Poem

 1 10|     szerte magyar dal;~De te, midőn egyedűl várad közepébe vonúlál,~
 2 48| honért,~Ha azt feláldozod.~ S midőn a legtöbb emberek~Csüggednek
 3 48|       Ha sorsok csalfa volt;~ Midőn nem méltatott erény~És bűn,
 4 48|   küzdeni~A vágyott javakért;~Midőn a legbuzgóbb anya~Remény-
 5 48|        Van egy darabka kő.~ S midőn setét lesz a világ~És minden
 6 53|   ismert érdem hősei,~Kiket - midőn már elhunytak s midőn~Ingyen
 7 53|         midőn már elhunytak s midőn~Ingyen tehette - csúfos
 8 55|       S az ember kérkedett.~S midőn dicsői vesztenek,~Bújában
 9 55|     átok~Virágzik homlokán;~S midőn azt hinnők, hogy tanúl,~
10 56| nincsen háza. Mért?~Volt idő, midőn nevére~Fölkelének, s amit
11 56|   bért,~Adtak érte vért.~Most midőn leszállt a béke~S a vérontó
12 63|                       ELŐSZÓ ~Midőn ezt írtam, tiszta volt az
13 66|  fájáról~Hull a fáradt ember,~Midőn órája szól.~ S erény vagy
14 66|     be~Megáldott gyökerét.~ S midőn magasra nőtt,~A fának sudarán~