1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
1502 14| szarvas ünő és sok bogu híme, az ugró~Zerge, s ki szellőként
1503 55| Virágzik homlokán;~S midőn azt hinnők, hogy tanúl,~Nagyobb bűnt
1504 14| szellő,~Harmatot éj nem hinte alá, regtől pedig estig,~
1505 6 | éltedet,~És míg porodra hintenek virágot,~Lebegj te őrző
1506 16| állok az isten előtt,~S hirdetek új tudományt, oh halld,
1507 7 | tudják: csak az ősi dicsőség~Híre maradjon fenn, s unokánk
1508 11| inkább vért, hadat kiált~S hirért, hazáért száz halált~
1509 51| vagyunk.~ Mondják: Egernél híres bor terem.~Verembe szűrik
1510 7 | rólad~Cserhalom, és az apák hírét meghozta tetődnek.~Még te
1511 37| LISZT FERENCHEZ ~Hírhedett zenésze a világnak,~Bárhová
1512 10| bal időn: daliái Szigetnek~Hírkoszorú nélkül nem fognak menni
1513 2 | Búmban hamvvá égetém;~Hirre nem kap gyengeségem,~
1514 2 | termetet,~Bölcsességet, terjedő hírt,~ Fényes udvart,
1515 11| Kund te vagy?" s még nem hiszi;~"Hah ember!" őt így kérdezi:~ "
1516 27| gyász után?~ Te vagy-e a hit, reménység,~És a szeretet?~
1517 20| Egy király se inkább, mint hitetlen:~Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."~
1518 47| rág,~ S elhagytak hitlenűl~ Szerencse és világ,~
1519 43| Angyalképei,~És az édes hitszegésnek~Szenvedései;~És a szellem,
1520 53| történetét.~Hűség, barátság aljas hitszegők~Gunyáiból készült lapon
1521 29| mind, amit~Ábrándos álma hitt:~Az édes bánatot,~Mely annyi
1522 13| karján:~"Ej ej már ezt mégsem hittem volna!"~""Most a világ engem
1523 15| virágzását s vajha ne várja hiún!~ 1830 ~~
1524 56| futva,~Bujdokolva,~Mint hivatlan vendég száll be~A szegény
1525 20| ment.~A leányka híven és hivebben~Bámulá a lelkes idegent.~"
1526 2 | egyebed;~Vedd el, add ezt is hivednek~ S nála lészen
1527 31| néma követ:~Gyászaikat ha hiven tudná kifejezni, sohajjal~
1528 24| az él, a gyávát tengeti hivság.~ 1832 ~~
1529 46| bánat ára lészen,~Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.~Hozd,
1530 63| Most tél van és csend és hó és halál.~A föld megőszült;~
1531 36| Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kézben:~ Csak
1532 10| pedig intézed, deli Vid szép hölgye miként jár~Férje után Szolimán
1533 27| isten a hazának~Több ily hölgyeket."~ 1837 ~~
1534 43| A MAGYAR HÖLGYEKHEZ ~Kell-e dal, szép és varázsló,~
1535 66| hős.~ Hiába volt gyönyör,~Hölgynek, ki látta őt,~Maga, merész
1536 47| férfi lelkedet~ Egy hölgyre föltevéd,~ S az üdvösségedet~
1537 14| rabigáig alázva."~S már elméle hogyan gyüjtsön hadat, a had után
1538 28| Bíznának csak reám...~"Hohó! talán bizony?"~Korán sem:
1539 12| bort eleget,~Piros lánytól hókenyeret?~ Puha kenyér eledelem,~
1540 46| rengedez?~Tán a jövőnek holdas fátyolában~Ijesztő képek
1541 38| AZ UNALOMHOZ ~Holdvilág az arcod,~Kályha termeted,~
1542 45| üt.~Nem látok mást, mint holló hajadat,~Hamis szemed és
1543 1 | hajnal hasadtakor~A híg homály közűl remegve szállsz alá~
1544 63| remélt,~S a béke izzadt homlokát törölvén~Meghozni készült
1545 65| vonót,~És derüljön zordon homlokod,~Szűd teljék meg az öröm
1546 58| felett~Zöldelni fog~Bérc és homok.~Mert még neked virulnod
1547 14| országnak szomorún elhagyta homokját.~Rom pedig ült egyedűl és
1548 53| Egy kis virányt a puszta homokon,~Hol legkelendőbb név az
1549 37| Nagy tanítvány a vészek honából,~Melyben egy világnak szíve
1550 37| remény:~Újra égünk őseink honáért,~Újra készek adni életet
1551 46| el nem varázsolt,~Földön honát csak olyan lelheté.~Ne nézz,
1552 65| Isten sírja reszket a szent honban.~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~
1553 48| Remélni, tenni hő,~Míg a honból, kin lelked függ,~Van egy
1554 66| őt,~Maga, merész öröm~A honfiak előtt.~ Míg más kincset
1555 56| Nincsen egy szó~Összehangzó~Honfiaknak ajakáról,~Nincsen egy tett~
1556 37| vészeit Mohácsnak,~Újra dúl a honfiháború,~S míg könyekbe vész a szem
1557 48| világ~És minden tűz kiég,~A honfiszívben fennmarad~Egy élő szikra
1558 21| piroslik hősi arculatja,~Honfivért a kardnak markolatja.~ Teste
1559 9 | napja, hol éje legyen,~S míg honja bolyongani hagyja, kihal~
1560 10| a sas,~És közel a villám honjához kél ki rideg kőn:~Úgy amit
1561 20| szerencse fordúlt életén?~Honn-e, vagy tán messze költözötten~
1562 14| vala s lelke törötten~Ősei honnában, melyet megronta örökre~
1563 20| magzatja,~Addig éljen, míg a honnak él!~De szakadjon élte pillanatja,~
1564 14| kalandor jött egy távol honni vidékről.~Sors és a szerelem
1565 47| gondok között~ Fáradtál honodért,~ Vagy vészterhes
1566 59| boldog, dicső napot,~S a honra, mely soká tűrt veletek,~
1567 37| szív késő bánatára.~ És ha honszerelmet költenél fel,~Mely ölelve
1568 48| HONSZERETET ~Szeresd hazádat és ne mondd:~
1569 14| gyönyörű lányok legszebbike horda piros bort~S a szomjnak
1570 38| köztünk~Únd meg magadat,~S hordd el más világra~Régi sátrodat.~
1571 12| Gözűtanya, denevérház!~Hordjon el az őszi zápor,~Mért nincs
1572 26| karjai.~ Szabadság! itten hordozák~Véres zászlóidat,~S elhulltanak
1573 53| Az el nem ismert érdem hősei,~Kiket - midőn már elhunytak
1574 48| újra kél,~Felhozza régi hőseit~E szikra fényinél.~ E szikra
1575 15| szerzett törvényeket Árpád~ Hőseivel, s a hont biztos alapra
1576 21| föld,~Térdepelve éjt-napot hosszában~A remete ott ahítva tölt;~
1577 14| S a hegy alatt szélt és hosszatt meghintve falukkal~S a falu
1578 2 | amott egy deli szűz:~Karja hószín, szeme villám,~
1579 49| mit szántok és vetek,~Hol hőt fagyot gyakorta szenvedek,~
1580 14| kinézni,~S szüntelen a járt út hoza és vive látogatókat.~Gyakran
1581 14| Régi vidámságát meg nem hozhatta szerelme,~Gyermeke látásán
1582 6 | csillagzatok,~Eljősz-e áldást hozni kedvesidre?~Eljősz-e álmaikhoz
1583 14| leborulva köszönti,~Teljesedésbe hozom háromszoros álmait annak.~
1584 2 | Kincseidből részt hozott.~ A lapos mennykő dühödve~
1585 37| Lelkeikkel visszaszálljanak.~Hozva áldást a magyar hazára,~
1586 20| Emlékezzél visszatérni hozzánk,~Jó vadász, ha meg nem látogatnánk."~
1587 59| Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.~ 1848 ~~
1588 1 | Egek! - tán tiltva nincs hozzátok szólanom -~Hagyjátok meg
1589 20| Üdvözölve tisztel e pohár!~Hozzon Isten egykor fel Budába;~
1590 13| búsan s színtelenűl:~"Ej hugom, beh halovány vagy,~Féltelek,
1591 13| egy fürge leányt.~"Ejnye, húgom, beh piros az orcád,~Hadd
1592 52| síkon át,~És míg keblén a hűk örömben élnek,~Pallost mutasson
1593 66| gyümölcs,~Az élet fájáról~Hull a fáradt ember,~Midőn órája
1594 14| kan,~A kőszáli szökő mint hulla le szökte felében~Nyíl ütvén
1595 14| Bánatomat lesed és könyeimnek hulladozását,~És nem hagysz egyedül lennem
1596 37| örömtől rengedezzen át,~És a hullám, mintha vérünk folyna,~Áthevűlve
1597 11| ott alant?"~"Hej Béla! víz hullámiban,~Míg rajta zúgó vész rohan,~
1598 46| Megférhetetlen oly kicsin tanyán;~Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,~
1599 11| hajón, és száz hadon~ Hullámok omlanak.~ Kund hol van?
1600 11| habba vész:~ A zászlók hullanak,~Özön fut rajtok el vadon,~
1601 55| atyáik vétkezének,~Ők úgy hullottanak:~A megmaradt nép fölsüvölt:~
1602 14| akkor~Ébrede álmaiból s hullván gyér hosszu szakálla,~Zenge
1603 20| nevéért~A vén bajnok könyei hultanak;~Most könyűi, vére hajdanában~
1604 51| Költődnek, oh hatalmas Hunnia,~Légy-étetőt engedsz-e innia!~
1605 47| POHÁR~ Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból ~
1606 20| Lángszemében csábító varázs ég.~ S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,~A kupák
1607 26| Itt törtek össze rabigát~Hunyadnak karjai.~ Szabadság! itten
1608 1 | Szememnek húnytakor?~ S te, mely az alkonyban,
1609 66| Magának dics köre.~ S ha lelke húrjait~Az élet megüté,~Oly kedves
1610 65| de mégse, - hagyj békét a húrnak,~Lesz még egyszer ünnep
1611 65| égjen mint az üstökös láng,~Húrod zengjen vésznél szilajabban,~
1612 20| belsejében~Nyugszik a vad hűs forrás tövében.~ A vadász
1613 50| társak hát, igyunk egy~ Húzamost;~Bú, szerelmek, házi gondok~
1614 52| HYMNUS ~Isten segíts! királyok
1615 20| SZÉP ILONKA ~ I ~A vadász ül hosszu méla
1616 51| Gyalázatos bor! ilyet iddogál~Magyar hazánkban ifju s
1617 43| kebelünk;~Mert talán az idegenben~Leltetek gyönyört,~Míg bennünket
1618 20| hivebben~Bámulá a lelkes idegent.~"Vajh ki ő, és merre van
1619 14| képe jelen volt.~Így élt jó ideig. Gyakran megjárta virágzó~
1620 50| búsult sok~ Századig.~Ideje, hogy ébredezzen~
1621 14| had-gyüjteni ment, már társat idéze segédül~S a nép harcának
1622 14| el csendes patakok, mérői időmnek,~A koszorús partok kebelén,
1623 14| szürke világánál félholdas időnek~Jőne felé, láthatta miként
1624 55| lenni? vagy ha nem,~Mért oly idős e gyötrelem?~Mi a kevés?
1625 14| végtelenében.~Így tölté az időt, ura és uralója magának,~
1626 7 | pályát futván, a szárnyas idővel~Feljöve, és az eget s a
1627 14| fut, az őzfi, lehulltak az ifjak~Vesszeitől; s ha ki sárga
1628 27| Mint egy égi nő,~Szépen, ifjan és vidáman,~Mosolyogva jő.~
1629 29| gyötört.~ Hiába, hasztalan!~Ifjúság és remény~Örökre veszve
1630 5 | Melyeket még nem zavartak~ Ifjuságom gondjai!~ Nincsen már nekem
1631 29| KÉSŐ VÁGY ~Túl ifjuságomon,~Túl égő vágyimon,~Melyeknek
1632 63| elkendőzött arcain~Jókedvet és ifjuságot hazud:~Kérdjétek akkor ezt
1633 14| Szálla meg és fényes pályát ígére magának.~Ólaiban paripák,
1634 10| vala oly bájjal környéked igéző.~És mikoron, valamint a
1635 14| szerelem s bal sors feledője igyen szólt:~"Járj kies útaidon,
1636 51| mi írtuk a jó Fóti dalt,~Igyuk meg hát ez átkozott italt.~
1637 14| zörögni kolompját,~Látta vidám ihait szökdelve legelni, s előtte~
1638 39| piroska.~Sem ehetnék, sem ihatnék,~Csak Julcsával nyájaskodnék.~ "
1639 53| hangyaszorgalommal, amit~Agyunk az ihlett órákban teremt.~S ha összehordtunk
1640 10| Szigetnél~Égi sugalmaktól íhlett lelkedbe fogadtad,~S mély
1641 20| sugaránál. ~ II ~Áll-e még az ősz Peterdi
1642 20| hatalma. ~ III ~Föl Peterdi s bájos unokája~
1643 14| patakoknak lesve futását.~Íja vad állattól s nem erőtlen
1644 14| legkönnyebb póri ruhában~Íjasan és balján teljes puzdrája
1645 14| vigasztó~Szózatokat; de ijedt őzként fölrebbene a szűz~
1646 10| Minket béke ölel, kürtszó nem ijeszt fel öléből!~Völgy és hegy,
1647 11| vagy te, aki jársz alatt~S ijeszted a futó halat,~ Mely mélyeken
1648 46| jövőnek holdas fátyolában~Ijesztő képek réme jár feléd,~S
1649 1 | Tyndárnak ikrei.~ 1822 ~~
1650 20| Könnyü s játszi a lány illanása.~ "Istenemre!" szóla felszökelve~
1651 17| e rózsa megett.~Engem az illatnak szédíte meg árja, csapongót,~
1652 38| orrboszontva~Porzik a tobák,~S illatot, hiú fényt~Rejtnek a szobák,~
1653 63| Üvegszemén a fagy fölengedend,~S illattal elkendőzött arcain~Jókedvet
1654 20| meg ő oly hősi vért!"~S illetődve s méltóság szemében,~Kél
1655 14| fene bőgésére ki réműlt;~Ilyeneket hallván zöld halmon látni
1656 51| vagyunk.~ Gyalázatos bor! ilyet iddogál~Magyar hazánkban
1657 8 | S emlékirás lesz rajtad ilynemű:~"Itt nyugszom én, szivemben
1658 50| óhajtásunk~ Szent ima,~S férfikeblünk szent imáink~
1659 62| Megvenném azt velőm- és véremen.~Imádkozzál - te meghallgattatol -~Az
1660 53| csúfos háladattal~Kezdett imádni a galád világ,~Népboldogító
1661 26| jobb kor, mely után~Buzgó imádság epedez~Százezrek ajakán.~
1662 50| ima,~S férfikeblünk szent imáink~ Temploma.~És ürítsük
1663 38| egészség~Kell hozzá elég.~ Íme szép asszonyság,~Mily sok
1664 21| A lesujtott angyalként imígyen~Átkozódik a futó király;~
1665 20| ifju megcsókolván,~Útnak indúl a hold éjjelén.~S csendes
1666 48| s munkátalan,~S a veszni indult gyermekért~Csak sóhajtása
1667 21| rád, te pártos büszke nép!~Ingadozzon fejed koronája,~S mint az
1668 1 | Ingócska lábadon,~ Remény, az öldöklő
1669 53| midőn már elhunytak s midőn~Ingyen tehette - csúfos háladattal~
1670 39| A halál;~Az, tudom, hogy innen-onnan~ Lekaszál.""~"
1671 14| szívöknek. S mi gyönyör volt inni patakból,~És ha ki eltévedt,
1672 51| Hunnia,~Légy-étetőt engedsz-e innia!~ Csapláros, méregkeverő!~
1673 10| Kumilla szerelmét;~Vagy pedig intézed, deli Vid szép hölgye miként
1674 20| bucsúzik a vadász, rivalva~Inti őt a kürthang: menni kell.~
1675 20| nap nyúgodóba jár."~Szól s iramlik, s mint az őz futása,~Könnyü
1676 11| felriadt hada~ Tolong a víz iránt!~Nézd, táborában mint remeg:~
1677 53| kezd felküzdeni,~Egy új irány tör át a lelkeken:~A nyers
1678 53| tévedt, sujtott embertársinak~Irányt adjon s erőt, vigasztalást.~
1679 19| elejteni őt:~Tűrni nagyobbat irígy lőn a sáralkatu ember,~
1680 14| nem ohajtá el szomszédos irígység,~S méreg nélkül folyt epedő
1681 38| kebleden.~ Sok munkás henyével~Írsz te verseket;~Hajdan így
1682 53| Irtózatos hazudság mindenütt!~Az írt betűket a sápadt levél~Halotti
1683 63| ELŐSZÓ ~Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.~Zöld
1684 60| Emeltél föl veled,~Most irtó háborút kezd~Oh nemzet,
1685 53| Gunyáiból készült lapon regél.~Irtózatos hazudság mindenütt!~Az írt
1686 51| aki tollat rág.~Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt,~Igyuk meg
1687 39| meg ne halj.~Most takarodj iskolába,~ Rosz fiú!~Meg
1688 39| pityergesz.~ Félre bú!~Iskolában a Juliskát~ Elfeledd:~
1689 49| hogy most mind enyém.~Nem ismerém e szót mind e napig:~A puszta
1690 56| Hol nevét rút ferditésben~Ismerik csak átokképen.~Neve: szolgálj
1691 53| vigasztalást.~Az el nem ismert érdem hősei,~Kiket - midőn
1692 21| kereszt ott,~És az oltár isten-adta föld,~Térdepelve éjt-napot
1693 13| csufolna.""~ "S hogy mosolyog istenadta fattya!"~""Épen olyan mint
1694 55| ember vész:~Ez őrült sár, ez istenarcu lény!~Nincsen remény! ~
1695 10| viadalmak hangja, körödben,~S istenedő szemmel daliákat, s harci
1696 65| húzd meg ujra lelkesedve,~Isteneknek teljék benne kedve.~Akkor
1697 20| játszi a lány illanása.~ "Istenemre!" szóla felszökelve~A vadász: "
1698 62| borítják eszemet.~Szivemben istenkáromlás lakik.~Kivánságom: vesszen
1699 14| gondolta törődve, mi méltó~Istennek képét a nap láttára viselni,~
1700 12| bedőlt az oldala,~Bele jár az istennyila,~A forgó szél dúdol rajta,~
1701 63| világot, embert,~E félig istent, félig állatot,~Elborzadott
1702 55| remény! ~ 6 ~Istentelen frígy van közötted,~Ész
1703 53| hitvány madár gyanánt~Posvány iszapját szopva éldegéljünk?~Mi dolgunk
1704 50| A szeszi.~Nagyot iszik a hazáért~ S felsivít:~
1705 39| szép fiacskám,~ Iszol-e?"~""Dehogy iszom, dehogy
1706 3 | magával,~ Jaj! ha megél: iszonyú mérge pokolra taszít.~ 1823 ~~
1707 12| zápor,~Mért nincs benned egy ital bor.~ 1829 ~~
1708 51| Igyuk meg hát ez átkozott italt.~ Csapláros, méregkeverő!~
1709 61| küzdj és munkálj s várd el itéletedet.~ 1848 ~~
1710 66| Sírjánál írva lesz,~A nép itéletén.~ De mint dúlt lant után~
1711 3 | szentségtelenűl szentnek itéli magát,~Mit forralt vesztedre,
1712 60| csontjai.~ Isten, világ itéljen!~Ha vétettünk is valaha,~
1713 14| veríték~Csöpjeivel, más itta borát nyugodalma helyében.~
1714 20| kétszer is lehetnék,~És ha ittam, az nincs cenkekért;~Talpig
1715 12| is, hej belűl is,~Ki van itthonn, ha beteg is?~Ki hoz nekem
1716 14| tűztől vemhes anyáknak~Gyors ivadékai tomboltak; s kürt, fegyverek
1717 14| lábu bikát, hűvös források ivóját,~Ahogy hátra vetett szaruval
1718 14| testemet a völgy harmatozó ivolái födözzék."~Szólt s az üres
1719 53| Számon kivül maradtak: Ixion~Bőszült vihartól űzött kerekén~
1720 51| drága volt:~ Izleld meg érte a pokolt!~ 1844 ~~
1721 38| Válogatni nem tud~Tompa ízleted;~Aki hozzád hajlik,~Azt
1722 63| a szív remélt,~S a béke izzadt homlokát törölvén~Meghozni
1723 38| fiát;~ Kiknek embertársok~Jaja puszta hang,~Melyre nem
1724 65| zivatartól,~Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,~Fákat tép
1725 21| hévtől szomjan epedez:~Egy jámbornak áll kis kápolnája,~Nyílt,
1726 14| Ahova ormairól forráshoz jára le a vad~És egyedül zavará
1727 14| Társaivá, e völgyhöz együtt járánk le virágért,~Itten együtt
1728 11| megcsapdosott~ Dunának árja zúg.~ Járása, mint a rémeké,~Éjfélileg
1729 14| sors feledője igyen szólt:~"Járj kies útaidon, ligetemnek
1730 37| vérünk folyna,~Áthevűlve járja a Dunát;~S ahol annyi jó
1731 62| él még nemzetem.~Koldulni járnék ily remény-hitért,~Megvenném
1732 14| Engedd a leghőbb szerelemnek járni nyomodban,~Hogy veszedelmektől
1733 14| legelőbb az öreg Romhoz járúla tanácsért~S vágyaihoz képest
1734 6 | HALÁLÁRA ~ Eljátszottad már kis játékidat,~Kedves fiú, hamar játszottad
1735 14| ajakkal.~Majdan serdűlők, játékon nőve örömnek~Társaivá, e
1736 6 | játékidat,~Kedves fiú, hamar játszottad el;~Végsőt mosolyga orcád,
1737 67| Büszke reményekkel~Kényedre játszottál!...~ 1855 ~
1738 56| mért.~Neve: halj meg más javáért.~Neve szégyen, neve átok:~
1739 49| Majd gyermekimre szállnak javaim,~Rájok maradnak tartozásaim;~
1740 48| Kifárad újra küzdeni~A vágyott javakért;~Midőn a legbuzgóbb anya~
1741 28| bizony?"~Korán sem: én csupán~Javára dolgozom.~ Meglátná a világ~
1742 47| áll, és amig él,~Ront vagy javít, de nem henyél.~ 1843 ~~
1743 33| nyomorú pórnép emberiségre javúl;~Majd ha világosság terjed
1744 58| a gyalázatot:~Elég az ok~Javulnotok.~Mert még neked virulnod
1745 65| szilajabban,~És keményen, mint a jég verése,~Odalett az emberek
1746 8 | Hideggé, mint a századok jege,~Beléd egy szív lesz eltemetve
1747 2 | Ki s be jár erszényemen,~Jégeső jött, sok barázdát~
1748 56| sincs békében.~S vaseszével~Jégszivével~Fölmerűl a külfaj árja,~
1749 28| haszna vagy fehér,~Ha kebled jégverem?~S fejed szép fürt alatt~
1750 11| még semmi hang, még semmi jel:~Kund nem jő, távol és közel~
1751 28| termeted?~Csak lengeség jele.~ Mi haszna vagy fehér,~
1752 14| álomtól festett tárgy képe jelen volt.~Így élt jó ideig.
1753 46| Ha van mihez bizhatnod a jelenben,~Ha van mit érezz, gondolj
1754 27| ajaki:~ "Mit jelentesz, szép jelenség~Arcod hajnalán?~Szebb jövendőt
1755 37| fel,~Mely ölelve tartja a jelent,~Mely a hűség szép emlékzetével~
1756 27| szavakra~Nyílnak ajaki:~ "Mit jelentesz, szép jelenség~Arcod hajnalán?~
1757 63| a természet, ami~Szép és jeles volt benne, megjelent. ~
1758 57| FELIRAT~ A szerencse jelképű karikára a lövöldében ~Félszázados
1759 13| Dunába ugrom.""~"Semmi ugrás! jer a paphoz."~Így szól Gábor
1760 58| minden fiadon.~ Mi tilt jobbakká válnotok?~Ha eddig pazaroltatok,~
1761 65| a vihar hevében,~És hadd jöjjön el Noé bárkája,~Mely egy
1762 14| tagoknak~Késni lehetlen volt. Jöttem, mert kelle s az észnek~
1763 14| lánykák, velök a vigadó nász~Jöttenek ünneplő dísszel s a völgyi
1764 8 | Ah, kit kerestek? későn jöttetek.~Szivet kerestek? Nincsen!
1765 11| Halld, Béla, majd ha éj jövend~S a part fölé száll néma
1766 28| Pacsirtahangot hall,~Bizvást jövendölöm:~Nem önnek szól a dal.'~
1767 34| lelkednek tiszta erénye~ Áll a jövendőség fátyolos arca előtt.~Vajha
1768 27| jelenség~Arcod hajnalán?~Szebb jövendőt a magyarnak~Annyi gyász
1769 20| leányka titkon édes óra~Jövetén vár szép találkozóra.~ S
1770 14| föld nevedéke,~Aki, mikor jövök és mikor elmegyek, anda
1771 46| csalódás könnye rengedez?~Tán a jövőnek holdas fátyolában~Ijesztő
1772 60| megadtuk~Embernek, ami ős joga.~Zászlónkon a szabadság~
1773 53| emberé,~Hol a teremtés ősi jogai~E névhez "ember!" advák
1774 50| Jól teszi.~Tőle senki e jogát el~ Nem veszi.~Törjön
1775 59| vérző szív alatt.~ Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,~Lássátok
1776 14| emberi nép e tájat látni ne jőjön!~Jobb társak nekem e szédelgő
1777 53| oktatóival~Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -~Egy máglya
1778 13| Semmi látás!" - mond az jókedvében -~"Lakodalom van a csók
1779 63| illattal elkendőzött arcain~Jókedvet és ifjuságot hazud:~Kérdjétek
1780 14| világánál félholdas időnek~Jőne felé, láthatta miként tört
1781 58| JÓSLAT ~Ki mondja meg, mit ád az
1782 46| S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,~Mert egyszer azt csalúton
1783 48| emberek~Csüggednek várni jót~Családjok-, társaik- s magokért,~
1784 53| Miért e lom? hogy mint juh a gyepen~Legeljünk rajta?
1785 14| bokrok előtt szökdeltek fürge juhnyájak,~S a vezető ürünek mélyen
1786 39| ehetnék, sem ihatnék,~Csak Julcsával nyájaskodnék.~ "Ej Petikém,
1787 39| galuska,~De bezzeg kell a Juliska,~Bár negédes és hamiska,~
1788 37| zenésze a világnak,~Bárhová juss, mindig hű rokon!~Van-e
1789 58| egy jobb tagja sem henyél,~Jut ember és kéz, munka, vér;~
1790 35| bájaidon.~Emlékezni reám jut-e órád a sok öröm közt,~
1791 63| Meghozni készült a legszebb jutalmat,~Az emberüdvöt, melyért
1792 53| születnek,~Néhány ezernek jutna üdv a földön,~Ha istenésszel,
1793 2 | Osztva; nékem nem jutott;~Késtem, amidőn sok ember~
1794 63| Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,~Hová tevé boldogtalan fiait?~
1795 56| vendég száll be~A szegény s kaján telekbe,~Hol nevét rút ferditésben~
1796 2 | szavát:~Nem pör az, nem rút kajánság~ Ami nyitja
1797 39| mi nem volt a bibéje!~Sem kalapja, sem mentéje,~Sem a sarkantyú
1798 14| Villám nem keresé alacson kalibája tetőjét:~Béke ölén egyedűl
1799 39| csizmádra,~ Petikém!~Kalpagodra toll s mentédre~
1800 38| UNALOMHOZ ~Holdvilág az arcod,~Kályha termeted,~Régi fejkötőtől~
1801 14| vitt hátában el a makevő kan,~A kőszáli szökő mint hulla
1802 46| az élet megrontója,~Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.~Mi
1803 14| meg előttök,~Vagy makevő kannak hallott robogása, erővel~
1804 2 | hamvvá égetém;~Hirre nem kap gyengeségem,~
1805 21| epedez:~Egy jámbornak áll kis kápolnája,~Nyílt, födetlen, ég mosolyg
1806 10| Szigetre,~És dörög, és reng a kapu sok szakadatlan ütéstől; -~
1807 14| kedvnek lett víg fogadója, kaputlan~Udvara vendégért látszott
1808 11| táborában mint remeg:~Hajóit e kar fúrta meg;~ Hadd vesszen,
1809 10| viadalmas urában,~Őket jó Karabúl, mint sólyomszárnyu sebes
1810 14| sereget ordítva lehullni~S kardcsengést, megütött paizson nagy dárda
1811 21| sisakja, pajzsát elvetette,~S kardja csorba, csonka vasból áll;~
1812 21| hősi arculatja,~Honfivért a kardnak markolatja.~ Teste dúlt,
1813 53| sápadt levél~Halotti képe kárhoztatja el.~ Országok rongya!
1814 10| elirígylett fénye szemünknek!~Vagy kárhozva levénk, hogy örökké visszasohajtsunk,~
1815 57| FELIRAT~ A szerencse jelképű karikára a lövöldében ~Félszázados
1816 38| úrnál~Ülsz te pamlagon,~Karjaidba dőlnek~Nő és hajadon.~ S
1817 48| eszed,~Szived, pénzed, karod,~S fukar légy, alkván a
1818 37| mint egy férfi, álljon~Érc karokkal győzni a viszályon.~ S még
1819 58| meg, mit ád az ég?~Harag, káromlás volt elég;~Gyülöltünk mint
1820 46| kincse bánat ára lészen,~Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.~
1821 53| a rongyos ember bőszült kebele~Dögvészt sohajtson a hír
1822 14| Szólt s az üres levegő kebelébe fogadta beszédét,~És elenyészni
1823 21| szál lelki béke szála.~ Kebelében szenvedély hatalmi~Rég nyugatra
1824 28| Parányi lábaid,~S egyűgyű kebeled~Fehér hullámait?~ S minő
1825 9 | nevét,~Kőszikla! te zárd kebeledbe szivét,~S tán csendes az
1826 14| leomló~Fürtöket a pihegő kebelen fodrokba szedődni,~Láta
1827 14| szép feje megnehezűlt búval kebelére lehajlott.~Erre varázsoltan
1828 2 | virág zöld réteken,~ Dús kebellel, bájos arccal~
1829 46| és jövő nagy tenger egy kebelnek,~Megférhetetlen oly kicsin
1830 43| talán a féltés dúlja~Fájó kebelünk;~Mert talán az idegenben~
1831 49| engem s kis szolgáimat,~S keblébe végre híven befogad;~E föld,
1832 8 | hamva van.~Ennek leszesz, te keblem, sírlaka.~S emlékirás lesz
1833 52| bércen, síkon át,~És míg keblén a hűk örömben élnek,~Pallost
1834 10| menetében az árnyak;~És ha kedünk, ha ez a lélek nem volna
1835 5 | Úgyis ennyi veszteséggel~ Kedvem gyászra vettetett.~ Kelj,
1836 10| gyönyörinkre mosolygók,~S kedvesek a ligeten folyamok menetében
1837 6 | csillagzatok,~Eljősz-e áldást hozni kedvesidre?~Eljősz-e álmaikhoz éjfelenként,~
1838 43| Mint hazánk ege?~Van-e kedvetek figyelni?~Mondhatunk egyet;~
1839 43| nekünk nagy,~Meghallgattatás:~Kedvezéstek drága kincsét~Hogy ne nyerje
1840 14| megfordúlt. Vizsga cselédi~Kedvtelenűl láták megtérni, s ha honn
1841 20| pillangóért,~Verseneznek tündér kedvtelésért.~ "Megvagy!" így szól a
1842 14| Vándori látogaták. És ő nyílt kedvű barátja~A fiatalságnak,
1843 21| védelmeztél,~Nem kivánom több kegyelmedet.~Salamonnak nincs hol maradása,~
1844 38| Ráadásul hozzá~Adj még egy kegyet:~ Valahára köztünk~Únd meg
1845 41| Még akkor sínlenéd csak~Kegyetlenségedet,~S nem hagynád ennyi kín
1846 44| fekete,~Haragszom rád csalárd kék szemedért,~Mely rám oly
1847 14| kísérőit utának.~ Így kele fel, s mint jött, tova ment
1848 12| felel,~Csak az egy gólya kelepel:~Útra készül az is szegény,~
1849 12| nevezetes,~Gólya jár rá, nagy kelepes,~Ha én gólyamadár volnék,~
1850 10| fogadtál,~Harc villámi között keleted ki világra: azért forr~Véresen
1851 37| visszaszállnak,~Rég ohajtott hajnal keletén,~Édes kínja közt a gyógyulásnak,~
1852 14| lehetlen volt. Jöttem, mert kelle s az észnek~A szív láz zaja
1853 2 | és díszesen,~Mint kifejlő kellemében~ A virág zöld
1854 14| gyönyörű, ne nekem, sok kellemeidnek;~Mert csak azok ragadák
1855 14| bort~S a szomjnak nevető kellemmel tölte kupákat.~Végig mindezen
1856 50| Most csak bort,~De ha kellend, vérben adjunk~ Gazdag
1857 14| koszorús partok kebelén, hogy kelve, lenyugva~Víg csevegésiteket
1858 8 | kell férfinak.~S ha majd keménnyé lettél, mint vas ék,~Hideggé,
1859 8 | nem kő: vashalom,~S vasnál keményebb gyémántszikla vagy.~Hiszen
1860 65| vésznél szilajabban,~És keményen, mint a jég verése,~Odalett
1861 51| Kuruc, tatár! csak ilyen kéne még.~ Csapláros, méregkeverő!~
1862 14| mindezen a szabad úrnak kénye csapongott~S kezdte hanyatlását.
1863 67| álmodoztál,~Büszke reményekkel~Kényedre játszottál!...~ 1855 ~
1864 14| hallotta haraggal~S engede, kényén túl adván s fogadatlan az
1865 12| lánytól hókenyeret?~ Puha kenyér eledelem,~Szomjam ellen
1866 65| lábadat hiába;~Mit ér a gond kenyéren és vizen,~Tölts hozzá bort
1867 47| földerűl~ Az életpuszta kép,~ Gondolj merészet
1868 45| rajzolt-e le,~Hogy a világ képeddel oly tele?~Ez jár velem,
1869 46| holdas fátyolában~Ijesztő képek réme jár feléd,~S nem bízhatol
1870 2 | Szánta halvány képemen.~ Bölcseségem könyveimmel~
1871 14| vete a kéz~S másnak gyüjte kepét. A tőt más mosta veríték~
1872 37| fénylő csarnokokban~Égi képet új korára nyom;~S míg ezer
1873 10| halovány seregeihez egyűlnek,~S képöket oly tisztán többé nem látja
1874 20| felrobognak hadvész-ülte képpel~Újlaki s a megbékült Garák.~
1875 25| üldözött.~ És lássam a jövőt~Képzelmem szárnyain,~Mint volt nyiló
1876 26| Egy ezredévi szenvedés~Kér éltet vagy halált!"~ Az
1877 45| csak bűvös képedet.~ És kérdezem, a nap rajzolt-e le,~Hogy
1878 11| hiszi;~"Hah ember!" őt így kérdezi:~ "Mi dolgod ott alant?"~"
1879 20| az őzek hűvös rejtekén?"~Kérdi titkon aggó gondolattal,~
1880 63| Jókedvet és ifjuságot hazud:~Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,~
1881 10| terhes bánattal elállván,~Kérdjük ohajtva; vezér költőt még
1882 53| Ixion~Bőszült vihartól űzött kerekén~Örvény nyomorban, vég nélkül
1883 14| negyedszer is álmot.~Új kérelme szavát a Rom hallotta haraggal~
1884 14| szótlan urára.~A szép hölgy kérelmeinek zárt keble ki nem nyílt;~
1885 53| Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.~Az őrült ágyán bölcs fej
1886 46| Mert egyszer azt csalúton kereséd?~Nézd a világot: annyi milliója,~
1887 14| szerelmet:~Szíve rokont keresett s szívet, mely érte dobogjon.~
1888 46| szebb, de csalfább távolt ne keress,~A birhatót ne add el álompénzen,~
1889 50| szabadba~ Felsiet,~Úgy keresse óhajtásunk~ Az eget.~
1890 56| Fölkelének, s amit kére~Nem keresvén cifra szóban,~Ami a szív
1891 21| Egy letűzött kard a szent kereszt ott,~És az oltár isten-adta
1892 46| ki sok kéjt szórakozva kerget:~Csak a szerénynek nem hoz
1893 14| vadat, vén bojtos oroszlánt~Kergete föl, ha szilaj párduc szökkent
1894 55| pusztított a vas!~S az ember kérkedett.~S midőn dicsői vesztenek,~
1895 66| mennie~Kellett idő előtt,~Kérlelhetetlenűl,~A sír lehúzta őt.~ De aki
1896 14| embert~S ember-lakta vidéket kért a puszta magányért.~Mint
1897 2 | Ámde halljad kértemet,~Vagy temess el romjaidba~
1898 14| urodalma hatalmast.~ Nem volt késedelem, vendégei jöttek; az ifju,~
1899 65| első árvák sirbeszédeit,~A keselynek szárnya csattogását,~Prometheusz
1900 37| hangod szellők fuvolája,~Mely keserg az őszi lombokon,~Melynek
1901 29| vágyimon,~Melyeknek mostohán~Keserv nyilt nyomdokán;~Túl a reményeken,~
1902 26| szív~Hiában onta vért,~S keservben annyi hű kebel~Szakadt meg
1903 31| itt; özvegy s négy árva keserve~ Tette beszédessé
1904 9 | szerelmeidért:~Némuljon utána keserved.~Vagy zengj, de magadnak,
1905 65| pusztán~A lázadt ember vad keserveit,~Gyilkos testvér botja zuhanását,~
1906 14| rebegve:~"Engedj meg, te keservim után megadója szivemnek,~
1907 14| megemésztő pornak ölében,~S árva keservimnek meg nem hallgatja nyögésit."~
1908 14| lélek után e szolga tagoknak~Késni lehetlen volt. Jöttem, mert
1909 8 | vele:~"Ah, kit kerestek? későn jöttetek.~Szivet kerestek?
1910 2 | Osztva; nékem nem jutott;~Késtem, amidőn sok ember~
1911 37| égünk őseink honáért,~Újra készek adni életet s vért.~ És
1912 50| minden honfi karja~ Készen áll.~Lelje népe boldogságán~
1913 14| közelíte, verő szívvel, készítve vigasztó~Szózatokat; de
1914 36| VASHÁMOR ~Kard, eke, lánc készűl a vasnak gazdag eréből;~
1915 46| szemed világa?~Mi az, mit kétes távolban keres?~Talán a
1916 14| szemmel látta valóját.~S még kétlé, még féle, hogy álmodik
1917 6 | Te túl vagy már, nincs kétség útadon.~ Oh majd ha csendes,
1918 14| atyától jó anya szülte~S ketten az emlőről tehetetlen gyenge
1919 13| csókot!" ""Nem, nem!"" "Kettőt adj hát." -~ Gábor diák
1920 14| csalogatta tovább, elhagyta kevély laka táját,~El gyönyörű
1921 36| kínszer lesz hódító s zsarnoki kézben:~ Csak használni tud a
1922 20| nyújtva jobb kezét;~S rezzent kézből kis pillangó elszáll;~A
1923 3 | kor,~ Melyben régi sebed kezde hegedni, elejt,~És szent
1924 4 | levelek.~ Minden szónak kezdetében~ Szép neved ragyog;~Ott
1925 52| keze,~Végére hajtson minden kezdetet.~Ad, hogy mit emberész és
1926 53| tehette - csúfos háladattal~Kezdett imádni a galád világ,~Népboldogító
1927 14| úrnak kénye csapongott~S kezdte hanyatlását. Nem elég volt
1928 14| Remegő lábakkal egyenlőn~Kezdtük az életadó földet tapdosni
1929 33| a kard az erőszak durva kezéből~ S a szent béke korát nem
1930 46| add el álompénzen,~Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:~Várt
1931 49| őseim;~De fáradoztak híven kezeim;~S munkám után virító lett
1932 66| temeti,~Sírját a hála szent~Kezekkel öleli.~ Emléke oltva van~
1933 58| szól.~Munkát reá s szabad kezet:~Dicső kert lesz a sír felett~
1934 14| rajta~És mellette, nehéz keziből elhullva, hevertek.~Szelleme
1935 58| mindent megtevénk,~Ha tiszta kézzel áldozánk,~S lettünk, mi
1936 14| egyenlőkké. V é d, a ház őre, kiálla~Ellene és mentő paizsán
1937 62| Elkárhozott lélekkel hasztalan~Kiáltozom be a nagy végtelent:~Miért
1938 59| megzsibbadt gondolat!~Kiálts fel érzés! mely nyögél~
1939 63| élet,~A szellemek világa kialutt,~S az elsötétült égnek arcain~
1940 67| Véred megsürűdött,~Agyvelőd kiapadt,~Fáradt vállaidról~Vén gunyád
1941 27| hidegen.~ És a hű, kit nagy- s kicsinben~Érdekel a hon,~Így sohajt
1942 43| veszünk.~És a szőnyeg lesz kicsinded~Csarnokunk falán,~Amit a
1943 14| többé semmit azontúl.~Majd kiderűlt a táj és látta kietlen Araltót,~
1944 48| lesz a világ~És minden tűz kiég,~A honfiszívben fennmarad~
1945 14| senki ne lássa, ez árva kietlent~Választotta utúl. Melytől
1946 31| Gyászaikat ha hiven tudná kifejezni, sohajjal~ És zokogások
1947 2 | Egyszerűn és díszesen,~Mint kifejlő kellemében~
1948 53| tapasztalás arany~Bányáiból kifejtett az idő?~Hány fényes lélek
1949 9 | honja bolyongani hagyja, kihal~Bús éneke, tört szive lángjaival.~ "
1950 53| benéztünk a menny ajtaján,~Kihallhatók az angyalok zenéjét,~És
1951 58| virulnod kell, o hon,~Lelkünk kihalna hervadásodon.~ Hát félre
1952 33| terem áltudományt;~Majd ha kihull a kard az erőszak durva
1953 48| át~E lángban él a hon.~ S kihűlt hamvából a dicső~Göröghon
1954 14| mindennek előtte.~Csak ha kijősz, ha siralmid után haza térni
1955 56| Ura s rabja millióknak~Kik gyülölnek és dacolnak;~Zsarnok,
1956 43| de térjetek meg,~Mint a kikelet,~S dal, virág közt elfeledjük~
1957 28| tyúknak több lehet,~Ha jól kikérdezed.~ Nincs benned fürgeség,~
1958 53| nem ismert érdem hősei,~Kiket - midőn már elhunytak s
1959 38| hagynák~Legnagyobb fiát;~ Kiknek embertársok~Jaja puszta
1960 14| erőtlen karjai védék,~S kiktől búcsút vőn, embert nem láta
1961 15| alapra tevé.~S áll az azóta kilenc századnak véridején túl;~
1962 48| tenni hő,~Míg a honból, kin lelked függ,~Van egy darabka
1963 41| Kegyetlenségedet,~S nem hagynád ennyi kín közt~Elveszni lelkemet.~
1964 35| Mellyel az életnek rózsai éve kinál?~ 1839 ~~
1965 46| szeress,~Maradj az élvvel kínáló közelben,~S tán szebb, de
1966 29| Mely annyi kéjt adott,~A kínba fúlt gyönyört,~Mely annyiszor
1967 46| embert boldoggá tehetne?~Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár
1968 46| hasztalan szorítsz:~Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,~Ha kart
1969 2 | sok ember~ Kincseidből részt hozott.~ A lapos mennykő
1970 66| honfiak előtt.~ Míg más kincset sovárg:~Ő boldogságban élt,~
1971 43| Meghallgattatás:~Kedvezéstek drága kincsét~Hogy ne nyerje más.~És ha
1972 58| kell, o hon,~A szellemek kincsével gazdagon.~ Fut, fárad a
1973 56| Melyen az magát rongálja,~Kincsnek, vérnek rosz gazdája.~És
1974 14| ült egyedűl és a sivatagba kinézett.~ 1830 ~~
1975 37| ohajtott hajnal keletén,~Édes kínja közt a gyógyulásnak,~A kihalt
1976 65| Prometheusz halhatatlan kínját.~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~
1977 36| őrzi a hont.~Kard s lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kézben:~
1978 14| epedő ajakát hév csókra kinyitná,~Ébrede s álmainak nyilt
1979 14| merő szemeit dőlesztve kinyúlik, eláradt~Vére halálszerző
1980 20| felszökelve~A vadász: "ez már királyi vad!"~És legottan, minden
1981 10| a férfi kebel diadalma, királyként~Őrzi nehéz méltóságát zaj-szülte
1982 52| HYMNUS ~Isten segíts! királyok istene!~Emeld fel hozzád
1983 45| oly tele?~Ez jár velem, ez kísér mindenütt,~Mint üldöző mindenhol
1984 14| sötéten~Fénylő fegyvereit, hű kísérőit utának.~ Így kele fel,
1985 1 | Kisérsz-e síromig?~ Lelkemnek adsz-e
1986 14| meg urokhoz.~Egy vala még kísértetlen s azt tenni megindúlt.~Elment
1987 14| Szóla s körüljárdalt őr gond kísérve személyét,~S mélyebben sűlyedtenek
1988 45| Nagy szálka vagy szememben, kisleány!~Nem látok, bár szememben
1989 60| Ha vétettünk is valaha,~Kiszenvedénk, s megadtuk~Embernek, ami
1990 33| álmok papjai szűnnek~ S a kitörő napfény nem terem áltudományt;~
1991 63| szokott a vész előtt.~A vész kitört. Vérfagylaló keze~Emberfejekkel
1992 51| barátim, szomjas a világ,~Kivált a költő, aki tollat rág.~
1993 50| vagy halál az,~ Mit kiván,~Áldozatként rakjuk azt
1994 14| Semmi csodálandót: - ott Rom kívána tanyázni,~S messzünnen feltolt
1995 18| talán elszúnyadt volna, kivánjad:~ Álma legyen boldog:
1996 2 | Ami nyitja ajakát.~ Nem kivánok gazdagságot,~
1997 62| Szivemben istenkáromlás lakik.~Kivánságom: vesszen ki a világ~S e
1998 62| férfitól, nemes hölgy, mit kivánsz?~Emléklapodba? Inkább adj
1999 14| harmadik álma.~S mit látott, mi kivánt tüneményt, mely ritka szerencsét!~
2000 3 | körme között.~Jaj néktek! ha kivész: elhúz sírjába magával,~
2001 53| ember!" advák örökűl -~Kivéve aki feketén született,~Mert
2002 51| hazánkban ifju s agg szakáll,~Kivévén a bölcset meg a papot:~A
|