Poem

 1 7 | benövik sírját a vad fák ágai: akkor~Még ki fog emlékezni felőle?
 2 10|        örökké drága magyarnak:~Akkor nem vala oly bájjal környéked
 3 10|   derekát fölijeszti futással;~Akkor az ifju tatár, s az erőben
 4 10|      sír, körülötted az éjfél:~Akkor sincs biztos nyugodalmad
 5 10|      riogatnak benne falaidra;~Akkor az égi lakók lelkedből összezavartan~
 6 14|   országát felvették szárnyai, akkor~Ébrede álmaiból s hullván
 7 14| szorúlt, teremeikbe vonultanak akkor~S vagy tündér regeszón függöttek
 8 25|     egy szót hogy "szeret!"~ S akkor ha megszakadt~A tündérszép
 9 41|       Cserében visszajár.~ Még akkor érzenéd csak~Mi a szívgyötrelem,~
10 41|       A gyűlölt szerelem.~ Még akkor sínlenéd csak~Kegyetlenségedet,~
11 63|     ifjuságot hazud:~Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,~Hová tevé
12 65|   viszály elvérzik a csatákon,~Akkor húzd meg ujra lelkesedve,~
13 65| Isteneknek teljék benne kedve.~Akkor vedd fel ujra a vonót,~És