Poem

 1 1 |      hozzátok szólanom -~Hagyjátok meg e két csillagzatot nekem~                                               
 2 5 |            hogy a szánó leányka~   Meg ne lelje síromat. -~ Hasztalan!
 3 6 |       gazdag bimbaját.~  Ki mondja meg neked, hogy már reggel van?
 4 6 |     gyermekem!"~Mind hasztalan, te meg nem hallod őt:~Alunni fogsz,
 5 8 |       ösmered már, ami fáj,~Ösmerd meg azt is, ami lelket öl,~Ösmerd
 6 10|          vizsgálja hiába:~Nem leli meg nagyait, nem téged, messze
 7 10|            tisztán többé nem látja meg elméd.~Mégis erőt veszesz
 8 11|          förgetegre föltekint~   S meg habba öltözik?~Ki vagy te,
 9 11|          remeg:~Hajóit e kar fúrta meg;~   Hadd vesszen, aki bánt."~
10 12|       Tiszában megitatok,~A Dunáig meg sem állok.~ Isten hozzád,
11 13|           a csókját,~Mikor tartjuk meg a lakodalmát?""~ "Semmi
12 14|        útast~A vak eset s bal sors meg nem téveszte s az isten~
13 14|         ember szűlője, az asszony,~Meg ne zavarhassák ridegét e
14 14|            el, mind anélkül tértek meg urokhoz.~Egy vala még kísértetlen
15 14|           palotában örömmel~Szálla meg és fényes pályát ígére magának.~
16 14|            eltartó gabonával rakta meg a nép;~Lélekadó bornak tele
17 14|          ha szilaj párduc szökkent meg előttök,~Vagy makevő kannak
18 14|          Két gyönyörű ajakat nyita meg s így szól vala hozzá:~"
19 14|         ölében,~S árva keservimnek meg nem hallgatja nyögésit."~
20 14|          mondotta rebegve:~"Engedj meg, te keservim után megadója
21 14|         megadója szivemnek,~Engedj meg, gyönyörű, ne nekem, sok
22 14|           gyászodban senki ezentúl~Meg nem háborgat: szent az mindennek
23 14|           aknáját idegennek nyitta meg a bérc -~Ily népet látott,
24 14|         nem nyílt;~Régi vidámságát meg nem hozhatta szerelme,~Gyermeke
25 14|   vágyaihoz képest, azok ellen adá meg.~   Álma kietlen volt, szomorú
26 17|          Engem az illatnak szédíte meg árja, csapongót,~   S melyet
27 18|            És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.~Őt a tavasz,
28 20|          szép arany pillangó!~Lepj meg engem, szállj rám kis madár;~
29 20|        akit én említék,~Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!"~S illetődve
30 20| visszatérni hozzánk,~Jó vadász, ha meg nem látogatnánk."~ Mond
31 21|         kard, oly kemény sziveddel~Meg ne békélj soha ten feleddel.~
32 21|      földön képedet,~Elfelejts, ha meg nem védelmeztél,~Nem kivánom
33 25|         halljam őt, gyönyör~Hatván meg lelkemet,~Zengő ezüst szavát,~
34 26|   keservben annyi hű kebel~Szakadt meg a honért.~ Az nem lehet,
35 38|           hang,~Melyre nem csendűl meg~Lelkökben harang;~ S aki
36 38|           el magyar nép,~S tartson meg az ég!"~Mert erő, egészség~
37 38|      kegyet:~ Valahára köztünk~Únd meg magadat,~S hordd el más
38 39|      egekre! Peti fiam,~           Meg ne halj:~Annyi benned a
39 39|            nagyot nőj~           S meg ne halj.~Most takarodj iskolába,~           
40 39|     iskolába,~           Rosz fiú!~Meg ne lássam, hogy pityergesz.~           
41 41|          bájaid veszélyes ~Dacával meg nem ölsz.~ Rád nézek, mert
42 42|               NÉVNAPRA ~Ugy áldjon meg isten neved napján,~Hogy
43 43|             Hagyjatok, de térjetek meg,~Mint a kikelet,~S dal,
44 46|      szemed világát;~Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,~Mely
45 47|           Ez égő sebet üt;~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ
46 47|         Által megdöntetik;~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ
47 47|           Kezében áldozat;~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ
48 47|            vagy hasztalan;~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ
49 47|            nem csüggedett.~Gondold meg és igyál:~Örökké a világ
50 48|     Gyógyíthatlanb a seb.~ Gondold meg, mennyit érsz: eszed,~Szived,
51 50|                Mit nevetsz?~Áldjon meg a három isten,~       Ha
52 50|            Jól teszi;~Okkal-móddal meg nem árthat~       A szeszi.~
53 50|       áruló, ki~       Hont tipor,~Meg ne éljen, fogyjon élte~       
54 50|       hazánknak,~       Drága hon,~Meg ne szenvedd soha őket~       
55 50|         pohár bor a hazáért~       Meg nem árt.~ Érje áldás és
56 51|        írtuk a jó Fóti dalt,~Igyuk meg hát ez átkozott italt.~       
57 51|         szakáll,~Kivévén a bölcset meg a papot:~A költő versben
58 51|        volt:~               Izleld meg érte a pokolt!~ 1844 ~~
59 53|          Hová lépsz  most, gondold meg, oh tudós,~Az emberiségnek
60 53|            e lom? szagáról ismerem meg~Az állatember  minden bűneit.~
61 53|            sár fiait~A sűlyedéstől meg nem mentheték!~Hogy még
62 53|            míg a föld ki nem hal~S meg nem kövűlnek élő fiai.~Mi
63 55|   vesztenek,~Bújában egymást marta meg.~S a hír? villám az inség
64 56|           ne tudd mért.~Neve: halj meg más javáért.~Neve szégyen,
65 57|          hon:~Forgó szerencse állj meg e napon!~Te meg nem állsz,
66 57|     szerencse állj meg e napon!~Te meg nem állsz, tudom, mert nincs
67 58|                  JÓSLAT ~Ki mondja meg, mit ád az ég?~Harag, káromlás
68 58|          üdvöst hagy nyomán,~Adjuk meg e hazának azt~A hervadatlan
69 60|   ragadjatok.~       Hazánkat ujra meg kell váltani.~       E drága
70 60|   ragadjatok.~       Hazánkat ujra meg kell váltani.~       E drága
71 60|   ragadjatok.~       Hazánkat ujra meg kell váltani.~       E drága
72 60|   ragadjatok.~       Hazánkat ujra meg kell váltani.~       E drága
73 63|         ember,~Egyszerre őszült az meg, mint az isten,~Ki megteremtvén
74 65|          az örvény árja,~Rendüljön meg a velő agyadban,~Szemed
75 65|        ábrándok dühétől~Tisztuljon meg a vihar hevében,~És hadd
76 65|    elvérzik a csatákon,~Akkor húzd meg ujra lelkesedve,~Isteneknek
77 65|       zordon homlokod,~Szűd teljék meg az öröm borával,~Húzd, s