Poem
1 3 | forralt vesztedre, Magyar, most látod... azon kor,~ Melyben
2 3 | És szent törvényed, mely most már ezredet érne,~ Megszaggatva
3 3 | fényleni büszke neved.~Mely még most nyugszik, fölkél a bátor
4 5 | Víg derűlt volt az nekem.~ Most setét, ha föltekintek,~
5 8 | véres lángban úszva élt,~S most, hogy kihalt, csak forró
6 13| mégsem hittem volna!"~""Most a világ engem sem csufolna.""~ "
7 14| nyáj örvende urának.~Ébrede most s mit imént álomnak véle,
8 14| s öröm én neki, míg élt;~Most pedig itt hervad megemésztő
9 14| szerencsét:~De boldog vala most s gyönyöreinek kútfeje háza.~
10 20| bajnok könyei hultanak;~Most könyűi, vére hajdanában~
11 20| szép sugára"~Szól az ősz most "éljen a király!"~A vadásznak
12 21| királynak puszta sírhazája~Most vadaknak ordító tanyája.~
13 37| szörnyei gyorsan eltünének;~ S most helyettök hófehér burokban~
14 39| S meg ne halj.~Most takarodj iskolába,~
15 49| SZABAD FÖLD ~E ház, hová most lábamat teszem,~Fáradt fejem
16 49| megérhetém,~Akarta isten, hogy most mind enyém.~Nem ismerém
17 49| puszta lélek volt enyém alig.~Most bizton állok itt sajátomon,~
18 49| után kedves vigasztalás.~Most már enyém e munkán vett
19 50| ébredezzen~ Valaha:~Most kell neki felvirúlni~
20 50| házi gondok~ Félre most:~A legszentebb-, legdicsőbbért~
21 50| legszentebb-, legdicsőbbért~ Most csak bort,~De ha kellend,
22 50| őket~ Hátadon!~ S most hadd forrjon minden csep
23 53| KÖNYVTÁRBAN ~Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,~
24 53| rabnép s gyávák köntöséből~S most a szabadság és a hősi kor~
25 55| Hallgassatok, ne szóljon a dal,~Most a világ beszél,~S megfagynak
26 56| drága bért,~Adtak érte vért.~Most midőn leszállt a béke~S
27 56| Földerűlne boldog napja:~Most fejét szenny s gyász takarja.~
28 60| szabaddá~Emeltél föl veled,~Most irtó háborút kezd~Oh nemzet,
29 63| Elhamvadt várasokra fekteti.~Most tél van és csend és hó és
30 65| és embert öl;~Háború van most a nagy világban,~Isten sírja
|