitt a gépek s számok titkai!~De akik a
410 53| lapon!~Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből~S most
411 53| rabnép s gyávák köntöséből~S most a szabadság és a hősi
412 53| annál borzasztóbb legyen,~S a rongyos ember bőszült
413 53| bölcsek és a költők műveit,~S mit a tapasztalás arany~
414 53| embertársinak~Irányt adjon s erőt, vigasztalást.~Az el
415 53| Kiket - midőn már elhunytak s midőn~Ingyen tehette - csúfos
416 53| rongykereskedővel,~Ez únt fejek- s e megkorhadt szivekkel,~
417 53| baromnak tartják e dicsők~S az isten képét szíjjal ostorozzák.~
418 53| fajokba tisztább érzeményt~S gyümölcsözőbb eszméket oltani,~
419 53| egymást szívben átkarolják,~S uralkodjék igazság, szeretet.~
420 53| az ihlett órákban teremt.~S ha összehordtunk minden
421 53| lesz, mint a csillagok.~S ha majd benéztünk a menny
422 53| lesz, míg a föld ki nem hal~S meg nem kövűlnek élő fiai.~
423 53| vágyainknak.~Ember vagyunk, a föld s az ég fia.~Lelkünk a szárny,
424 53| szárny, mely ég felé viszen,~S mi ahelyett, hogy törnénk
425 53| törnénk fölfelé,~Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt~Posvány
426 53| kivíttuk a mély sülyedésből~S a szellemharcok tiszta sugaránál~
427 55| dal,~Most a világ beszél,~S megfagynak forró szárnyaikkal~
428 55| a népnek~Atyái voltanak,~S amint atyáik vétkezének,~
429 55| nép fölsüvölt:~Törvényt! s a törvény újra ölt.~Bukott
430 55| munka: pusztított a vas!~S az ember kérkedett.~S midőn
431 55| vas!~S az ember kérkedett.~S midőn dicsői vesztenek,~
432 55| Bújában egymást marta meg.~S a hír? villám az inség éjjelén:~
433 55| 4 ~És hosszu béke van s az ember~Rémítő szapora,~
434 55| 5 ~Mi dús a föld, s emberkezek még~Dúsabbá teszik
435 55| mégis szerte dúl az inség~S rút szolgaság nyomaszt.~
436 55| növeszted,~Hogy lázítson hadat.~S állat vagy ördög, düh vagy
437 55| a földnek; oly sok~Harc- s békeév után~A testvérgyűlölési
438 55| átok~Virágzik homlokán;~S midőn azt hinnők, hogy tanúl,~
439 56| szavazni jár dobszóra.~Ura s rabja millióknak~Kik gyülölnek
440 56| Ki magával sincs békében.~S vaseszével~Jégszivével~Fölmerűl
441 56| midőn nevére~Fölkelének, s amit kére~Nem keresvén cifra
442 56| Most midőn leszállt a béke~S a vérontó harcnak vége,~
443 56| a vérontó harcnak vége,~S a hazának,~Mint anyának,~
444 56| napja:~Most fejét szenny s gyász takarja.~Földön futva,~
445 56| vendég száll be~A szegény s kaján telekbe,~Hol nevét
446 58| Ha eddig pazaroltatok,~S idő, ész, pénz elszóratott~
447 58| volna az, mit el nem ér?~S legyen dicsőbb,~Ki tettre
448 58| ősök lelke szól.~Munkát reá s szabad kezet:~Dicső kert
449 58| Miért? hogy tápja meglegyen~S mi tőlük várjuk a csodát~
450 58| tiszta kézzel áldozánk,~S lettünk, mi eddig nem valánk:~
451 59| Lássátok a boldog, dicső napot,~S a honra, mely soká tűrt
452 60| Rabló, zsivány szövetkezett;~S a nép szivébe mérget,~Undok
453 60| Undok koholmányt ültetett.~S a nép, melyet szabaddá~Emeltél
454 60| is valaha,~Kiszenvedénk, s megadtuk~Embernek, ami ős
455 60| Zászlónkon a szabadság~S függetlenség ragyog,~Vész
456 61| Élj, küzdj és munkálj s várd el itéletedet.~ 1848 ~~
457 62| Kivánságom: vesszen ki a világ~S e földi nép a legvégső fajig.~
458 63| gondos ész, a szív remélt,~S a béke izzadt homlokát törölvén~
459 63| benne, megjelent. ~ Öröm- s reménytől reszketett a lég,~
460 63| magasság~Viszhangozák azt. S a nagy egyetem~Megszünt
461 63| szellemek világa kialutt,~S az elsötétült égnek arcain~
462 63| a hajfodrász, a tavasz,~S az agg föld tán vendéghajat
463 63| Üvegszemén a fagy fölengedend,~S illattal elkendőzött arcain~
464 64| munkált földbe magot vet~ S várja virúlását istene s
465 64| S várja virúlását istene s munka után:~Úgy a sírokkal
466 65| testvér botja zuhanását,~S az első árvák sirbeszédeit,~
467 65| forogjon keserű levében,~S annyi bűn, szenny s ábrándok
468 65| levében,~S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől~Tisztuljon
469 65| elfárad a vész haragja,~S a viszály elvérzik a csatákon,~
470 65| meg az öröm borával,~Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.~
471 66| ember,~Midőn órája szól.~ S erény vagy bűn, öröm~Vagy
472 66| üdv,~Magának dics köre.~ S ha lelke húrjait~Az élet
473 66| be~Megáldott gyökerét.~ S midőn magasra nőtt,~A fának
474 66| Arany gyümölcs gyanánt.~ S idő és a világ~Bevégzik
475 66| müvet,~Mit véghez jutni sors~S élet nem engedett.~ 1854 ~~
|