1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
2003 52| hogy mit emberész és kéz kivíhat,~Ne várja mástól mint szerencsedíjat.~
2004 11| látni táborát,~ S Pozsony kivillanik;~S ím a Dunából szirt gyanánt,~
2005 23| véresen a diadalt végre kivítta magyar.~Ah de viszály maradott
2006 53| nemzetnek sorsa áll.~Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből~S a szellemharcok
2007 53| csínos könyv legyen,~Számon kivül maradtak: Ixion~Bőszült
2008 48| De a hazát könnyelmüen~Kockára ki ne tedd.~ S nem csak
2009 46| tanyán;~Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,~Zajától felréműl
2010 37| bánatára.~ És ha honszerelmet költenél fel,~Mely ölelve tartja
2011 51| borúl és nyelvünk elakad.~Költődnek, oh hatalmas Hunnia,~Légy-étetőt
2012 20| Honn-e, vagy tán messze költözötten~Jár az őzek hűvös rejtekén?"~
2013 10| Kérdjük ohajtva; vezér költőt még ád-e hasonlót~Hozzád,
2014 46| setét virága,~Min a csalódás könnye rengedez?~Tán a jövőnek
2015 5 | tűkörében~ Megzavarják könnyeim.~ Kelj, te zúgó fergeteg,
2016 48| csekélybe vedd;~De a hazát könnyelmüen~Kockára ki ne tedd.~ S nem
2017 47| S az üdvösségedet~ Könnyelműn tépi szét;~ Hazug
2018 43| dal, virág közt elfeledjük~Könnyen a telet.~ 1842 ~~
2019 14| Ő pedig a szaladót, mint könnyű felleget a szél,~Űzte merész
2020 53| Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből~S most a szabadság és a
2021 9 | Bús éjbe az arc, szeme könybe borúl.~ "Jó gyermekem! a
2022 20| nagy nevéért~A vén bajnok könyei hultanak;~Most könyűi, vére
2023 14| szemekkel~Bánatomat lesed és könyeimnek hulladozását,~És nem hagysz
2024 37| dúl a honfiháború,~S míg könyekbe vész a szem sugára,~Enyh
2025 14| várkoszorúzta fejét zsibbadt könyökére nyugasztva,~A szomorú sivatagba
2026 10| testvértelen ága nemének;~A könyörű eget, a földet vizsgálja
2027 20| bajnok könyei hultanak;~Most könyűi, vére hajdanában~Bőven omlott
2028 25| alak,~Utána mély sohaj~S könyűim szálljanak.~ Még egyszer
2029 39| Kell-e könyv, a szomszéd könyve,~ Biblia?"~""Mit
2030 2 | halvány képemen.~ Bölcseségem könyveimmel~ Búmban hamvvá égetém;~
2031 53| rész boldogsága? - Ment-e~A könyvek által a világ elébb?~Ment,
2032 38| Hajdan így csináltak~Nálunk könyveket,~ És mondák: "A téli~Est
2033 13| leányhoz,~S nagy szomorún a könyvet becsapja:~"Soha, soha ilyen
2034 53| mezéből~Fehérre mosdott könyvnek lapjain.~Emitt a gépek s
2035 53| Országok rongya! könyvtár a neved,~De hát hol a könyv
2036 53| GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN ~Hová lépsz most, gondold
2037 38| harang;~ S aki a dologtól,~Könyvtől idegen:~Az mind édeleghet~
2038 55| szárnyaikkal~A zápor és a szél,~Könyzápor, melyet bánat hajt,~Szél,
2039 27| magyaron."~ Egy van, aki a kis körbe,~Mint egy égi nő,~Szépen,
2040 20| az ősz maga.~A sugár lány körben és a vendég;~Lángszemében
2041 66| embereknek üdv,~Magának dics köre.~ S ha lelke húrjait~Az
2042 14| társainak fáradtan jutni körébe;~Ott lejtős halmon pázsit
2043 56| Mint anyának,~Aki gyermekei körében~Áll ragyogva örömében,~Földerűlne
2044 3 | Szíveitek fognak vérzeni körme között.~Jaj néktek! ha kivész:
2045 14| Űzte merész lábbal s a sír környében eléré.~Ott amint epedő ajakát
2046 14| Kis laka, nyája s az egy környék, a mindig egyenlő~Hajnalok
2047 10| Akkor nem vala oly bájjal környéked igéző.~És mikoron, valamint
2048 20| király jő, fölség érzetével~Környékezvén őt a hős apák.~Ősz Peterdi
2049 10| küzdött viadalmak hangja, körödben,~S istenedő szemmel daliákat,
2050 38| mind szereted.~ A pimasz körökbe~Makkfilkózni jársz,~Lesben
2051 14| s ez így lesz!"~Szóla s körüljárdalt őr gond kísérve személyét,~
2052 14| csorgott tövinél, gyéren körülötte gyümölcsfák.~A ligetek csendét
2053 10| borúlt, mint a mély sír, körülötted az éjfél:~Akkor sincs biztos
2054 5 | Oly szelíden ragyoga;~ Hol körűle bájsugárral~ Új reménység
2055 53| térvén őseink porához:~Köszönjük élet! áldomásidat,~Ez jó
2056 28| Szép ifjú, köszönöm!~De nem fogadhatom;~Pipiskeségemet~
2057 57| lövöldében ~Félszázados nádort köszönt e hon:~Forgó szerencse állj
2058 14| legelőbb düledékeimet leborulva köszönti,~Teljesedésbe hozom háromszoros
2059 6 | földhöz minket baj s öröm kötöz,~Ohajtjuk és rettegjük a
2060 14| Romistent.~Fáradtan leborúlt kövein s jött harmadik álma.~S
2061 20| kupádat?~Fogd fel gyermek, és kövesd apádat."~ "Mert apád én
2062 42| szerencse,~Lépésidet emlékünk kövesse.~S rokon érzet tartson köztünk
2063 33| igazság!"~ S e rég várt követét végre leküldi az ég:~Az
2064 53| föld ki nem hal~S meg nem kövűlnek élő fiai.~Mi dolgunk a világon?
2065 11| szóra vár."~ Csekély a szó, köz a vitéz,~De úgy van mondva,
2066 46| Maradj az élvvel kínáló közelben,~S tán szebb, de csalfább
2067 14| gyásznak szép viselője.~S már közelíte, verő szívvel, készítve
2068 37| utánad bátor hangokon,~Állj közénk és mondjuk: hála égnek!~
2069 10| te, midőn egyedűl várad közepébe vonúlál,~Fegyverid, a leghűbb
2070 66| vész el sok derék~Pályája közepén.~ Hiába volt dicső~Ifju,
2071 52| tűrni tudjuk, mint szent közjogot:~Tiszteljük azt a törvény
2072 55| 6 ~Istentelen frígy van közötted,~Ész és rosz akarat!~A butaság
2073 14| szemérmében gyönyörűn fellépe közöttök;~És áthágta rideg küszöbét,
2074 63| Sohajtanak fel csonthalmok közől;~És a nyomor gyámoltalan
2075 1 | Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,~
2076 46| világot: annyi milliója,~S köztük valódi boldog oly kevés.~
2077 1 | hasadtakor~A híg homály közűl remegve szállsz alá~
2078 14| Ő pedig ült egyaránt s kőhalmai omladozának.~De mikoron
2079 60| nép szivébe mérget,~Undok koholmányt ültetett.~S a nép, melyet
2080 62| vész, hogy él még nemzetem.~Koldulni járnék ily remény-hitért,~
2081 53| A csillagászat egy vak koldus asszony~Condráin méri a
2082 51| költők vagyunk.~ Mi szép vagy Kolna Ménes oldalán!~Borod setét
2083 14| ürünek mélyen hangzott ki kolompja.~A nyáj pásztora ő, legkönnyebb
2084 14| ürünek hallotta zörögni kolompját,~Látta vidám ihait szökdelve
2085 14| alatta,~Őseinek földét. Komoran tért vissza s tünődve,~S
2086 10| villám honjához kél ki rideg kőn:~Úgy amit magas elmédben
2087 49| békén pihentetem,~Hol a konyhán barátságos tüz ég,~S mellette
2088 59| SAJTÓ ~Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,~Beteg, megzsibbadt gondolat!~
2089 25| szárnyain,~Mint volt nyiló kora~Legelső napjain;~ És halljam
2090 37| csarnokokban~Égi képet új korára nyom;~S míg ezer fej gondol
2091 33| kezéből~ S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;~Majd
2092 29| tengerén:~Remélni oly nehéz~A kornak alkonyán,~A szeretni tilt
2093 29| Kivántam újolag~Már eltűnt koromat;~Kivántam mind, amit~Ábrándos
2094 21| büszke nép!~Ingadozzon fejed koronája,~S mint az árnyék, légyen
2095 21| szivében,~Melyet érez vesztett koronán.~Futva fut; de bármi gyors
2096 64| haloványon a dús, a szegény és a koronás fők~ Mennek alá, víg,
2097 37| volt hiú csatája.~ Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,~
2098 14| hátában el a makevő kan,~A kőszáli szökő mint hulla le szökte
2099 9 | fa! örökre az ifju nevét,~Kőszikla! te zárd kebeledbe szivét,~
2100 9 | lányka nem ért,~És nincs koszorúja szerelmeidért:~Némuljon
2101 21| homálya.~ És az év jár; sárga koszorúját~Veszti váltja a komor vadon,~
2102 14| virágért,~Itten együtt fűzénk koszorút a zsenge tavasznak;~És gyönyörű
2103 9 | az árva babért." -~És így koszorútlan az ifju megyen,~Nem tudva
2104 50| Örömét,~S hír, szerencse koszorúzza~ Szent fejét!~ Minden
2105 56| vaseszével~Jégszivével~Fölmerűl a külfaj árja,~A meleg vért általjárja,~
2106 58| Legyen minden magyar utód~Különb ember, mint apja volt.~Ily
2107 14| Gyors ivadékai tomboltak; s kürt, fegyverek álltak~Termeiben,
2108 20| vadász, rivalva~Inti őt a kürthang: menni kell.~Semmi szóra,
2109 14| ezentúl~Nélküled, és mi halál küszködnöm csalfa reménnyel."~S úgy
2110 14| záloga köztök.~Jaj neki! hogy küszöbén túl hagyta csapongani vágyát!~
2111 14| közöttök;~És áthágta rideg küszöbét, még gyenge menyasszony,~
2112 38| ellen annyi~Finnyás nőke küzd,~Téged el nem hajt a~Drága
2113 61| kicsin vagy,~ Élj, küzdj és munkálj s várd el itéletedet.~
2114 14| csatává,~Mint két béri vivó, küzdöttek folyton az ormon~Ötven egész
2115 26| Egy ezredév csatolt.~ Itt küzdtenek honért a hős~Árpádnak hadai;~
2116 43| önmagával s a világgal~Folyvást küzködik.~Egy hibázik műveinkhez,~
2117 14| enyhűl~S képes léssz ön búdon kűl hallgatni panaszra,~Akkoron
2118 38| Kinek esze tálban~S szíve a kulacs.~ S ami ellen annyi~Finnyás
2119 10| Felhozod a gyönyörű, a gyönge Kumilla szerelmét;~Vagy pedig intézed,
2120 14| bús ifju, lakója~Pusztai kunyhónak, népes palotában örömmel~
2121 65| Tölts hozzá bort a rideg kupába.~Mindig igy volt e világi
2122 20| Illetetlen mért hagyod kupádat?~Fogd fel gyermek, és kövesd
2123 20| vadásznak vér tolúl arcára~S még kupája illetetlen áll.~"Illetetlen
2124 20| Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,~A kupák már felvillantanak,~Ősz
2125 14| szomjnak nevető kellemmel tölte kupákat.~Végig mindezen a szabad
2126 14| vala most s gyönyöreinek kútfeje háza.~Évek után fia is serdűlt,
2127 32| G. L. EMLÉKKÖNYVÉBE ~Két jó van,
2128 8 | eltemetve,~Bújdosva két láb hordja síromat.~S még messze
2129 65| megittad az árát,~Ne lógasd a lábadat hiába;~Mit ér a gond kenyéren
2130 1 | Ingócska lábadon,~ Remény, az öldöklő bánatban
2131 63| égre,~Emberszivekben dúltak lábai.~Lélekzetétől meghervadt
2132 28| Hogy megdicsérgetik~Parányi lábaid,~S egyűgyű kebeled~Fehér
2133 14| körösleg,~Merre nehéz ón lábaival sétált el az óság,~S ami
2134 14| Függöttünk csecsemők. Remegő lábakkal egyenlőn~Kezdtük az életadó
2135 49| SZABAD FÖLD ~E ház, hová most lábamat teszem,~Fáradt fejem békén
2136 14| felleget a szél,~Űzte merész lábbal s a sír környében eléré.~
2137 14| szivárog azonban~S a rohanó lábnak nincs többé semmi hatalma.~
2138 55| jöttek a dicsők, hatalmas~Lábok törvény felett.~Volt munka:
2139 14| halmon látni terülten~A szél lábu bikát, hűvös források ivóját,~
2140 21| Arcain vad indulat vonási~Lágy-szelídre elsimúltanak;~Egy ohajtást
2141 14| Országok feledett ivadéka, lakatlan~Földön erőtelenül feküdött:
2142 10| szikralökéssel;~És egyszerre lakod mind a négy sarka megindúl,~
2143 13| csókját,~Mikor tartjuk meg a lakodalmát?""~ "Semmi átok, jőj el
2144 13| mond az jókedvében -~"Lakodalom van a csók végében."~""Jaj
2145 14| urokúl s az imént bús ifju, lakója~Pusztai kunyhónak, népes
2146 50| éleszt és táplál a~ Lakoma,~De ami a lelket adja,~
2147 14| virágozzál, és szellős dombja lakomnak,~Folyjatok el csendes patakok,
2148 14| jöve, és az~Elhagyatott lakon, a szélvészek bús palotáján,~
2149 58| szellemet,~Azt, mely közöttünk lakozott,~És eggyé lenni nem hagyott:~
2150 20| apáddal a vadász elvár;~Fenn lakozva a magas Budában~Leltek engem
2151 14| ölén egyedűl állt az, nem lakva bajoktól,~A csend és nyugalom
2152 37| elzsibbasztó súlya nyom;~Ennek láncain élt a csüggedett faj~S
2153 45| szabadúlhatok.~ Hozzád vagyon láncolva szellemem,~S e szellemlánc
2154 59| alatt.~ Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,~Lássátok a boldog,
2155 65| Szemed égjen mint az üstökös láng,~Húrod zengjen vésznél szilajabban,~
2156 9 | kihal~Bús éneke, tört szive lángjaival.~ "Född, vad fa! örökre
2157 53| csepjei~Magas gyönyörnek lángjától hevültek,~Menjünk szét mint
2158 63| kéz, a szellem működött,~Lángolt a gondos ész, a szív remélt,~
2159 25| Mint vártam egykoron,~Míg lángom üldözött.~ És lássam a jövőt~
2160 37| szenvedését,~Szégyenétől lángra gerjedünk;~És ohajtjuk nagynak
2161 20| lány körben és a vendég;~Lángszemében csábító varázs ég.~ S Hunyadiért,
2162 20| titkos bú alatt.~Társasága lángzó érzemények,~Kínos emlék,
2163 14| Siva végetlen fövenyében lankadoz a nap,~S csendes Araltónak
2164 14| halálát~Vélte találni itt. Lankadtan s lelke szakadva~Lép vala
2165 66| itéletén.~ De mint dúlt lant után~A megtört zengemény:~
2166 20| lány nyomdokán halad.~Ő a lányért, lány a pillangóért,~Verseneznek
2167 14| ragyogni.~Mindenünnen koszorús lánykák, velök a vigadó nász~Jöttenek
2168 14| zászlója halottnak)~Láta ülő lánykát szomorú gondokba merűlve.~
2169 14| hárfai zengést,~Hol gyönyörű lányok legszebbike horda piros
2170 12| nekem bort eleget,~Piros lánytól hókenyeret?~ Puha kenyér
2171 63| Vérfagylaló keze~Emberfejekkel lapdázott az égre,~Emberszivekben
2172 53| Fehérre mosdott könyvnek lapjain.~Emitt a gépek s számok
2173 2 | Kincseidből részt hozott.~ A lapos mennykő dühödve~
2174 56| átokképen.~Neve: szolgálj és ne láss bért.~Neve: adj pénzt és
2175 14| lelke szakadva~Lép vala lassan elé s lerogyott a barna
2176 47| Agyadban frígyre lép,~ S lassanként földerűl~ Az életpuszta
2177 59| jőjetek ki, láncra vert rabok,~Lássátok a boldog, dicső napot,~S
2178 14| ha ki eltévedt, a kürtszó lassu nyögését~Messzünnen jött
2179 10| Szigetet, mint áll vala, látád,~S ősödet, elmaradó Vidot
2180 14| Vizsga cselédi~Kedvtelenűl láták megtérni, s ha honn vala,
2181 13| bizony meglátják.""~"Semmi látás!" - mond az jókedvében -~"
2182 14| hozhatta szerelme,~Gyermeke látásán örömes mulatása rövid volt,~
2183 14| Vajha szemem még mind ezeket láthassa sokáig.~Vén fejem így a
2184 39| tán Juliskát?~ Láthatnád?"~Szól mogorván Péter úrfi:~ ""
2185 45| hő szenvedélyem azt;~Nem láthatok sem földet, sem eget,~Csak
2186 14| félholdas időnek~Jőne felé, láthatta miként tört oszlopon ülvén~
2187 37| hölgy, a méla bú,~S újra látjuk vészeit Mohácsnak,~Újra
2188 3 | vesztedre, Magyar, most látod... azon kor,~ Melyben régi
2189 14| messze vidéknek~Vándori látogaták. És ő nyílt kedvű barátja~
2190 20| hozzánk,~Jó vadász, ha meg nem látogatnánk."~ Mond szerényen szép Ilonka,
2191 20| Peterdi s bájos unokája~Látogatni mentenek Budát;~Minden lépten
2192 14| szüntelen a járt út hoza és vive látogatókat.~Gyakran az ifju sereg fölment
2193 14| virított;~Közben egész tájnak látója, az úri lak állott,~Büszke
2194 1 | adsz-e fényt, ha majd nem látom a napot,~S irtóztató setét
2195 14| Majd hogy az oly sokszor látottat bírni reménység~Nem csalogatta
2196 14| kaputlan~Udvara vendégért látszott mosolyogva kinézni,~S szüntelen
2197 14| merően,~Messze Araltónak látszván hallgatni zugását.~Évekig
2198 20| gond-sujtotta nyommal.~ És ha láttál szépen nőtt virágot~Elhajolni
2199 51| borát,~S mind e napig nem láttam áldomást.~ Csapláros,
2200 14| méltó~Istennek képét a nap láttára viselni,~Mégis mely nyomorú,
2201 14| szomorú, ha lement élőt nem látva körösleg,~Merre nehéz ón
2202 46| A MERENGŐHÖZ~ Laurának ~Hová merűlt el szép szemed
2203 53| És itt a törvény - véres lázadók,~Hamis birák és zsarnokok
2204 65| ujra hallanók a pusztán~A lázadt ember vad keserveit,~Gyilkos
2205 55| butaság dühét növeszted,~Hogy lázítson hadat.~S állat vagy ördög,
2206 27| Változandó sokasága~Gyakran le-leszáll.~ Ez nem jő, mert gond marasztja,~
2207 14| völgy szeretője s a völgyi leányé,~Nem vágyott rájok s a ház
2208 13| paphoz."~Így szól Gábor a leányhoz,~S nagy szomorún a könyvet
2209 14| emlőről tehetetlen gyenge leánykák~Függöttünk csecsemők. Remegő
2210 14| gyászdombnál látá a völgyi leánykát~Búja siralmában, mint rég
2211 20| szólt a vadász, gyönyörrel~A leányra nyújtva jobb kezét;~S rezzent
2212 14| jöve a völgyet s a völgyi leányzót~Látni, haszontalanúl vágyván
2213 34| arca előtt.~Vajha szelíden lebbenjen föl a fátyol előtted,~
2214 1 | háborgó éltemet,~Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,~
2215 6 | porodra hintenek virágot,~Lebegj te őrző angyalként fölöttük.~
2216 46| Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,~Zajától felréműl a szívmagány.~
2217 14| megindúlt.~Elment a romhoz, leborult a barna köveknél,~Ott elszúnyada
2218 14| lelte Romistent.~Fáradtan leborúlt kövein s jött harmadik álma.~
2219 14| Ki legelőbb düledékeimet leborulva köszönti,~Teljesedésbe hozom
2220 1 | Remény, emlékezet? -~ Te, a lecsendesült lélek tulajdona,~Mely áldva
2221 53| nemzetére.~ De hát ledöntsük, amit ezredek~Ész napvilága
2222 1 | öldöklő bánatban enyhadó,~És a leendőkben gyönyörrel biztató,~
2223 14| mint mondá. A gyász órái lefolytak~S enyhűlt bánat után szerelemről
2224 53| igazság, szeretet.~Hogy a legalsó pór is kunyhajában~Mondhassa
2225 48| vágyott javakért;~Midőn a legbuzgóbb anya~Remény- s munkátalan,~
2226 50| Félre most:~A legszentebb-, legdicsőbbért~ Most csak bort,~De
2227 14| bolt,~S ménesek és csordák legelének szerte, sajáti:~Dús gazdát
2228 53| hogy mint juh a gyepen~Legeljünk rajta? s léha tudománytól~
2229 14| Látta vidám ihait szökdelve legelni, s előtte~Minden az álomtól
2230 45| szellemem,~S e szellemlánc legfájóbb szerelem;~Hozzád van az
2231 14| völgynek, oromnak~És ura leggyönyörűbb rónáinak, ébrede s lelkén~
2232 14| térni megindúlsz,~Engedd a leghőbb szerelemnek járni nyomodban,~
2233 10| közepébe vonúlál,~Fegyverid, a leghűbb társak, villogva le hozzád,~
2234 51| Csapláros, méregkeverő!~ Legjobb borodból adj elő.~
2235 26| zászlóidat,~S elhulltanak legjobbjaink~A hosszu harc alatt.~ És
2236 53| virányt a puszta homokon,~Hol legkelendőbb név az emberé,~Hol a teremtés
2237 14| kolompja.~A nyáj pásztora ő, legkönnyebb póri ruhában~Íjasan és balján
2238 56| cifra szóban,~Ami a szív legmélyén van,~Adtak drága bért,~Adtak
2239 38| S nyugton veszni hagynák~Legnagyobb fiát;~ Kiknek embertársok~
2240 53| küzdeni~Erőnk szerint a legnemesbekért.~Előttünk egy nemzetnek
2241 11| hazug.~Hős Béla parthoz tart legott,~Hol vészben a megcsapdosott~
2242 20| ez már királyi vad!"~És legottan, minden mást feledve,~Hévvel
2243 14| zengést,~Hol gyönyörű lányok legszebbike horda piros bort~S a szomjnak
2244 16| vedd szívre magyar nép:~ "Legszentebb vallás a haza s emberiség."~
2245 50| gondok~ Félre most:~A legszentebb-, legdicsőbbért~ Most
2246 48| azt feláldozod.~ S midőn a legtöbb emberek~Csüggednek várni
2247 62| a világ~S e földi nép a legvégső fajig.~Mi a világ nekem,
2248 51| Költődnek, oh hatalmas Hunnia,~Légy-étetőt engedsz-e innia!~
2249 14| megnehezűlt búval kebelére lehajlott.~Erre varázsoltan vesztegle
2250 45| Sorsom te vagy, egy szód, lehelleted,~S élek halok, amint te
2251 14| e szolga tagoknak~Késni lehetlen volt. Jöttem, mert kelle
2252 20| Mert apád én kétszer is lehetnék,~És ha ittam, az nincs cenkekért;~
2253 14| szembe vivó sereget ordítva lehullni~S kardcsengést, megütött
2254 14| szellőként fut, az őzfi, lehulltak az ifjak~Vesszeitől; s ha
2255 14| fövenyein a napnak látta lehúnytát,~S haj mi nem úgy ébredt,
2256 66| Kérlelhetetlenűl,~A sír lehúzta őt.~ De aki ennyit élt,~
2257 7 | hamar a sor erős vaskarja lehúzza örökre,~És benövik sírját
2258 53| betűkkel, mint a téli éj,~Leírva áll a rettentő tanulság:~ "
2259 14| fáradtan jutni körébe;~Ott lejtős halmon pázsit nyoszolyára
2260 39| hogy innen-onnan~ Lekaszál.""~"Az egekre! Peti fiam,~
2261 33| e rég várt követét végre leküldi az ég:~Az lesz csak méltó
2262 50| össze~ Fiait,~Hogy leküzdje éjszak rémes~ Árnyait:~
2263 10| Szárnyain, és védőt mint lel viadalmas urában,~Őket jó
2264 14| tapasztala mindent.~Egy népet lele, mely gyéren vala s lelke
2265 4 | olvasásom,~ Nyugtot nem lelek;~Munkátlan toll áll előttem~
2266 14| gabonával rakta meg a nép;~Lélekadó bornak tele volt nedvével
2267 46| kínt.~Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,~Ki életszomját
2268 14| szedődni,~Láta dicső szemet, a léleknek mennyei tükrét,~S halla
2269 1 | Ha majd szorúlni kezd lélekzetem, s nehéz~Fájdalmaim között
2270 63| Emberszivekben dúltak lábai.~Lélekzetétől meghervadt az élet,~A szellemek
2271 46| Földön honát csak olyan lelheté.~Ne nézz, ne nézz hát vágyaid
2272 10| földet vizsgálja hiába:~Nem leli meg nagyait, nem téged,
2273 10| Szigetnél~Égi sugalmaktól íhlett lelkedbe fogadtad,~S mély vala, s
2274 10| falaidra;~Akkor az égi lakók lelkedből összezavartan~A fölvert
2275 34| EMLÉKKÖNYVÉBE ~Szép fiatalságod s lelkednek tiszta erénye~ Áll a jövendőség
2276 37| az unokákba halhatatlan~Lelkeikkel visszaszálljanak.~Hozva
2277 23| viszály maradott a népek lelkein: a föld~ Boldoggá nem
2278 53| volt,~Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,~Oly fényes elmék
2279 53| felküzdeni,~Egy új irány tör át a lelkeken:~A nyers fajokba tisztább
2280 1 | Kisérsz-e síromig?~ Lelkemnek adsz-e majd teljes vigasztalást,~
2281 14| leggyönyörűbb rónáinak, ébrede s lelkén~Vágya betölte után, az öröm
2282 14| láta határin,~S elszánt lelkének mi öröm nem látnia embert!~
2283 20| híven és hivebben~Bámulá a lelkes idegent.~"Vajh ki ő, és
2284 14| volt,~Honn vala hontalanúl: lelkét nagy gondjai bírták.~Már
2285 22| Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:~ Naggyá csak
2286 38| Melyre nem csendűl meg~Lelkökben harang;~ S aki a dologtól,~
2287 14| gondolatok s nyugodalmat lelni hiába~Mentenek el, mind
2288 20| lakozva a magas Budában~Leltek engem Mátyás udvarában."~
2289 43| Mert talán az idegenben~Leltetek gyönyört,~Míg bennünket
2290 14| megnyitja az erdő,~Elvesze a lemenő völgynek végében. Utána~
2291 14| feljött,~És szomorú, ha lement élőt nem látva körösleg,~
2292 14| csend.~Sokszor az ősz Romhoz lemosolyga az égutazó hold,~Fellegeket
2293 43| lesz szép szemekkel~Ránk lenéznetek.~Csínos fejjel meghajolni~
2294 28| És nádszál termeted?~Csak lengeség jele.~ Mi haszna vagy fehér,~
2295 14| ülvén~Hosszu szakálla mohát lengették pusztai szellők,~S várkoszorúzta
2296 37| meglep bús idők homálya,~Lengjen fátyol a vont húrokon;~Legyen
2297 1 | lélek tulajdona,~Mely áldva lengsz körűl magányos dombomon,~
2298 14| hulladozását,~És nem hagysz egyedül lennem gyászomban az édes~Testvérért,
2299 55| őrült sár, ez istenarcu lény!~Nincsen remény! ~
2300 45| napot;~Hajh az nekem már rég lenyúgodott.~ Nem láthatom miattad a
2301 14| partok kebelén, hogy kelve, lenyugva~Víg csevegésiteket lelkem
2302 14| ragyogott Országok háza, leomlék.~ Rom pedig a düledék
2303 14| tudatlan volt; de örömmel láta leomló~Fürtöket a pihegő kebelen
2304 14| gyászolt szépséges alakján,~És leomolt hajait szabadon ragadozta
2305 20| állván~A kis csarnok végső lépcsején,~S homlokán az ifju megcsókolván,~
2306 42| visz tőlünk a szerencse,~Lépésidet emlékünk kövesse.~S rokon
2307 20| örömmel,~Elfogván a szállongó lepét;~"Megvagy!" így szólt a
2308 20| lepke, szép arany pillangó!~Lepj meg engem, szállj rám kis
2309 20| röpteként csapongó.~ "Tarka lepke, szép arany pillangó!~Lepj
2310 53| GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN ~Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,~
2311 20| Látogatni mentenek Budát;~Minden lépten nő az agg csodája;~Mert
2312 14| szakadva~Lép vala lassan elé s lerogyott a barna köveknél.~Tüstént
2313 14| anda szemekkel~Bánatomat lesed és könyeimnek hulladozását,~
2314 8 | sohajtsak? Nem! nem! egy~Tenger lesírni nem tudhatja ezt,~Nem a
2315 14| ha bánatod enyhűl~S képes léssz ön búdon kűl hallgatni panaszra,~
2316 21| nyugta, égre vágyódása."~ A lesujtott angyalként imígyen~Átkozódik
2317 14| Távol az elsiető patakoknak lesve futását.~Íja vad állattól
2318 67| még?~Van-e még reménység,~Lesz-e még hajnalod?~Férfi napjaidban~
2319 56| Adtak érte vért.~Most midőn leszállt a béke~S a vérontó harcnak
2320 6 | mosolyga orcád, s a halál~Leszedte róla szép rózsáidat.~Nemcsak
2321 50| Valamit.~ No de se baj, máskép leszen~ Ezután;~Szóval, tettel
2322 8 | csak forró hamva van.~Ennek leszesz, te keblem, sírlaka.~S emlékirás
2323 6 | őt:~Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid,~Alunni fogsz, s
2324 43| rosz hevünkben~Zordonak leszünk,~Mert talán a féltés dúlja~
2325 14| Völgyeit, ormairól gyakran letekinte vidáman,~Távol az elsiető
2326 2 | A szülőt; itt lettem én,~Itten élek; nincs nememben~
2327 58| tiszta kézzel áldozánk,~S lettünk, mi eddig nem valánk:~Nincs
2328 29| A szeretni tilt az ész~Letünt remény után.~ 1839 ~~
2329 21| ég mosolyg le rája.~ Egy letűzött kard a szent kereszt ott,~
2330 65| föld~Hadd forogjon keserű levében,~S annyi bűn, szenny s ábrándok
2331 14| födözzék."~Szólt s az üres levegő kebelébe fogadta beszédét,~
2332 53| Az írt betűket a sápadt levél~Halotti képe kárhoztatja
2333 4 | toll áll előttem~ S puszta levelek.~ Minden szónak kezdetében~
2334 21| Összeroskad, s hervadó levéllel~Eltakarja őt a sárga ősz.~
2335 10| szemünknek!~Vagy kárhozva levénk, hogy örökké visszasohajtsunk,~
2336 10| váradra, lobogva~Völgyi lidércként átröpül az, fölijeszti magányos~
2337 14| körülötte gyümölcsfák.~A ligetek csendét patakok csörgési
2338 14| szólt:~"Járj kies útaidon, ligetemnek nyája s tenyésszél,~Völgy,
2339 10| mosolygók,~S kedvesek a ligeten folyamok menetében az árnyak;~
2340 14| sorvasztva teleknek~Vészeitől ligetén folyvást zöldel vala, bántá.~
2341 20| hervadt sír felé;~Hervadása líliomhullás volt:~Ártatlanság képe s
2342 37| LISZT FERENCHEZ ~Hírhedett zenésze
2343 10| Ontja dalait, az örök hévvel lobogókat, azonban~Néma, s borúlt,
2344 10| török üszköt vet váradra, lobogva~Völgyi lidércként átröpül
2345 14| fölverte zajával:~Győzve lön és odaadta magát szeretője
2346 1 | hanyatló nap földünk tanyáira,~Lövelsz-e nyugtató sugárokat felém~
2347 57| szerencse jelképű karikára a lövöldében ~Félszázados nádort köszönt
2348 65| cigány, megittad az árát,~Ne lógasd a lábadat hiába;~Mit ér
2349 21| futó elébe~Egy vad erdő lombi hajlanak:~Ott elvész a bús
2350 18| Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt.~Nézz be utas, s ha
2351 14| álmadozásnak~Szent országa van, agg lomboktól rejtve világnak,~Ahova ormairól
2352 14| estvék unalomnak tárgyai lőnek.~Még az örök tavasz is,
2353 21| hajlanak:~Ott elvész a bús lovag pályája,~Ráborúlván rengeteg
2354 12| tetején.~ Gyerünk innen, fakó lovam!~Tisza innen nem messze
2355 25| Add vissza búmnak, ah,~Lyánykám hajfodrait,~Csábító két
2356 14| dúlás komor istene, R o m, jöve, és az~Elhagyatott
2357 14| gondolt, így szólván végre magában~"Ki legelőbb düledékeimet
2358 6 | szép rózsáidat.~Nemcsak magad menél, elvitted a~Szülék
2359 38| Valahára köztünk~Únd meg magadat,~S hordd el más világra~
2360 9 | keserved.~Vagy zengj, de magadnak, örömtelenűl,~Hol vad sas
2361 53| Mondhassa bizton: nem vagyok magam!~Testvérim vannak, számos
2362 14| előbbi~Gondjaitól, bámulva magán és mindenen, ott járt~Nyájai
2363 4 | segíthet:~ Képed benne van;~A magány sem: képed ott is~ Üldöz
2364 14| ember-lakta vidéket kért a puszta magányért.~Mint partot haladó folyam
2365 14| zavarhassák ridegét e néma magánynak.~Nem! soha emberi nép e
2366 11| Éjfélileg le s fölfelé~ Dobog magányosan;~S még semmi hang, még semmi
2367 5 | derűlt volt akkoron még~ A magasban szép egem,~Itt is a víz
2368 63| Hallottuk a szót. Mélység és magasság~Viszhangozák azt. S a nagy
2369 10| halálra.~Mint viharok közepett magasúlva fogantatik a sas,~És közel
2370 53| a jók a rosz miatt -~Egy máglya üszkén elhamvadjanak?~
2371 48| jót~Családjok-, társaik- s magokért,~Ha sorsok csalfa volt;~
2372 64| földmivelő jól munkált földbe magot vet~ S várja virúlását
2373 50| isten úgy akarja~ Mint magunk,~Szennyet rajta és bitor
2374 27| sohajt fel: "isten átka~Ül a magyaron."~ Egy van, aki a kis körbe,~
2375 22| MAGYARORSZÁG CÍMERE ~Szép vagy o hon,
2376 11| hazánk?~Teremt-e isten több magyart,~Mig a világ, mig napja
2377 20| Éljen hát a hős vezér magzatja,~Addig éljen, míg a honnak
2378 38| szereted.~ A pimasz körökbe~Makkfilkózni jársz,~Lesben a vadásszal~
2379 39| zenéje,~Nem kell neki róka málja,~Sem a szomszéd bibliája;~
2380 65| boltozatján,~Mi zokog mint malom a pokolban,~Hulló angyal,
2381 21| kegyelmedet.~Salamonnak nincs hol maradása,~Földön nyugta, égre vágyódása."~
2382 20| szóra, semmi bíztatásra~Nem maradhat vendéglőivel.~"Emlékezzél
2383 49| gyermekimre szállnak javaim,~Rájok maradnak tartozásaim;~Adónkat, legyen
2384 23| kivítta magyar.~Ah de viszály maradott a népek lelkein: a föld~
2385 53| könyv legyen,~Számon kivül maradtak: Ixion~Bőszült vihartól
2386 27| le-leszáll.~ Ez nem jő, mert gond marasztja,~Az, mert idegen,~Ez, mert
2387 21| arculatja,~Honfivért a kardnak markolatja.~ Teste dúlt, de lelke még
2388 55| vesztenek,~Bújában egymást marta meg.~S a hír? villám az
2389 13| pár csók! egyik útra való,~Másik, ha úgy tetszik, vígasztaló."~""
2390 50| Valamit.~ No de se baj, máskép leszen~ Ezután;~Szóval,
2391 14| omladozának.~De mikoron másod századnak folytanak évei,~
2392 14| elszúnyada és feltünt a második álom.~S lát vala álmában
2393 14| finnyás étkek ebédin,~Hallani másoktól és mondani tréfa beszédet:~
2394 65| világi élet,~Egyszer fázott, másszor lánggal égett;~Húzd, ki
2395 52| és kéz kivíhat,~Ne várja mástól mint szerencsedíjat.~ Isten
2396 14| Engedj meg, te keservim után megadója szivemnek,~Engedj meg, gyönyörű,
2397 60| valaha,~Kiszenvedénk, s megadtuk~Embernek, ami ős joga.~Zászlónkon
2398 66| élt,~Mélyen bocsátja be~Megáldott gyökerét.~ S midőn magasra
2399 10| csatát zengél, tusakodva megállván~S rajtad ütő törökök már
2400 8 | hogy a~Vas végzetekkel megbékéljek, és ~Ha földbe fekszem,
2401 43| éj,~Ah de édesebb a béke,~Megbékülni kéj.~Hagyjatok, de térjetek
2402 20| hadvész-ülte képpel~Újlaki s a megbékült Garák.~S a király jő, fölség
2403 50| Csak igyál.~Borban a gond megbetegszik,~ Él a kedv.~Nincs
2404 43| elhagyottság~Szégyenláza tört;~Megbosszúlni könnyü mód van:~Haragudjatok;~
2405 11| tart legott,~Hol vészben a megcsapdosott~ Dunának árja zúg.~ Járása,
2406 20| lépcsején,~S homlokán az ifju megcsókolván,~Útnak indúl a hold éjjelén.~
2407 28| Nem szinte idegen?~ Hogy megdicsérgetik~Parányi lábaid,~S egyűgyű
2408 8 | Csak ezt viseld el, aztán megdicsérlek,~Azt mondom: kő vagy, nem
2409 47| sorsod árulás~ Által megdöntetik;~Gondold meg és igyál:~Örökké
2410 19| volt ő s nagysága miatt megdőlnie kellett;~ Ég és föld egyaránt
2411 3 | sírjába magával,~ Jaj! ha megél: iszonyú mérge pokolra taszít.~
2412 45| Eltépjem-e a kínos láncokat?~Megélhet-e az ág, ha leszakadt?~Sorsom
2413 14| élt;~Most pedig itt hervad megemésztő pornak ölében,~S árva keservimnek
2414 51| szűrik tán? nem ismerem.~Megénekeltem harcait, borát,~S mind e
2415 49| E föld, e ház, e kert - megérhetém,~Akarta isten, hogy most
2416 52| szabadság istene!~Add, hogy megértsük e nagy szózatot,~Adj csüggedetlen
2417 17| kis raj nyugszom e rózsa megett.~Engem az illatnak szédíte
2418 55| Most a világ beszél,~S megfagynak forró szárnyaikkal~A zápor
2419 7 | felőle? ki tudja, hogy ott is~Megfáradt ember hamvára nehezkedik
2420 46| nagy tenger egy kebelnek,~Megférhetetlen oly kicsin tanyán;~Hullámin
2421 60| Halványan arcodat,~Vagy drágán megfizessék~E halványságodat.~
2422 50| viharban:~ "Szent hazánk:~Megfizettük mind, mivel csak~
2423 28| Nincs egy jó gondolat;~Megfogni szárazon~Nem birnád a halat.~
2424 26| közt,~Oly sok viszály után,~Megfogyva bár, de törve nem,~Él nemzet
2425 14| futóhoz.~Honn az egész élet megfordúlt. Vizsga cselédi~Kedvtelenűl
2426 37| tére;~ S férfi karján a meggondolásnak~Kél a halvány hölgy, a méla
2427 43| lenéznetek.~Csínos fejjel meghajolni~Hogy figyeljetek;~Kis dolog
2428 43| dolog lesz, és nekünk nagy,~Meghallgattatás:~Kedvezéstek drága kincsét~
2429 62| véremen.~Imádkozzál - te meghallgattatol -~Az tán segíthet ily vert
2430 14| Víg csevegésiteket lelkem meghallja s örüljön,~Csak soha embertárs
2431 41| Rád nézek, mert öröm lesz~Meghalnom általad.~Rád nézek, mert
2432 10| utóhang,~Úgy zendűle föl a megharcolt ütközet, a már~Század előtt
2433 63| dúltak lábai.~Lélekzetétől meghervadt az élet,~A szellemek világa
2434 14| alatt szélt és hosszatt meghintve falukkal~S a falu népeivel,
2435 63| izzadt homlokát törölvén~Meghozni készült a legszebb jutalmat,~
2436 7 | Cserhalom, és az apák hírét meghozta tetődnek.~Még te soká harcolsz
2437 14| tért vissza s tünődve,~S a megijedt háznép alig ösmert szótlan
2438 10| lakod mind a négy sarka megindúl,~Rengenek a megütött falak,
2439 14| siralmid után haza térni megindúlsz,~Engedd a leghőbb szerelemnek
2440 14| kísértetlen s azt tenni megindúlt.~Elment a romhoz, leborult
2441 6 | reggel van? Ah~Ki fog téged megint fölkelteni?~Sirat szülőd,
2442 50| felvirúlni~ Vagy soha.~Bort megissza magyar ember,~ Jól
2443 12| nem messze van,~A Tiszában megitatok,~A Dunáig meg sem állok.~
2444 65| CIGÁNY ~Húzd rá cigány, megittad az árát,~Ne lógasd a lábadat
2445 14| Így élt jó ideig. Gyakran megjárta virágzó~Völgyeit, ormairól
2446 38| Ott is ásitozva~Gyakran megjelensz,~S bűvös álomírral~Szájt,
2447 14| bántá.~A kipihent szívnek megjöttek előbbi reményi,~Visszakivánkoztak
2448 53| rongykereskedővel,~Ez únt fejek- s e megkorhadt szivekkel,~Rosz szenvedélyek
2449 14| köveknél.~Tüstént fekte helyét meglágyította Romisten,~S ő, nemes Országok
2450 13| erre csak felpillánt,~S ím meglát egy fürge leányt.~"Ejnye,
2451 13| Hagyjon békét, mert bizony meglátják.""~"Semmi látás!" - mond
2452 28| csupán~Javára dolgozom.~ Meglátná a világ~Az egykor léha nőt~-
2453 29| őszi szép napot~De hogy megláttalak,~Szép napvilágomat,~Kivántam
2454 58| idegen.~Miért? hogy tápja meglegyen~S mi tőlük várjuk a csodát~
2455 46| madár,~Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,~Egész erdő viránya
2456 37| átkot áruló fiára.~ És ha meglep bús idők homálya,~Lengjen
2457 20| agg csodája;~Mert sok újat meglepetve lát.~A leányka titkon édes
2458 55| vétkezének,~Ők úgy hullottanak:~A megmaradt nép fölsüvölt:~Törvényt!
2459 47| kéj s örömed~ Mind megmérgezve van,~ S remélni biztosabbakat~
2460 37| mély sírjaikban~Őseink is megmozdúljanak,~És az unokákba halhatatlan~
2461 14| testvére poránál,~S szép feje megnehezűlt búval kebelére lehajlott.~
2462 7 | Mert mi egy életidő? - megnézé, s elvesze köztök.~Nem tudják;
2463 14| A titkos teremű völgyek megnyíltak előtte.~Bérci sorok hátán
2464 14| S merre borongós utcáit megnyitja az erdő,~Elvesze a lemenő
2465 12| szerelem,~A szép leányt megölelem.~ Hej de itt senki nem felel,~
2466 63| csend és hó és halál.~A föld megőszült;~Nem hajszálanként, mint
2467 14| törötten~Ősei honnában, melyet megronta örökre~Harc és visszavonás.
2468 46| kevés.~Ábrándozás az élet megrontója,~Mely, kancsalúl, festett
2469 65| gondolj a gonddal.~ Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,~
2470 67| Nincs ahova tennéd,~Véred megsürűdött,~Agyvelőd kiapadt,~Fáradt
2471 3 | most már ezredet érne,~ Megszaggatva hever drága hazádnak ölén.~
2472 51| Elég! elég! Fejünk majd megszakad,~Szemünk borúl és nyelvünk
2473 25| hogy "szeret!"~ S akkor ha megszakadt~A tündérszép alak,~Utána
2474 6 | vissza. Ők együtt~Éljék le megszakasztott éltedet,~És míg porodra
2475 14| az örömnek nász seregével~Megszállott s az egész házat fölverte
2476 54| csüggedek, és ha~ Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet?~
2477 57| nincs szived,~Repül golyóm megszegni röptödet.~ 1846 ~~
2478 63| reménytől reszketett a lég,~Megszülni vágyván a szent szózatot,~
2479 63| Viszhangozák azt. S a nagy egyetem~Megszünt forogni egy pillantatig.~
2480 2 | S tőlem mindent megtagadsz,~És egyébnek abból, amit~
2481 8 | tovább kell bolyganom,~Hogy megtanúlja rajtam a világ:~"Minden
2482 63| az meg, mint az isten,~Ki megteremtvén a világot, embert,~E félig
2483 14| cselédi~Kedvtelenűl láták megtérni, s ha honn vala, búsan~Ülni
2484 16| valóságnak hallója egekben,~ Megtért térítő állok az isten előtt,~
2485 58| nem miénk?~Ha érte mindent megtevénk,~Ha tiszta kézzel áldozánk,~
2486 66| ha lelke húrjait~Az élet megüté,~Oly kedves volt a hang,~
2487 53| milliók;~Én védem őket, ők megvédnek engem.~Nem félek tőled,
2488 62| járnék ily remény-hitért,~Megvenném azt velőm- és véremen.~Imádkozzál -
2489 58| idő, ész, pénz elszóratott~Megvenni a gyalázatot:~Elég az ok~
2490 27| mert mindent, ami honi,~Megvet hidegen.~ És a hű, kit nagy-
2491 47| S az elcsábúltan megveti~ Hű buzgóságodat,~
2492 9 | így koszorútlan az ifju megyen,~Nem tudva hol napja, hol
2493 5 | Itt is a víz tűkörében~ Megzavarják könnyeim.~ Kelj, te zúgó
2494 59| rab-ágyad kőpárnáiról,~Beteg, megzsibbadt gondolat!~Kiálts fel érzés!
2495 17| MÉH ~Hulló harmatnak szeretője,
2496 35| órád a sok öröm közt,~ Mellyel az életnek rózsai éve kinál?~
2497 48| csalfa volt;~ Midőn nem méltatott erény~És bűn, mely célt
2498 20| hősi vért!"~S illetődve s méltóság szemében,~Kél az ifju, tölt
2499 10| diadalma, királyként~Őrzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek.~Igy
2500 14| gond kísérve személyét,~S mélyebben sűlyedtenek a düledékek
2501 11| ijeszted a futó halat,~ Mely mélyeken lakik? -~Vésztűzben néha
2502 29| ifjuságomon,~Túl égő vágyimon,~Melyeknek mostohán~Keserv nyilt nyomdokán;~
2503 29| nyomdokán;~Túl a reményeken,~Melyekre hidegen~Éjszínű szemfedőt~
2504 63| jutalmat,~Az emberüdvöt, melyért fáradott.~Ünnepre fordúlt
|