Poem

 1 8 |         és ~Ha földbe fekszem, fel ne vessen onnan~Az üldözetnek
 2 10|       ölel, kürtszó nem ijeszt fel öléből!~Völgy és hegy, s
 3 13|       könyv előtte;~A világért fel sem pillantana,~Ha egy filégy
 4 13|       könyv előtte;~A világért fel nem pillantana,~Pedig itt
 5 14|   kísérőit utának.~   Így kele fel, s mint jött, tova ment
 6 20|      mért hagyod kupádat?~Fogd fel gyermek, és kövesd apádat."~ "
 7 20|     pohár!~Hozzon Isten egykor fel Budába;~Ősz apáddal a vadász
 8 27|      Érdekel a hon,~Így sohajt fel: "isten átka~Ül a magyaron."~
 9 37|       ha honszerelmet költenél fel,~Mely ölelve tartja a jelent,~
10 46| szemeiddel,~Barátod arcán hozd fel a derűt:~Ha napja lettél,
11 52|         királyok istene!~Emeld fel hozzád a király szivét,~
12 52|        országok istene!~Ruházd fel  áldásoddal e hazát,~Hogy
13 59|  megzsibbadt  gondolat!~Kiálts fel  érzés!  mely nyögél~Elfojtott,
14 63|      népeknek átkai~Sohajtanak fel csonthalmok közől;~És a
15 65|        benne kedve.~Akkor vedd fel ujra a vonót,~És derüljön