Poem

 1 2 |           Csal, hitet, bár tudja, hogy csak~               Érte
 2 5 |          el égő csontomat,~Szórd, hogy a szánó leányka~   Meg ne
 3 6 |              Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah~Ki fog
 4 6 |   Eljősz-e álmaikhoz éjfelenként,~Hogy ég nyugalmát terjeszd rájok
 5 7 |       emlékezni felőle? ki tudja, hogy ott is~Megfáradt ember hamvára
 6 8 |        lángban úszva élt,~S most, hogy kihalt, csak forró hamva
 7 8 |          messze messze hordja el, hogy a~Vas végzetekkel megbékéljek,
 8 8 |      nekem tovább kell bolyganom,~Hogy megtanúlja rajtam a világ:~"
 9 9 |        édes-epedve foly ajkairól,~Hogy szikla repedne hegy ormairól.~
10 10|          sólyomszárnyu sebes szél~Hogy viszi rajta-ütő törökök
11 10| szemünknek!~Vagy kárhozva levénk, hogy örökké visszasohajtsunk,~
12 11|           hoz halált,~   S bizik, hogy eltemet.~ Föl Endre! Béla!
13 11|        van mondva, oly merész,~   Hogy nem lehet hazug.~Hős Béla
14 13|          egy nagy könyv előtte;~S hogy felpillant, egyszer csak
15 13|          halovány vagy,~Féltelek, hogy el ne hervadj."~""Gábor
16 13|         engem sem csufolna.""~ "S hogy mosolyog istenadta fattya!"~""
17 13|    tegyünk galambom?"~""Én tudom, hogy a Dunába ugrom.""~"Semmi
18 14|            szivének~Gondjaival, s hogy senki ne lássa, ez árva
19 14|          koszorús partok kebelén, hogy kelve, lenyugva~Víg csevegésiteket
20 14|       szívének néma beszéde.~Majd hogy az oly sokszor látottat
21 14|          vala állni szokása,~Majd hogy sejte tanút, félénk szaladásnak
22 14|            S még kétlé, még féle, hogy álmodik és zavarában~Szólni
23 14|      szerelemnek járni nyomodban,~Hogy veszedelmektől ójon, hogy
24 14|         Hogy veszedelmektől ójon, hogy lássa szemednek~Fényeiben
25 14|          záloga köztök.~Jaj neki! hogy küszöbén túl hagyta csapongani
26 21|           isten! aki fölkenettél,~Hogy viselném földön képedet,~
27 25|        elragadt~Oly égi bájakon;~ Hogy majd ha száll a nap~S a
28 25|         ezüst szavát,~Ez egy szót hogy "szeret!"~ S akkor ha megszakadt~
29 26|           halált!"~ Az nem lehet, hogy annyi szív~Hiában onta vért,~
30 26|          a honért.~ Az nem lehet, hogy ész, erő,~És oly szent akarat~
31 28|          vagy,~Miért oly gőgösen,~Hogy tőled a világ~Nem szinte
32 28|         világ~Nem szinte idegen?~ Hogy megdicsérgetik~Parányi lábaid,~
33 29|      adott,~Az őszi szép napot~De hogy megláttalak,~Szép napvilágomat,~
34 37|         ének.~ Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban~Őseink is
35 37|       nekünk hatalmas húrjaiddal,~Hogy szivekbe menjen által a
36 38|       fejed.~ Épen nem mondhatni,~Hogy szép dáma vagy,~Mégis tisztelőid~
37 39|               A halál;~Az, tudom, hogy innen-onnan~           Lekaszál.""~"
38 39|         Ez a baj!~Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj~           S
39 39|          Rosz fiú!~Meg ne lássam, hogy pityergesz.~           Félre
40 42|           meg isten neved napján,~Hogy beérhesd vele minden órán.~
41 43|          Csínos fejjel meghajolni~Hogy figyeljetek;~Kis dolog lesz,
42 43|         Kedvezéstek drága kincsét~Hogy ne nyerje más.~És ha néha
43 44|        lelkemet:~És nincs remény, hogy többé visszatér.~ 1842 ~~
44 45|     kérdezem, a nap rajzolt-e le,~Hogy a világ képeddel oly tele?~
45 46|         benne,~S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.~Kinek virág
46 49|         megérhetém,~Akarta isten, hogy most mind enyém.~Nem ismerém
47 49|       öntözök!~S ne mondja senki, hogy henyén talált:~Szolgáltam
48 50|                  Századig.~Ideje, hogy ébredezzen~       Valaha:~
49 50|        tartsa össze~       Fiait,~Hogy leküzdje éjszak rémes~       
50 50|          azt le~       Zsámolyán,~Hogy mondhassuk csend s viharban:~       "
51 52|          légyen mint napod szeme,~Hogy végig lássa roppant helyzetét,~
52 52|          lássa roppant helyzetét,~Hogy aki fényben milliók felett
53 52|         jóra munkássá e nemzetet,~Hogy amihez fog óriás keze,~Végére
54 52|      hajtson minden kezdetet.~Ad, hogy mit emberész és kéz  kivíhat,~
55 52|          fel  áldásoddal e hazát,~Hogy mint az őskor boldog édene~
56 52|           szabadság istene!~Add,  hogy megértsük e nagy szózatot,~
57 52|     csüggedetlen szívet is  vele,~Hogy tűrni tudjuk, mint szent  
58 52|  összetartod a világokat!~Engedd, hogy bármi  sorsnak ellene,~Vezessen
59 52|        egy nemes s nagy gondolat,~Hogy nemzetünknek mindenik  nyomára~
60 53|        rettentő tanulság:~       "Hogy míg nyomorra milliók születnek,~
61 53|     napjait."~       Miért e lom? hogy  mint juh a gyepen~Legeljünk
62 53|           a  ruhát  elszaggatták,~Hogy majd belőle csínos könyv
63 53|        által a világ elébb?~Ment, hogy minél dicsőbbek népei,~Salakjok
64 53|           sziv égő romja mellett,~Hogy tévedt, sujtott embertársinak~
65 53|           mondtam, fájdalom volt,~Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,~
66 53|    sűlyedéstől meg nem mentheték!~Hogy még alig bír a föld egy
67 53|    gyümölcsözőbb eszméket oltani,~Hogy végre egymást szívben átkarolják,~
68 53|     uralkodjék igazság, szeretet.~Hogy a legalsó pór is kunyhajában~
69 53|       felé viszen,~S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,~Unatkozzunk
70 55|       ember~Rémítő szapora,~Talán hogy a dögvésznek egyszer~Dicsőbb
71 55|          butaság dühét növeszted,~Hogy lázítson hadat.~S állat
72 55|     homlokán;~S midőn azt hinnők, hogy tanúl,~Nagyobb bűnt forral
73 58|        fárad a sok idegen.~Miért? hogy tápja meglegyen~S mi tőlük
74 60|                 HARCI DAL ~Azért, hogy a szabadság~Vérben füröszti
75 60|        füröszti zászlaját,~Azért, hogy szent nevére~Hálátlan és
76 62|      sejtelmet, egy reménysugárt,~Hogy el nem vész, hogy él még
77 62|   reménysugárt,~Hogy el nem vész, hogy él még nemzetem.~Koldulni