Poem

 1 1 |            szólanom -~Hagyjátok meg e két csillagzatot nekem~                                               
 2 5 |          fergeteg, kelj,~   Zúgd el e bús életet;~Úgyis ennyi
 3 11|        táborában mint remeg:~Hajóit e kar fúrta meg;~   Hadd vesszen,
 4 14|          Meg ne zavarhassák ridegét e néma magánynak.~Nem! soha
 5 14|     magánynak.~Nem! soha emberi nép e tájat látni ne jőjön!~Jobb
 6 14|            jőjön!~Jobb társak nekem e szédelgő nyájak azoknál,~
 7 14|         szédelgő nyájak azoknál,~És e néma mező, s fedezője az
 8 14|      játékon nőve örömnek~Társaivá, e völgyhöz együtt járánk le
 9 14|           Lelkemet, és a lélek után e szolga tagoknak~Késni lehetlen
10 17|          Méz ajakú kis raj nyugszom e rózsa megett.~Engem az illatnak
11 18|                           BÚS KERT ~E helyet elbódult szerető
12 20|           virága,~Üdvözölve tisztel e pohár!~Hozzon Isten egykor
13 26|            eltakar.~ A nagy világon e kivűl~Nincsen számodra hely;~
14 26|             de törve nem,~Él nemzet e hazán.~ S népek hazája,
15 26|           ez takar.~ A nagy világon e kivűl~Nincsen számodra hely;~
16 31|              Tette beszédessé rajta e néma követ:~Gyászaikat ha
17 33|           ki dörögve: "igazság!"~ S e rég várt követét végre leküldi
18 37|       mindig hű rokon!~Van-e hangod e beteg hazának~A velőket
19 37|              Lelkesedve feldobogjon e föld.~ És ha hallod zengő
20 37|            húrjaiddal~Mint riad föl e hon a dalon,~Melyet a nép
21 38|        unalmiban~A magyar nemzetnek~E könyv írva van.~ Olvasd
22 38|       tengeren:~Nyűg elég marad még~E jó nemzeten.~ 1841 ~~
23 43|            Élet és világ regénkben,~E nagy tömkeleg~Köny- s mosolyból
24 45|        vagyon láncolva szellemem,~S e szellemlánc legfájóbb szerelem;~
25 48|            még.~ S hol honfi húnyt, e szikra ég~Fenn a sírhalmokon,~
26 48|             Bal századoknak éjin át~E lángban él a hon.~ S kihűlt
27 48|           kél,~Felhozza régi hőseit~E szikra fényinél.~ E szikra
28 48|          hőseit~E szikra fényinél.~ E szikra a hon napja lesz,~
29 48|           mérkező.~ Oh honfi, őrizd e tüzet~S ne félj, ha vész
30 48|             ne félj, ha vész borúl:~E szikra fényt ad és hevet~
31 49|                        SZABAD FÖLD ~E ház, hová most lábamat teszem,~
32 49|      mellette fürge gondos feleség;~E honi föld, mit szántok és
33 49|        keblébe végre híven befogad;~E föld, e ház, e kert - megérhetém,~
34 49|        végre híven befogad;~E föld, e ház, e kert - megérhetém,~
35 49|             befogad;~E föld, e ház, e kert - megérhetém,~Akarta
36 49|             mind enyém.~Nem ismerém e szót mind e napig:~A puszta
37 49|             Nem ismerém e szót mind e napig:~A puszta lélek volt
38 49|         vigasztalás.~Most már enyém e munkán vett örök,~Mit ím
39 50|               Jól teszi.~Tőle senki e jogát el~       Nem veszi.~
40 50|             szeretsz.~Érted csillog e pohár bor,~       Érted
41 50|           tele lánggal,~       Mint e szív;~Volna szívem, felszökelne~       
42 50|        ember~       És magyar,~Akit e föld hord s egével~       
43 50|            fogyjon élte~       Mint e bor.~Áldott földe szép hazánknak,~       
44 50|            ürítsük a hazáért~       E pohárt:~Egy pohár bor a
45 51| Megénekeltem harcait, borát,~S mind e napig nem láttam áldomást.~       
46 52|          istene!~Tedd jóra munkássá e nemzetet,~Hogy amihez fog
47 52|              Ruházd fel  áldásoddal e hazát,~Hogy mint az őskor
48 52|        istene!~Add,  hogy megértsük e nagy szózatot,~Adj csüggedetlen
49 53|        éltök napjait."~       Miért e lom? hogy  mint juh a gyepen~
50 53|         nemzet életét!~       Miért e lom? szagáról ismerem meg~
51 53|       minden bűneit.~Erény van írva e lapon; de egykor~Zsivány
52 53|            eszmék vértanúi,~Ők mind e többi rongykereskedővel,~
53 53|  rongykereskedővel,~Ez únt fejek- s e megkorhadt szivekkel,~Rosz
54 53|            Hol a teremtés ősi jogai~E névhez "ember!" advák örökűl -~
55 53|           Mert azt baromnak tartják e dicsők~S az isten képét
56 55|          vagy ha nem,~Mért oly idős e gyötrelem?~Mi a kevés? erő
57 57|          Félszázados nádort köszönt e hon:~Forgó szerencse állj
58 57|            Forgó szerencse állj meg e napon!~Te meg nem állsz,
59 58|            eggyé lenni nem hagyott:~E gyülölet~A szeretet.~Mert
60 58|         büszkén, szabadon.~ Itt még e föld, mély sírjaiból~Az
61 58|       üdvöst hagy nyomán,~Adjuk meg e hazának azt~A hervadatlan
62 58|         várjuk a csodát~Fölékesítni e hazát?~E jog nekünk~Szent
63 58|         csodát~Fölékesítni e hazát?~E jog nekünk~Szent örökünk.~
64 58|           lángja ég oltárodon.~ Kié e hon, ha nem miénk?~Ha érte
65 60|             Vagy drágán megfizessék~E halványságodat.~       A
66 60|            meg kell váltani.~       E drága föld szinét~       
67 60|            meg kell váltani.~       E drága föld szinét~       
68 60|            meg kell váltani.~       E drága föld szinét~       
69 60|            meg kell váltani.~       E drága föld szinét~       
70 62|    Kivánságom: vesszen ki a világ~S e földi nép a legvégső fajig.~
71 63|     megteremtvén a világot, embert,~E félig istent, félig állatot,~
72 65|             kupába.~Mindig igy volt e világi élet,~Egyszer fázott,
73 65|             sohajtás,~Mi üvölt, sír e vad rohanatban,~Ki dörömböl