1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
1 55| AZ EMBEREK ~ 1 ~Hallgassatok, ne szóljon
2 6 | őrző angyalként fölöttük.~ 1824 ~~
3 7 | diadalnak büszke tetője". -~ 1825 ~~
4 8 | itt bús romladéka van."~ 1826 ~~
5 9 | szendereg a vihar - álmainál.~ 1827 ~~
6 10| naggyá lenni ne tudjon?~ 1828 ~~
7 18| boldog: élete nem vala az.~ 1831 ~~
8 26| Itt élned, halnod kell.~ 1836 ~~
9 27| hazának~Több ily hölgyeket."~ 1837 ~~
10 37| lelke Árpád nemzetének.~ 1840 ~~
11 54| megtört életem árnya fölé.~ 1845 ~~
12 58| ember virraszt pártodon.~ 1847 ~~
13 62| segíthet ily vert emberen.~ 1849 ~~
14 63| tevé boldogtalan fiait?~ 1850-1851 ~~
15 63| boldogtalan fiait?~ 1850-1851 ~~
16 64| balga, mogorva vegyest.~ 1853 ~~
17 67| Kényedre játszottál!...~ 1855 ~
18 55| Nincsen remény! ~ 2 ~Hallátok a mesét: a népnek~
19 55| Nincsen remény! ~ 3 ~És jöttek a dicsők, hatalmas~
20 55| Nincsen remény! ~ 4 ~És hosszu béke van s az
21 55| Nincsen remény! ~ 5 ~Mi dús a föld, s emberkezek
22 55| Nincsen remény! ~ 6 ~Istentelen frígy van közötted,~
23 55| Nincsen remény! ~ 7 ~Az ember fáj a földnek;
24 14| nőtlen háznak, s örömet vive abba magával:~Kedv vala künn
25 14| ellent nem mondhata szíve;~Abban az új vendég az örömnek
26 65| levében,~S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől~Tisztuljon meg a
27 46| lészen,~Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.~Hozd, oh hozd vissza
28 29| koromat;~Kivántam mind, amit~Ábrándos álma hitt:~Az édes bánatot,~
29 46| valódi boldog oly kevés.~Ábrándozás az élet megrontója,~Mely,
30 10| ohajtva; vezér költőt még ád-e hasonlót~Hozzád, hajh! te
31 14| vágyaihoz képest, azok ellen adá meg.~ Álma kietlen volt,
32 66| élt,~Ha fensőbb vágyakért~Adhatta életét.~ Önzetlen áldozat~
33 50| Lakoma,~De ami a lelket adja,~ Az bora.~Lélek és
34 50| bort,~De ha kellend, vérben adjunk~ Gazdag tort!~ A legelső
35 10| kétszer fizeted le hazádnak adódat:~Vassal is, ami csatát zengél,
36 23| hajdan,~ "Boldog földet adok, víjatok érte, ha kell."~
37 49| Rájok maradnak tartozásaim;~Adónkat, legyen bár pénz, munka,
38 14| szabad vizeit, idegennek adózott;~Dús arany aknáját idegennek
39 2 | Rólam elvonsz, bőven adsz,~Halljad egyszer bús fiadnak~
40 49| kétszer drága hon!~Talán nem adtam vért, nem őseim;~De fáradoztak
41 53| jogai~E névhez "ember!" advák örökűl -~Kivéve aki feketén
42 14| haraggal~S engede, kényén túl adván s fogadatlan az álmot;~Ah
43 10| elszakadott, testvértelen ága nemének;~A könyörű eget,
44 7 | benövik sírját a vad fák ágai: akkor~Még ki fog emlékezni
45 46| visszajő, ha meglelé zöld ágát,~Egész erdő viránya csalja
46 17| szeretője, s a harmatos ágé,~ Méz ajakú kis raj nyugszom
47 20| rejtekén?"~Kérdi titkon aggó gondolattal,~S arca majd
48 21| természetének~Visszatérvén aggodalmai:~"Légy szerencsés, rokonim
49 21| lombokon,~Agg szarvas, feje ágozatján~Éve számát büszkén mutogatván.~
50 9 | elé,~Villámokat ontva megy ágya felé.~ De feljön az ormokon
51 14| haladó folyam árja, zajogtak agyában~A raj gondolatok s nyugodalmat
52 53| nélkül kerengők.~Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;~A csillagászat
53 53| hangyaszorgalommal, amit~Agyunk az ihlett órákban teremt.~
54 67| tennéd,~Véred megsürűdött,~Agyvelőd kiapadt,~Fáradt vállaidról~
55 53| mely ég felé viszen,~S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,~Unatkozzunk
56 21| éjt-napot hosszában~A remete ott ahítva tölt;~És ragyogva ömlik
57 14| hűvös források ivóját,~Ahogy hátra vetett szaruval még
58 20| Fenn kiáltja minden hű ajak;~Százszorozva visszazeng
59 26| imádság epedez~Százezrek ajakán.~ Vagy jőni fog, ha jőni
60 56| szó~Összehangzó~Honfiaknak ajakáról,~Nincsen egy tett~Az eggyé
61 14| szeretője örömmel,~Két gyönyörű ajakat nyita meg s így szól vala
62 27| látja, ily szavakra~Nyílnak ajaki:~ "Mit jelentesz, szép jelenség~
63 14| regeszón függöttek egy éltes ajakról,~Vagy vigadó dallal hallottak
64 17| s a harmatos ágé,~ Méz ajakú kis raj nyugszom e rózsa
65 22| természettől mind ez lelketlen ajándék:~ Naggyá csak fiaid
66 2 | szeme villám,~ Ajka rózsa, csókja tűz -~ Hajh!
67 9 | szomorú,~Oly édes-epedve foly ajkairól,~Hogy szikla repedne hegy
68 9 | S míg a dal epedve foly ajkairúl,~Bús éjbe az arc, szeme
69 25| Csábító két szemét,~Mosolygó ajkait.~ Hagyj andalogni még~A
70 1 | vigasztalást,~Rebegve záródó ajkamnak édesen~
71 40| Jőj, lelkem várja édes ajkidat:~Ne hagyd elveszni szomjuság
72 44| Haragszom rád, kegyetlen ajkidért.~ Haragszom rád, mert nyugtom
73 40| arcodon,~És a mosolynak mézét ajkidon.~Szomjúzom édes és forró
74 53| ha majd benéztünk a menny ajtaján,~Kihallhatók az angyalok
75 11| Ellenhad az, mely vészt akar,~ Ellenség zajlik ott.~
76 22| Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.~ 1832 ~~
77 50| A hazán.~Ha az isten úgy akarja~ Mint magunk,~Szennyet
78 53| félek tőled, sors, bármit akarsz.~ Ez az, miért csüggedni
79 49| ház, e kert - megérhetém,~Akarta isten, hogy most mind enyém.~
80 14| idegennek adózott;~Dús arany aknáját idegennek nyitta meg a bérc -~
81 14| bornak tele volt nedvével az al bolt,~S ménesek és csordák
82 10| fölijeszti magányos~Éjedet ál fénnyel, s rettentő szikralökéssel;~
83 14| ép kút.~Villám nem keresé alacson kalibája tetőjét:~Béke ölén
84 25| megszakadt~A tündérszép alak,~Utána mély sohaj~S könyűim
85 14| bánat gyászolt szépséges alakján,~És leomolt hajait szabadon
86 15| Hőseivel, s a hont biztos alapra tevé.~S áll az azóta kilenc
87 14| nyomorú, mint van rabigáig alázva."~S már elméle hogyan gyüjtsön
88 32| erény. Földön az, égben ez áld.~ 1839 ~~
89 52| országok istene!~Ruházd fel áldásoddal e hazát,~Hogy mint az őskor
90 49| állok itt sajátomon,~És áldlak érte kétszer drága hon!~
91 53| porához:~Köszönjük élet! áldomásidat,~Ez jó mulatság, férfi munka
92 51| mind e napig nem láttam áldomást.~ Csapláros, méregkeverő!~
93 50| élte~ Mint e bor.~Áldott földe szép hazánknak,~
94 58| megtevénk,~Ha tiszta kézzel áldozánk,~S lettünk, mi eddig nem
95 50| halál az,~ Mit kiván,~Áldozatként rakjuk azt le~ Zsámolyán,~
96 33| ki keletre nyugatról~ És áldozni tudó szív nemesíti az észt;~
97 20| szerencsejelt:~Vár feszülten a nap áldoztáig,~S ím a várt szerencse megjelent:~
98 53| történetét.~Hűség, barátság aljas hitszegők~Gunyáiból készült
99 47| buzgóságodat,~ S lesz aljas-, gyáva- és buták~
100 29| Remélni oly nehéz~A kornak alkonyán,~A szeretni tilt az ész~
101 20| vadász még lesben ül sokáig,~Alkonyattól vár szerencsejelt:~Vár feszülten
102 1 | húnytakor?~ S te, mely az alkonyban, s hajnal hasadtakor~A híg
103 14| egyedül zavará robajával az alkonyi csendet:~A titkos teremű
104 2 | ALKU A TERMÉSZETTEL ~Természet,
105 48| pénzed, karod,~S fukar légy, alkván a honért,~Ha azt feláldozod.~
106 20| sugaránál. ~ II ~Áll-e még az ősz Peterdi háza?~
107 10| sorsa fölött diadalmasan álla, s vadonná~Pusztúlási között
108 31| És zokogások közt állana hamvainál.~ 1839 ~~
109 55| Hogy lázítson hadat.~S állat vagy ördög, düh vagy ész,~
110 53| szagáról ismerem meg~Az állatember minden bűneit.~Erény van
111 63| embert,~E félig istent, félig állatot,~Elborzadott a zordon mű
112 14| patakoknak lesve futását.~Íja vad állattól s nem erőtlen karjai védék,~
113 14| siralmában, mint rég vala állni szokása,~Majd hogy sejte
114 14| mely ritka szerencsét!~Állnia gyászdombnál látá a völgyi
115 14| tájnak látója, az úri lak állott,~Büszke toronyviselő tetejével
116 57| meg e napon!~Te meg nem állsz, tudom, mert nincs szived,~
117 14| tomboltak; s kürt, fegyverek álltak~Termeiben, célhoz repülő
118 20| Mond szerényen szép Ilonka, állván~A kis csarnok végső lépcsején,~
119 14| második álom.~S lát vala álmában bércekkel büszke vidéknek~
120 14| folyosóival, és - hol az álmadozásnak~Szent országa van, agg lomboktól
121 21| tűnvén~A királynak gőgös álmai,~És az ember jobb természetének~
122 14| felvették szárnyai, akkor~Ébrede álmaiból s hullván gyér hosszu szakálla,~
123 6 | Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid,~Alunni fogsz, s nem lesz
124 6 | hozni kedvesidre?~Eljősz-e álmaikhoz éjfelenként,~Hogy ég nyugalmát
125 14| csókra kinyitná,~Ébrede s álmainak nyilt szemmel látta valóját.~
126 9 | ott szendereg a vihar - álmainál.~ 1827 ~~
127 9 | éjbe mosolyg:~Oh ifju! mi álmod az élet után?~Szép álmokat
128 67| Férfi napjaidban~Hányszor álmodoztál,~Büszke reményekkel~Kényedre
129 9 | álmod az élet után?~Szép álmokat énekel a csalogány,~S már
130 48| vészesebb,~S melyet vág álmos népeken,~Gyógyíthatlanb
131 55| tanúl,~Nagyobb bűnt forral álnokúl.~Az emberfaj sárkányfog-vetemény:~
132 38| Gyakran megjelensz,~S bűvös álomírral~Szájt, szemet befensz.~
133 14| Ébrede most s mit imént álomnak véle, való lőn.~ Legszebb
134 46| keress,~A birhatót ne add el álompénzen,~Melyet kezedbe hasztalan
135 14| legelni, s előtte~Minden az álomtól festett tárgy képe jelen
136 41| mert öröm lesz~Meghalnom általad.~Rád nézek, mert talán még,~
137 56| külfaj árja,~A meleg vért általjárja,~És a nemzet áll fagyottan~
138 37| háborgatója,~Van-e hangod bánat altatója?~ Sors és bűneink a százados
139 33| kitörő napfény nem terem áltudományt;~Majd ha kihull a kard az
140 50| mint a gyermek,~ Aluszik.~Magyar ember már búsult
141 1 | lelkemet,~S ha ez leszáll, amaz derűljön ékesebb~
142 2 | kivánom én ezt,~ Ámde halljad kértemet,~Vagy temess
143 6 | Orcáikat csókdossa szellemed;~S amely napok tetőled elmaradtak,~
144 46| világ nem a mi birtokunk;~Amennyit a szív felfoghat magába,~
145 2 | nékem nem jutott;~Késtem, amidőn sok ember~
146 52| munkássá e nemzetet,~Hogy amihez fog óriás keze,~Végére hajtson
147 14| messzeragyogván.~Ő pedig amiket elláthat vala, völgynek,
148 14| jövök és mikor elmegyek, anda szemekkel~Bánatomat lesed
149 10| ütéstől; -~Mindezeken mikor andalgasz, s a szörnyű csaták közt~
150 37| az őszi lombokon,~Melynek andalító zengzetére~Fölmerűl a gyásznak
151 25| Mosolygó ajkait.~ Hagyj andalogni még~A rózsás arcokon,~A
152 14| hiába~Mentenek el, mind anélkül tértek meg urokhoz.~Egy
153 10| után Szolimán seregében, az angyali hűség~Szárnyain, és védőt
154 43| Nőerény és női szépség~Angyalképei,~És az édes hitszegésnek~
155 53| ajtaján,~Kihallhatók az angyalok zenéjét,~És földi vérünk
156 14| hozom háromszoros álmait annak.~Boldoggá teszem őt, fogadásom
157 53| dicsőbbek népei,~Salakjok annál borzasztóbb legyen,~S a
158 46| magába,~Sajátunknak csak annyit mondhatunk.~Múlt és jövő
159 14| paripák, szél s tűztől vemhes anyáknak~Gyors ivadékai tomboltak;
160 56| vége,~S a hazának,~Mint anyának,~Aki gyermekei körében~Áll
161 20| és kövesd apádat."~ "Mert apád én kétszer is lehetnék,~
162 20| Fogd fel gyermek, és kövesd apádat."~ "Mert apád én kétszer
163 20| Isten egykor fel Budába;~Ősz apáddal a vadász elvár;~Fenn lakozva
164 26| a föld, melyen annyiszor~Apáid vére folyt;~Ez, melyhez
165 60| pártütőknek véres csontjai.~ Alant apáink sírja~Itt minden rög, fűszál
166 58| utód~Különb ember, mint apja volt.~Ily áldozat~Mindig
167 26| s majdan sírod is,~Mely ápol s eltakar.~ A nagy világon
168 27| nép a szinházban,~Mint az ár-apály;~Változandó sokasága~Gyakran
169 46| Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,~Ha kart hizelgő
170 14| kiderűlt a táj és látta kietlen Araltót,~Nagy Siva bús fövenyein
171 65| Húzd rá cigány, megittad az árát,~Ne lógasd a lábadat hiába;~
172 49| Szép a vetés, dús volt az aratás,~Sok gond után kedves vigasztalás.~
173 9 | foly ajkairúl,~Bús éjbe az arc, szeme könybe borúl.~ "Jó
174 46| ifju szemeiddel,~Barátod arcán hozd fel a derűt:~Ha napja
175 20| A vadásznak vér tolúl arcára~S még kupája illetetlen
176 2 | réteken,~ Dús kebellel, bájos arccal~ Jár amott
177 25| Hagyj andalogni még~A rózsás arcokon,~A tőlem elragadt~Oly égi
178 21| áll;~Vért piroslik hősi arculatja,~Honfivért a kardnak markolatja.~
179 14| Araltónak zaj nélkül nyugszanak árjai,~Félre világ robogásaitól,
180 37| földerűlni mer,~Hol vad árján a nép tengerének~A düh szörnyei
181 10| Rengenek a megütött falak, árkod gödrei telnek~S dárdavető
182 39| Hol van hát?""~ Ármány-adta Péterkéje!~Még mi nem volt
183 54| Tenni napúl megtört életem árnya fölé.~ 1845 ~~
184 50| leküzdje éjszak rémes~ Árnyait:~Künn hatalmas, benn virágzó~
185 21| fejed koronája,~S mint az árnyék, légyen oly setét.~Mint
186 26| Itt küzdtenek honért a hős~Árpádnak hadai;~Itt törtek össze
187 50| a hazáért~ Meg nem árt.~ Érje áldás és szerencse~
188 36| használni tud a pór eke, ártani nem.~ 1839 ~~
189 50| teszi;~Okkal-móddal meg nem árthat~ A szeszi.~Nagyot
190 58| nincs erőnk? Az nem lehet:~Ártunk egymásnak eleget.~Lesz költő,
191 47| Míg végre sorsod árulás~ Által megdöntetik;~
192 65| botja zuhanását,~S az első árvák sirbeszédeit,~A keselynek
193 38| Rejtnek a szobák,~ Ott is ásitozva~Gyakran megjelensz,~S bűvös
194 38| Kell hozzá elég.~ Íme szép asszonyság,~Mily sok érdemed!~Ráadásul
195 43| szív s elme rajzol~Bűvös asztalán:~Nőerény és női szépség~
196 14| gyönyörűn fellépe közöttök;~És áthágta rideg küszöbét, még gyenge
197 37| hullám, mintha vérünk folyna,~Áthevűlve járja a Dunát;~S ahol annyi
198 39| Mint a raj.~Átidézzem tán Juliskát?~
199 63| Szétszaggatott népeknek átkai~Sohajtanak fel csonthalmok
200 53| Hogy végre egymást szívben átkarolják,~S uralkodjék igazság, szeretet.~
201 37| magyar hazára,~Szégyent, átkot áruló fiára.~ És ha meglep
202 21| lesujtott angyalként imígyen~Átkozódik a futó király;~Tört sisakja,
203 13| hervadj."~""Gábor diák, átkozom a csókját,~Mikor tartjuk
204 56| ferditésben~Ismerik csak átokképen.~Neve: szolgálj és ne láss
205 26| Hiába sorvadozzanak~Egy átoksúly alatt.~ Még jőni kell, még
206 10| lobogva~Völgyi lidércként átröpül az, fölijeszti magányos~
207 20| élte pillanatja,~Melyben attól elpártolni kél;~Egy király
208 31| SÍRVERS ~Férj s atya nyúgoszik itt; özvegy s
209 50| Az bora.~Lélek és bor két atyafi~ Gyermekek;~Hol van
210 55| Hallátok a mesét: a népnek~Atyái voltanak,~S amint atyáik
211 55| Atyái voltanak,~S amint atyáik vétkezének,~Ők úgy hullottanak:~
212 14| nekem, a gyönyörűt, egy atyától jó anya szülte~S ketten
213 14| virágzó~Anyja vonásainak, atyjának mása erőben;~Új öröm és
214 28| világ~Az egykor léha nőt~- Azaz, ha elvenném! -~Mivé faragtam
215 14| és falukat ment látni s azokban az élet~Búját és örömét;
216 8 | Örömek, szerelmek, még azoknak is~Azt zengi tompán egy
217 14| nekem e szédelgő nyájak azoknál,~És e néma mező, s fedezője
218 3 | vesztedre, Magyar, most látod... azon kor,~ Melyben régi sebed
219 14| halálhörgést s zajt; többé semmit azontúl.~Majd kiderűlt a táj és
220 8 | kebel,~Csak ezt viseld el, aztán megdicsérlek,~Azt mondom:
221 53| követ,~Építsük egy újabb kor Bábelét,~Míg oly magas lesz, mint
222 9 | Tűzd árva fejedre, az árva babért." -~És így koszorútlan az
223 28| Mindössze is csak egy~Csinos kis bábu vagy,~Tetemben nem csekély,~
224 40| Balaton,~Nem a mézes szőlőjü Badacson.~És lángot szomjazom, lángot,
225 28| Fehér hullámait?~ S minő badar beszéd~Arcod rózsáiról!~
226 39| mennykőbe,~ Mi baja?~Anyja kémli hű szemekkel -~
227 41| nézek, mert gyülölsz;~Míg bájaid veszélyes ~Dacával meg nem
228 35| közel hozzád s csüggeni bájaidon.~Emlékezni reám jut-e órád
229 40| Szomjas vagyok, leánykám, bájaidra:~Hibád, erényed- s minden
230 25| A tőlem elragadt~Oly égi bájakon;~ Hogy majd ha száll a nap~
231 9 | szép szemet, arcot, az ifju baját.~S míg a dal epedve foly
232 44| szilárd erényidér',~S mert bájid elrabolták lelkemet:~És
233 10| magyarnak:~Akkor nem vala oly bájjal környéked igéző.~És mikoron,
234 20| a hon nagy nevéért~A vén bajnok könyei hultanak;~Most könyűi,
235 14| egyedűl állt az, nem lakva bajoktól,~A csend és nyugalom gyönyörének
236 1 | Lánggal bajom felé,~ Mint hajdan a dicső
237 5 | szelíden ragyoga;~ Hol körűle bájsugárral~ Új reménység terjedett,~
238 30| bátor nem örül nyugalomnak, bajt keres és győz.~ 1839 ~~
239 40| olthatom.~Nem oltaná el azt a Balaton,~Nem a mézes szőlőjü Badacson.~
240 64| Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva vegyest.~ 1853 ~~
241 14| legkönnyebb póri ruhában~Íjasan és balján teljes puzdrája zörögvén~
242 26| hosszu harc alatt.~ És annyi balszerencse közt,~Oly sok viszály után,~
243 20| leányka híven és hivebben~Bámulá a lelkes idegent.~"Vajh
244 28| használ szép szemed,~Ha csak bámulsz vele?~És nádszál termeted?~
245 14| távol előbbi~Gondjaitól, bámulva magán és mindenen, ott járt~
246 63| Elborzadott a zordon mű felett~És bánatában ősz lett és öreg.~ Majd
247 37| sugára,~Enyh jön a szív késő bánatára.~ És ha honszerelmet költenél
248 1 | lábadon,~ Remény, az öldöklő bánatban enyhadó,~És a leendőkben
249 20| volt:~Ártatlanság képe s bánaté.~A király jön s áll a puszta
250 14| sorsát mosolyogni; s ha bánatod enyhűl~S képes léssz ön
251 14| elmegyek, anda szemekkel~Bánatomat lesed és könyeimnek hulladozását,~
252 10| És az idő röptét terhes bánattal elállván,~Kérdjük ohajtva;
253 58| Gyülöltünk mint kuruc, tatár,~Bánkodtunk mint a puszta vár;~Ügyünk
254 10| hagyta vadúlni hazánkat,~Bántatlan mulatozhatnánk százféle
255 6 | reggeled.~ De fájdalom ne bántsa hamvadat;~Múlásod könnyü
256 13| csók végében."~""Jaj ne bántson! kell sietnem, -~Elhull
257 53| mit a tapasztalás arany~Bányáiból kifejtett az idő?~Hány fényes
258 42| hidat:~Te se felejtsd távol barátidat.~ 1842 ~~
259 51| ROSZ BOR ~Igyunk, barátim, szomjas a világ,~Kivált
260 14| látogaták. És ő nyílt kedvű barátja~A fiatalságnak, tisztelni
261 46| közöttünk ifju szemeiddel,~Barátod arcán hozd fel a derűt:~
262 47| tenlelkeden,~ Függél barátodon,~ És nála titkaid:~
263 53| nagy történetét.~Hűség, barátság aljas hitszegők~Gunyáiból
264 49| pihentetem,~Hol a konyhán barátságos tüz ég,~S mellette fürge
265 14| volt lennie dúsnak~S játszi barátságot és látnia szolga szerelmet:~
266 2 | erszényemen,~Jégeső jött, sok barázdát~ Szánta halvány
267 42| hosszú boldog nap a kéj.~S bárhova visz tőlünk a szerencse,~
268 37| Hírhedett zenésze a világnak,~Bárhová juss, mindig hű rokon!~Van-e
269 65| hevében,~És hadd jöjjön el Noé bárkája,~Mely egy uj világot zár
270 55| vagy ördög, düh vagy ész,~Bármelyik győz, az ember vész:~Ez
271 53| Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.~ Ez az, miért
272 33| cudarítja gyilok;~Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló
273 53| feketén született,~Mert azt baromnak tartják e dicsők~S az isten
274 63| vendéghajat veszen,~Virágok bársonyába öltözik.~Üvegszemén a fagy
275 13| nagy szomorún a könyvet becsapja:~"Soha, soha ilyen pünkösd
276 20| Győzelemből várják a királyt,~Aki Bécset vívó haragában~Vérboszút
277 47| És nála titkaid:~ Becsűlet és a hon,~ S ő síma
278 12| nem is szállnék.~ Kidőlt, bedőlt az oldala,~Bele jár az istennyila,~
279 42| isten neved napján,~Hogy beérhesd vele minden órán.~Legyen
280 38| álomírral~Szájt, szemet befensz.~ Sok kis és nagy úrnál~
281 49| szolgáimat,~S keblébe végre híven befogad;~E föld, e ház, e kert -
282 47| síma orgyilkos kezét~ Befúrja szívedig,~ Míg végre
283 56| személyben~Ki magával sincs békében.~S vaseszével~Jégszivével~
284 55| földnek; oly sok~Harc- s békeév után~A testvérgyűlölési
285 14| Napjainak; de soká nem tarthata békelakása.~Lelke hamar betelék örömeivel
286 21| kemény sziveddel~Meg ne békélj soha ten feleddel.~ És te,
287 49| lábamat teszem,~Fáradt fejem békén pihentetem,~Hol a konyhán
288 14| sokáig.~Vén fejem így a béketanyán fáradjon el egykor~S testemet
289 43| Haragudjatok;~A haragban békülésre~Mindig kész az ok.~S szép
290 12| Kidőlt, bedőlt az oldala,~Bele jár az istennyila,~A forgó
291 8 | Hideggé, mint a századok jege,~Beléd egy szív lesz eltemetve
292 14| Újra robaj tölté; a fény beleszálla ragyogni.~Mindenünnen koszorús
293 53| elszaggatták,~Hogy majd belőle csínos könyv legyen,~Számon
294 20| mutat.~Hasztalan vár; Vértes belsejében~Nyugszik a vad hűs forrás
295 20| szépen nőtt virágot~Elhajolni belső baj miatt,~Úgy hajolt el,
296 12| alatta.~ Hej kivűl is, hej belűl is,~Ki van itthonn, ha beteg
297 53| mint a csillagok.~S ha majd benéztünk a menny ajtaján,~Kihallhatók
298 43| idegenben~Leltetek gyönyört,~Míg bennünket elhagyottság~Szégyenláza
299 7 | vaskarja lehúzza örökre,~És benövik sírját a vad fák ágai: akkor~
300 21| folyók és rónaság vidéki,~Bércek, völgyek elmaradtanak,~S
301 9 | örömtelenűl,~Hol vad sas az éjjeli bérceken űl,~S a bús dali bért~Tűzd
302 14| álom.~S lát vala álmában bércekkel büszke vidéknek~Sziklafejű
303 52| boldog édene~Dúsan virítson bércen, síkon át,~És míg keblén
304 14| Így mulatának ezek s a bérchát zenge utánok!~Ha pedig a
305 14| völgyek megnyíltak előtte.~Bérci sorok hátán folyamok harsogva
306 14| nyugodalmat téve csatává,~Mint két béri vivó, küzdöttek folyton
307 14| sohajtás volt szívének néma beszéde.~Majd hogy az oly sokszor
308 31| árva keserve~ Tette beszédessé rajta e néma követ:~Gyászaikat
309 14| másoktól és mondani tréfa beszédet:~S hány nyilat és mint vitt
310 14| levegő kebelébe fogadta beszédét,~És elenyészni hagyá a térnek
311 55| szóljon a dal,~Most a világ beszél,~S megfagynak forró szárnyaikkal~
312 53| szabadság és a hősi kor~Beszéli benne nagy történetét.~Hűség,
313 50| föld hord s egével~ Betakar.~Egymást értve, boldogítva~
314 37| felforrt vérapálya,~Láz betegnek volt hiú csatája.~ Jobb
315 14| békelakása.~Lelke hamar betelék örömeivel az egyszerü tájnak,~
316 14| rónáinak, ébrede s lelkén~Vágya betölte után, az öröm szilaj árja
317 53| hazudság mindenütt!~Az írt betűket a sápadt levél~Halotti képe
318 53| elhányt rongyain~Komor betűkkel, mint a téli éj,~Leírva
319 66| gyanánt.~ S idő és a világ~Bevégzik a müvet,~Mit véghez jutni
320 39| kell neki bor, galuska,~De bezzeg kell a Juliska,~Bár negédes
321 39| Péterkéje!~Még mi nem volt a bibéje!~Sem kalapja, sem mentéje,~
322 39| szomszéd könyve,~ Biblia?"~""Mit nekem könyv, a beszéd
323 39| róka málja,~Sem a szomszéd bibliája;~Nem kell neki bor, galuska,~
324 52| S ha víni kell, a vérnek bíborában.~ Mindenható egyesség istene,~
325 37| szíve ver,~Ahol rőten a vér bíborától~Végre a nap földerűlni mer,~
326 14| látni terülten~A szél lábu bikát, hűvös források ivóját,~
327 6 | Legszebb remények gazdag bimbaját.~ Ki mondja meg neked,
328 50| Elnyelem.~Hejh galambom, szőke bimbóm,~ Mit nevetsz?~Áldjon
329 53| mentheték!~Hogy még alig bír a föld egy zugot,~Egy kis
330 53| törvény - véres lázadók,~Hamis birák és zsarnokok mezéből~Fehérre
331 46| csalfább távolt ne keress,~A birhatót ne add el álompénzen,~Melyet
332 28| gondolat;~Megfogni szárazon~Nem birnád a halat.~ Mit használ szép
333 14| az oly sokszor látottat bírni reménység~Nem csalogatta
334 14| Nőtlen, hontalanúl, fényes birodalma elesve,~S a rideg országnak
335 61| Légy buzgó, de szerény, birónak még te kicsin vagy,~
336 19| S tűrni hasonlót nem bírtak az istenek is.~ 1833 ~~
337 14| hontalanúl: lelkét nagy gondjai bírták.~Már had-gyüjteni ment,
338 46| távolába:~Egész világ nem a mi birtokunk;~Amennyit a szív felfoghat
339 50| magunk,~Szennyet rajta és bitor bűnt~ Nem hagyunk.~
340 46| szívmagány.~Ha van mihez bizhatnod a jelenben,~Ha van mit érezz,
341 46| képek réme jár feléd,~S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,~Mert
342 11| háborút, és hoz halált,~ S bizik, hogy eltemet.~ Föl Endre!
343 28| csekély,~De lelked hía nagy.~ Bíznának csak reám...~"Hohó! talán
344 20| kell.~Semmi szóra, semmi bíztatásra~Nem maradhat vendéglőivel.~"
345 1 | a leendőkben gyönyörrel biztató,~
346 47| megmérgezve van,~ S remélni biztosabbakat~ Késő vagy hasztalan;~
347 28| tavasz~Pacsirtahangot hall,~Bizvást jövendölöm:~Nem önnek szól
348 66| földbe, melyen élt,~Mélyen bocsátja be~Megáldott gyökerét.~
349 53| kerengők.~Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;~A csillagászat
350 53| napvilága mellett dolgozának?~A bölcsek és a költők műveit,~S mit
351 2 | Szánta halvány képemen.~ Bölcseségem könyveimmel~ Búmban
352 2 | Ékes arcot s termetet,~Bölcsességet, terjedő hírt,~
353 51| s agg szakáll,~Kivévén a bölcset meg a papot:~A költő versben
354 26| rendületlenűl~Légy híve, oh magyar;~Bölcsőd az s majdan sírod is,~Mely
355 65| nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,~Fákat tép ki és hajókat
356 14| osontott~És az oroszlánnak fene bőgésére ki réműlt;~Ilyeneket hallván
357 38| termeted,~Régi fejkötőtől~Boglyas a fejed.~ Épen nem mondhatni,~
358 14| És a szarvas ünő és sok bogu híme, az ugró~Zerge, s ki
359 14| s ha ki sárga vadat, vén bojtos oroszlánt~Kergete föl, ha
360 14| csörgési vidíták,~Kisded bokrok előtt szökdeltek fürge juhnyájak,~
361 37| ohajtjuk nagynak trónusában,~Boldog- és erősnek kunyhajában.~
362 50| Betakar.~Egymást értve, boldogítva~ Ily egy nép~Bármi
363 53| vezet?~Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e~A könyvek által
364 50| Készen áll.~Lelje népe boldogságán~ Örömét,~S hír, szerencse
365 66| Míg más kincset sovárg:~Ő boldogságban élt,~Ha fensőbb vágyakért~
366 21| rejt, s mond szíve, szája:~"Boldogúljon a magyar hazája!"~ S elhal
367 14| tele volt nedvével az al bolt,~S ménesek és csordák legelének
368 65| rohanatban,~Ki dörömböl az ég boltozatján,~Mi zokog mint malom a pokolban,~
369 8 | És még nekem tovább kell bolyganom,~Hogy megtanúlja rajtam
370 9 | éje legyen,~S míg honja bolyongani hagyja, kihal~Bús éneke,
371 50| a lelket adja,~ Az bora.~Lélek és bor két atyafi~
372 51| méregkeverő!~ Ménes borából adj elő.~
373 65| Szűd teljék meg az öröm borával,~Húzd, s ne gondolj a világ
374 47| KESERŰ POHÁR~ Bordal "Czilley s a Hunyadiak"
375 14| rakta meg a nép;~Lélekadó bornak tele volt nedvével az al
376 51| méregkeverő!~ Legjobb borodból adj elő.~
377 14| fölrebbene a szűz~S merre borongós utcáit megnyitja az erdő,~
378 10| áldva füzünk szent emlékedre borostyánt,~És az idő röptét terhes
379 10| lobogókat, azonban~Néma, s borúlt, mint a mély sír, körülötted
380 5 | ha föltekintek,~ Mert borúltak szemeim;~Itt is a víz tűkörében~
381 14| sötétség.~És nem láta, de borzasztó bús hangokat érte.~Két roppant
382 53| dicsőbbek népei,~Salakjok annál borzasztóbb legyen,~S a rongyos ember
383 12| forgó szél dúdol rajta,~Boszorkánytánc van alatta.~ Hej kivűl is,
384 10| viszi rajta-ütő törökök boszujára Szigetbe:~Ilyen gondolatok
385 65| keserveit,~Gyilkos testvér botja zuhanását,~S az első árvák
386 14| szomorú palotát, az urával búba merűltet,~Újra robaj tölté;
387 50| vagy szerelmet,~ Vagy bucsút.~ Hejh barátom, honfi társam,~
388 14| erőtlen karjai védék,~S kiktől búcsút vőn, embert nem láta határin,~
389 20| Mátyás udvarában."~ Szól s bucsúzik a vadász, rivalva~Inti őt
390 20| Hozzon Isten egykor fel Budába;~Ősz apáddal a vadász elvár;~
391 20| unokája~Látogatni mentenek Budát;~Minden lépten nő az agg
392 14| enyhűl~S képes léssz ön búdon kűl hallgatni panaszra,~
393 36| eréből;~ Táplál, véd, büntet: hármasan őrzi a hont.~Kard
394 14| gyászdombnál látá a völgyi leánykát~Búja siralmában, mint rég vala
395 55| midőn dicsői vesztenek,~Bújában egymást marta meg.~S a hír?
396 53| öltönyén,~Vagy egy dühös bujának pongyoláján.~És itt a törvény -
397 14| látni s azokban az élet~Búját és örömét; s vizsgála, tapasztala
398 18| nyár sírva találta,~ Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt.~
399 56| gyász takarja.~Földön futva,~Bujdokolva,~Mint hivatlan vendég száll
400 8 | én, szivemben eltemetve,~Bújdosva két láb hordja síromat.~
401 55| Törvényt! s a törvény újra ölt.~Bukott a jó, tombolt a gaz merény:~
402 2 | Bölcseségem könyveimmel~ Búmban hamvvá égetém;~Hirre nem
403 25| hatalmadat.~ Add vissza búmnak, ah,~Lyánykám hajfodrait,~
404 53| meg~Az állatember minden bűneit.~Erény van írva e lapon;
405 37| S most helyettök hófehér burokban~Jár a béke s tiszta szorgalom;~
406 11| mezőn, túl a hazán,~Fut, búsong Henrik vert hadán,~ S
407 11| S fellázad a bú, a harag~Busult szivekben háborog,~ Mint
408 50| Aluszik.~Magyar ember már búsult sok~ Századig.~Ideje,
409 47| S lesz aljas-, gyáva- és buták~ Kezében áldozat;~
410 55| közötted,~Ész és rosz akarat!~A butaság dühét növeszted,~Hogy lázítson
411 50| fekütt.~Arca, mely az ősi bútól~ Halavány,~Felderűljön,
412 14| nem harcok förgetegében.~Búva futott a két hatalomnak
413 11| A BUVÁR KUND ~Túl a mezőn, túl a
414 47| elcsábúltan megveti~ Hű buzgóságodat,~ S lesz aljas-, gyáva-
415 48| méltatott erény~És bűn, mely célt nem ér,~Kifárad újra küzdeni~
416 20| lehetnék,~És ha ittam, az nincs cenkekért;~Talpig ember akit én említék,~
417 56| s amit kére~Nem keresvén cifra szóban,~Ami a szív legmélyén
418 22| MAGYARORSZÁG CÍMERE ~Szép vagy o hon, bérc,
419 53| csillagászat egy vak koldus asszony~Condráin méri a világokat:~Világ
420 50| hazáért~ S felsivít:~Csakhogy egyszer tenne is már~
421 2 | Mint én érező vagyok,~Csal, hitet, bár tudja, hogy
422 48| emberek~Csüggednek várni jót~Családjok-, társaik- s magokért,~Ha
423 44| fürtöd fekete,~Haragszom rád csalárd kék szemedért,~Mely rám
424 46| közelben,~S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,~A birhatót
425 46| ágát,~Egész erdő viránya csalja bár.~Maradj közöttünk ifju
426 34| előtted,~ S édeni órákkal csaljon az életen át.~ 1839 ~~
427 14| látottat bírni reménység~Nem csalogatta tovább, elhagyta kevély
428 46| jóslatában,~Mert egyszer azt csalúton kereséd?~Nézd a világot:
429 14| karján kipihent sok régi csapástól.~Kétszer az álom után már
430 14| hogy küszöbén túl hagyta csapongani vágyát!~Várost és falukat
431 20| szép sudár lány, röpteként csapongó.~ "Tarka lepke, szép arany
432 17| illatnak szédíte meg árja, csapongót,~ S melyet nem sejték,
433 20| szép Ilonka, állván~A kis csarnok végső lépcsején,~S homlokán
434 37| szorgalom;~S a művészet fénylő csarnokokban~Égi képet új korára nyom;~
435 43| a szőnyeg lesz kicsinded~Csarnokunk falán,~Amit a szív s elme
436 37| vérapálya,~Láz betegnek volt hiú csatája.~ Jobb korunk jött. Újra
437 14| roppant hadnak távol hallotta csatáját,~Hallott szembe vivó sereget
438 9 | haza szebb idejét,~A régi csatákat, az ősi vezért,~S zeng rózsaszerelmet,
439 65| S a viszály elvérzik a csatákon,~Akkor húzd meg ujra lelkesedve,~
440 47| Vagy vészterhes csatán~ Ontottál érte vért,~
441 10| hazádnak adódat:~Vassal is, ami csatát zengél, tusakodva megállván~
442 14| nappá, nyugodalmat téve csatává,~Mint két béri vivó, küzdöttek
443 26| szent nevet~Egy ezredév csatolt.~ Itt küzdtenek honért a
444 65| sirbeszédeit,~A keselynek szárnya csattogását,~Prometheusz halhatatlan
445 14| gyenge leánykák~Függöttünk csecsemők. Remegő lábakkal egyenlőn~
446 13| elébe jön a leány,~S egy csecsemőt ringat karján:~"Ej ej már
447 48| mindent: éltedet,~Ha kell, csekélybe vedd;~De a hazát könnyelmüen~
448 14| élet megfordúlt. Vizsga cselédi~Kedvtelenűl láták megtérni,
449 14| zavará robajával az alkonyi csendet:~A titkos teremű völgyek
450 14| körülötte gyümölcsfák.~A ligetek csendét patakok csörgési vidíták,~
451 38| puszta hang,~Melyre nem csendűl meg~Lelkökben harang;~ S
452 50| most hadd forrjon minden csep bor~ Mint a vér,~Melyet
453 53| És földi vérünk minden csepjei~Magas gyönyörnek lángjától
454 1 | hajdan a dicső görögségnek csere~Fényben derűltek a széllel
455 41| Gyülölség és szerelmünk~Cserében visszajár.~ Még akkor érzenéd
456 7 | UTÓHANG CSERHALOMHOZ ~Elzengette dalát a késő
457 14| s erőtlen~Szókat együtt csevegénk (mondják) még gyermek ajakkal.~
458 14| hogy kelve, lenyugva~Víg csevegésiteket lelkem meghallja s örüljön,~
459 65| gondolj a gonddal.~ A vak csillag, ez a nyomoru föld~Hadd
460 5 | vezérem,~ Nincs hajómnak csillaga,~Mely felém a szép egekből~
461 53| ágyán bölcs fej álmodik;~A csillagászat egy vak koldus asszony~Condráin
462 53| Míg oly magas lesz, mint a csillagok.~S ha majd benéztünk a menny
463 9 | az ormokon a teli hold,~Csillagseregével az éjbe mosolyg:~Oh ifju!
464 6 | éjeken~Föltünnek a dicső csillagzatok,~Eljősz-e áldást hozni kedvesidre?~
465 1 | szólanom -~Hagyjátok meg e két csillagzatot nekem~
466 21| szenvedély hatalmi~Rég nyugatra csillapodtanak,~Arcain vad indulat vonási~
467 50| Ha szeretsz.~Érted csillog e pohár bor,~ Érted
468 13| mint az édesatyja.""~"Mit csináljunk, mit tegyünk galambom?"~""
469 38| te verseket;~Hajdan így csináltak~Nálunk könyveket,~ És mondák: "
470 43| szellem, mely szeszélyes,~Csínba öltözik,~S önmagával s a
471 28| Mindössze is csak egy~Csinos kis bábu vagy,~Tetemben
472 39| vele.""~"Kell-e sarkantyú csizmádra,~ Petikém!~Kalpagodra
473 20| Minden lépten nő az agg csodája;~Mert sok újat meglepetve
474 14| nem hágy vala többé~Semmi csodálandót: - ott Rom kívána tanyázni,~
475 58| Mit a müvészet, tudomány~Csodásat, üdvöst hagy nyomán,~Adjuk
476 58| meglegyen~S mi tőlük várjuk a csodát~Fölékesítni e hazát?~E jog
477 14| A tőt más mosta veríték~Csöpjeivel, más itta borát nyugodalma
478 21| vadonban~Domb alatt, hol forrás csörgedez,~Melyhez a vad csörtető
479 14| ligetek csendét patakok csörgési vidíták,~Kisded bokrok előtt
480 21| csörgedez,~Melyhez a vad csörtető robajjal~Jár, ha hévtől
481 6 | kis testvéridet:~Orcáikat csókdossa szellemed;~S amely napok
482 2 | Ajka rózsa, csókja tűz -~ Hajh! de gőgös, s
483 13| Gábor diák, átkozom a csókját,~Mikor tartjuk meg a lakodalmát?""~ "
484 13| forró száját.""~"Még egy csókot!" ""Nem, nem!"" "Kettőt
485 14| Ott amint epedő ajakát hév csókra kinyitná,~Ébrede s álmainak
486 21| elvetette,~S kardja csorba, csonka vasból áll;~Vért piroslik
487 63| népeknek átkai~Sohajtanak fel csonthalmok közől;~És a nyomor gyámoltalan
488 5 | habokba~ Szórd el égő csontomat,~Szórd, hogy a szánó leányka~
489 37| S még a kő is, mintha csontunk volna,~Szent örömtől rengedezzen
490 21| pajzsát elvetette,~S kardja csorba, csonka vasból áll;~Vért
491 14| az al bolt,~S ménesek és csordák legelének szerte, sajáti:~
492 14| kis hajlak az ormon,~Kút csorgott tövinél, gyéren körülötte
493 14| büszke vidéknek~Sziklafejű csúcsát vetekedni egekkel: az erdő~
494 37| hűség szép emlékzetével~Csügg a múlton és jövőt teremt,~
495 54| fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek, és ha~ Megszédít
496 52| megértsük e nagy szózatot,~Adj csüggedetlen szívet is vele,~Hogy tűrni
497 48| midőn a legtöbb emberek~Csüggednek várni jót~Családjok-, társaik-
498 53| akarsz.~ Ez az, miért csüggedni nem szabad.~Rakjuk le, hangyaszorgalommal,
499 35| Lenni közel hozzád s csüggeni bájaidon.~Emlékezni reám
500 50| igyál.~Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,~ Csak igyál.~
|