1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
1002 53| ők megvédnek engem.~Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.~
1003 12| megölelem.~ Hej de itt senki nem felel,~Csak az egy gólya kelepel:~
1004 14| Majd hogy sejte tanút, félénk szaladásnak eredni,~Ő pedig
1005 49| S mellette fürge gondos feleség;~E honi föld, mit szántok
1006 46| birtokunk;~Amennyit a szív felfoghat magába,~Sajátunknak csak
1007 37| tettlen nyugalom.~És ha néha felforrt vérapálya,~Láz betegnek
1008 14| És ha ki szürke világánál félholdas időnek~Jőne felé, láthatta
1009 58| kell, o hon,~Bár bűneink felhőznek arcodon.~ A verseny nyilt,
1010 10| mint tündér hajnali álmot,~Felhozod a gyönyörű, a gyönge Kumilla
1011 48| dicső~Göröghon újra kél,~Felhozza régi hőseit~E szikra fényinél.~
1012 12| ellen borral telem,~S ha felindít a szerelem,~A szép leányt
1013 57| FELIRAT~ A szerencse jelképű karikára
1014 48| honfi, őrizd e tüzet~S ne félj, ha vész borúl:~E szikra
1015 9 | ontva megy ágya felé.~ De feljön az ormokon a teli hold,~
1016 14| volt a napnak tüneménye, ha feljött,~És szomorú, ha lement élőt
1017 7 | futván, a szárnyas idővel~Feljöve, és az eget s a földnek
1018 53| Egy ujabb szellem kezd felküzdeni,~Egy új irány tör át a lelkeken:~
1019 11| Ha mink is elfogyánk?"~ S fellázad a bú, a harag~Busult szivekben
1020 14| lemosolyga az égutazó hold,~Fellegeket gyakran látott harcolni
1021 14| a szaladót, mint könnyű felleget a szél,~Űzte merész lábbal
1022 14| Rózsa szemérmében gyönyörűn fellépe közöttök;~És áthágta rideg
1023 4 | minden kis vonásnál~ S rám felmosolyog.~ Zaj, tolongás nem segíthet:~
1024 10| S rajtad ütő törökök már félnek lenni előtted,~Szűtelenűl,
1025 7 | akkor~Még ki fog emlékezni felőle? ki tudja, hogy ott is~Megfáradt
1026 13| nagy könyv előtte;~S hogy felpillant, egyszer csak elréműl,~A
1027 13| szállana;~De már erre csak felpillánt,~S ím meglát egy fürge leányt.~"
1028 11| omlanak.~ Kund hol van? félreköltözött,~De olyat százezer között~
1029 46| ködvárak lebegnek,~Zajától felréműl a szívmagány.~Ha van mihez
1030 11| nézz oda,~Hol Henrik felriadt hada~ Tolong a víz iránt!~
1031 20| majd szinében elhal.~ S felrobognak hadvész-ülte képpel~Újlaki
1032 50| szikrája a szabadba~ Felsiet,~Úgy keresse óhajtásunk~
1033 50| iszik a hazáért~ S felsivít:~Csakhogy egyszer tenne
1034 64| munka után:~Úgy a sírokkal felszántott földbe halottait~ Hordja
1035 57| jelképű karikára a lövöldében ~Félszázados nádort köszönt e hon:~Forgó
1036 50| Mint e szív;~Volna szívem, felszökelne~ Mint a kút,~Venni
1037 20| illanása.~ "Istenemre!" szóla felszökelve~A vadász: "ez már királyi
1038 11| százezer között~ Hős Béla feltalál.~S túl a mezőn, túl a hazán,~
1039 13| hugom, beh halovány vagy,~Féltelek, hogy el ne hervadj."~""
1040 43| Zordonak leszünk,~Mert talán a féltés dúlja~Fájó kebelünk;~Mert
1041 14| kívána tanyázni,~S messzünnen feltolt falakat készül vala tenni~
1042 14| köveknél,~Ott elszúnyada és feltünt a második álom.~S lát vala
1043 14| hevertek.~Szelleme tükrében feltüntek az álmok azonban,~S láta
1044 20| baj miatt,~Úgy hajolt el, félvén a világot,~Szép Ilonka titkos
1045 14| által~S a föveny országát felvették szárnyai, akkor~Ébrede álmaiból
1046 20| kidőlt dicsőért,~A kupák már felvillantanak,~Ősz vezére s a hon nagy
1047 48| Ujúlva feldobog.~ És újra felvirúl a föld,~Amerre a szem néz,~
1048 50| Valaha:~Most kell neki felvirúlni~ Vagy soha.~Bort megissza
1049 21| Veszti váltja a komor vadon,~Felzendűl az elholt dal koronként~
1050 14| osontott~És az oroszlánnak fene bőgésére ki réműlt;~Ilyeneket
1051 48| tűz kiég,~A honfiszívben fennmarad~Egy élő szikra még.~ S hol
1052 66| Ő boldogságban élt,~Ha fensőbb vágyakért~Adhatta életét.~
1053 14| ójon, hogy lássa szemednek~Fényeiben sorsát mosolyogni; s ha
1054 20| S mind fölebb és mindig fényesebben~A serény nap dél felé mutat.~
1055 27| példa nem,~Melyre nálunk fényét veszti~Annyi gyáva szem.~
1056 48| Felhozza régi hőseit~E szikra fényinél.~ E szikra a hon napja lesz,~
1057 3 | örvendj;~ Sírunkon nem fog fényleni büszke neved.~Mely még most
1058 14| nem jöve senki, az elmúlt~Fénynek hajlékát romjaiban látni,
1059 56| kaján telekbe,~Hol nevét rút ferditésben~Ismerik csak átokképen.~
1060 37| LISZT FERENCHEZ ~Hírhedett zenésze a világnak,~
1061 23| AZ ÁTOK ~"Férfiak!" így szólott Pannon vészistene
1062 11| magyar!~Pozsonyhoz kell a férfikar:~ A vítt Pozsony remeg. -~
1063 50| óhajtásunk~ Szent ima,~S férfikeblünk szent imáink~ Temploma.~
1064 8 | Ösmerd s viseld el, mint kell férfinak.~S ha majd keménnyé lettél,
1065 62| éltem, az már dúlva van.~Ily férfitól, nemes hölgy, mit kivánsz?~
1066 47| kebleden~ A gondok férge rág,~ S elhagytak
1067 5 | könnyeim.~ Kelj, te zúgó fergeteg, kelj,~ Zúgd el e bús
1068 31| SÍRVERS ~Férj s atya nyúgoszik itt; özvegy
1069 10| Vid szép hölgye miként jár~Férje után Szolimán seregében,
1070 20| Alkonyattól vár szerencsejelt:~Vár feszülten a nap áldoztáig,~S ím a
1071 39| Jó öreg!~Azt gondolja, fiacskája~ Tán beteg.~"Kell
1072 39| Kell bor, édes szép fiacskám,~ Iszol-e?"~""
1073 2 | adsz,~Halljad egyszer bús fiadnak~ Nyílt szivéből
1074 58| Vagy szégyen rögzik minden fiadon.~ Mi tilt jobbakká válnotok?~
1075 53| hal~S meg nem kövűlnek élő fiai.~Mi dolgunk a világon? küzdeni,~
1076 22| ajándék:~ Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.~ 1832 ~~
1077 56| hazának nincsen háza,~Mert fiainak~Nem hazája;~Büszke fajnak~
1078 37| tiszta szenvedélyen~Nagy fiakban tettek érjenek,~És a gyenge
1079 10| haza, s mond örömében sírva fiának;~Mí pedig áldva füzünk szent
1080 37| hazára,~Szégyent, átkot áruló fiára.~ És ha meglep bús idők
1081 38| veszni hagynák~Legnagyobb fiát;~ Kiknek embertársok~Jaja
1082 14| ragadozta futó szél.~De gyönyörű fiatalság volt minden tagon és a~Bánat
1083 14| ő nyílt kedvű barátja~A fiatalságnak, tisztelni tudója az érdem~
1084 34| G. EMLÉKKÖNYVÉBE ~Szép fiatalságod s lelkednek tiszta erénye~
1085 43| Csínos fejjel meghajolni~Hogy figyeljetek;~Kis dolog lesz, és nekünk
1086 43| hazánk ege?~Van-e kedvetek figyelni?~Mondhatunk egyet;~És ha
1087 13| fel sem pillantana,~Ha egy filégy reá nem szállana;~De már
1088 10| Igy te, dicső, kétszer fizeted le hazádnak adódat:~Vassal
1089 2 | Fényes udvart, fő nemet.~ Nem kivánom; el
1090 58| legyen dicsőbb,~Ki tettre főbb.~Mert még neked virulnod
1091 14| Fürtöket a pihegő kebelen fodrokba szedődni,~Láta dicső szemet,
1092 9 | tört szive lángjaival.~ "Född, vad fa! örökre az ifju
1093 21| áll kis kápolnája,~Nyílt, födetlen, ég mosolyg le rája.~ Egy
1094 14| a völgy harmatozó ivolái födözzék."~Szólt s az üres levegő
1095 14| falakat készül vala tenni~Földdel egyenlőkké. V é d, a ház
1096 50| Mint e bor.~Áldott földe szép hazánknak,~ Drága
1097 47| lép,~ S lassanként földerűl~ Az életpuszta kép,~
1098 56| körében~Áll ragyogva örömében,~Földerűlne boldog napja:~Most fejét
1099 37| vér bíborától~Végre a nap földerűlni mer,~Hol vad árján a nép
1100 14| a földet alatta,~Őseinek földét. Komoran tért vissza s tünődve,~
1101 6 | visszareppenő sugáré.~A földhöz minket baj s öröm kötöz,~
1102 10| közepett szép lelki világod~Földöntúli lakók seregével gazdagon,
1103 1 | S mint a hanyatló nap földünk tanyáira,~Lövelsz-e nyugtató
1104 20| nyílra gyors vadat,~S mind fölebb és mindig fényesebben~A
1105 58| mi tőlük várjuk a csodát~Fölékesítni e hazát?~E jog nekünk~Szent
1106 63| öltözik.~Üvegszemén a fagy fölengedend,~S illattal elkendőzött
1107 3 | Mely még most nyugszik, fölkél a bátor oroszlán,~ Szíveitek
1108 56| Volt idő, midőn nevére~Fölkelének, s amit kére~Nem keresvén
1109 10| Demirhám,~Déli ölő szélként fölkelnek víni Szigetre,~És dörög,
1110 6 | Ah~Ki fog téged megint fölkelteni?~Sirat szülőd, és mondja "
1111 21| feleddel.~ És te, isten! aki fölkenettél,~Hogy viselném földön képedet,~
1112 14| látogatókat.~Gyakran az ifju sereg fölment harcolni vadakkal~És a szarvas
1113 6 | Lebegj te őrző angyalként fölöttük.~ 1824 ~~
1114 14| Szózatokat; de ijedt őzként fölrebbene a szűz~S merre borongós
1115 20| megbékült Garák.~S a király jő, fölség érzetével~Környékezvén őt
1116 55| hullottanak:~A megmaradt nép fölsüvölt:~Törvényt! s a törvény újra
1117 11| szörnyekint~A förgetegre föltekint~ S meg habba öltözik?~
1118 5 | az nekem.~ Most setét, ha föltekintek,~ Mert borúltak szemeim;~
1119 47| lelkedet~ Egy hölgyre föltevéd,~ S az üdvösségedet~
1120 6 | ha csendes, tiszta éjeken~Föltünnek a dicső csillagzatok,~Eljősz-e
1121 58| neked virulnod kell, o hon,~Fölül időn és minden sorsokon.~
1122 14| pedig a düledék palotán fölütötte tanyáját,~Nagy Siva pusztáin
1123 20| ház, ah de nincs nyugalma:~Fölveré azt szerelem hatalma. ~
1124 10| lelkedből összezavartan~A fölvert álmok halovány seregeihez
1125 14| Megszállott s az egész házat fölverte zajával:~Győzve lön és odaadta
1126 14| Ellene és mentő paizsán fölvette ütéseit,~A rombolni jövőt
1127 14| Lennie boldoggá, nem harcok förgetegében.~Búva futott a két hatalomnak
1128 11| ki a víz szörnyekint~A förgetegre föltekint~ S meg habba
1129 51| Tokaj, halljátok a panaszt:~Fösvény hegyek! nekünk nem szűrtök
1130 14| talán vész harsoga által~S a föveny országát felvették szárnyai,
1131 14| ÉNEKBEN ~ Hol Siva végetlen fövenyében lankadoz a nap,~S csendes
1132 14| kietlen Araltót,~Nagy Siva bús fövenyein a napnak látta lehúnytát,~
1133 14| folytanak évei,~S a forró fövenyek pusztáin nem vala szellő,~
1134 14| annak.~Boldoggá teszem őt, fogadásom tartja s ez így lesz!"~Szóla
1135 14| téveszte s az isten~Nagy fogadást gondolt, így szólván végre
1136 14| engede, kényén túl adván s fogadatlan az álmot;~Ah nem vágyaihoz
1137 28| Szép ifjú, köszönöm!~De nem fogadhatom;~Pipiskeségemet~Tovább is
1138 14| szilaj kedvnek lett víg fogadója, kaputlan~Udvara vendégért
1139 14| az üres levegő kebelébe fogadta beszédét,~És elenyészni
1140 10| sugalmaktól íhlett lelkedbe fogadtad,~S mély vala, s szent a
1141 10| magas elmédben hadakozva fogadtál,~Harc villámi között keleted
1142 10| viharok közepett magasúlva fogantatik a sas,~És közel a villám
1143 20| Illetetlen mért hagyod kupádat?~Fogd fel gyermek, és kövesd apádat."~ "
1144 46| elmerűlhet benne,~S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.~
1145 35| EMLÉKEZET ~Emlékezni fogok rólad, ha nem engedi sorsom~
1146 50| Hont tipor,~Meg ne éljen, fogyjon élte~ Mint e bor.~
1147 65| és hajókat tördel,~Életet fojt, vadat és embert öl;~Háború
1148 64| a szegény és a koronás fők~ Mennek alá, víg, bús,
1149 14| szellős dombja lakomnak,~Folyjatok el csendes patakok, mérői
1150 37| a hullám, mintha vérünk folyna,~Áthevűlve járja a Dunát;~
1151 21| száguld keble óriása.~ S már folyók és rónaság vidéki,~Bércek,
1152 14| egekkel: az erdő~Méla, borús folyosóival, és - hol az álmadozásnak~
1153 14| mikoron másod századnak folytanak évei,~S a forró fövenyek
1154 28| Pipiskeségemet~Tovább is folytatom.~ S ha majdan a tavasz~Pacsirtahangot
1155 14| két béri vivó, küzdöttek folyton az ormon~Ötven egész évig;
1156 63| ellenséges istenek haragját.~És folyton-folyvást ordított a vész,~Mint egy
1157 65| ez a nyomoru föld~Hadd forogjon keserű levében,~S annyi
1158 63| a nagy egyetem~Megszünt forogni egy pillantatig.~Mély csend
1159 10| keleted ki világra: azért forr~Véresen és szilajon dalaidban
1160 55| hogy tanúl,~Nagyobb bűnt forral álnokúl.~Az emberfaj sárkányfog-vetemény:~
1161 14| S a nép harcának titkon forralta veszélyeit:~De legelőbb
1162 10| vala, s szent a gondolatok forrása szivedben,~Mert a szent
1163 14| világnak,~Ahova ormairól forráshoz jára le a vad~És egyedül
1164 14| A szél lábu bikát, hűvös források ivóját,~Ahogy hátra vetett
1165 43| Vérünk lángja lesz dalunkban~Forrongó meleg,~Élet és világ regénkben,~
1166 55| 6 ~Istentelen frígy van közötted,~Ész és rosz
1167 50| Mint a vér,~Melyet hajdan frígyben ontott~ Hét vezér;~
1168 10| öléből!~Völgy és hegy, s a frígyes egek gyönyörinkre mosolygók,~
1169 47| és a bor~ Agyadban frígyre lép,~ S lassanként
1170 48| Míg a honból, kin lelked függ,~Van egy darabka kő.~ S
1171 47| mint tenlelkeden,~ Függél barátodon,~ És nála
1172 60| Zászlónkon a szabadság~S függetlenség ragyog,~Vész és halál reá,
1173 14| akkor~S vagy tündér regeszón függöttek egy éltes ajakról,~Vagy
1174 14| tehetetlen gyenge leánykák~Függöttünk csecsemők. Remegő lábakkal
1175 28| kikérdezed.~ Nincs benned fürgeség,~Nincs egy jó gondolat;~
1176 60| hogy a szabadság~Vérben füröszti zászlaját,~Azért, hogy szent
1177 28| kebled jégverem?~S fejed szép fürt alatt~Egy eszmét sem terem.~
1178 44| RÁD ~Haragszom rád, mert fürtöd fekete,~Haragszom rád csalárd
1179 14| de örömmel láta leomló~Fürtöket a pihegő kebelen fodrokba
1180 10| sírva fiának;~Mí pedig áldva füzünk szent emlékedre borostyánt,~
1181 48| Szived, pénzed, karod,~S fukar légy, alkván a honért,~Ha
1182 29| annyi kéjt adott,~A kínba fúlt gyönyört,~Mely annyiszor
1183 11| mint remeg:~Hajóit e kar fúrta meg;~ Hadd vesszen, aki
1184 14| remény- és vágytalanul, nézője futamló~Napjainak; de soká nem tarthata
1185 14| hátán folyamok harsogva futának~S a hegy alatt szélt és
1186 14| elsiető patakoknak lesve futását.~Íja vad állattól s nem
1187 10| tábor derekát fölijeszti futással;~Akkor az ifju tatár, s
1188 14| a szűz, mint aki örömmel~Futna s marad, ha utól éré szeretője
1189 14| haszontalanúl vágyván az előle futóhoz.~Honn az egész élet megfordúlt.
1190 14| harcok förgetegében.~Búva futott a két hatalomnak előle,
1191 7 | a domb?~Aki rövid pályát futván, a szárnyas idővel~Feljöve,
1192 37| húrokon;~Legyen hangod szellők fuvolája,~Mely keserg az őszi lombokon,~
1193 14| le virágért,~Itten együtt fűzénk koszorút a zsenge tavasznak;~
1194 14| vadásznak~Csűreit eltartó gabonával rakta meg a nép;~Lélekadó
1195 53| háladattal~Kezdett imádni a galád világ,~Népboldogító eszmék
1196 38| Lesben a vadásszal~Sült galambra vársz.~Régi duska társad~
1197 20| képpel~Újlaki s a megbékült Garák.~S a király jő, fölség érzetével~
1198 14| az erős folyam is, mely gáttalan úton alá foly~S önként ontja
1199 2 | nyitja ajakát.~ Nem kivánok gazdagságot,~ Ékes arcot
1200 56| rongálja,~Kincsnek, vérnek rosz gazdája.~És oh szégyen! roszra,
1201 20| Áll a ház még, bár fogy gazdasága~S telt pohárnál űl az ősz
1202 53| könyvnek lapjain.~Emitt a gépek s számok titkai!~De akik
1203 37| szenvedését,~Szégyenétől lángra gerjedünk;~És ohajtjuk nagynak trónusában,~
1204 10| a megütött falak, árkod gödrei telnek~S dárdavető hajdúk
1205 48| kihűlt hamvából a dicső~Göröghon újra kél,~Felhozza régi
1206 1 | felé,~ Mint hajdan a dicső görögségnek csere~Fényben derűltek a
1207 50| maradjon gyáva földön~ A göröngy.~ Testet éleszt és táplál
1208 12| hozzád, puszta szállás,~Gözűtanya, denevérház!~Hordjon el
1209 46| életszomját el nem égeté,~Kit gőg, mohó vágy s fény el nem
1210 28| Pipiske, aki vagy,~Miért oly gőgösen,~Hogy tőled a világ~Nem
1211 12| rá, nagy kelepes,~Ha én gólyamadár volnék,~Ilyen házra nem
1212 57| mert nincs szived,~Repül golyóm megszegni röptödet.~ 1846 ~~
1213 20| fájdalommal,~S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal.~ És ha láttál szépen
1214 14| közepett, már távol előbbi~Gondjaitól, bámulva magán és mindenen,
1215 14| hatalomnak előle, szivének~Gondjaival, s hogy senki ne lássa,
1216 65| Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.~ 1854 ~~
1217 14| semmi parancsa.~De ne legyen gondod, gyászodban senki ezentúl~
1218 14| Láta ülő lánykát szomorú gondokba merűlve.~A halovány bánat
1219 37| korára nyom;~S míg ezer fej gondol istenésszel,~Fárad a nép
1220 20| ő, és merre van hazája?"~Gondolá, de nem mondotta szája.~ "
1221 14| így és túl azokon gyász gondolatokban~Fárasztotta eszét, s ha
1222 20| rejtekén?"~Kérdi titkon aggó gondolattal,~S arca majd ég, majd szinében
1223 39| Jó öreg!~Azt gondolja, fiacskája~ Tán
1224 14| s az isten~Nagy fogadást gondolt, így szólván végre magában~"
1225 14| nyugalmán:~"Ím mi derék nép ez, gondolta törődve, mi méltó~Istennek
1226 39| hát~ Ez a baj!~Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj~
1227 58| eget ér;~De tisztelet~A gúny helyett!~Mert még neked
1228 67| kiapadt,~Fáradt vállaidról~Vén gunyád leszakadt.~Fogytán van erszényed,~
1229 53| barátság aljas hitszegők~Gunyáiból készült lapon regél.~Irtózatos
1230 2 | nyújt, nem enyém.~ Egy sötét gunyhó takarta~ A
1231 33| A GUTTEMBERG-ALBUMBA ~Majd ha kifárad az éj a
1232 49| és vetek,~Hol hőt fagyot gyakorta szenvedek,~Mely táplál engem
1233 20| ember akit én említék,~Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!"~S
1234 48| szenvedd, el ne tűrd~Véred gyalázatát.~ S ne csak veszélyben légy
1235 51| magyar költők vagyunk.~ Gyalázatos bor! ilyet iddogál~Magyar
1236 58| pénz elszóratott~Megvenni a gyalázatot:~Elég az ok~Javulnotok.~
1237 63| csonthalmok közől;~És a nyomor gyámoltalan fejét~Elhamvadt várasokra
1238 14| az ifju kalandor~S vétke gyanújában csak alig vala szólani képes,~
1239 31| beszédessé rajta e néma követ:~Gyászaikat ha hiven tudná kifejezni,
1240 14| ritka szerencsét!~Állnia gyászdombnál látá a völgyi leánykát~Búja
1241 26| ember millióinak~Szemében gyászköny űl.~ Légy híve rendületlenűl~
1242 14| parancsa.~De ne legyen gondod, gyászodban senki ezentúl~Meg nem háborgat:
1243 14| merűlve.~A halovány bánat gyászolt szépséges alakján,~És leomolt
1244 14| kegyetlen kéz zavar engem~Gyászom napjaiban? s te ki vagy,
1245 14| nem hagysz egyedül lennem gyászomban az édes~Testvérért, nem
1246 5 | ennyi veszteséggel~ Kedvem gyászra vettetett.~ Kelj, s az örvényes
1247 47| buzgóságodat,~ S lesz aljas-, gyáva- és buták~ Kezében
1248 53| lapon!~Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből~S most a szabadság
1249 24| Aki merész, csak az él, a gyávát tengeti hivság.~ 1832 ~~
1250 8 | vashalom,~S vasnál keményebb gyémántszikla vagy.~Hiszen te ösmered
1251 2 | hamvvá égetém;~Hirre nem kap gyengeségem,~ S amit ez
1252 53| e lom? hogy mint juh a gyepen~Legeljünk rajta? s léha
1253 14| Ébrede álmaiból s hullván gyér hosszu szakálla,~Zenge szilaj
1254 14| meg nem hozhatta szerelme,~Gyermeke látásán örömes mulatása
1255 56| hazának,~Mint anyának,~Aki gyermekei körében~Áll ragyogva örömében,~
1256 50| és bor két atyafi~ Gyermekek;~Hol van a hal, mely dicső
1257 48| munkátalan,~S a veszni indult gyermekért~Csak sóhajtása van;~ Te
1258 49| országot, királyt.~Majd gyermekimre szállnak javaim,~Rájok maradnak
1259 12| Nem ülhet a ház tetején.~ Gyerünk innen, fakó lovam!~Tisza
1260 33| béke korát nem cudarítja gyilok;~Majd ha baromból s ördögből
1261 66| Mélyen bocsátja be~Megáldott gyökerét.~ S midőn magasra nőtt,~
1262 28| Igaz, te nem vagy rút,~De, gyöngyöm, nincs eszed:~Egy tyúknak
1263 14| szerencsét:~De boldog vala most s gyönyöreinek kútfeje háza.~Évek után
1264 14| bajoktól,~A csend és nyugalom gyönyörének hagyva tanyáúl.~S a boldog
1265 10| és hegy, s a frígyes egek gyönyörinkre mosolygók,~S kedvesek a
1266 14| szomorún, és a fejedelmi gyönyörlak,~A hírben ragyogott Országok
1267 53| vérünk minden csepjei~Magas gyönyörnek lángjától hevültek,~Menjünk
1268 14| nála mulatnom!~Őt nekem, a gyönyörűt, egy atyától jó anya szülte~
1269 29| gyönyört,~Mely annyiszor gyötört.~ Hiába, hasztalan!~Ifjúság
1270 14| Akkoron elmondom, mi nehéz gyötrelmek emésztik~Ifju napjaimat,
1271 50| Él a kedv.~Nincs a földön gyógyerőre~ Több ily nedv.~ Borban
1272 48| melyet vág álmos népeken,~Gyógyíthatlanb a seb.~ Gondold meg, mennyit
1273 37| keletén,~Édes kínja közt a gyógyulásnak,~A kihalt vágy s elpártolt
1274 37| tengerének~A düh szörnyei gyorsan eltünének;~ S most helyettök
1275 14| Ötven egész évig; de azonban győze Romisten.~Égi hazája felé
1276 20| tolongás s új öröm Budában:~Győzelemből várják a királyt,~Aki Bécset
1277 37| férfi, álljon~Érc karokkal győzni a viszályon.~ S még a kő
1278 14| házat fölverte zajával:~Győzve lön és odaadta magát szeretője
1279 14| Másnak vete a kéz~S másnak gyüjte kepét. A tőt más mosta veríték~
1280 14| alázva."~S már elméle hogyan gyüjtsön hadat, a had után mint~Tégye
1281 58| eggyé lenni nem hagyott:~E gyülölet~A szeretet.~Mert még neked
1282 58| innen sok késő századon.~ A gyülöletnél jobb a tett,~Kezdjünk egy
1283 58| bú és gyűlölet!~Vagy bár gyülöljünk szellemet,~Azt, mely közöttünk
1284 56| Ura s rabja millióknak~Kik gyülölnek és dacolnak;~Zsarnok, szolga
1285 41| Egy kisded percre bár,~Gyülölség és szerelmünk~Cserében visszajár.~
1286 41| szeretlek,~Rád nézek, mert gyülölsz;~Míg bájaid veszélyes ~Dacával
1287 58| Harag, káromlás volt elég;~Gyülöltünk mint kuruc, tatár,~Bánkodtunk
1288 14| osztály nem bántá: fája gyümölcseit,~Nyája tejét nem ohajtá
1289 14| tövinél, gyéren körülötte gyümölcsfák.~A ligetek csendét patakok
1290 53| fajokba tisztább érzeményt~S gyümölcsözőbb eszméket oltani,~Hogy végre
1291 14| pedig estig,~Mintha világot gyujtana föl, heven égete a nap;~
1292 27| A SZÍNHÁZ NEMTŐJE ~Gyűl, fogy a nép a szinházban,~
1293 58| hervadásodon.~ Hát félre bú és gyűlölet!~Vagy bár gyülöljünk szellemet,~
1294 41| A mostohán viszonzott,~A gyűlölt szerelem.~ Még akkor sínlenéd
1295 5 | vettetett.~ Kelj, s az örvényes habokba~ Szórd el égő csontomat,~
1296 14| gyászodban senki ezentúl~Meg nem háborgat: szent az mindennek előtte.~
1297 37| húrokon?~Van-e hangod, szív háborgatója,~Van-e hangod bánat altatója?~
1298 1 | EMLÉKEZET ~Meddig vezérlitek háborgó éltemet,~Meddig lebeghet
1299 65| fojt, vadat és embert öl;~Háború van most a nagy világban,~
1300 14| nagy gondjai bírták.~Már had-gyüjteni ment, már társat idéze segédül~
1301 11| oda,~Hol Henrik felriadt hada~ Tolong a víz iránt!~Nézd,
1302 26| küzdtenek honért a hős~Árpádnak hadai;~Itt törtek össze rabigát~
1303 65| szív, őrült lélek,~Vert hadak vagy vakmerő remények?~Húzd,
1304 10| Úgy amit magas elmédben hadakozva fogadtál,~Harc villámi között
1305 11| Fut, búsong Henrik vert hadán,~ S Pozsony végvára áll.~
1306 10| pedig elréműl, s fut előle hadastúl,~S a roppant tábor derekát
1307 14| hangokat érte.~Két roppant hadnak távol hallotta csatáját,~
1308 11| És száz hajón, és száz hadon~ Hullámok omlanak.~ Kund
1309 20| szinében elhal.~ S felrobognak hadvész-ülte képpel~Újlaki s a megbékült
1310 58| tudomány~Csodásat, üdvöst hagy nyomán,~Adjuk meg e hazának
1311 14| előbb fény volt, abból nem hágy vala többé~Semmi csodálandót: -
1312 14| beszédét,~És elenyészni hagyá a térnek végtelenében.~Így
1313 40| lelkem várja édes ajkidat:~Ne hagyd elveszni szomjuság miatt.~
1314 9 | S míg honja bolyongani hagyja, kihal~Bús éneke, tört szive
1315 43| a béke,~Megbékülni kéj.~Hagyjatok, de térjetek meg,~Mint a
1316 1 | nincs hozzátok szólanom -~Hagyjátok meg e két csillagzatot nekem~
1317 13| diák, hamis Gábor diák!~Hagyjon békét, mert bizony meglátják.""~"
1318 41| Kegyetlenségedet,~S nem hagynád ennyi kín közt~Elveszni
1319 38| hazát,~S nyugton veszni hagynák~Legnagyobb fiát;~ Kiknek
1320 20| illetetlen áll.~"Illetetlen mért hagyod kupádat?~Fogd fel gyermek,
1321 58| lakozott,~És eggyé lenni nem hagyott:~E gyülölet~A szeretet.~
1322 14| Sors és a szerelem nem hagyták béke ölében~Lennie boldoggá,
1323 50| és bitor bűnt~ Nem hagyunk.~ Rajta társak hát, igyunk
1324 14| és nyugalom gyönyörének hagyva tanyáúl.~S a boldog szerelem
1325 45| Nem látok mást, mint holló hajadat,~Hamis szemed és kedves
1326 38| Karjaidba dőlnek~Nő és hajadon.~ S akik érdeketlen~Nézik
1327 14| szépséges alakján,~És leomolt hajait szabadon ragadozta futó
1328 9 | rózsaszerelmet, a lányka haját,~A szép szemet, arcot, az
1329 20| hultanak;~Most könyűi, vére hajdanában~Bőven omlott Nádor ostromában.~ "
1330 10| gödrei telnek~S dárdavető hajdúk riogatnak benne falaidra;~
1331 25| vissza búmnak, ah,~Lyánykám hajfodrait,~Csábító két szemét,~Mosolygó
1332 63| és öreg.~ Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,~S az agg föld
1333 14| pásztor tanya volt, kis hajlak az ormon,~Kút csorgott tövinél,
1334 21| elébe~Egy vad erdő lombi hajlanak:~Ott elvész a bús lovag
1335 14| senki, az elmúlt~Fénynek hajlékát romjaiban látni, sem útast~
1336 38| Tompa ízleted;~Aki hozzád hajlik,~Azt mind szereted.~ A pimasz
1337 27| jelentesz, szép jelenség~Arcod hajnalán?~Szebb jövendőt a magyarnak~
1338 10| Rózsavilágában, mint tündér hajnali álmot,~Felhozod a gyönyörű,
1339 67| még reménység,~Lesz-e még hajnalod?~Férfi napjaidban~Hányszor
1340 5 | szép szerelmem édes álma~ Hajnalodva repdesett.~ Víg, derűlt
1341 14| környék, a mindig egyenlő~Hajnalok és estvék unalomnak tárgyai
1342 40| játszó lelkedet;~Szomjúzom a hajnalt szép arcodon,~És a mosolynak
1343 1 | éltemet,~Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,~
1344 11| Nézd, táborában mint remeg:~Hajóit e kar fúrta meg;~ Hadd
1345 65| bömböl,~Fákat tép ki és hajókat tördel,~Életet fojt, vadat
1346 20| Elhajolni belső baj miatt,~Úgy hajolt el, félvén a világot,~Szép
1347 5 | nekem vezérem,~ Nincs hajómnak csillaga,~Mely felém a szép
1348 11| rajtok el vadon,~És száz hajón, és száz hadon~ Hullámok
1349 11| ki partidon halad~És száz hajót és száz hadat~ Hoz, oh
1350 63| halál.~A föld megőszült;~Nem hajszálanként, mint a boldog ember,~Egyszerre
1351 52| amihez fog óriás keze,~Végére hajtson minden kezdetet.~Ad, hogy
1352 53| Ingyen tehette - csúfos háladattal~Kezdett imádni a galád világ,~
1353 14| puszta magányért.~Mint partot haladó folyam árja, zajogtak agyában~
1354 6 | KIS GYERMEK HALÁLÁRA ~ Eljátszottad már kis játékidat,~
1355 14| még egyedül vala hátra - halálát~Vélte találni itt. Lankadtan
1356 14| paripáknak bús dobogását,~Végre halálhörgést s zajt; többé semmit azontúl.~
1357 21| ohajt, és teste romladékán~A halálnak gyilkos karja győz,~Összeroskad,
1358 10| nélkül nem fognak menni halálra.~Mint viharok közepett magasúlva
1359 14| dőlesztve kinyúlik, eláradt~Vére halálszerző sebből szivárog azonban~
1360 60| Azért, hogy szent nevére~Hálátlan és gaz vészt kiált,~Ne lássam,
1361 50| mely az ősi bútól~ Halavány,~Felderűljön, mint a napfény~
1362 28| a tavasz~Pacsirtahangot hall,~Bizvást jövendölöm:~Nem
1363 14| nem finnyás étkek ebédin,~Hallani másoktól és mondani tréfa
1364 65| a gonddal.~ Mintha ujra hallanók a pusztán~A lázadt ember
1365 55| remény! ~ 2 ~Hallátok a mesét: a népnek~Atyái
1366 55| EMBEREK ~ 1 ~Hallgassatok, ne szóljon a dal,~Most
1367 14| árva keservimnek meg nem hallgatja nyögésit."~Így szólt a testvér
1368 25| kora~Legelső napjain;~ És halljam őt, gyönyör~Hatván meg lelkemet,~
1369 51| nyakba önthető?~Somló, Tokaj, halljátok a panaszt:~Fösvény hegyek!
1370 16| Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben,~ Megtért térítő
1371 14| ajakról,~Vagy vigadó dallal hallottak hárfai zengést,~Hol gyönyörű
1372 63| teremtés hangján üdvözölje.~ Hallottuk a szót. Mélység és magasság~
1373 14| bőgésére ki réműlt;~Ilyeneket hallván zöld halmon látni terülten~
1374 11| hazáért száz halált~ Kész halni a magyar.~ Csak barna Kund
1375 14| zárt völgy; ott ő kisded halom oldala mellett~(Vérlobogó
1376 2 | romjaidba~ S dúld halottá testemet:~ Szépre szülve,
1377 64| sírokkal felszántott földbe halottait~ Hordja koronként a
1378 53| írt betűket a sápadt levél~Halotti képe kárhoztatja el.~
1379 14| volt a halmon, zászlója halottnak)~Láta ülő lánykát szomorú
1380 20| és völgy és a zárt falak.~Haloványan hófehér szobornál~Szép Ilonka
1381 64| a végtelen emberiség.~És haloványon a dús, a szegény és a koronás
1382 60| Ne lássam, oh dicső hon!~Halványan arcodat,~Vagy drágán megfizessék~
1383 60| Vagy drágán megfizessék~E halványságodat.~ A sikra, magyarok!~
1384 39| Juliska,~Bár negédes és hamiska,~De vidor, szép és piroska.~
1385 8 | hogy kihalt, csak forró hamva van.~Ennek leszesz, te keblem,
1386 48| lángban él a hon.~ S kihűlt hamvából a dicső~Göröghon újra kél,~
1387 6 | De fájdalom ne bántsa hamvadat;~Múlásod könnyü volt, és
1388 31| És zokogások közt állana hamvainál.~ 1839 ~~
1389 7 | hogy ott is~Megfáradt ember hamvára nehezkedik a domb?~Aki rövid
1390 2 | könyveimmel~ Búmban hamvvá égetém;~Hirre nem kap gyengeségem,~
1391 10| előtt küzdött viadalmak hangja, körödben,~S istenedő szemmel
1392 14| szerelembe merítőt~A szív hangjaival. S a szűz, mint aki örömmel~
1393 63| új, egy~Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.~ Hallottuk
1394 37| óriáskezével:~ Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja,~És ha zengesz
1395 63| Munkában élt az ember mint a hangya:~Küzdött a kéz, a szellem
1396 53| csüggedni nem szabad.~Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit~Agyunk az ihlett órákban
1397 14| S a vezető ürünek mélyen hangzott ki kolompja.~A nyáj pásztora
1398 26| Ez éltetőd, s ha elbukál,~Hantjával ez takar.~ A nagy világon
1399 14| kénye csapongott~S kezdte hanyatlását. Nem elég volt lennie dúsnak~
1400 1 | Eljősz-e menteni?~ S mint a hanyatló nap földünk tanyáira,~Lövelsz-e
1401 67| hajnalod?~Férfi napjaidban~Hányszor álmodoztál,~Büszke reményekkel~
1402 11| Egy ember, kit mély árja hányt,~ Sötéten felbukik.~ "
1403 20| királyt,~Aki Bécset vívó haragában~Vérboszút a rosz szomszédon
1404 43| mód van:~Haragudjatok;~A haragban békülésre~Mindig kész az
1405 14| isten harcolt elszántan régi haragból.~Első a dúlás komor istene,
1406 14| kérelme szavát a Rom hallotta haraggal~S engede, kényén túl adván
1407 63| le~Az ellenséges istenek haragját.~És folyton-folyvást ordított
1408 43| Megbosszúlni könnyü mód van:~Haragudjatok;~A haragban békülésre~Mindig
1409 38| nem csendűl meg~Lelkökben harang;~ S aki a dologtól,~Könyvtől
1410 55| ember fáj a földnek; oly sok~Harc- s békeév után~A testvérgyűlölési
1411 51| nem ismerem.~Megénekeltem harcait, borát,~S mind e napig nem
1412 14| társat idéze segédül~S a nép harcának titkon forralta veszélyeit:~
1413 60| fűszál miénk:~Egy ezredéves harcban~Véráldozattal öntözénk.~
1414 56| leszállt a béke~S a vérontó harcnak vége,~S a hazának,~Mint
1415 14| ölében~Lennie boldoggá, nem harcok förgetegében.~Búva futott
1416 7 | meghozta tetődnek.~Még te soká harcolsz ezután is enyészeted ellen,~
1417 14| puszta lak ormán~Két isten harcolt elszántan régi haragból.~
1418 11| hon puszta hely:~ Mind harcon termenek.~De a király bús,
1419 14| vigadó dallal hallottak hárfai zengést,~Hol gyönyörű lányok
1420 14| Fáradtan leborúlt kövein s jött harmadik álma.~S mit látott, mi kivánt
1421 3 | forralt titkos kebelén a hármas erőszak,~ Mely szentségtelenűl
1422 36| Táplál, véd, büntet: hármasan őrzi a hont.~Kard s lánc
1423 17| MÉH ~Hulló harmatnak szeretője, s a harmatos
1424 17| harmatnak szeretője, s a harmatos ágé,~ Méz ajakú kis raj
1425 14| pusztáin nem vala szellő,~Harmatot éj nem hinte alá, regtől
1426 14| egykor~S testemet a völgy harmatozó ivolái födözzék."~Szólt
1427 14| köszönti,~Teljesedésbe hozom háromszoros álmait annak.~Boldoggá teszem
1428 14| Fárasztotta eszét, s ha talán vész harsoga által~S a föveny országát
1429 14| Bérci sorok hátán folyamok harsogva futának~S a hegy alatt szélt
1430 1 | mely az alkonyban, s hajnal hasadtakor~A híg homály közűl remegve
1431 28| Csak lengeség jele.~ Mi haszna vagy fehér,~Ha kebled jégverem?~
1432 28| Nem birnád a halat.~ Mit használ szép szemed,~Ha csak bámulsz
1433 14| a völgyi leányzót~Látni, haszontalanúl vágyván az előle futóhoz.~
1434 14| hány nyilat és mint vitt hátában el a makevő kan,~A kőszáli
1435 50| szenvedd soha őket~ Hátadon!~ S most hadd forrjon minden
1436 14| mutatott a ház, urodalma hatalmast.~ Nem volt késedelem,
1437 14| rajtok persa királyt és persa hatalmat.~S újra sötét gondok dulakodtak
1438 21| szála.~ Kebelében szenvedély hatalmi~Rég nyugatra csillapodtanak,~
1439 58| eddig nem valánk:~Nincs hatalom,~Mely visszanyom.~És még
1440 52| Legyen dicsőbb erényben, hatalomban.~ Isten segíts! népeknek
1441 60| véres csontjai.~ A fondor hatalommal~Rabló, zsivány szövetkezett;~
1442 14| förgetegében.~Búva futott a két hatalomnak előle, szivének~Gondjaival,
1443 14| megnyíltak előtte.~Bérci sorok hátán folyamok harsogva futának~
1444 14| búcsút vőn, embert nem láta határin,~S elszánt lelkének mi öröm
1445 21| völgyek elmaradtanak,~S a határnál a futó elébe~Egy vad erdő
1446 13| vígasztaló."~""Gábor diák! hátha késő~Pünkösdnapkor a menyekző?""~"
1447 10| nagyait, nem téged, messze ható kéz,~Zrínyi! dicsőségünk,
1448 25| És halljam őt, gyönyör~Hatván meg lelkemet,~Zengő ezüst
1449 20| házban:~Ők nyugosznak örökös hazában.~ 1833 ~~
1450 48| HONSZERETET ~Szeresd hazádat és ne mondd:~A néma szeretet~
1451 62| a világ nekem, ha nincs hazám?~Elkárhozott lélekkel hasztalan~
1452 51| bor! ilyet iddogál~Magyar hazánkban ifju s agg szakáll,~Kivévén
1453 50| e bor.~Áldott földe szép hazánknak,~ Drága hon,~Meg ne
1454 37| visszaszálljanak.~Hozva áldást a magyar hazára,~Szégyent, átkot áruló fiára.~
1455 14| seregével~Megszállott s az egész házat fölverte zajával:~Győzve
1456 56| neve átok:~Ezzé lett magyar hazátok.~ 1846 ~~
1457 20| király jön s áll a puszta házban:~Ők nyugosznak örökös hazában.~
1458 50| Húzamost;~Bú, szerelmek, házi gondok~ Félre most:~
1459 14| s tünődve,~S a megijedt háznép alig ösmert szótlan urára.~
1460 12| gólyamadár volnék,~Ilyen házra nem is szállnék.~ Kidőlt,
1461 63| arcain~Jókedvet és ifjuságot hazud:~Kérdjétek akkor ezt a vén
1462 53| készült lapon regél.~Irtózatos hazudság mindenütt!~Az írt betűket
1463 3 | Melyben régi sebed kezde hegedni, elejt,~És szent törvényed,
1464 11| szíve feldobog,~ Mind hegyben a tüzár;~"Halld, Béla, majd
1465 51| halljátok a panaszt:~Fösvény hegyek! nekünk nem szűrtök azt.~
1466 14| más itta borát nyugodalma helyében.~Még az erős folyam is,
1467 18| BÚS KERT ~E helyet elbódult szerető keresé
1468 14| köveknél.~Tüstént fekte helyét meglágyította Romisten,~
1469 58| ér;~De tisztelet~A gúny helyett!~Mert még neked virulnod
1470 46| delét ne vedd el,~Ne adj helyette bánatot, könyűt.~ 1843 ~~
1471 37| gyorsan eltünének;~ S most helyettök hófehér burokban~Jár a béke
1472 52| Hogy végig lássa roppant helyzetét,~Hogy aki fényben milliók
1473 11| Vésztűzben néha vízen át~Henriknek látni táborát,~ S Pozsony
1474 49| S ne mondja senki, hogy henyén talált:~Szolgáltam érte
1475 38| Vaskos kebleden.~ Sok munkás henyével~Írsz te verseket;~Hajdan
1476 14| míg élt;~Most pedig itt hervad megemésztő pornak ölében,~
1477 20| Ilonka hervadt sír felé;~Hervadása líliomhullás volt:~Ártatlanság
1478 58| o hon,~Lelkünk kihalna hervadásodon.~ Hát félre bú és gyűlölet!~
1479 58| Adjuk meg e hazának azt~A hervadatlan szép tavaszt.~Mult és jövő~
1480 13| vagy,~Féltelek, hogy el ne hervadj."~""Gábor diák, átkozom
1481 21| karja győz,~Összeroskad, s hervadó levéllel~Eltakarja őt a
1482 20| élet elfolyt,~Szép Ilonka hervadt sír felé;~Hervadása líliomhullás
1483 50| hajdan frígyben ontott~ Hét vezér;~S mint szikrája a
1484 14| Ott amint epedő ajakát hév csókra kinyitná,~Ébrede
1485 65| dühétől~Tisztuljon meg a vihar hevében,~És hadd jöjjön el Noé bárkája,~
1486 14| Mintha világot gyujtana föl, heven égete a nap;~Ifju kalandor
1487 3 | ezredet érne,~ Megszaggatva hever drága hazádnak ölén.~De
1488 14| nehéz keziből elhullva, hevertek.~Szelleme tükrében feltüntek
1489 20| S mind zajosban, mindig hevesebben~Víg beszéd közt a gyors
1490 48| borúl:~E szikra fényt ad és hevet~S ég olthatatlanúl.~ 1843 ~~
1491 21| csörtető robajjal~Jár, ha hévtől szomjan epedez:~Egy jámbornak
1492 53| Magas gyönyörnek lángjától hevültek,~Menjünk szét mint a régi
1493 43| nyerje más.~És ha néha rosz hevünkben~Zordonak leszünk,~Mert talán
1494 7 | fenn, s unokánk tettekre hevűljön,~És legyen, aki szabad lélekkel
1495 28| Tetemben nem csekély,~De lelked hía nagy.~ Bíznának csak reám...~"
1496 26| nem lehet, hogy annyi szív~Hiában onta vért,~S keservben annyi
1497 45| látok, bár szememben nincs hiány;~Nem láthatom miattad a
1498 40| vagyok, leánykám, bájaidra:~Hibád, erényed- s minden titkaidra.~
1499 43| világgal~Folyvást küzködik.~Egy hibázik műveinkhez,~Nyájas napvilág:~
1500 42| rokon érzet tartson köztünk hidat:~Te se felejtsd távol barátidat.~
1501 8 | keménnyé lettél, mint vas ék,~Hideggé, mint a századok jege,~Beléd
|