Poem

 1 6 |       vissza. Ők együtt~Éljék le megszakasztott éltedet,~
 2 9 | árnyak alatt,~Hol farkas üget le, az őzfi szalad,~S vészekkel
 3 10|      leghűbb társak, villogva le hozzád,~S a hadat és a had
 4 10|        dicső, kétszer fizeted le hazádnak adódat:~Vassal
 5 11|      mint a rémeké,~Éjfélileg le s fölfelé~   Dobog magányosan;~
 6 14|       ormairól forráshoz jára le a vad~És egyedül zavará
 7 14|      kőszáli szökő mint hulla le szökte felében~Nyíl ütvén
 8 14|      e völgyhöz együtt járánk le virágért,~Itten együtt fűzénk
 9 21|   Nyílt, födetlen, ég mosolyg le rája.~ Egy letűzött kard
10 45|     kérdezem, a nap rajzolt-e le,~Hogy a világ képeddel oly
11 50|        Áldozatként rakjuk azt le~       Zsámolyán,~Hogy mondhassuk
12 53|  csüggedni nem szabad.~Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit~
13 63|   fénnyel a villámok rajzolák le~Az ellenséges istenek haragját.~