Poem
1 2 | Nem kivánom; el van ez már~ Osztva; nékem nem
2 3 | szent törvényed, mely most már ezredet érne,~ Megszaggatva
3 5 | Ifjuságom gondjai!~ Nincsen már nekem vezérem,~ Nincs
4 6 | HALÁLÁRA ~ Eljátszottad már kis játékidat,~Kedves fiú,
5 6 | Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah~Ki fog téged
6 6 | rettegjük a halált:~Te túl vagy már, nincs kétség útadon.~
7 8 | SZÍV TEMETÉSE ~Sokat türél már, még csak ezt, kebel,~Csak
8 8 | vagy.~Hiszen te ösmered már, ami fáj,~Ösmerd meg azt
9 8 | kerestek? Nincsen! puszta már,~Nézzétek: itt bús romladéka
10 9 | álmokat énekel a csalogány,~S már nem fut az őzfi, az ordas
11 10| a megharcolt ütközet, a már~Század előtt küzdött viadalmak
12 10| megállván~S rajtad ütő törökök már félnek lenni előtted,~Szűtelenűl,
13 10| S nagy példákra magyar már naggyá lenni ne tudjon?~
14 13| filégy reá nem szállana;~De már erre csak felpillánt,~S
15 13| csecsemőt ringat karján:~"Ej ej már ezt mégsem hittem volna!"~""
16 14| és a zivatarba sohajta.~Már század múlt el s még nem
17 14| Legszebb pásztori táj közepett, már távol előbbi~Gondjaitól,
18 14| gyásznak szép viselője.~S már közelíte, verő szívvel,
19 14| csapástól.~Kétszer az álom után már láta világi szerencsét:~
20 14| van rabigáig alázva."~S már elméle hogyan gyüjtsön hadat,
21 14| lelkét nagy gondjai bírták.~Már had-gyüjteni ment, már társat
22 14| Már had-gyüjteni ment, már társat idéze segédül~S a
23 20| felszökelve~A vadász: "ez már királyi vad!"~És legottan,
24 20| kidőlt dicsőért,~A kupák már felvillantanak,~Ősz vezére
25 21| száguld keble óriása.~ S már folyók és rónaság vidéki,~
26 29| napvilágomat,~Kivántam újolag~Már eltűnt koromat;~Kivántam
27 45| miattad a napot;~Hajh az nekem már rég lenyúgodott.~ Nem láthatom
28 45| teremtve mint az ág,~Letörve már, és mégsem holt virág.~
29 49| kedves vigasztalás.~Most már enyém e munkán vett örök,~
30 50| Aluszik.~Magyar ember már búsult sok~ Századig.~
31 50| Csakhogy egyszer tenne is már~ Valamit.~ No de se
32 53| érdem hősei,~Kiket - midőn már elhunytak s midőn~Ingyen
33 62| végtelent:~Miért én éltem, az már dúlva van.~Ily férfitól,
|