Poem

 1 2 |            kajánság~               Ami nyitja ajakát.~ Nem kivánok
 2 8 |             Hiszen te ösmered már, ami fáj,~Ösmerd meg azt is,
 3 8 |            fáj,~Ösmerd meg azt is, ami lelket öl,~Ösmerd s viseld
 4 10|        hazádnak adódat:~Vassal is, ami csatát zengél, tusakodva
 5 14|      lábaival sétált el az óság,~S ami előbb fény volt, abból nem
 6 27|          idegen,~Ez, mert mindent, ami honi,~Megvet hidegen.~ És
 7 38|        tálban~S szíve a kulacs.~ S ami ellen annyi~Finnyás nőke
 8 48|      derűletén.~ Tűrj érte mindent ami bánt,~Kínt, szégyent és
 9 50|          is mind ég felé az~       Ami gyöngy;~Hadd maradjon gyáva
10 50|         táplál a~       Lakoma,~De ami a lelket adja,~       Az
11 50|         édesebb a~       Szerelem.~Ami benne keserű van,~       
12 56|         Nem keresvén cifra szóban,~Ami a szív legmélyén van,~Adtak
13 60| Kiszenvedénk, s megadtuk~Embernek, ami ős joga.~Zászlónkon a szabadság~
14 63|       Ünnepre fordúlt a természet, ami~Szép és jeles volt benne,