Poem
1 1 | öldöklő bánatban enyhadó,~És a leendőkben gyönyörrel
2 2 | tőlem mindent megtagadsz,~És egyébnek abból, amit~
3 2 | nagy, nincs semmi fény.~ És nem is kivánom én ezt,~
4 2 | Egyszerűn és díszesen,~Mint kifejlő kellemében~
5 2 | Érte élek és halok.~ Mostohám! nem kell
6 3 | sebed kezde hegedni, elejt,~És szent törvényed, mely most
7 6 | fölkelteni?~Sirat szülőd, és mondja "Kelj fiam,~Kelj
8 6 | hamvadat;~Múlásod könnyü volt, és tiszta, mint~Az égbe visszareppenő
9 6 | baj s öröm kötöz,~Ohajtjuk és rettegjük a halált:~Te túl
10 6 | megszakasztott éltedet,~És míg porodra hintenek virágot,~
11 7 | kor fia, rólad~Cserhalom, és az apák hírét meghozta tetődnek.~
12 7 | vaskarja lehúzza örökre,~És benövik sírját a vad fák
13 7 | szárnyas idővel~Feljöve, és az eget s a földnek zsenge
14 7 | unokánk tettekre hevűljön,~És legyen, aki szabad lélekkel
15 8 | végzetekkel megbékéljek, és ~Ha földbe fekszem, fel
16 8 | mely megölt."~ Vagy sírjak és sohajtsak? Nem! nem! egy~
17 8 | nagy szélvész elsohajtani.~És még nekem tovább kell bolyganom,~
18 9 | árva fiú,~Dalt zengedez és dala oly szomorú,~Oly édes-epedve
19 9 | érez, a lányka nem ért,~És nincs koszorúja szerelmeidért:~
20 9 | fejedre, az árva babért." -~És így koszorútlan az ifju
21 10| ijeszt fel öléből!~Völgy és hegy, s a frígyes egek gyönyörinkre
22 10| folyamok menetében az árnyak;~És ha kedünk, ha ez a lélek
23 10| villogva le hozzád,~S a hadat és a had munkáit büszke Szigetnél~
24 10| bájjal környéked igéző.~És mikoron, valamint a távoli
25 10| Vidot amint kémli vasával~És ,Deli Vid, Deli Vid!' törököt
26 10| fölkelnek víni Szigetre,~És dörög, és reng a kapu sok
27 10| víni Szigetre,~És dörög, és reng a kapu sok szakadatlan
28 10| angyali hűség~Szárnyain, és védőt mint lel viadalmas
29 10| rettentő szikralökéssel;~És egyszerre lakod mind a négy
30 10| magasúlva fogantatik a sas,~És közel a villám honjához
31 10| világra: azért forr~Véresen és szilajon dalaidban az emberölő
32 10| dalaidban az emberölő harc,~És az erő, a férfi kebel diadalma,
33 10| szent emlékedre borostyánt,~És az idő röptét terhes bánattal
34 11| Ő az, ki partidon halad~És száz hajót és száz hadat~
35 11| partidon halad~És száz hajót és száz hadat~ Hoz, oh hon,
36 11| az, ki rád~Hoz háborút, és hoz halált,~ S bizik,
37 11| háborog,~ Mint tenger és vihar;~Még inkább vért,
38 11| jel:~Kund nem jő, távol és közel~ A puszta szél rohan.~
39 11| ott alant."~ Szól Kund - és ő az - "nézz oda,~Hol Henrik
40 11| Özön fut rajtok el vadon,~És száz hajón, és száz hadon~
41 11| el vadon,~És száz hajón, és száz hadon~ Hullámok omlanak.~
42 14| komor istene, R o m, jöve, és az~Elhagyatott lakon, a
43 14| napnak tüneménye, ha feljött,~És szomorú, ha lement élőt
44 14| a ház őre, kiálla~Ellene és mentő paizsán fölvette ütéseit,~
45 14| tetőkről~A Mentő szomorún, és a fejedelmi gyönyörlak,~
46 14| egyedűl őrszellem az éjben.~És ha ki szürke világánál félholdas
47 14| hallgatni zugását.~Évekig így és túl azokon gyász gondolatokban~
48 14| szakálla,~Zenge szilaj dalszót és a zivatarba sohajta.~Már
49 14| untig változtak benne zaj és csend.~Sokszor az ősz Romhoz
50 14| távol honni vidékről.~Sors és a szerelem nem hagyták béke
51 14| feküdött: vas fegyveri rajta~És mellette, nehéz keziből
52 14| legkönnyebb póri ruhában~Íjasan és balján teljes puzdrája zörögvén~
53 14| Gondjaitól, bámulva magán és mindenen, ott járt~Nyájai
54 14| lakva bajoktól,~A csend és nyugalom gyönyörének hagyva
55 14| tenyésszél,~Völgy, te virágozzál, és szellős dombja lakomnak,~
56 14| szédelgő nyájak azoknál,~És e néma mező, s fedezője
57 14| kebelébe fogadta beszédét,~És elenyészni hagyá a térnek
58 14| Így tölté az időt, ura és uralója magának,~S éle remény-
59 14| uralója magának,~S éle remény- és vágytalanul, nézője futamló~
60 14| mindig egyenlő~Hajnalok és estvék unalomnak tárgyai
61 14| köveknél,~Ott elszúnyada és feltünt a második álom.~
62 14| Méla, borús folyosóival, és - hol az álmadozásnak~Szent
63 14| forráshoz jára le a vad~És egyedül zavará robajával
64 14| futának~S a hegy alatt szélt és hosszatt meghintve falukkal~
65 14| vala, völgynek, oromnak~És ura leggyönyörűbb rónáinak,
66 14| Elmaradót, fiatal szolgák és szolgaleányok~Üdvözlék urokúl
67 14| palotában örömmel~Szálla meg és fényes pályát ígére magának.~
68 14| nedvével az al bolt,~S ménesek és csordák legelének szerte,
69 14| vidéknek~Vándori látogaták. És ő nyílt kedvű barátja~A
70 14| szüntelen a járt út hoza és vive látogatókat.~Gyakran
71 14| fölment harcolni vadakkal~És a szarvas ünő és sok bogu
72 14| vadakkal~És a szarvas ünő és sok bogu híme, az ugró~Zerge,
73 14| gyönyör volt inni patakból,~És ha ki eltévedt, a kürtszó
74 14| ebédin,~Hallani másoktól és mondani tréfa beszédet:~
75 14| beszédet:~S hány nyilat és mint vitt hátában el a makevő
76 14| a párduc merre osontott~És az oroszlánnak fene bőgésére
77 14| dúsnak~S játszi barátságot és látnia szolga szerelmet:~
78 14| gyászolt szépséges alakján,~És leomolt hajait szabadon
79 14| fiatalság volt minden tagon és a~Bánat után sanyarú nyomait
80 14| sötétség:~Tetszett a gyász és a gyásznak szép viselője.~
81 14| vala, búsan~Ülni s merőn és szótalanúl távolba kinézni.~
82 14| rájok s a ház csendes vala és bús:~Csak maga a háznak
83 14| még féle, hogy álmodik és zavarában~Szólni tudatlan
84 14| nevedéke,~Aki, mikor jövök és mikor elmegyek, anda szemekkel~
85 14| szemekkel~Bánatomat lesed és könyeimnek hulladozását,~
86 14| könyeimnek hulladozását,~És nem hagysz egyedül lennem
87 14| koszorút a zsenge tavasznak;~És gyönyörű volt ő, s örömem
88 14| tündéri erővel~Lelkemet, és a lélek után e szolga tagoknak~
89 14| élnem ezentúl~Nélküled, és mi halál küszködnöm csalfa
90 14| fölverte zajával:~Győzve lön és odaadta magát szeretője
91 14| gyönyörűn fellépe közöttök;~És áthágta rideg küszöbét,
92 14| magával:~Kedv vala künn és benn s a kedvnek tapsa körösleg!~
93 14| atyjának mása erőben;~Új öröm és a boldogság hű záloga köztök.~
94 14| csapongani vágyát!~Várost és falukat ment látni s azokban
95 14| s azokban az élet~Búját és örömét; s vizsgála, tapasztala
96 14| melyet megronta örökre~Harc és visszavonás. Termékeny ugarban
97 14| de rajtok persa királyt és persa hatalmat.~S újra sötét
98 14| Álma kietlen volt, szomorú és puszta sötétség.~És nem
99 14| szomorú és puszta sötétség.~És nem láta, de borzasztó bús
100 14| azontúl.~Majd kiderűlt a táj és látta kietlen Araltót,~Nagy
101 14| menése!~Álma való képét látá és látta sötéten~Fénylő fegyvereit,
102 14| homokját.~Rom pedig ült egyedűl és a sivatagba kinézett.~ 1830 ~~
103 18| szerető keresé ki magának,~ És szomorú fákkal rakta meg
104 18| tavasz, ősz, egyaránt s tél és nyár sírva találta,~ Mint
105 19| megdőlnie kellett;~ Ég és föld egyaránt törtek elejteni
106 20| gyors vadat,~S mind fölebb és mindig fényesebben~A serény
107 20| vadász: "ez már királyi vad!"~És legottan, minden mást feledve,~
108 20| maga.~A sugár lány körben és a vendég;~Lángszemében csábító
109 20| kupádat?~Fogd fel gyermek, és kövesd apádat."~ "Mert apád
110 20| én kétszer is lehetnék,~És ha ittam, az nincs cenkekért;~
111 20| óra ment.~A leányka híven és hivebben~Bámulá a lelkes
112 20| lelkes idegent.~"Vajh ki ő, és merre van hazája?"~Gondolá,
113 20| visszazeng nevére~A hegy és völgy és a zárt falak.~Haloványan
114 20| visszazeng nevére~A hegy és völgy és a zárt falak.~Haloványan
115 20| szobornál~Szép Ilonka némán és merőn áll.~ "A vadászhoz
116 20| gond-sujtotta nyommal.~ És ha láttál szépen nőtt virágot~
117 20| érzemények,~Kínos emlék, és kihalt remények.~ A rövid,
118 21| békélj soha ten feleddel.~ És te, isten! aki fölkenettél,~
119 21| keble óriása.~ S már folyók és rónaság vidéki,~Bércek,
120 21| Ráborúlván rengeteg homálya.~ És az év jár; sárga koszorúját~
121 21| számát büszkén mutogatván.~ És az évek múltán a vadonban~
122 21| kard a szent kereszt ott,~És az oltár isten-adta föld,~
123 21| remete ott ahítva tölt;~És ragyogva ömlik el szakála:~
124 21| A királynak gőgös álmai,~És az ember jobb természetének~
125 21| erőd táplálja!"~ Így ohajt, és teste romladékán~A halálnak
126 25| egykoron,~Míg lángom üldözött.~ És lássam a jövőt~Képzelmem
127 25| nyiló kora~Legelső napjain;~ És halljam őt, gyönyör~Hatván
128 26| legjobbjaink~A hosszu harc alatt.~ És annyi balszerencse közt,~
129 26| nem lehet, hogy ész, erő,~És oly szent akarat~Hiába sorvadozzanak~
130 27| ami honi,~Megvet hidegen.~ És a hű, kit nagy- s kicsinben~
131 27| egy égi nő,~Szépen, ifjan és vidáman,~Mosolyogva jő.~
132 27| vagy-e a hit, reménység,~És a szeretet?~Adjon isten
133 28| szemed,~Ha csak bámulsz vele?~És nádszál termeted?~Csak lengeség
134 29| Hiába, hasztalan!~Ifjúság és remény~Örökre veszve van~
135 30| nyugalomnak, bajt keres és győz.~ 1839 ~~
136 31| kifejezni, sohajjal~ És zokogások közt állana hamvainál.~
137 32| hatalma,~ Szorgalom és az erény. Földön az, égben
138 33| terjed ki keletre nyugatról~ És áldozni tudó szív nemesíti
139 33| a föld népsége magával~ És eget ostromló hangokon összekiált,~
140 37| hangod bánat altatója?~ Sors és bűneink a százados baj,~
141 37| lőn a tettlen nyugalom.~És ha néha felforrt vérapálya,~
142 37| készek adni életet s vért.~ És érezzük minden érverését,~
143 37| nevére feldobog szivünk;~És szenvedjük minden szenvedését,~
144 37| Szégyenétől lángra gerjedünk;~És ohajtjuk nagynak trónusában,~
145 37| nagynak trónusában,~Boldog- és erősnek kunyhajában.~ Nagy
146 37| dalt, hangok nagy tanárja,~És ha zengesz a múlt napiról,~
147 37| Őseink is megmozdúljanak,~És az unokákba halhatatlan~
148 37| Szégyent, átkot áruló fiára.~ És ha meglep bús idők homálya,~
149 37| jön a szív késő bánatára.~ És ha honszerelmet költenél
150 37| emlékzetével~Csügg a múlton és jövőt teremt,~Zengj nekünk
151 37| fiakban tettek érjenek,~És a gyenge és erős serényen~
152 37| tettek érjenek,~És a gyenge és erős serényen~Tenni tűrni
153 37| Tenni tűrni egyesűljenek;~És a nemzet, mint egy férfi,
154 37| örömtől rengedezzen át,~És a hullám, mintha vérünk
155 37| a Dunát;~S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,~Lelkesedve
156 37| Lelkesedve feldobogjon e föld.~ És ha hallod zengő húrjaiddal~
157 37| bátor hangokon,~Állj közénk és mondjuk: hála égnek!~Még
158 38| szemet befensz.~ Sok kis és nagy úrnál~Ülsz te pamlagon,~
159 38| pamlagon,~Karjaidba dőlnek~Nő és hajadon.~ S akik érdeketlen~
160 38| csináltak~Nálunk könyveket,~ És mondák: "A téli~Est unalmiban~
161 39| Ha ha ha!~Péter és bú! a mennykőbe,~
162 39| kell a Juliska,~Bár negédes és hamiska,~De vidor, szép
163 39| hamiska,~De vidor, szép és piroska.~Sem ehetnék, sem
164 40| de nem bort szomjazom,~És szomjamat vízzel nem olthatom.~
165 40| mézes szőlőjü Badacson.~És lángot szomjazom, lángot,
166 40| a hajnalt szép arcodon,~És a mosolynak mézét ajkidon.~
167 40| ajkidon.~Szomjúzom édes és forró sohajt,~Mit kebled
168 40| titkos szenvedélye hajt;~És szomjuzom kebled hullámait,~
169 41| kisded percre bár,~Gyülölség és szerelmünk~Cserében visszajár.~
170 43| HÖLGYEKHEZ ~Kell-e dal, szép és varázsló,~Kell-e szép rege,~
171 43| szép rege,~Vészbe játszó és derűbe,~Mint hazánk ege?~
172 43| figyelni?~Mondhatunk egyet;~És ha tetszik, és ha kedves,~
173 43| Mondhatunk egyet;~És ha tetszik, és ha kedves,~Mondunk ezeret.~
174 43| dalunkban~Forrongó meleg,~Élet és világ regénkben,~E nagy
175 43| melyeket mi~Tőletek veszünk.~És a szőnyeg lesz kicsinded~
176 43| Bűvös asztalán:~Nőerény és női szépség~Angyalképei,~
177 43| női szépség~Angyalképei,~És az édes hitszegésnek~Szenvedései;~
178 43| hitszegésnek~Szenvedései;~És a szellem, mely szeszélyes,~
179 43| figyeljetek;~Kis dolog lesz, és nekünk nagy,~Meghallgattatás:~
180 43| kincsét~Hogy ne nyerje más.~És ha néha rosz hevünkben~Zordonak
181 44| bájid elrabolták lelkemet:~És nincs remény, hogy többé
182 45| tégedet, csak bűvös képedet.~ És kérdezem, a nap rajzolt-e
183 45| holló hajadat,~Hamis szemed és kedves arcodat.~Szeretlek-e,
184 45| mint az ág,~Letörve már, és mégsem holt virág.~ Eltépjem-e
185 46| annyit mondhatunk.~Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,~
186 46| Ha van mit érezz, gondolj és szeress,~Maradj az élvvel
187 47| szemében hord mosolyt~ És átkozott könyűt,~
188 47| égő sebet üt;~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ sem
189 47| Függél barátodon,~ És nála titkaid:~ Becsűlet
190 47| titkaid:~ Becsűlet és a hon,~ S ő síma orgyilkos
191 47| megdöntetik;~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ sem
192 47| S lesz aljas-, gyáva- és buták~ Kezében áldozat;~
193 47| Kezében áldozat;~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ sem
194 47| hitlenűl~ Szerencse és világ,~ S az esdett
195 47| vagy hasztalan;~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ sem
196 47| lég.~ S ha bánat és a bor~ Agyadban frígyre
197 47| Gondolj merészet és nagyot,~ És tedd rá
198 47| merészet és nagyot,~ És tedd rá éltedet:~
199 47| csüggedett.~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ sem
200 47| világ sem áll;~De amig áll, és amig él,~Ront vagy javít,
201 48| HONSZERETET ~Szeresd hazádat és ne mondd:~A néma szeretet~
202 48| ami bánt,~Kínt, szégyent és halált;~De el ne szenvedd,
203 48| Midőn nem méltatott erény~És bűn, mely célt nem ér,~Kifárad
204 48| midőn setét lesz a világ~És minden tűz kiég,~A honfiszívben
205 48| kebelén~Ujúlva feldobog.~ És újra felvirúl a föld,~Amerre
206 48| föld,~Amerre a szem néz,~És minden, aki rajta él,~Munkára
207 48| isten képe lesz,~Nemes, nagy és dicső,~Hatalma, üdve és
208 48| és dicső,~Hatalma, üdve és neve~Az éggel mérkező.~
209 48| borúl:~E szikra fényt ad és hevet~S ég olthatatlanúl.~
210 49| E honi föld, mit szántok és vetek,~Hol hőt fagyot gyakorta
211 49| bizton állok itt sajátomon,~És áldlak érte kétszer drága
212 50| göröngy.~ Testet éleszt és táplál a~ Lakoma,~
213 50| adja,~ Az bora.~Lélek és bor két atyafi~ Gyermekek;~
214 50| mely dicső volt~ És remek?~ Víg pohár közt édesebb
215 50| Mint magunk,~Szennyet rajta és bitor bűnt~ Nem hagyunk.~
216 50| ember legyen ember~ És magyar,~Akit e föld hord
217 50| imáink~ Temploma.~És ürítsük a hazáért~
218 50| Meg nem árt.~ Érje áldás és szerencse~ Mindenütt,~
219 50| hatalmas, benn virágzó~ És szabad,~Bizton álljon sérthetetlen~
220 51| setét mint a cigány leány,~És benne a szív édes lángja
221 51| bort, zöldet, mint drágakő?~És híg arany, mely nyakba önthető?~
222 51| megszakad,~Szemünk borúl és nyelvünk elakad.~Költődnek,
223 52| kezdetet.~Ad, hogy mit emberész és kéz kivíhat,~Ne várja mástól
224 52| virítson bércen, síkon át,~És míg keblén a hűk örömben
225 53| dühös bujának pongyoláján.~És itt a törvény - véres lázadók,~
226 53| véres lázadók,~Hamis birák és zsarnokok mezéből~Fehérre
227 53| méri a világokat:~Világ és vakság egy hitvány lapon!~
228 53| köntöséből~S most a szabadság és a hősi kor~Beszéli benne
229 53| mellett dolgozának?~A bölcsek és a költők műveit,~S mit a
230 53| szíjjal ostorozzák.~ És mégis - mégis fáradozni
231 53| Kihallhatók az angyalok zenéjét,~És földi vérünk minden csepjei~
232 53| szét mint a régi nemzetek,~És kezdjünk újra tűrni és tanulni.~
233 53| És kezdjünk újra tűrni és tanulni.~ Ez hát a
234 53| tanulni.~ Ez hát a sors és nincs vég semmiben?~Nincs
235 53| nincs vég semmiben?~Nincs és nem is lesz, míg a föld
236 53| dolgunk a világon? küzdeni,~És tápot adni lelki vágyainknak.~
237 54| mosolyogni, ha csüggedek, és ha~ Megszédít a gond,
238 55| forró szárnyaikkal~A zápor és a szél,~Könyzápor, melyet
239 55| remény! ~ 3 ~És jöttek a dicsők, hatalmas~
240 55| remény! ~ 4 ~És hosszu béke van s az ember~
241 55| még~Dúsabbá teszik azt,~És mégis szerte dúl az inség~
242 55| frígy van közötted,~Ész és rosz akarat!~A butaság dühét
243 56| Kincsnek, vérnek rosz gazdája.~És oh szégyen! roszra, jóra~
244 56| millióknak~Kik gyülölnek és dacolnak;~Zsarnok, szolga
245 56| A meleg vért általjárja,~És a nemzet áll fagyottan~Tompa,
246 56| átokképen.~Neve: szolgálj és ne láss bért.~Neve: adj
247 56| láss bért.~Neve: adj pénzt és ne tudd mért.~Neve: halj
248 58| hervadásodon.~ Hát félre bú és gyűlölet!~Vagy bár gyülöljünk
249 58| mely közöttünk lakozott,~És eggyé lenni nem hagyott:~
250 58| virulnod kell, o hon,~Túl és innen sok késő századon.~
251 58| tagja sem henyél,~Jut ember és kéz, munka, vér;~Mi volna
252 58| felett~Zöldelni fog~Bérc és homok.~Mert még neked virulnod
253 58| hervadatlan szép tavaszt.~Mult és jövő~Igy egybe nő.~Mert
254 58| kell, o hon,~Fölül időn és minden sorsokon.~Vagy nincs
255 58| eleget.~Lesz költő, szónok és vezér,~És tudomány, mely
256 58| költő, szónok és vezér,~És tudomány, mely eget ér;~
257 58| jog nekünk~Szent örökünk.~És még neked virulnod kell,
258 58| hatalom,~Mely visszanyom.~És még neked virulnod kell,
259 59| veletek,~Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.~ 1848 ~~
260 60| hogy szent nevére~Hálátlan és gaz vészt kiált,~Ne lássam,
261 60| függetlenség ragyog,~Vész és halál reá, ki~Ez ellen fegyvert
262 61| vagy,~ Élj, küzdj és munkálj s várd el itéletedet.~
263 62| remény-hitért,~Megvenném azt velőm- és véremen.~Imádkozzál - te
264 63| fordúlt a természet, ami~Szép és jeles volt benne, megjelent. ~
265 63| Hallottuk a szót. Mélység és magasság~Viszhangozák azt.
266 63| ellenséges istenek haragját.~És folyton-folyvást ordított
267 63| Sohajtanak fel csonthalmok közől;~És a nyomor gyámoltalan fejét~
268 63| várasokra fekteti.~Most tél van és csend és hó és halál.~A
269 63| fekteti.~Most tél van és csend és hó és halál.~A föld megőszült;~
270 63| Most tél van és csend és hó és halál.~A föld megőszült;~
271 63| Elborzadott a zordon mű felett~És bánatában ősz lett és öreg.~
272 63| felett~És bánatában ősz lett és öreg.~ Majd eljön a hajfodrász,
273 63| elkendőzött arcain~Jókedvet és ifjuságot hazud:~Kérdjétek
274 64| koronként a végtelen emberiség.~És haloványon a dús, a szegény
275 64| haloványon a dús, a szegény és a koronás fők~ Mennek
276 65| Mit ér a gond kenyéren és vizen,~Tölts hozzá bort
277 65| nyűtt vonóbul bot,~Sziv és pohár tele búval, borral,~
278 65| zengjen vésznél szilajabban,~És keményen, mint a jég verése,~
279 65| nyűtt vonóbul bot,~Sziv és pohár tele búval, borral,~
280 65| nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,~Fákat tép ki és
281 65| és bömböl,~Fákat tép ki és hajókat tördel,~Életet fojt,
282 65| tördel,~Életet fojt, vadat és embert öl;~Háború van most
283 65| nyűtt vonóbul bot,~Sziv és pohár tele búval, borral,~
284 65| nyűtt vonóbul bot,~Sziv és pohár tele búval, borral,~
285 65| nyűtt vonóbul bot:~Sziv és pohár tele búval, borral,~
286 65| Tisztuljon meg a vihar hevében,~És hadd jöjjön el Noé bárkája,~
287 65| nyűtt vonóbul bot:~Sziv és pohár tele búval, borral,~
288 65| Akkor vedd fel ujra a vonót,~És derüljön zordon homlokod,~
289 66| Hiába volt dicső~Ifju, szép és erős:~A társaságban gyöngy~
290 66| gyümölcs gyanánt.~ S idő és a világ~Bevégzik a müvet,~
|