1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
501 13| Most a világ engem sem csufolna.""~ "S hogy mosolyog istenadta
502 53| s midőn~Ingyen tehette - csúfos háladattal~Kezdett imádni
503 28| talán bizony?"~Korán sem: én csupán~Javára dolgozom.~ Meglátná
504 14| repülő szolgái vadásznak~Csűreit eltartó gabonával rakta
505 33| S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;~Majd ha baromból
506 47| KESERŰ POHÁR~ Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból ~
507 41| gyülölsz;~Míg bájaid veszélyes ~Dacával meg nem ölsz.~ Rád nézek,
508 56| millióknak~Kik gyülölnek és dacolnak;~Zsarnok, szolga egy személyben~
509 9 | árva fiú,~Dalt zengedez és dala oly szomorú,~Oly édes-epedve
510 10| forr~Véresen és szilajon dalaidban az emberölő harc,~És az
511 10| seregével gazdagon, amint~Ontja dalait, az örök hévvel lobogókat,
512 7 | CSERHALOMHOZ ~Elzengette dalát a késő kor fia, rólad~Cserhalom,
513 66| a hang,~Mint a legszebb dalé.~ Hiába! mennie~Kellett
514 9 | éjjeli bérceken űl,~S a bús dali bért~Tűzd árva fejedre,
515 10| erőt veszesz a bal időn: daliái Szigetnek~Hírkoszorú nélkül
516 10| Zrínyi! dicsőségünk, végső daliája nevünknek.~Minket béke ölel,
517 10| körödben,~S istenedő szemmel daliákat, s harci vidéken,~Sok had
518 14| éltes ajakról,~Vagy vigadó dallal hallottak hárfai zengést,~
519 37| húrjaiddal~Mint riad föl e hon a dalon,~Melyet a nép millió ajakkal~
520 14| hosszu szakálla,~Zenge szilaj dalszót és a zivatarba sohajta.~
521 43| ezeret.~Vérünk lángja lesz dalunkban~Forrongó meleg,~Élet és
522 38| nem mondhatni,~Hogy szép dáma vagy,~Mégis tisztelőid~Száma
523 48| kin lelked függ,~Van egy darabka kő.~ S midőn setét lesz
524 14| kardcsengést, megütött paizson nagy dárda törését~S úrtalanúl szaladó
525 10| falak, árkod gödrei telnek~S dárdavető hajdúk riogatnak benne falaidra;~
526 20| fényesebben~A serény nap dél felé mutat.~Hasztalan vár;
527 46| derűt:~Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,~Ne adj helyette
528 10| az erőben durva Demirhám,~Déli ölő szélként fölkelnek víni
529 10| tatár, s az erőben durva Demirhám,~Déli ölő szélként fölkelnek
530 12| puszta szállás,~Gözűtanya, denevérház!~Hordjon el az őszi zápor,~
531 25| este jő,~A hold sugárinál~Derengvén a mező,~ Epedve várjam őt~
532 43| szép rege,~Vészbe játszó és derűbe,~Mint hazánk ege?~Van-e
533 65| vedd fel ujra a vonót,~És derüljön zordon homlokod,~Szűd teljék
534 14| mező, s fedezője az égi derűlet.~Vajha szemem még mind ezeket
535 48| észrevétlen, dolgozik~A hon derűletén.~ Tűrj érte mindent ami
536 1 | lelkemet,~S ha ez leszáll, amaz derűljön ékesebb~
537 1 | görögségnek csere~Fényben derűltek a széllel küzdő vizen~
538 33| az ég:~Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez~ Méltó
539 10| És az erő, a férfi kebel diadalma, királyként~Őrzi nehéz méltóságát
540 10| letörve,~Mely bal sorsa fölött diadalmasan álla, s vadonná~Pusztúlási
541 37| szilaj zenének~Riadozzon diadalmi ének.~ Zengj nekünk dalt,
542 7 | Cserhalom! a te tetőd diadalnak büszke tetője". -~ 1825 ~~
543 23| nemzetek érte,~ S véresen a diadalt végre kivítta magyar.~Ah
544 66| embereknek üdv,~Magának dics köre.~ S ha lelke húrjait~
545 53| elébb?~Ment, hogy minél dicsőbbek népei,~Salakjok annál borzasztóbb
546 20| S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,~A kupák már felvillantanak,~
547 55| ember kérkedett.~S midőn dicsői vesztenek,~Bújában egymást
548 48| ki ne tedd.~ S nem csak dicsőké a haza;~A munkás pór, szegény,~
549 7 | ne is tudják: csak az ősi dicsőség~Híre maradjon fenn, s unokánk
550 10| messze ható kéz,~Zrínyi! dicsőségünk, végső daliája nevünknek.~
551 14| vezeté, nem örűlt munkája dijának.~Átok volt az egész földön.
552 14| vigadó nász~Jöttenek ünneplő dísszel s a völgyi leányka~Rózsa
553 14| zivatar-nyargalta mezőkön~Nem vala dísz többé s a kedv a társas
554 7 | ellen,~Még sokszor tavasz új díszeit elhinti meződön;~Őt hamar
555 2 | Egyszerűn és díszesen,~Mint kifejlő kellemében~
556 40| hullámait,~Szivednek minden dobbanásait;~Szomjas vagyok, leánykám,
557 14| úrtalanúl szaladó paripáknak bús dobogását,~Végre halálhörgést s zajt;
558 14| keresett s szívet, mely érte dobogjon.~ Tág urodalmaiból egy
559 56| roszra, jóra~Még szavazni jár dobszóra.~Ura s rabja millióknak~
560 55| Rémítő szapora,~Talán hogy a dögvésznek egyszer~Dicsőbb legyen tora:~
561 53| rongyos ember bőszült kebele~Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.~
562 10| fölkelnek víni Szigetre,~És dörög, és reng a kapu sok szakadatlan
563 33| zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"~ S e rég várt
564 65| sír e vad rohanatban,~Ki dörömböl az ég boltozatján,~Mi zokog
565 14| szaladni~Vágyna, merő szemeit dőlesztve kinyúlik, eláradt~Vére halálszerző
566 11| őt így kérdezi:~ "Mi dolgod ott alant?"~"Hej Béla! víz
567 13| Addig rózsám, addig menj dolgodra.~Neh egy pár csók! egyik
568 53| ezredek~Ész napvilága mellett dolgozának?~A bölcsek és a költők műveit,~
569 48| szegény,~Bár észrevétlen, dolgozik~A hon derűletén.~ Tűrj érte
570 28| Korán sem: én csupán~Javára dolgozom.~ Meglátná a világ~Az egykor
571 38| Ülsz te pamlagon,~Karjaidba dőlnek~Nő és hajadon.~ S akik érdeketlen~
572 38| Lelkökben harang;~ S aki a dologtól,~Könyvtől idegen:~Az mind
573 14| azonban,~S láta kies tájat dombbal változva s virágok~Völgyeivel;
574 14| te virágozzál, és szellős dombja lakomnak,~Folyjatok el csendes
575 1 | áldva lengsz körűl magányos dombomon,~
576 51| láta bort, zöldet, mint drágakő?~És híg arany, mely nyakba
577 60| Halványan arcodat,~Vagy drágán megfizessék~E halványságodat.~
578 12| istennyila,~A forgó szél dúdol rajta,~Boszorkánytánc van
579 55| és rosz akarat!~A butaság dühét növeszted,~Hogy lázítson
580 65| annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől~Tisztuljon meg a vihar hevében,~
581 2 | hozott.~ A lapos mennykő dühödve~ Ki s be jár
582 53| gyönge öltönyén,~Vagy egy dühös bujának pongyoláján.~És
583 14| leomlék.~ Rom pedig a düledék palotán fölütötte tanyáját,~
584 14| végre magában~"Ki legelőbb düledékeimet leborulva köszönti,~Teljesedésbe
585 14| mélyebben sűlyedtenek a düledékek alatta.~Múlt az idő, s untig
586 14| is,~S túl azokon szomorú düledéken lelte Romistent.~Fáradtan
587 14| hatalmat.~S újra sötét gondok dulakodtak lelke nyugalmán:~"Ím mi
588 14| elszántan régi haragból.~Első a dúlás komor istene, R o m, jöve,
589 2 | romjaidba~ S dúld halottá testemet:~ Szépre
590 43| leszünk,~Mert talán a féltés dúlja~Fájó kebelünk;~Mert talán
591 21| Teste dúlt, de lelke még dulottabb;~Tátog a seb véres oldalán,~
592 63| az égre,~Emberszivekben dúltak lábai.~Lélekzetétől meghervadt
593 13| galambom?"~""Én tudom, hogy a Dunába ugrom.""~"Semmi ugrás! jer
594 11| Pozsony kivillanik;~S ím a Dunából szirt gyanánt,~Egy ember,
595 12| A Tiszában megitatok,~A Dunáig meg sem állok.~ Isten hozzád,
596 11| S a part fölött, a nagy Dunán~ Ki népe zajlik ott?~Föl
597 11| vészben a megcsapdosott~ Dunának árja zúg.~ Járása, mint
598 37| folyna,~Áthevűlve járja a Dunát;~S ahol annyi jó és rosz
599 55| a föld, s emberkezek még~Dúsabbá teszik azt,~És mégis szerte
600 52| mint az őskor boldog édene~Dúsan virítson bércen, síkon át,~
601 38| Sült galambra vársz.~Régi duska társad~Minden jó uracs,~
602 14| hanyatlását. Nem elég volt lennie dúsnak~S játszi barátságot és látnia
603 14| tenni~Földdel egyenlőkké. V é d, a ház őre, kiálla~Ellene
604 14| elosztozván nem finnyás étkek ebédin,~Hallani másoktól és mondani
605 50| Századig.~Ideje, hogy ébredezzen~ Valaha:~Most kell
606 14| lehúnytát,~S haj mi nem úgy ébredt, mint volt nyugalomra menése!~
607 48| van;~ Te még, oh honfi, ébren állj,~Remélni, tenni hő,~
608 38| Könyvtől idegen:~Az mind édeleghet~Vaskos kebleden.~ Sok munkás
609 52| Hogy mint az őskor boldog édene~Dúsan virítson bércen, síkon
610 34| föl a fátyol előtted,~ S édeni órákkal csaljon az életen
611 9 | és dala oly szomorú,~Oly édes-epedve foly ajkairól,~Hogy szikla
612 13| fattya!"~""Épen olyan mint az édesatyja.""~"Mit csináljunk, mit
613 6 | volt, és tiszta, mint~Az égbe visszareppenő sugáré.~A
614 32| és az erény. Földön az, égben ez áld.~ 1839 ~~
615 43| játszó és derűbe,~Mint hazánk ege?~Van-e kedvetek figyelni?~
616 46| Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.~Mi az, mi embert boldoggá
617 16| tiszta valóságnak hallója egekben,~ Megtért térítő állok
618 5 | csillaga,~Mely felém a szép egekből~ Oly szelíden ragyoga;~
619 14| Sziklafejű csúcsát vetekedni egekkel: az erdő~Méla, borús folyosóival,
620 39| Lekaszál.""~"Az egekre! Peti fiam,~ Meg
621 5 | akkoron még~ A magasban szép egem,~Itt is a víz tűkörében~
622 51| költők vagyunk.~ Mondják: Egernél híres bor terem.~Verembe
623 38| tartson meg az ég!"~Mert erő, egészség~Kell hozzá elég.~ Íme szép
624 14| világot gyujtana föl, heven égete a nap;~Ifju kalandor jött
625 46| volt,~Ki életszomját el nem égeté,~Kit gőg, mohó vágy s fény
626 2 | könyveimmel~ Búmban hamvvá égetém;~Hirre nem kap gyengeségem,~
627 65| fázott, másszor lánggal égett;~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~
628 50| magyar,~Akit e föld hord s egével~ Betakar.~Egymást
629 65| a velő agyadban,~Szemed égjen mint az üstökös láng,~Húrod
630 51| méregkeverő!~ Ne pislogj; egrit adj elő.~
631 43| mosolyból összeszőve.~Víg, borús egünk,~Köny- s mosolyból, melyeket
632 37| s elpártolt remény:~Újra égünk őseink honáért,~Újra készek
633 14| ősz Romhoz lemosolyga az égutazó hold,~Fellegeket gyakran
634 58| tavaszt.~Mult és jövő~Igy egybe nő.~Mert még neked virulnod
635 2 | Nálam úgy sincs egyebed;~Vedd el, add ezt is hivednek~
636 2 | tőlem mindent megtagadsz,~És egyébnek abból, amit~
637 14| az egy környék, a mindig egyenlő~Hajnalok és estvék unalomnak
638 14| készül vala tenni~Földdel egyenlőkké. V é d, a ház őre, kiálla~
639 14| csecsemők. Remegő lábakkal egyenlőn~Kezdtük az életadó földet
640 3 | A HÁROM EGYESÜLT FEJEDELMEKRE ~Mit forralt
641 37| erős serényen~Tenni tűrni egyesűljenek;~És a nemzet, mint egy férfi,
642 43| kedvetek figyelni?~Mondhatunk egyet;~És ha tetszik, és ha kedves,~
643 63| Viszhangozák azt. S a nagy egyetem~Megszünt forogni egy pillantatig.~
644 13| dolgodra.~Neh egy pár csók! egyik útra való,~Másik, ha úgy
645 25| gond között,~Mint vártam egykoron,~Míg lángom üldözött.~ És
646 58| erőnk? Az nem lehet:~Ártunk egymásnak eleget.~Lesz költő, szónok
647 14| hamar betelék örömeivel az egyszerü tájnak,~Kis laka, nyája
648 2 | szebbre nőve,~ Egyszerűn és díszesen,~Mint kifejlő
649 28| megdicsérgetik~Parányi lábaid,~S egyűgyű kebeled~Fehér hullámait?~
650 10| álmok halovány seregeihez egyűlnek,~S képöket oly tisztán többé
651 39| vidor, szép és piroska.~Sem ehetnék, sem ihatnék,~Csak Julcsával
652 14| pusztáin egyedűl őrszellem az éjben.~És ha ki szürke világánál
653 9 | Nem tudva hol napja, hol éje legyen,~S míg honja bolyongani
654 10| az, fölijeszti magányos~Éjedet ál fénnyel, s rettentő szikralökéssel;~
655 6 | majd ha csendes, tiszta éjeken~Föltünnek a dicső csillagzatok,~
656 10| mély sír, körülötted az éjfél:~Akkor sincs biztos nyugodalmad
657 6 | kedvesidre?~Eljősz-e álmaikhoz éjfelenként,~Hogy ég nyugalmát terjeszd
658 11| Járása, mint a rémeké,~Éjfélileg le s fölfelé~ Dobog magányosan;~
659 9 | élet után,~Zengd álmait éjiden oh csalogány!"~Szól, s nyugszik
660 48| sírhalmokon,~Bal századoknak éjin át~E lángban él a hon.~
661 9 | örömtelenűl,~Hol vad sas az éjjeli bérceken űl,~S a bús dali
662 13| meglát egy fürge leányt.~"Ejnye, húgom, beh piros az orcád,~
663 50| Fiait,~Hogy leküzdje éjszak rémes~ Árnyait:~Künn
664 29| reményeken,~Melyekre hidegen~Éjszínű szemfedőt~Csalódás ujja
665 14| visszaszegezvén.~Ők ugyan éjt nappá, nyugodalmat téve
666 21| isten-adta föld,~Térdepelve éjt-napot hosszában~A remete ott ahítva
667 8 | keménnyé lettél, mint vas ék,~Hideggé, mint a századok
668 14| visszavonás. Termékeny ugarban ekéjét~Hasztalanúl vezeté, nem
669 2 | gazdagságot,~ Ékes arcot s termetet,~Bölcsességet,
670 1 | ez leszáll, amaz derűljön ékesebb~
671 20| még az ősz Peterdi háza?~Él-e még a régi harc fia?~Áll
672 51| Szemünk borúl és nyelvünk elakad.~Költődnek, oh hatalmas
673 9 | nem fut az őzfi, az ordas eláll,~S ott szendereg a vihar -
674 10| idő röptét terhes bánattal elállván,~Kérdjük ohajtva; vezér
675 14| szemeit dőlesztve kinyúlik, eláradt~Vére halálszerző sebből
676 18| BÚS KERT ~E helyet elbódult szerető keresé ki magának,~
677 63| félig istent, félig állatot,~Elborzadott a zordon mű felett~És bánatában
678 26| magyar:~Ez éltetőd, s ha elbukál,~Hantjával ez takar.~ A
679 47| Ontottál érte vért,~ S az elcsábúltan megveti~ Hű buzgóságodat,~
680 53| Posvány iszapját szopva éldegéljünk?~Mi dolgunk a világon? küzdeni~
681 29| a szív életén~Nyugottan éldelém,~Mit sors s az ész adott,~
682 10| tengeri zúgás,~Vagy mint eldühödött zivatar morajában utóhang,~
683 53| A könyvek által a világ elébb?~Ment, hogy minél dicsőbbek
684 12| hókenyeret?~ Puha kenyér eledelem,~Szomjam ellen borral telem,~
685 45| láthatom miattad a tavaszt,~Elégeté hő szenvedélyem azt;~Nem
686 3 | régi sebed kezde hegedni, elejt,~És szent törvényed, mely
687 19| és föld egyaránt törtek elejteni őt:~Tűrni nagyobbat irígy
688 14| kebelébe fogadta beszédét,~És elenyészni hagyá a térnek végtelenében.~
689 14| lábbal s a sír környében eléré.~Ott amint epedő ajakát
690 14| hontalanúl, fényes birodalma elesve,~S a rideg országnak szomorún
691 50| A göröngy.~ Testet éleszt és táplál a~ Lakoma,~
692 14| lábakkal egyenlőn~Kezdtük az életadó földet tapdosni s erőtlen~
693 54| Tenni napúl megtört életem árnya fölé.~ 1845 ~~
694 34| édeni órákkal csaljon az életen át.~ 1839 ~~
695 7 | zsenge virágit -~Mert mi egy életidő? - megnézé, s elvesze köztök.~
696 35| öröm közt,~ Mellyel az életnek rózsai éve kinál?~ 1839 ~~
697 47| lassanként földerűl~ Az életpuszta kép,~ Gondolj merészet
698 46| lélekben nemes volt,~Ki életszomját el nem égeté,~Kit gőg, mohó
699 65| ünnep a világon,~Majd ha elfárad a vész haragja,~S a viszály
700 39| Iskolában a Juliskát~ Elfeledd:~Isten éltet, tíz év mulva~
701 43| kikelet,~S dal, virág közt elfeledjük~Könnyen a telet.~ 1842 ~~
702 21| viselném földön képedet,~Elfelejts, ha meg nem védelmeztél,~
703 14| Messzünnen jött szél szárnyán elfogni s utána~Váró társainak fáradtan
704 20| így szól a leány örömmel,~Elfogván a szállongó lepét;~"Megvagy!"
705 11| napja tart,~ Ha mink is elfogyánk?"~ S fellázad a bú, a harag~
706 20| A rövid, de gyötrő élet elfolyt,~Szép Ilonka hervadt sír
707 14| istene, R o m, jöve, és az~Elhagyatott lakon, a szélvészek bús
708 43| gyönyört,~Míg bennünket elhagyottság~Szégyenláza tört;~Megbosszúlni
709 47| gondok férge rág,~ S elhagytak hitlenűl~ Szerencse
710 14| távolba kinézni.~Társai elhagyták a tőlök visszavonulót,~S
711 20| láttál szépen nőtt virágot~Elhajolni belső baj miatt,~Úgy hajolt
712 53| miatt -~Egy máglya üszkén elhamvadjanak?~ Oh nem, nem! amit
713 63| nyomor gyámoltalan fejét~Elhamvadt várasokra fekteti.~Most
714 53| oh tudós,~Az emberiségnek elhányt rongyain~Komor betűkkel,
715 53| léha tudománytól~Zabáltan elhenyéljük a napot?~Az isten napját!
716 7 | sokszor tavasz új díszeit elhinti meződön;~Őt hamar a sor
717 21| komor vadon,~Felzendűl az elholt dal koronként~A virúló ifju
718 13| bántson! kell sietnem, -~Elhull pártám, itt felejtem,~Ah
719 26| hordozák~Véres zászlóidat,~S elhulltanak legjobbjaink~A hosszu harc
720 14| mellette, nehéz keziből elhullva, hevertek.~Szelleme tükrében
721 53| hősei,~Kiket - midőn már elhunytak s midőn~Ingyen tehette -
722 3 | Jaj néktek! ha kivész: elhúz sírjába magával,~ Jaj! ha
723 10| hasonlót~Hozzád, hajh! te korán elirígylett fénye szemünknek!~Vagy kárhozva
724 61| még te kicsin vagy,~ Élj, küzdj és munkálj s várd
725 6 | KIS GYERMEK HALÁLÁRA ~ Eljátszottad már kis játékidat,~Kedves
726 6 | szüléknek vissza. Ők együtt~Éljék le megszakasztott éltedet,~
727 63| ősz lett és öreg.~ Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,~
728 8 | születni nem."~ Hajh! majd ha eljövend a sors szelén~Sok gond,
729 62| világ nekem, ha nincs hazám?~Elkárhozott lélekkel hasztalan~Kiáltozom
730 63| fölengedend,~S illattal elkendőzött arcain~Jókedvet és ifjuságot
731 4 | úntalan.~ Ah nem tudlak elkerűlni,~ Mert szivemben vagy;~S
732 14| messzeragyogván.~Ő pedig amiket elláthat vala, völgynek, oromnak~
733 20| Vágyva néz sok hű szem ellenébe:~Nem vidúl még szép Ilonka
734 52| Pallost mutasson fondor ellenének.~ Isten segíts! szabadság
735 11| Endre! Béla! föl magyar!~Ellenhad az, mely vészt akar,~
736 63| villámok rajzolák le~Az ellenséges istenek haragját.~És folyton-folyvást
737 14| varázsos~Szókat az édes lány s ellent nem mondhata szíve;~Abban
738 14| erővel~Állt az erő szemközt s ellentállása mulatság~S kéj vala szívöknek.
739 10| áll vala, látád,~S ősödet, elmaradó Vidot amint kémli vasával~
740 14| hosszú utazásban időn túl~Elmaradót, fiatal szolgák és szolgaleányok~
741 6 | szellemed;~S amely napok tetőled elmaradtak,~Add a szüléknek vissza.
742 21| vidéki,~Bércek, völgyek elmaradtanak,~S a határnál a futó elébe~
743 43| Csarnokunk falán,~Amit a szív s elme rajzol~Bűvös asztalán:~Nőerény
744 10| tisztán többé nem látja meg elméd.~Mégis erőt veszesz a bal
745 10| rideg kőn:~Úgy amit magas elmédben hadakozva fogadtál,~Harc
746 14| Aki, mikor jövök és mikor elmegyek, anda szemekkel~Bánatomat
747 53| lelkek fáradalma,~Oly fényes elmék a sár fiait~A sűlyedéstől
748 14| rabigáig alázva."~S már elméle hogyan gyüjtsön hadat, a
749 20| udvarában,~Szép leánykám, elmenjünk-e hát?~Jobb nekünk a Vértes
750 14| kísértetlen s azt tenni megindúlt.~Elment a romhoz, leborult a barna
751 46| mint özön,~A telhetetlen elmerűlhet benne,~S nem fogja tudni,
752 14| hallgatni panaszra,~Akkoron elmondom, mi nehéz gyötrelmek emésztik~
753 1 | Elmúltak szelleme,~ Ha majd szorúlni
754 52| míg keblén a hűk örömben élnek,~Pallost mutasson fondor
755 14| napjaimat, mint nem lehet élnem ezentúl~Nélküled, és mi
756 50| benne keserű van,~ Elnyelem.~Hejh galambom, szőke bimbóm,~
757 14| sétált el az óság,~S ami előbb fény volt, abból nem hágy
758 63| ELŐSZÓ ~Midőn ezt írtam, tiszta
759 14| nyoszolyára pihenni,~S vígan elosztozván nem finnyás étkek ebédin,~
760 14| feljött,~És szomorú, ha lement élőt nem látva körösleg,~Merre
761 4 | lelek;~Munkátlan toll áll előttem~ S puszta levelek.~ Minden
762 14| szilaj párduc szökkent meg előttök,~Vagy makevő kannak hallott
763 53| szerint a legnemesbekért.~Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.~
764 20| pillanatja,~Melyben attól elpártolni kél;~Egy király se inkább,
765 37| gyógyulásnak,~A kihalt vágy s elpártolt remény:~Újra égünk őseink
766 3 | ölén.~De te, szabadságunk elpusztítója, ne örvendj;~ Sírunkon nem
767 44| erényidér',~S mert bájid elrabolták lelkemet:~És nincs remény,
768 25| rózsás arcokon,~A tőlem elragadt~Oly égi bájakon;~ Hogy majd
769 14| letekinte vidáman,~Távol az elsiető patakoknak lesve futását.~
770 21| indulat vonási~Lágy-szelídre elsimúltanak;~Egy ohajtást rejt, s mond
771 63| szellemek világa kialutt,~S az elsötétült égnek arcain~Vad fénnyel
772 8 | ezt,~Nem a nagy szélvész elsohajtani.~És még nekem tovább kell
773 53| titkai!~De akik a ruhát elszaggatták,~Hogy majd belőle csínos
774 10| vissza keletre~A magyar, elszakadott, testvértelen ága nemének;~
775 20| rezzent kézből kis pillangó elszáll;~A leány rab szép szem sugaránál. ~
776 58| pazaroltatok,~S idő, ész, pénz elszóratott~Megvenni a gyalázatot:~Elég
777 14| leborult a barna köveknél,~Ott elszúnyada és feltünt a második álom.~
778 18| Nézz be utas, s ha talán elszúnyadt volna, kivánjad:~ Álma
779 26| majdan sírod is,~Mely ápol s eltakar.~ A nagy világon e kivűl~
780 21| Összeroskad, s hervadó levéllel~Eltakarja őt a sárga ősz.~S a királynak
781 14| szolgái vadásznak~Csűreit eltartó gabonával rakta meg a nép;~
782 42| vele minden órán.~Legyen élted mint a virágos fa:~Remény
783 62| nagy végtelent:~Miért én éltem, az már dúlva van.~Ily férfitól,
784 11| halált,~ S bizik, hogy eltemet.~ Föl Endre! Béla! föl magyar!~
785 1 | Meddig vezérlitek háborgó éltemet,~Meddig lebeghet még hajócskám
786 53| ártatlanság boldog napjai~Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,~Vagy
787 45| és mégsem holt virág.~ Eltépjem-e a kínos láncokat?~Megélhet-e
788 14| tündér regeszón függöttek egy éltes ajakról,~Vagy vigadó dallal
789 26| Hazádnak, oh magyar:~Ez éltetőd, s ha elbukál,~Hantjával
790 14| inni patakból,~És ha ki eltévedt, a kürtszó lassu nyögését~
791 53| érzelemmel~Használni tudnák éltök napjait."~ Miért e
792 37| tengerének~A düh szörnyei gyorsan eltünének;~ S most helyettök hófehér
793 29| napvilágomat,~Kivántam újolag~Már eltűnt koromat;~Kivántam mind,
794 20| Budába;~Ősz apáddal a vadász elvár;~Fenn lakozva a magas Budában~
795 39| tíz év mulva~ Elvehet'd."~ 1841 ~~
796 28| egykor léha nőt~- Azaz, ha elvenném! -~Mivé faragtam őt.~ *~ ,
797 65| vész haragja,~S a viszály elvérzik a csatákon,~Akkor húzd meg
798 21| erdő lombi hajlanak:~Ott elvész a bús lovag pályája,~Ráborúlván
799 44| Haragszom rád, mert nyugtom elveszett,~Haragszom rád szilárd erényidér',~
800 21| király;~Tört sisakja, pajzsát elvetette,~S kardja csorba, csonka
801 2 | amit~ Rólam elvonsz, bőven adsz,~Halljad egyszer
802 46| gondolj és szeress,~Maradj az élvvel kínáló közelben,~S tán szebb,
803 7 | UTÓHANG CSERHALOMHOZ ~Elzengette dalát a késő kor fia, rólad~
804 37| a százados baj,~Melynek elzsibbasztó súlya nyom;~Ennek láncain
805 14| pártolt vágyai: embert~S ember-lakta vidéket kért a puszta magányért.~
806 53| Hol legkelendőbb név az emberé,~Hol a teremtés ősi jogai~
807 66| áldozat~Volt tiszta élete:~Az embereknek üdv,~Magának dics köre.~
808 62| Az tán segíthet ily vert emberen.~ 1849 ~~
809 52| minden kezdetet.~Ad, hogy mit emberész és kéz kivíhat,~Ne várja
810 55| bűnt forral álnokúl.~Az emberfaj sárkányfog-vetemény:~Nincsen
811 63| kitört. Vérfagylaló keze~Emberfejekkel lapdázott az égre,~Emberszivekben
812 14| néma magánynak.~Nem! soha emberi nép e tájat látni ne jőjön!~
813 53| gondold meg, oh tudós,~Az emberiségnek elhányt rongyain~Komor
814 33| dús~ S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;~Majd ha világosság
815 55| 5 ~Mi dús a föld, s emberkezek még~Dúsabbá teszik azt,~
816 52| mindenik nyomára~Ragyogjon emberméltóság sugára.~ 1844 ~~
817 10| és szilajon dalaidban az emberölő harc,~És az erő, a férfi
818 55| bánat hajt,~Szél, melyet emberszív sohajt.~Hiába minden: szellem,
819 63| Emberfejekkel lapdázott az égre,~Emberszivekben dúltak lábai.~Lélekzetétől
820 14| meghallja s örüljön,~Csak soha embertárs s ember szűlője, az asszony,~
821 53| mellett,~Hogy tévedt, sujtott embertársinak~Irányt adjon s erőt, vigasztalást.~
822 38| Legnagyobb fiát;~ Kiknek embertársok~Jaja puszta hang,~Melyre
823 63| a legszebb jutalmat,~Az emberüdvöt, melyért fáradott.~Ünnepre
824 52| segíts! királyok istene!~Emeld fel hozzád a király szivét,~
825 60| S a nép, melyet szabaddá~Emeltél föl veled,~Most irtó háborút
826 14| elmondom, mi nehéz gyötrelmek emésztik~Ifju napjaimat, mint nem
827 53| mosdott könyvnek lapjain.~Emitt a gépek s számok titkai!~
828 20| lángzó érzemények,~Kínos emlék, és kihalt remények.~ A
829 66| hála szent~Kezekkel öleli.~ Emléke oltva van~A földbe, melyen
830 25| éveken,~Hol rózsa nem virúl,~Emléked, szerelem!~Legyen virágomúl.~
831 10| pedig áldva füzünk szent emlékedre borostyánt,~És az idő röptét
832 20| maradhat vendéglőivel.~"Emlékezzél visszatérni hozzánk,~Jó
833 8 | leszesz, te keblem, sírlaka.~S emlékirás lesz rajtad ilynemű:~"Itt
834 33| számodra, nevedhez~ Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.~ 1839 ~~
835 62| SETÉT ESZMÉK BORÍTJÁK...]~ Emlékkönyvbe ~Setét eszmék borítják eszemet.~
836 62| nemes hölgy, mit kivánsz?~Emléklapodba? Inkább adj nekem~Hitet,
837 42| tőlünk a szerencse,~Lépésidet emlékünk kövesse.~S rokon érzet tartson
838 37| jelent,~Mely a hűség szép emlékzetével~Csügg a múlton és jövőt
839 20| cenkekért;~Talpig ember akit én említék,~Nem gyaláz meg ő oly hősi
840 14| anya szülte~S ketten az emlőről tehetetlen gyenge leánykák~
841 37| zenének~Riadozzon diadalmi ének.~ Zengj nekünk dalt, hogy
842 14| A ROM~ EGY ÉNEKBEN ~ Hol Siva végetlen fövenyében
843 9 | bolyongani hagyja, kihal~Bús éneke, tört szive lángjaival.~ "
844 9 | élet után?~Szép álmokat énekel a csalogány,~S már nem fut
845 14| Rom hallotta haraggal~S engede, kényén túl adván s fogadatlan
846 66| véghez jutni sors~S élet nem engedett.~ 1854 ~~
847 35| Emlékezni fogok rólad, ha nem engedi sorsom~ Lenni közel hozzád
848 51| hatalmas Hunnia,~Légy-étetőt engedsz-e innia!~ Csapláros,
849 66| sír lehúzta őt.~ De aki ennyit élt,~Sír el nem temeti,~
850 7 | soká harcolsz ezután is enyészeted ellen,~Még sokszor tavasz
851 1 | Enyésző hangokat?~ Oh! adsz-e fényt,
852 37| könyekbe vész a szem sugára,~Enyh jön a szív késő bánatára.~
853 1 | Remény, az öldöklő bánatban enyhadó,~És a leendőkben gyönyörrel
854 14| mosolyogni; s ha bánatod enyhűl~S képes léssz ön búdon kűl
855 14| A gyász órái lefolytak~S enyhűlt bánat után szerelemről halla
856 14| folyt epedő szomjának az ép kút.~Villám nem keresé alacson
857 53| összehordtunk minden kis követ,~Építsük egy újabb kor Bábelét,~Míg
858 27| hű, kit nagy- s kicsinben~Érdekel a hon,~Így sohajt fel: "
859 38| dőlnek~Nő és hajadon.~ S akik érdeketlen~Nézik a hazát,~S nyugton
860 38| szép asszonyság,~Mily sok érdemed!~Ráadásul hozzá~Adj még
861 20| mondotta szája.~ "Téged is, te erdők szép virága,~Üdvözölve tisztel
862 14| örömmel~Futna s marad, ha utól éré szeretője örömmel,~Két gyönyörű
863 36| lánc készűl a vasnak gazdag eréből;~ Táplál, véd, büntet:
864 14| tanút, félénk szaladásnak eredni,~Ő pedig a szaladót, mint
865 52| felett van,~Legyen dicsőbb erényben, hatalomban.~ Isten segíts!
866 34| fiatalságod s lelkednek tiszta erénye~ Áll a jövendőség fátyolos
867 40| leánykám, bájaidra:~Hibád, erényed- s minden titkaidra.~Jőj,
868 54| vár rád: fiatal szívednek erényét~ Tenni napúl megtört
869 44| elveszett,~Haragszom rád szilárd erényidér',~S mert bájid elrabolták
870 66| AZ EMBER ÉLETE ~Mint az érett gyümölcs,~Az élet fájáról~
871 14| Mindennél inkább pedig éreze üdvöt az ifju~S a szerelem
872 25| Még egyszer add nekem~Érezni lángodat,~Még egyszer édesen~
873 2 | Mint én érező vagyok,~Csal, hitet, bár
874 46| bizhatnod a jelenben,~Ha van mit érezz, gondolj és szeress,~Maradj
875 25| Még egyszer, szerelem!~Érezzem lángodat,~Még egyszer édesen~
876 37| adni életet s vért.~ És érezzük minden érverését,~Szent
877 50| hazáért~ Meg nem árt.~ Érje áldás és szerencse~
878 37| szenvedélyen~Nagy fiakban tettek érjenek,~És a gyenge és erős serényen~
879 3 | törvényed, mely most már ezredet érne,~ Megszaggatva hever drága
880 21| hazája!~S a szerencsét ön erőd táplálja!"~ Így ohajt, és
881 37| nagynak trónusában,~Boldog- és erősnek kunyhajában.~ Nagy tanítvány
882 14| ivadéka, lakatlan~Földön erőtelenül feküdött: vas fegyveri rajta~
883 48| seb.~ Gondold meg, mennyit érsz: eszed,~Szived, pénzed,
884 67| gunyád leszakadt.~Fogytán van erszényed,~Fogytán van a borod,~Szegény
885 2 | Ki s be jár erszényemen,~Jégeső jött, sok barázdát~
886 52| hozzád a király szivét,~Értelme légyen mint napod szeme,~
887 50| Betakar.~Egymást értve, boldogítva~ Ily egy
888 37| vért.~ És érezzük minden érverését,~Szent nevére feldobog szivünk;~
889 53| Ha istenésszel, angyal érzelemmel~Használni tudnák éltök napjait."~
890 20| alatt.~Társasága lángzó érzemények,~Kínos emlék, és kihalt
891 53| A nyers fajokba tisztább érzeményt~S gyümölcsözőbb eszméket
892 41| Cserében visszajár.~ Még akkor érzenéd csak~Mi a szívgyötrelem,~
893 42| emlékünk kövesse.~S rokon érzet tartson köztünk hidat:~Te
894 20| Garák.~S a király jő, fölség érzetével~Környékezvén őt a hős apák.~
895 47| Szerencse és világ,~ S az esdett hír, kéj s örömed~
896 14| romjaiban látni, sem útast~A vak eset s bal sors meg nem téveszte
897 38| könyveket,~ És mondák: "A téli~Est unalmiban~A magyar nemzetnek~
898 25| száll a nap~S a csendes este jő,~A hold sugárinál~Derengvén
899 14| hinte alá, regtől pedig estig,~Mintha világot gyujtana
900 14| mindig egyenlő~Hajnalok és estvék unalomnak tárgyai lőnek.~
901 38| társad~Minden jó uracs,~Kinek esze tálban~S szíve a kulacs.~
902 39| galuska, Peti fiam,~ Eszel-e?"~""Dehogy eszem, dehogy
903 62| Emlékkönyvbe ~Setét eszmék borítják eszemet.~Szivemben istenkáromlás
904 14| gondolatokban~Fárasztotta eszét, s ha talán vész harsoga
905 53| érzeményt~S gyümölcsözőbb eszméket oltani,~Hogy végre egymást
906 28| fejed szép fürt alatt~Egy eszmét sem terem.~ Mindössze is
907 14| Jöttem, mert kelle s az észnek~A szív láz zaja közt nem
908 48| munkás pór, szegény,~Bár észrevétlen, dolgozik~A hon derűletén.~
909 33| áldozni tudó szív nemesíti az észt;~Majd ha tanácsot tart a
910 14| elosztozván nem finnyás étkek ebédin,~Hallani másoktól
911 14| másod századnak folytanak évei,~S a forró fövenyek pusztáin
912 25| hatalmadat,~ S a puszta éveken,~Hol rózsa nem virúl,~Emléked,
913 14| látszván hallgatni zugását.~Évekig így és túl azokon gyász
914 14| folyton az ormon~Ötven egész évig; de azonban győze Romisten.~
915 14| semmi hatalma.~Így mulatának ezek s a bérchát zenge utánok!~
916 14| derűlet.~Vajha szemem még mind ezeket láthassa sokáig.~Vén fejem
917 37| képet új korára nyom;~S míg ezer fej gondol istenésszel,~
918 14| rettege s mely baj~Annyi ezerből még egyedül vala hátra -
919 43| tetszik, és ha kedves,~Mondunk ezeret.~Vérünk lángja lesz dalunkban~
920 53| milliók születnek,~Néhány ezernek jutna üdv a földön,~Ha istenésszel,
921 8 | a sors szelén~Sok gond, ezernyi sárkány indulat~Viszhangot
922 53| De hát ledöntsük, amit ezredek~Ész napvilága mellett dolgozának?~
923 3 | törvényed, mely most már ezredet érne,~ Megszaggatva hever
924 26| melyhez minden szent nevet~Egy ezredév csatolt.~ Itt küzdtenek
925 60| minden rög, fűszál miénk:~Egy ezredéves harcban~Véráldozattal öntözénk.~
926 26| Hozzád bátran kiált:~"Egy ezredévi szenvedés~Kér éltet vagy
927 25| Hatván meg lelkemet,~Zengő ezüst szavát,~Ez egy szót hogy "
928 56| Neve szégyen, neve átok:~Ezzé lett magyar hazátok.~ 1846 ~~
929 63| bársonyába öltözik.~Üvegszemén a fagy fölengedend,~S illattal
930 49| szántok és vetek,~Hol hőt fagyot gyakorta szenvedek,~Mely
931 56| általjárja,~És a nemzet áll fagyottan~Tompa, zsibbadt fájdalomban.~
932 37| láncain élt a csüggedett faj~S üdve lőn a tettlen nyugalom.~
933 14| keserű osztály nem bántá: fája gyümölcseit,~Nyája tejét
934 1 | kezd lélekzetem, s nehéz~Fájdalmaim között végkínomat nyögöm,~
935 56| fagyottan~Tompa, zsibbadt fájdalomban.~Nincsen egy szó~Összehangzó~
936 20| Szól az ősz jól sejtő fájdalommal,~S a bús pár megy gond-sujtotta
937 62| S e földi nép a legvégső fajig.~Mi a világ nekem, ha nincs
938 56| fiainak~Nem hazája;~Büszke fajnak~Küzdő pálya,~Melyen az magát
939 53| tör át a lelkeken:~A nyers fajokba tisztább érzeményt~S gyümölcsözőbb
940 7 | És benövik sírját a vad fák ágai: akkor~Még ki fog emlékezni
941 65| jajgat, sír és bömböl,~Fákat tép ki és hajókat tördel,~
942 18| ki magának,~ És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.~Őt
943 12| tetején.~ Gyerünk innen, fakó lovam!~Tisza innen nem messze
944 10| dárdavető hajdúk riogatnak benne falaidra;~Akkor az égi lakók lelkedből
945 14| tanyázni,~S messzünnen feltolt falakat készül vala tenni~Földdel
946 43| lesz kicsinded~Csarnokunk falán,~Amit a szív s elme rajzol~
947 14| hosszatt meghintve falukkal~S a falu népeivel, gyönyörűn zöld
948 14| csapongani vágyát!~Várost és falukat ment látni s azokban az
949 14| szélt és hosszatt meghintve falukkal~S a falu népeivel, gyönyörűn
950 66| S midőn magasra nőtt,~A fának sudarán~Ragyognak tettei~
951 53| Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,~Oly fényes elmék a sár
952 14| Vén fejem így a béketanyán fáradjon el egykor~S testemet a völgy
953 63| Az emberüdvöt, melyért fáradott.~Ünnepre fordúlt a természet,
954 53| És mégis - mégis fáradozni kell.~Egy ujabb szellem
955 49| adtam vért, nem őseim;~De fáradoztak híven kezeim;~S munkám után
956 47| szent gondok között~ Fáradtál honodért,~ Vagy vészterhes
957 28| Azaz, ha elvenném! -~Mivé faragtam őt.~ *~ ,Szép
958 27| a drága honi szózat~Nem fárasztja ki,~S aki látja, ily szavakra~
959 14| azokon gyász gondolatokban~Fárasztotta eszét, s ha talán vész harsoga
960 9 | azóta vad árnyak alatt,~Hol farkas üget le, az őzfi szalad,~
961 13| hogy mosolyog istenadta fattya!"~""Épen olyan mint az édesatyja.""~"
962 46| rengedez?~Tán a jövőnek holdas fátyolában~Ijesztő képek réme jár feléd,~
963 34| erénye~ Áll a jövendőség fátyolos arca előtt.~Vajha szelíden
964 65| volt e világi élet,~Egyszer fázott, másszor lánggal égett;~
965 14| azoknál,~És e néma mező, s fedezője az égi derűlet.~Vajha szemem
966 14| és látta sötéten~Fénylő fegyvereit, hű kísérőit utának.~
967 14| ivadékai tomboltak; s kürt, fegyverek álltak~Termeiben, célhoz
968 14| erőtelenül feküdött: vas fegyveri rajta~És mellette, nehéz
969 10| várad közepébe vonúlál,~Fegyverid, a leghűbb társak, villogva
970 53| birák és zsarnokok mezéből~Fehérre mosdott könyvnek lapjain.~
971 14| világba,~A hírben ragyogott fejedelmek vég ivadéka,~Nőtlen, hontalanúl,
972 3 | A HÁROM EGYESÜLT FEJEDELMEKRE ~Mit forralt titkos kebelén
973 14| tetőkről~A Mentő szomorún, és a fejedelmi gyönyörlak,~A hírben ragyogott
974 9 | bús dali bért~Tűzd árva fejedre, az árva babért." -~És így
975 53| rongykereskedővel,~Ez únt fejek- s e megkorhadt szivekkel,~
976 43| Ránk lenéznetek.~Csínos fejjel meghajolni~Hogy figyeljetek;~
977 38| arcod,~Kályha termeted,~Régi fejkötőtől~Boglyas a fejed.~ Épen nem
978 51| költők vagyunk.~ Elég! elég! Fejünk majd megszakad,~Szemünk
979 44| Haragszom rád, mert fürtöd fekete,~Haragszom rád csalárd kék
980 53| advák örökűl -~Kivéve aki feketén született,~Mert azt baromnak
981 8 | megbékéljek, és ~Ha földbe fekszem, fel ne vessen onnan~Az
982 14| barna köveknél.~Tüstént fekte helyét meglágyította Romisten,~
983 63| fejét~Elhamvadt várasokra fekteti.~Most tél van és csend és
984 14| lakatlan~Földön erőtelenül feküdött: vas fegyveri rajta~És mellette,
985 50| eddig véremésztő~ Seb fekütt.~Arca, mely az ősi bútól~
986 54| tűrni szeszélyeimet?~Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek
987 20| hosszu méla lesben,~Vár felajzott nyílra gyors vadat,~S mind
988 48| alkván a honért,~Ha azt feláldozod.~ S midőn a legtöbb emberek~
989 11| mély árja hányt,~ Sötéten felbukik.~ "Hah Kund te vagy?" s
990 50| ősi bútól~ Halavány,~Felderűljön, mint a napfény~ Vész
991 37| napunk tölt,~Lelkesedve feldobogjon e föld.~ És ha hallod zengő
992 14| valóját.~S még kétlé, még féle, hogy álmodik és zavarában~
993 14| szökő mint hulla le szökte felében~Nyíl ütvén derekát, a párduc
994 37| menjen által a dal;~ S a felébredt tiszta szenvedélyen~Nagy
995 46| fátyolában~Ijesztő képek réme jár feléd,~S nem bízhatol sorsodnak
996 21| sziveddel~Meg ne békélj soha ten feleddel.~ És te, isten! aki fölkenettél,~
997 14| Romisten,~S ő, nemes Országok feledett ivadéka, lakatlan~Földön
998 14| boldog szerelem s bal sors feledője igyen szólt:~"Járj kies
999 20| És legottan, minden mást feledve,~Hévvel a lány nyomdokán
1000 13| sietnem, -~Elhull pártám, itt felejtem,~Ah vegye el azt a forró
1001 42| tartson köztünk hidat:~Te se felejtsd távol barátidat.~ 1842 ~~
|