Poem

 1 1 |           Remény, emlékezet? -~ Te, a lecsendesült lélek tulajdona,~
 2 1 |         Szememnek húnytakor?~ S te, mely az alkonyban, s hajnal
 3 3 |         drága hazádnak ölén.~De te, szabadságunk elpusztítója,
 4 5 |    Megzavarják könnyeim.~ Kelj, te zúgó fergeteg, kelj,~   
 5 6 |     gyermekem!"~Mind hasztalan, te meg nem hallod őt:~Alunni
 6 6 | Ohajtjuk és rettegjük a halált:~Te túl vagy már, nincs kétség
 7 6 |        hintenek virágot,~Lebegj te őrző angyalként fölöttük.~
 8 7 |    hírét meghozta tetődnek.~Még te soká harcolsz ezután is
 9 7 |   zengje utánunk:~"Cserhalom! a te tetőd diadalnak büszke tetője". -~
10 8 |      gyémántszikla vagy.~Hiszen te ösmered már, ami fáj,~Ösmerd
11 8 |       hamva van.~Ennek leszesz, te keblem, sírlaka.~S emlékirás
12 9 |        az ifju nevét,~Kőszikla! te zárd kebeledbe szivét,~S
13 10|    ország szerte magyar dal;~De te, midőn egyedűl várad közepébe
14 10|        zaj-szülte müvednek.~Igy te, dicső, kétszer fizeted
15 10|     ád-e hasonlót~Hozzád, hajh! te korán elirígylett fénye
16 11|      meg habba öltözik?~Ki vagy te, aki jársz alatt~S ijeszted
17 11|    Sötéten felbukik.~ "Hah Kund te vagy?" s még nem hiszi;~"
18 13|        menyekző?""~"Semmi késő! te világ rózsája."~""Ej beh
19 14|      nyája s tenyésszél,~Völgy, te virágozzál, és szellős dombja
20 14|      engem~Gyászom napjaiban? s te ki vagy, mely föld nevedéke,~
21 14|  mondotta rebegve:~"Engedj meg, te keservim után megadója szivemnek,~
22 20|     mondotta szája.~ "Téged is, te erdők szép virága,~Üdvözölve
23 21|      magyarok hazája,~Átok rád, te pártos büszke nép!~Ingadozzon
24 21|   békélj soha ten feleddel.~ És te, isten! aki fölkenettél,~
25 27|    magyarnak~Annyi gyász után?~ Te vagy-e a hit, reménység,~
26 28|      szépség papja szól.~ Igaz, te nem vagy rút,~De, gyöngyöm,
27 38|      Sok kis és nagy úrnál~Ülsz te pamlagon,~Karjaidba dőlnek~
28 38|        Sok munkás henyével~Írsz te verseket;~Hajdan így csináltak~
29 42|       Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.~Bánat ha ér,
30 42|    érzet tartson köztünk hidat:~Te se felejtsd távol barátidat.~
31 45|        ág, ha leszakadt?~Sorsom te vagy, egy szód, lehelleted,~
32 45| lehelleted,~S élek halok, amint te végezed. ~ 1843 ~~
33 48| gyermekért~Csak sóhajtása van;~ Te még, oh honfi, ébren állj,~
34 57|     szerencse állj meg e napon!~Te meg nem állsz, tudom, mert
35 61|         de szerény, birónak még te kicsin vagy,~       Élj,
36 62|        és véremen.~Imádkozzál - te meghallgattatol -~Az tán
37 67|     magyar költő,~Mire virradsz te még?~Van-e még reménység,~