Poem
1 1 | Szememnek húnytakor?~ S te, mely az alkonyban, s hajnal hasadtakor~
2 1 | Ingócska lábadon,~ Remény, az öldöklő bánatban enyhadó,~
3 1 | Az élet tengerén.~ Remény,
4 2 | szivéből jött szavát:~Nem pör az, nem rút kajánság~
5 5 | tűkörében~ Víg derűlt volt az nekem.~ Most setét, ha föltekintek,~
6 5 | gyászra vettetett.~ Kelj, s az örvényes habokba~ Szórd
7 6 | könnyü volt, és tiszta, mint~Az égbe visszareppenő sugáré.~
8 7 | fia, rólad~Cserhalom, és az apák hírét meghozta tetődnek.~
9 7 | szárnyas idővel~Feljöve, és az eget s a földnek zsenge
10 7 | tudják; de ne is tudják: csak az ősi dicsőség~Híre maradjon
11 8 | fekszem, fel ne vessen onnan~Az üldözetnek átka, mely megölt."~
12 9 | KÖLTŐ ~Jár számkiüzötten az árva fiú,~Dalt zengedez
13 9 | idejét,~A régi csatákat, az ősi vezért,~S zeng rózsaszerelmet,
14 9 | haját,~A szép szemet, arcot, az ifju baját.~S míg a dal
15 9 | foly ajkairúl,~Bús éjbe az arc, szeme könybe borúl.~ "
16 9 | haza szebb idejét~- Elmúlt az örökre - ne zengjed.~Ah,
17 9 | örömtelenűl,~Hol vad sas az éjjeli bérceken űl,~S a
18 9 | bért~Tűzd árva fejedre, az árva babért." -~És így koszorútlan
19 9 | babért." -~És így koszorútlan az ifju megyen,~Nem tudva hol
20 9 | Född, vad fa! örökre az ifju nevét,~Kőszikla! te
21 9 | kebeledbe szivét,~S tán csendes az álom az élet után,~Zengd
22 9 | szivét,~S tán csendes az álom az élet után,~Zengd álmait
23 9 | alatt,~Hol farkas üget le, az őzfi szalad,~S vészekkel
24 9 | ágya felé.~ De feljön az ormokon a teli hold,~Csillagseregével
25 9 | teli hold,~Csillagseregével az éjbe mosolyg:~Oh ifju! mi
26 9 | mosolyg:~Oh ifju! mi álmod az élet után?~Szép álmokat
27 9 | csalogány,~S már nem fut az őzfi, az ordas eláll,~S
28 9 | S már nem fut az őzfi, az ordas eláll,~S ott szendereg
29 10| ligeten folyamok menetében az árnyak;~És ha kedünk, ha
30 10| százféle örömmel,~S verhetné az eget tíz ország szerte magyar
31 10| Mert a szent haza volt, az örökké drága magyarnak:~
32 10| fölijeszti futással;~Akkor az ifju tatár, s az erőben
33 10| Akkor az ifju tatár, s az erőben durva Demirhám,~Déli
34 10| után Szolimán seregében, az angyali hűség~Szárnyain,
35 10| gazdagon, amint~Ontja dalait, az örök hévvel lobogókat, azonban~
36 10| mint a mély sír, körülötted az éjfél:~Akkor sincs biztos
37 10| sincs biztos nyugodalmad az őri falak közt;~Mert tolvaj
38 10| Völgyi lidércként átröpül az, fölijeszti magányos~Éjedet
39 10| riogatnak benne falaidra;~Akkor az égi lakók lelkedből összezavartan~
40 10| Véresen és szilajon dalaidban az emberölő harc,~És az erő,
41 10| dalaidban az emberölő harc,~És az erő, a férfi kebel diadalma,
42 10| emlékedre borostyánt,~És az idő röptét terhes bánattal
43 11| Béla! föl magyar!~Ellenhad az, mely vészt akar,~ Ellenség
44 11| Ellenség zajlik ott.~ Ő az, ki partidon halad~És száz
45 11| ellened,~A gőgös Henrik az, ki rád~Hoz háborút, és
46 11| A puszta szél rohan.~ Ki az, ki a víz szörnyekint~A
47 11| alant."~ Szól Kund - és ő az - "nézz oda,~Hol Henrik
48 12| szállnék.~ Kidőlt, bedőlt az oldala,~Bele jár az istennyila,~
49 12| bedőlt az oldala,~Bele jár az istennyila,~A forgó szél
50 12| itt senki nem felel,~Csak az egy gólya kelepel:~Útra
51 12| gólya kelepel:~Útra készül az is szegény,~Nem ülhet a
52 12| denevérház!~Hordjon el az őszi zápor,~Mért nincs benned
53 13| Ejnye, húgom, beh piros az orcád,~Hadd szakasszak róla
54 13| Semmi látás!" - mond az jókedvében -~"Lakodalom
55 13| rózsája."~""Ej beh hamis az a maga szája.""~ Gábor diák
56 13| fattya!"~""Épen olyan mint az édesatyja.""~"Mit csináljunk,
57 14| istene, R o m, jöve, és az~Elhagyatott lakon, a szélvészek
58 14| nehéz ón lábaival sétált el az óság,~S ami előbb fény volt,
59 14| vivó, küzdöttek folyton az ormon~Ötven egész évig;
60 14| pusztáin egyedűl őrszellem az éjben.~És ha ki szürke világánál
61 14| el s még nem jöve senki, az elmúlt~Fénynek hajlékát
62 14| sors meg nem téveszte s az isten~Nagy fogadást gondolt,
63 14| a düledékek alatta.~Múlt az idő, s untig változtak benne
64 14| benne zaj és csend.~Sokszor az ősz Romhoz lemosolyga az
65 14| az ősz Romhoz lemosolyga az égutazó hold,~Fellegeket
66 14| Szelleme tükrében feltüntek az álmok azonban,~S láta kies
67 14| pásztor tanya volt, kis hajlak az ormon,~Kút csorgott tövinél,
68 14| legelni, s előtte~Minden az álomtól festett tárgy képe
69 14| letekinte vidáman,~Távol az elsiető patakoknak lesve
70 14| nélkül folyt epedő szomjának az ép kút.~Villám nem keresé
71 14| Béke ölén egyedűl állt az, nem lakva bajoktól,~A csend
72 14| embertárs s ember szűlője, az asszony,~Meg ne zavarhassák
73 14| e néma mező, s fedezője az égi derűlet.~Vajha szemem
74 14| ivolái födözzék."~Szólt s az üres levegő kebelébe fogadta
75 14| végtelenében.~Így tölté az időt, ura és uralója magának,~
76 14| hamar betelék örömeivel az egyszerü tájnak,~Kis laka,
77 14| tájnak,~Kis laka, nyája s az egy környék, a mindig egyenlő~
78 14| unalomnak tárgyai lőnek.~Még az örök tavasz is, mely nem
79 14| csúcsát vetekedni egekkel: az erdő~Méla, borús folyosóival,
80 14| borús folyosóival, és - hol az álmadozásnak~Szent országa
81 14| egyedül zavará robajával az alkonyi csendet:~A titkos
82 14| Közben egész tájnak látója, az úri lak állott,~Büszke toronyviselő
83 14| lelkén~Vágya betölte után, az öröm szilaj árja csapongott.~
84 14| szolgaleányok~Üdvözlék urokúl s az imént bús ifju, lakója~Pusztai
85 14| bornak tele volt nedvével az al bolt,~S ménesek és csordák
86 14| késedelem, vendégei jöttek; az ifju,~A tehetős gazdát szomszédok
87 14| fiatalságnak, tisztelni tudója az érdem~Őszeinek, minden rendnél
88 14| vive látogatókat.~Gyakran az ifju sereg fölment harcolni
89 14| szarvas ünő és sok bogu híme, az ugró~Zerge, s ki szellőként
90 14| Zerge, s ki szellőként fut, az őzfi, lehulltak az ifjak~
91 14| fut, az őzfi, lehulltak az ifjak~Vesszeitől; s ha ki
92 14| hallott robogása, erővel~Állt az erő szemközt s ellentállása
93 14| párduc merre osontott~És az oroszlánnak fene bőgésére
94 14| borongós utcáit megnyitja az erdő,~Elvesze a lemenő völgynek
95 14| sietett, nyomait sem lelte az ifjú.~Így sokszor jöve a
96 14| Látni, haszontalanúl vágyván az előle futóhoz.~Honn az egész
97 14| vágyván az előle futóhoz.~Honn az egész élet megfordúlt. Vizsga
98 14| néma beszéde.~Majd hogy az oly sokszor látottat bírni
99 14| egyedül lennem gyászomban az édes~Testvérért, nem hagysz
100 14| jó anya szülte~S ketten az emlőről tehetetlen gyenge
101 14| lábakkal egyenlőn~Kezdtük az életadó földet tapdosni
102 14| Erre varázsoltan vesztegle az ifju kalandor~S vétke gyanújában
103 14| volt. Jöttem, mert kelle s az észnek~A szív láz zaja közt
104 14| Meg nem háborgat: szent az mindennek előtte.~Csak ha
105 14| szerelemről halla varázsos~Szókat az édes lány s ellent nem mondhata
106 14| nem mondhata szíve;~Abban az új vendég az örömnek nász
107 14| szíve;~Abban az új vendég az örömnek nász seregével~Megszállott
108 14| seregével~Megszállott s az egész házat fölverte zajával:~
109 14| szivének.~S a szomorú palotát, az urával búba merűltet,~Újra
110 14| inkább pedig éreze üdvöt az ifju~S a szerelem karján
111 14| régi csapástól.~Kétszer az álom után már láta világi
112 14| falukat ment látni s azokban az élet~Búját és örömét; s
113 14| munkája dijának.~Átok volt az egész földön. Másnak vete
114 14| nyugodalma helyében.~Még az erős folyam is, mely gáttalan
115 14| veszélyeit:~De legelőbb az öreg Romhoz járúla tanácsért~
116 14| kényén túl adván s fogadatlan az álmot;~Ah nem vágyaihoz
117 15| biztos alapra tevé.~S áll az azóta kilenc századnak véridején
118 16| Megtért térítő állok az isten előtt,~S hirdetek
119 17| nyugszom e rózsa megett.~Engem az illatnak szédíte meg árja,
120 18| legyen boldog: élete nem vala az.~ 1831 ~~
121 19| tűrni hasonlót nem bírtak az istenek is.~ 1833 ~~
122 20| Szól s iramlik, s mint az őz futása,~Könnyü s játszi
123 20| II ~Áll-e még az ősz Peterdi háza?~Él-e még
124 20| gazdasága~S telt pohárnál űl az ősz maga.~A sugár lány körben
125 20| vezérem ifju szép sugára"~Szól az ősz most "éljen a király!"~
126 20| is lehetnék,~És ha ittam, az nincs cenkekért;~Talpig
127 20| s méltóság szemében,~Kél az ifju, tölt pohár kezében:~ "
128 20| végső lépcsején,~S homlokán az ifju megcsókolván,~Útnak
129 20| Budát;~Minden lépten nő az agg csodája;~Mert sok újat
130 20| tán messze költözötten~Jár az őzek hűvös rejtekén?"~Kérdi
131 20| ösmer vendégére,~A király az: "Áldás életére!"~ "Fény
132 20| ott nyúgodalmat ád."~Szól az ősz jól sejtő fájdalommal,~
133 21| Ingadozzon fejed koronája,~S mint az árnyék, légyen oly setét.~
134 21| véres oldalán,~De nagyobb az, jobban ég szivében,~Melyet
135 21| Ráborúlván rengeteg homálya.~ És az év jár; sárga koszorúját~
136 21| a komor vadon,~Felzendűl az elholt dal koronként~A virúló
137 21| büszkén mutogatván.~ És az évek múltán a vadonban~Domb
138 21| a szent kereszt ott,~És az oltár isten-adta föld,~Térdepelve
139 21| királynak gőgös álmai,~És az ember jobb természetének~
140 23| AZ ÁTOK ~"Férfiak!" így szólott
141 24| MERÉSZ...] ~Aki merész, csak az él, a gyávát tengeti hivság.~
142 26| híve, oh magyar;~Bölcsőd az s majdan sírod is,~Mely
143 26| Kér éltet vagy halált!"~ Az nem lehet, hogy annyi szív~
144 26| kebel~Szakadt meg a honért.~ Az nem lehet, hogy ész, erő,~
145 26| el,~Népek veszik körűl,~S az ember millióinak~Szemében
146 27| a nép a szinházban,~Mint az ár-apály;~Változandó sokasága~
147 27| jő, mert gond marasztja,~Az, mert idegen,~Ez, mert mindent,
148 28| dolgozom.~ Meglátná a világ~Az egykor léha nőt~- Azaz,
149 29| Nyugottan éldelém,~Mit sors s az ész adott,~Az őszi szép
150 29| Mit sors s az ész adott,~Az őszi szép napot~De hogy
151 29| amit~Ábrándos álma hitt:~Az édes bánatot,~Mely annyi
152 29| remény~Örökre veszve van~Az évek tengerén:~Remélni oly
153 29| alkonyán,~A szeretni tilt az ész~Letünt remény után.~
154 32| hatalma,~ Szorgalom és az erény. Földön az, égben
155 32| Szorgalom és az erény. Földön az, égben ez áld.~ 1839 ~~
156 33| GUTTEMBERG-ALBUMBA ~Majd ha kifárad az éj a hazug álmok papjai
157 33| áltudományt;~Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből~ S
158 33| áldozni tudó szív nemesíti az észt;~Majd ha tanácsot tart
159 33| várt követét végre leküldi az ég:~Az lesz csak méltó diadal
160 33| követét végre leküldi az ég:~Az lesz csak méltó diadal számodra,
161 34| S édeni órákkal csaljon az életen át.~ 1839 ~~
162 35| sok öröm közt,~ Mellyel az életnek rózsai éve kinál?~
163 37| Őseink is megmozdúljanak,~És az unokákba halhatatlan~Lelkeikkel
164 37| szellők fuvolája,~Mely keserg az őszi lombokon,~Melynek andalító
165 38| AZ UNALOMHOZ ~Holdvilág az
166 38| AZ UNALOMHOZ ~Holdvilág az arcod,~Kályha termeted,~
167 38| dologtól,~Könyvtől idegen:~Az mind édeleghet~Vaskos kebleden.~
168 38| magyar nép,~S tartson meg az ég!"~Mert erő, egészség~
169 39| csak,~ A halál;~Az, tudom, hogy innen-onnan~
170 39| Lekaszál.""~"Az egekre! Peti fiam,~
171 42| őt.~Bánat ha ér, legyen az rövid éj,~S utána hosszú
172 43| szépség~Angyalképei,~És az édes hitszegésnek~Szenvedései;~
173 43| műveinkhez,~Nyájas napvilág:~Az ti vagytok. - Ahol ez nincs,~
174 43| Fájó kebelünk;~Mert talán az idegenben~Leltetek gyönyört,~
175 43| haragban békülésre~Mindig kész az ok.~S szép a szép szemek
176 43| szemek haragja,~Mint villám s az éj,~Ah de édesebb a béke,~
177 45| láthatom miattad a napot;~Hajh az nekem már rég lenyúgodott.~
178 45| tán őrült vagyok?~Tudná az ég, nem szabadúlhatok.~
179 45| legfájóbb szerelem;~Hozzád van az teremtve mint az ág,~Letörve
180 45| Hozzád van az teremtve mint az ág,~Letörve már, és mégsem
181 45| kínos láncokat?~Megélhet-e az ág, ha leszakadt?~Sorsom
182 46| el szép szemed világa?~Mi az, mit kétes távolban keres?~
183 46| boldog oly kevés.~Ábrándozás az élet megrontója,~Mely, kancsalúl,
184 46| festett egekbe néz.~Mi az, mi embert boldoggá tehetne?~
185 46| gondolj és szeress,~Maradj az élvvel kínáló közelben,~
186 46| szemed világát;~Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,~
187 47| hölgyre föltevéd,~ S az üdvösségedet~ Könnyelműn
188 47| átkozott könyűt,~ S míg az szivedbe vágyat olt,~
189 47| Ontottál érte vért,~ S az elcsábúltan megveti~
190 47| Szerencse és világ,~ S az esdett hír, kéj s örömed~
191 47| lassanként földerűl~ Az életpuszta kép,~ Gondolj
192 48| S hol fénye hőn ragyog,~Az élet a hon kebelén~Ujúlva
193 48| dicső,~Hatalma, üdve és neve~Az éggel mérkező.~ Oh honfi,
194 49| Szép a vetés, dús volt az aratás,~Sok gond után kedves
195 50| Törjön is mind ég felé az~ Ami gyöngy;~Hadd
196 50| ami a lelket adja,~ Az bora.~Lélek és bor két atyafi~
197 50| segítsünk~ A hazán.~Ha az isten úgy akarja~
198 50| keresse óhajtásunk~ Az eget.~ Légyen minden óhajtásunk~
199 50| Seb fekütt.~Arca, mely az ősi bútól~ Halavány,~
200 50| vér, veríték vagy halál az,~ Mit kiván,~Áldozatként
201 52| áldásoddal e hazát,~Hogy mint az őskor boldog édene~Dúsan
202 53| gondold meg, oh tudós,~Az emberiségnek elhányt rongyain~
203 53| Zabáltan elhenyéljük a napot?~Az isten napját! nemzet életét!~
204 53| lom? szagáról ismerem meg~Az állatember minden bűneit.~
205 53| Zsivány ruhája volt. S amott?~Az ártatlanság boldog napjai~
206 53| nyomorban, vég nélkül kerengők.~Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;~
207 53| Irtózatos hazudság mindenütt!~Az írt betűket a sápadt levél~
208 53| arany~Bányáiból kifejtett az idő?~Hány fényes lélek tépte
209 53| adjon s erőt, vigasztalást.~Az el nem ismert érdem hősei,~
210 53| homokon,~Hol legkelendőbb név az emberé,~Hol a teremtés ősi
211 53| baromnak tartják e dicsők~S az isten képét szíjjal ostorozzák.~
212 53| bármit akarsz.~ Ez az, miért csüggedni nem szabad.~
213 53| hangyaszorgalommal, amit~Agyunk az ihlett órákban teremt.~S
214 53| menny ajtaján,~Kihallhatók az angyalok zenéjét,~És földi
215 53| Ember vagyunk, a föld s az ég fia.~Lelkünk a szárny,
216 55| AZ EMBEREK ~ 1 ~
217 55| munka: pusztított a vas!~S az ember kérkedett.~S midőn
218 55| marta meg.~S a hír? villám az inség éjjelén:~Nincsen remény! ~
219 55| 4 ~És hosszu béke van s az ember~Rémítő szapora,~Talán
220 55| tora:~Sovár szemmel néz az ég felé,~Mert hajh a föld!
221 55| felé,~Mert hajh a föld! az nem övé,~Neki a föld még
222 55| azt,~És mégis szerte dúl az inség~S rút szolgaság nyomaszt.~
223 55| gyötrelem?~Mi a kevés? erő vagy az erény?~Nincsen remény! ~
224 55| vagy ész,~Bármelyik győz, az ember vész:~Ez őrült sár,
225 55| remény! ~ 7 ~Az ember fáj a földnek; oly
226 55| Nagyobb bűnt forral álnokúl.~Az emberfaj sárkányfog-vetemény:~
227 56| fajnak~Küzdő pálya,~Melyen az magát rongálja,~Kincsnek,
228 56| ajakáról,~Nincsen egy tett~Az eggyé lett~Nemzet élete
229 58| JÓSLAT ~Ki mondja meg, mit ád az ég?~Harag, káromlás volt
230 58| Megvenni a gyalázatot:~Elég az ok~Javulnotok.~Mert még
231 58| kéz, munka, vér;~Mi volna az, mit el nem ér?~S legyen
232 58| még e föld, mély sírjaiból~Az elhúnyt ősök lelke szól.~
233 58| kell, o hon,~Miért volnál az éggel oly rokon?~ Mit a
234 58| sorsokon.~Vagy nincs erőnk? Az nem lehet:~Ártunk egymásnak
235 62| végtelent:~Miért én éltem, az már dúlva van.~Ily férfitól,
236 62| Imádkozzál - te meghallgattatol -~Az tán segíthet ily vert emberen.~
237 63| Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.~Zöld ág virított a föld
238 63| föld ormain.~Munkában élt az ember mint a hangya:~Küzdött
239 63| készült a legszebb jutalmat,~Az emberüdvöt, melyért fáradott.~
240 63| Emberfejekkel lapdázott az égre,~Emberszivekben dúltak
241 63| Lélekzetétől meghervadt az élet,~A szellemek világa
242 63| szellemek világa kialutt,~S az elsötétült égnek arcain~
243 63| fénnyel a villámok rajzolák le~Az ellenséges istenek haragját.~
244 63| ember,~Egyszerre őszült az meg, mint az isten,~Ki megteremtvén
245 63| Egyszerre őszült az meg, mint az isten,~Ki megteremtvén a
246 63| hajfodrász, a tavasz,~S az agg föld tán vendéghajat
247 65| Húzd rá cigány, megittad az árát,~Ne lógasd a lábadat
248 65| gonddal.~ Véred forrjon mint az örvény árja,~Rendüljön meg
249 65| agyadban,~Szemed égjen mint az üstökös láng,~Húrod zengjen
250 65| mint a jég verése,~Odalett az emberek vetése.~Húzd, ki
251 65| rohanatban,~Ki dörömböl az ég boltozatján,~Mi zokog
252 65| testvér botja zuhanását,~S az első árvák sirbeszédeit,~
253 65| homlokod,~Szűd teljék meg az öröm borával,~Húzd, s ne
254 66| AZ EMBER ÉLETE ~Mint az érett
255 66| AZ EMBER ÉLETE ~Mint az érett gyümölcs,~Az élet
256 66| Mint az érett gyümölcs,~Az élet fájáról~Hull a fáradt
257 66| áldozat~Volt tiszta élete:~Az embereknek üdv,~Magának
258 66| köre.~ S ha lelke húrjait~Az élet megüté,~Oly kedves
|