Poem

 1 14|  Melytől nem rettege s mely baj~Annyi ezerből még egyedül vala
 2 26|        A hosszu harc alatt.~ És annyi balszerencse közt,~Oly sok
 3 26|    halált!"~ Az nem lehet, hogy annyi szív~Hiában onta vért,~S
 4 26|   Hiában onta vért,~S keservben annyi hű kebel~Szakadt meg a honért.~
 5 27|     Melyre nálunk fényét veszti~Annyi gyáva szem.~ Őt a drága
 6 27|      Szebb jövendőt a magyarnak~Annyi gyász után?~ Te vagy-e a
 7 29|     hitt:~Az édes bánatot,~Mely annyi kéjt adott,~A kínba fúlt
 8 37| Áthevűlve járja a Dunát;~S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,~
 9 38|    szíve a kulacs.~ S ami ellen annyi~Finnyás nőke küzd,~Téged
10 39|                    Meg ne halj:~Annyi benned a sohajtás,~           
11 46|        kereséd?~Nézd a világot: annyi milliója,~S köztük valódi
12 53|    mondtam, fájdalom volt,~Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,~
13 65|      forogjon keserű levében,~S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől~