Poem

 1 1 |  lecsendesült lélek tulajdona,~Mely áldva lengsz körűl magányos
 2 1 |    Szememnek húnytakor?~ S te, mely az alkonyban, s hajnal hasadtakor~
 3 3 |     kebelén a hármas erőszak,~ Mely szentségtelenűl szentnek
 4 3 |     elejt,~És szent törvényed, mely most már ezredet érne,~ 
 5 3 |     fog fényleni büszke neved.~Mely még most nyugszik, fölkél
 6 5 |       Nincs hajómnak csillaga,~Mely felém a szép egekből~   
 7 8 |    eltemetve mélyen,~Egy szív, mely véres lángban úszva élt,~
 8 8 |      onnan~Az üldözetnek átka, mely megölt."~  Vagy sírjak és
 9 10|       lélek nem volna letörve,~Mely bal sorsa fölött diadalmasan
10 11|       föl magyar!~Ellenhad az, mely vészt akar,~   Ellenség
11 11|      ijeszted a futó halat,~   Mely mélyeken lakik? -~Vésztűzben
12 14|    utúl. Melytől nem rettege s mely baj~Annyi ezerből még egyedül
13 14|        Még az örök tavasz is,  mely nem sorvasztva teleknek~
14 14|      rokont keresett s szívet, mely érte dobogjon.~   Tág urodalmaiból
15 14|   látott, mi kivánt tüneményt, mely ritka szerencsét!~Állnia
16 14|       napjaiban? s te ki vagy, mely föld nevedéke,~Aki, mikor
17 14|       mindent.~Egy népet lele, mely gyéren vala s lelke törötten~
18 14|         Még az erős folyam is, mely gáttalan úton alá foly~S
19 14|     nap láttára viselni,~Mégis mely nyomorú, mint van rabigáig
20 26|  Bölcsőd az s majdan sírod is,~Mely ápol s eltakar.~ A nagy
21 26|     még jőni fog~Egy jobb kor, mely után~Buzgó imádság epedez~
22 29|    álma hitt:~Az édes bánatot,~Mely annyi kéjt adott,~A kínba
23 29|         A kínba fúlt gyönyört,~Mely annyiszor gyötört.~ Hiába,
24 37|       hangod szellők fuvolája,~Mely keserg az őszi lombokon,~
25 37|     honszerelmet költenél fel,~Mely ölelve tartja a jelent,~
26 37|        ölelve tartja a jelent,~Mely a hűség szép emlékzetével~
27 42|       s öröm virágozzék rajta.~Mely sok szívnek keserű gyötrelem,~
28 43|     Szenvedései;~És a szellem, mely szeszélyes,~Csínba öltözik,~
29 44|     rád csalárd kék szemedért,~Mely rám oly bűvös láncokat vete,~
30 46| Ábrándozás az élet megrontója,~Mely, kancsalúl, festett egekbe
31 46|      meg, mint elszállt madár,~Mely visszajő, ha meglelé zöld
32 48|        méltatott erény~És bűn, mely célt nem ér,~Kifárad újra
33 49|     fagyot gyakorta szenvedek,~Mely táplál engem s kis szolgáimat,~
34 50|      Gyermekek;~Hol van a hal, mely dicső volt~       És remek?~
35 50|              Seb fekütt.~Arca, mely az ősi bútól~       Halavány,~
36 51|    mint drágakő?~És híg arany, mely nyakba önthető?~Somló, Tokaj,
37 53|      neved,~De hát hol a könyv mely célhoz vezet?~Hol a nagyobb
38 53|      ég fia.~Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,~S mi ahelyett,
39 58|     gyülöljünk szellemet,~Azt, mely közöttünk lakozott,~És eggyé
40 58|  szónok és vezér,~És tudomány, mely eget ér;~De tisztelet~A
41 58|     nem valánk:~Nincs hatalom,~Mely visszanyom.~És még neked
42 59|  gondolat!~Kiálts fel  érzés!  mely nyögél~Elfojtott, vérző
43 59|        dicső napot,~S a honra, mely soká tűrt veletek,~Derűt,
44 63|      vágyván a szent szózatot,~Mely által a világot mint egy
45 65|    hadd jöjjön el Noé bárkája,~Mely egy uj világot zár magába.~