Poem

 1 2 |       TERMÉSZETTEL ~Természet, ki mostohám vagy,~               
 2 2 | mennykő dühödve~               Ki s be jár erszényemen,~Jégeső
 3 6 |    remények gazdag bimbaját.~  Ki mondja meg neked, hogy már
 4 6 |        hogy már reggel van? Ah~Ki fog téged megint fölkelteni?~
 5 7 |        vad fák ágai: akkor~Még ki fog emlékezni felőle? ki
 6 7 |       ki fog emlékezni felőle? ki tudja, hogy ott is~Megfáradt
 7 10|    közel a villám honjához kél ki rideg kőn:~Úgy amit magas
 8 10|    Harc villámi között keleted ki világra: azért forr~Véresen
 9 11|        fölött, a nagy Dunán~   Ki népe zajlik ott?~Föl Endre!
10 11|    Ellenség zajlik ott.~ Ő az, ki partidon halad~És száz hajót
11 11|    ellened,~A gőgös Henrik az, ki rád~Hoz háborút, és hoz
12 11|          A puszta szél rohan.~ Ki az, ki a víz szörnyekint~
13 11|     puszta szél rohan.~ Ki az, ki a víz szörnyekint~A förgetegre
14 11|           S meg habba öltözik?~Ki vagy te, aki jársz alatt~
15 12|        kivűl is, hej belűl is,~Ki van itthonn, ha beteg is?~
16 12|      van itthonn, ha beteg is?~Ki hoz nekem bort eleget,~Piros
17 14|      őrszellem az éjben.~És ha ki szürke világánál félholdas
18 14|        sivatagba miként nézett ki merően,~Messze Araltónak
19 14|     így szólván végre magában~"Ki legelőbb düledékeimet leborulva
20 14|  vezető ürünek mélyen hangzott ki kolompja.~A nyáj pásztora
21 14|    bogu híme, az ugró~Zerge, s ki szellőként fut, az őzfi,
22 14|      az ifjak~Vesszeitől; s ha ki sárga vadat, vén bojtos
23 14|      volt inni patakból,~És ha ki eltévedt, a kürtszó lassu
24 14|      oroszlánnak fene bőgésére ki réműlt;~Ilyeneket hallván
25 14|        Gyászom napjaiban? s te ki vagy, mely föld nevedéke,~
26 14|   hölgy kérelmeinek zárt keble ki nem nyílt;~Régi vidámságát
27 18|        elbódult szerető keresé ki magának,~   És szomorú fákkal
28 20|        a lelkes idegent.~"Vajh ki ő, és merre van hazája?"~
29 27|      honi szózat~Nem fárasztja ki,~S aki látja, ily szavakra~
30 33|      Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról~ És áldozni
31 33|       S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"~ S e
32 39|       dehogy eszem,~           Ki vele.""~"Kell bor, édes
33 42|         s mindig hű, szeretőd,~Ki jobban szeressen, mint te
34 46|        nem tekint;~Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:~
35 46| szerénynek nem hoz vágya kínt.~Ki szívben jó, ki lélekben
36 46|     vágya kínt.~Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,~Ki
37 46|        ki lélekben nemes volt,~Ki életszomját el nem égeté,~
38 47|        bármi sors alatt~       Ki el nem csüggedett.~Gondold
39 48|      hazát könnyelmüen~Kockára ki ne tedd.~ S nem csak dicsőké
40 50|     lép.~ Ellenség vagy áruló, ki~       Hont tipor,~Meg ne
41 51|        magyar költők vagyunk.~ Ki láta bort, zöldet, mint
42 52|    Mindenható egyesség istene,~Ki összetartod a világokat!~
43 53|        nem is lesz, míg a föld ki nem hal~S meg nem kövűlnek
44 56| Zsarnok, szolga egy személyben~Ki magával sincs békében.~S
45 58|                        JÓSLAT ~Ki mondja meg, mit ád az ég?~
46 58|      nem ér?~S legyen dicsőbb,~Ki tettre főbb.~Mert még neked
47 59|       szív alatt.~ Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,~Lássátok
48 60|     ragyog,~Vész és halál reá, ki~Ez ellen fegyvert fog.~       
49 62|     lakik.~Kivánságom: vesszen ki a világ~S e földi nép a
50 63|  őszült az meg, mint az isten,~Ki megteremtvén a világot,
51 65|   másszor lánggal égett;~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~Mikor
52 65|       az emberek vetése.~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~Mikor
53 65|       sír és bömböl,~Fákat tép ki és hajókat tördel,~Életet
54 65|  reszket a szent honban.~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~Mikor
55 65|   üvölt, sír e vad rohanatban,~Ki dörömböl az ég boltozatján,~
56 65|        vakmerő remények?~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~Mikor
57 65|      halhatatlan kínját.~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~Mikor
58 65|      világot zár magába.~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~Mikor
59 66|        volt gyönyör,~Hölgynek, ki látta őt,~Maga, merész öröm~