Poem

 1 10|  rettentve kiáltja.~Durva török pedig elréműl, s fut előle hadastúl,~
 2 10|         Kumilla szerelmét;~Vagy pedig intézed, deli Vid szép hölgye
 3 10|       örömében sírva fiának;~Mí pedig áldva füzünk szent emlékedre
 4 13|    világért fel nem pillantana,~Pedig itt van piros pünkösd napja.~
 5 14|  Országok háza, leomlék.~   Rom pedig a düledék palotán fölütötte
 6 14|     ment által rajta haragja.~Ő pedig ült egyaránt s kőhalmai
 7 14|        éj nem hinte alá, regtől pedig estig,~Mintha világot gyujtana
 8 14|    tetejével messzeragyogván.~Ő pedig amiket elláthat vala, völgynek,
 9 14|        bérchát zenge utánok!~Ha pedig a vizes ősz s zivatar-nyargalta
10 14|    félénk szaladásnak eredni,~Ő pedig a szaladót, mint könnyű
11 14|     öröm én neki, míg élt;~Most pedig itt hervad megemésztő pornak
12 14|       vala szólani képes,~Szólt pedig így s mentő szavait mondotta
13 14|      körösleg!~Mindennél inkább pedig éreze üdvöt az ifju~S a
14 14| szomorún elhagyta homokját.~Rom pedig ült egyedűl és a sivatagba
15 58|    Ügyünk azért~Sikert nem ért.~Pedig neked virulnod kell, o hon,~