1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
2505 11| vítt Pozsony remeg. -~S melyik magyar nem megy, ha kell?~
2506 63| üdvözölje.~ Hallottuk a szót. Mélység és magasság~Viszhangozák
2507 14| kietlent~Választotta utúl. Melytől nem rettege s mely baj~Annyi
2508 6 | rózsáidat.~Nemcsak magad menél, elvitted a~Szülék vidámságát,
2509 14| ébredt, mint volt nyugalomra menése!~Álma való képét látá és
2510 14| volt nedvével az al bolt,~S ménesek és csordák legelének szerte,
2511 10| kedvesek a ligeten folyamok menetében az árnyak;~És ha kedünk,
2512 13| pünkösdnapra,~Addig rózsám, addig menj dolgodra.~Neh egy pár csók!
2513 37| húrjaiddal,~Hogy szivekbe menjen által a dal;~ S a felébredt
2514 53| gyönyörnek lángjától hevültek,~Menjünk szét mint a régi nemzetek,~
2515 64| szegény és a koronás fők~ Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva
2516 66| a legszebb dalé.~ Hiába! mennie~Kellett idő előtt,~Kérlelhetetlenűl,~
2517 53| csillagok.~S ha majd benéztünk a menny ajtaján,~Kihallhatók az
2518 37| zongorája,~Melyben a harc mennydörgése szól,~S árja közben a szilaj
2519 14| dicső szemet, a léleknek mennyei tükrét,~S halla patak zengésü
2520 48| Gyógyíthatlanb a seb.~ Gondold meg, mennyit érsz: eszed,~Szived, pénzed,
2521 2 | Kincseidből részt hozott.~ A lapos mennykő dühödve~ Ki
2522 39| Ha ha ha!~Péter és bú! a mennykőbe,~ Mi baja?~Anyja
2523 53| nagyobb rész boldogsága? - Ment-e~A könyvek által a világ
2524 39| Petikém!~Kalpagodra toll s mentédre~ Rókaprém?"~""
2525 39| bibéje!~Sem kalapja, sem mentéje,~Sem a sarkantyú zenéje,~
2526 1 | Eljősz-e menteni?~ S mint a hanyatló nap
2527 53| fiait~A sűlyedéstől meg nem mentheték!~Hogy még alig bír a föld
2528 14| rideg küszöbét, még gyenge menyasszony,~A nőtlen háznak, s örömet
2529 13| hátha késő~Pünkösdnapkor a menyekző?""~"Semmi késő! te világ
2530 37| bíborától~Végre a nap földerűlni mer,~Hol vad árján a nép tengerének~
2531 14| el szomszédos irígység,~S méreg nélkül folyt epedő szomjának
2532 46| A MERENGŐHÖZ~ Laurának ~Hová merűlt el
2533 55| Bukott a jó, tombolt a gaz merény:~Nincsen remény! ~
2534 47| életpuszta kép,~ Gondolj merészet és nagyot,~ És tedd
2535 3 | Jaj! ha megél: iszonyú mérge pokolra taszít.~ 1823 ~~
2536 60| szövetkezett;~S a nép szivébe mérget,~Undok koholmányt ültetett.~
2537 53| koldus asszony~Condráin méri a világokat:~Világ és vakság
2538 14| zengésü szavat, szerelembe merítőt~A szív hangjaival. S a szűz,
2539 48| Hatalma, üdve és neve~Az éggel mérkező.~ Oh honfi, őrizd e tüzet~
2540 14| mintha szaladni~Vágyna, merő szemeit dőlesztve kinyúlik,
2541 14| sivatagba miként nézett ki merően,~Messze Araltónak látszván
2542 14| Folyjatok el csendes patakok, mérői időmnek,~A koszorús partok
2543 46| MERENGŐHÖZ~ Laurának ~Hová merűlt el szép szemed világa?~Mi
2544 14| palotát, az urával búba merűltet,~Újra robaj tölté; a fény
2545 14| lánykát szomorú gondokba merűlve.~A halovány bánat gyászolt
2546 55| 2 ~Hallátok a mesét: a népnek~Atyái voltanak,~
2547 14| Büszke toronyviselő tetejével messzeragyogván.~Ő pedig amiket elláthat
2548 17| szeretője, s a harmatos ágé,~ Méz ajakú kis raj nyugszom e
2549 53| Hamis birák és zsarnokok mezéből~Fehérre mosdott könyvnek
2550 40| el azt a Balaton,~Nem a mézes szőlőjü Badacson.~És lángot
2551 40| arcodon,~És a mosolynak mézét ajkidon.~Szomjúzom édes
2552 7 | tavasz új díszeit elhinti meződön;~Őt hamar a sor erős vaskarja
2553 14| ősz s zivatar-nyargalta mezőkön~Nem vala dísz többé s a
2554 10| mond örömében sírva fiának;~Mí pedig áldva füzünk szent
2555 66| vagy bűn, öröm~Vagy bánat, miben élt,~Sírjánál írva lesz,~
2556 46| felréműl a szívmagány.~Ha van mihez bizhatnod a jelenben,~Ha
2557 37| hon a dalon,~Melyet a nép millió ajakkal~Zeng utánad bátor
2558 26| veszik körűl,~S az ember millióinak~Szemében gyászköny űl.~
2559 46| kereséd?~Nézd a világot: annyi milliója,~S köztük valódi boldog
2560 56| jár dobszóra.~Ura s rabja millióknak~Kik gyülölnek és dacolnak;~
2561 46| múlt idők setét virága,~Min a csalódás könnye rengedez?~
2562 2 | S nála lészen mindened!~ 1822 ~~
2563 14| Gondjaitól, bámulva magán és mindenen, ott járt~Nyájai közt, fiatal
2564 52| kell, a vérnek bíborában.~ Mindenható egyesség istene,~Ki összetartod
2565 45| kísér mindenütt,~Mint üldöző mindenhol rajtam üt.~Nem látok mást,
2566 14| Meg nem háborgat: szent az mindennek előtte.~Csak ha kijősz,
2567 14| kedvnek tapsa körösleg!~Mindennél inkább pedig éreze üdvöt
2568 14| fény beleszálla ragyogni.~Mindenünnen koszorús lánykák, velök
2569 10| sok szakadatlan ütéstől; -~Mindezeken mikor andalgasz, s a szörnyű
2570 14| kellemmel tölte kupákat.~Végig mindezen a szabad úrnak kénye csapongott~
2571 28| alatt~Egy eszmét sem terem.~ Mindössze is csak egy~Csinos kis bábu
2572 67| szerencséd,~Ha volna is, minek?~Nincs ahova tennéd,~Véred
2573 53| világ elébb?~Ment, hogy minél dicsőbbek népei,~Salakjok
2574 11| világ, mig napja tart,~ Ha mink is elfogyánk?"~ S fellázad
2575 28| kebeled~Fehér hullámait?~ S minő badar beszéd~Arcod rózsáiról!~
2576 67| borod,~Szegény magyar költő,~Mire virradsz te még?~Van-e még
2577 28| nőt~- Azaz, ha elvenném! -~Mivé faragtam őt.~ *~ ,
2578 50| hazánk:~Megfizettük mind, mivel csak~ Tartozánk."~
2579 43| tört;~Megbosszúlni könnyü mód van:~Haragudjatok;~A haragban
2580 64| Mennek alá, víg, bús, balga, mogorva vegyest.~ 1853 ~~
2581 37| bú,~S újra látjuk vészeit Mohácsnak,~Újra dúl a honfiháború,~
2582 14| oszlopon ülvén~Hosszu szakálla mohát lengették pusztai szellők,~
2583 46| életszomját el nem égeté,~Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,~
2584 14| reménnyel."~S úgy lőn, mint mondá. A gyász órái lefolytak~
2585 38| csináltak~Nálunk könyveket,~ És mondák: "A téli~Est unalmiban~A
2586 14| ebédin,~Hallani másoktól és mondani tréfa beszédet:~S hány nyilat
2587 48| HONSZERETET ~Szeresd hazádat és ne mondd:~A néma szeretet~Szűz mint
2588 53| legalsó pór is kunyhajában~Mondhassa bizton: nem vagyok magam!~
2589 50| le~ Zsámolyán,~Hogy mondhassuk csend s viharban:~ "
2590 14| az édes lány s ellent nem mondhata szíve;~Abban az új vendég
2591 53| magasra tettük, mint lehet,~Mondhatjuk, térvén őseink porához:~
2592 38| Boglyas a fejed.~ Épen nem mondhatni,~Hogy szép dáma vagy,~Mégis
2593 37| hangokon,~Állj közénk és mondjuk: hála égnek!~Még van lelke
2594 8 | aztán megdicsérlek,~Azt mondom: kő vagy, nem kő: vashalom,~
2595 53| Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,~Hogy annyi
2596 43| ha tetszik, és ha kedves,~Mondunk ezeret.~Vérünk lángja lesz
2597 11| köz a vitéz,~De úgy van mondva, oly merész,~ Hogy nem
2598 10| mint eldühödött zivatar morajában utóhang,~Úgy zendűle föl
2599 53| zsarnokok mezéből~Fehérre mosdott könyvnek lapjain.~Emitt
2600 6 | hamar játszottad el;~Végsőt mosolyga orcád, s a halál~Leszedte
2601 25| hajfodrait,~Csábító két szemét,~Mosolygó ajkait.~ Hagyj andalogni
2602 10| frígyes egek gyönyörinkre mosolygók,~S kedvesek a ligeten folyamok
2603 40| hajnalt szép arcodon,~És a mosolynak mézét ajkidon.~Szomjúzom
2604 13| sem csufolna.""~ "S hogy mosolyog istenadta fattya!"~""Épen
2605 47| Hazug szemében hord mosolyt~ És átkozott könyűt,~
2606 14| gyüjte kepét. A tőt más mosta veríték~Csöpjeivel, más
2607 63| állatot,~Elborzadott a zordon mű felett~És bánatában ősz
2608 10| nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek.~Igy te, dicső, kétszer
2609 58| éggel oly rokon?~ Mit a müvészet, tudomány~Csodásat, üdvöst
2610 66| idő és a világ~Bevégzik a müvet,~Mit véghez jutni sors~S
2611 63| Küzdött a kéz, a szellem működött,~Lángolt a gondos ész, a
2612 6 | fájdalom ne bántsa hamvadat;~Múlásod könnyü volt, és tiszta,
2613 14| többé semmi hatalma.~Így mulatának ezek s a bérchát zenge utánok!~
2614 14| Gyermeke látásán örömes mulatása rövid volt,~Honn vala hontalanúl:
2615 14| nem hagysz síralommal nála mulatnom!~Őt nekem, a gyönyörűt,
2616 10| vadúlni hazánkat,~Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel,~S verhetné
2617 58| hervadatlan szép tavaszt.~Mult és jövő~Igy egybe nő.~Mert
2618 21| mutogatván.~ És az évek múltán a vadonban~Domb alatt, hol
2619 37| szép emlékzetével~Csügg a múlton és jövőt teremt,~Zengj nekünk
2620 39| Elfeledd:~Isten éltet, tíz év mulva~ Elvehet'd."~
2621 63| virított a föld ormain.~Munkában élt az ember mint a hangya:~
2622 10| hozzád,~S a hadat és a had munkáit büszke Szigetnél~Égi sugalmaktól
2623 14| Hasztalanúl vezeté, nem örűlt munkája dijának.~Átok volt az egész
2624 61| vagy,~ Élj, küzdj és munkálj s várd el itéletedet.~ 1848 ~~
2625 64| Mint a földmivelő jól munkált földbe magot vet~ S
2626 49| fáradoztak híven kezeim;~S munkám után virító lett a föld,~
2627 49| vigasztalás.~Most már enyém e munkán vett örök,~Mit ím örömkönyűvel
2628 48| És minden, aki rajta él,~Munkára tettre kész.~ S a nemzet
2629 52| népeknek istene!~Tedd jóra munkássá e nemzetet,~Hogy amihez
2630 58| elhúnyt ősök lelke szól.~Munkát reá s szabad kezet:~Dicső
2631 48| legbuzgóbb anya~Remény- s munkátalan,~S a veszni indult gyermekért~
2632 4 | olvasásom,~ Nyugtot nem lelek;~Munkátlan toll áll előttem~ S puszta
2633 52| hűk örömben élnek,~Pallost mutasson fondor ellenének.~ Isten
2634 20| fényesebben~A serény nap dél felé mutat.~Hasztalan vár; Vértes belsejében~
2635 14| szerte, sajáti:~Dús gazdát mutatott a ház, urodalma hatalmast.~
2636 21| ágozatján~Éve számát büszkén mutogatván.~ És az évek múltán a vadonban~
2637 43| Folyvást küzködik.~Egy hibázik műveinkhez,~Nyájas napvilág:~Az ti
2638 53| dolgozának?~A bölcsek és a költők műveit,~S mit a tapasztalás arany~
2639 37| s tiszta szorgalom;~S a művészet fénylő csarnokokban~Égi
2640 20| hajdanában~Bőven omlott Nádor ostromában.~ "Húnyt vezérem
2641 57| lövöldében ~Félszázados nádort köszönt e hon:~Forgó szerencse
2642 28| Ha csak bámulsz vele?~És nádszál termeted?~Csak lengeség
2643 27| Megvet hidegen.~ És a hű, kit nagy- s kicsinben~Érdekel a hon,~
2644 10| vizsgálja hiába:~Nem leli meg nagyait, nem téged, messze ható
2645 37| lángra gerjedünk;~És ohajtjuk nagynak trónusában,~Boldog- és erősnek
2646 19| törtek elejteni őt:~Tűrni nagyobbat irígy lőn a sáralkatu ember,~
2647 19| NAPOLEON ~Nagy volt ő s nagysága miatt megdőlnie kellett;~
2648 26| jőni fog, ha jőni kell,~A nagyszerű halál,~Hol a temetkezés
2649 2 | ez érzés;~ Nálam úgy sincs egyebed;~Vedd
2650 46| rózsaberket;~A látni vágyó napba nem tekint;~Kéjt veszt,
2651 37| tanárja,~És ha zengesz a múlt napiról,~Légyen hangod a vész zongorája,~
2652 14| kéz zavar engem~Gyászom napjaiban? s te ki vagy, mely föld
2653 67| Lesz-e még hajnalod?~Férfi napjaidban~Hányszor álmodoztál,~Büszke
2654 14| gyötrelmek emésztik~Ifju napjaimat, mint nem lehet élnem ezentúl~
2655 25| volt nyiló kora~Legelső napjain;~ És halljam őt, gyönyör~
2656 14| vágytalanul, nézője futamló~Napjainak; de soká nem tarthata békelakása.~
2657 53| érzelemmel~Használni tudnák éltök napjait."~ Miért e lom? hogy
2658 42| Ugy áldjon meg isten neved napján,~Hogy beérhesd vele minden
2659 53| elhenyéljük a napot?~Az isten napját! nemzet életét!~ Miért
2660 6 | csókdossa szellemed;~S amely napok tetőled elmaradtak,~Add
2661 49| vér,~Örömmel adjuk biztos napokér';~S erős lesz országunk,
2662 19| NAPOLEON ~Nagy volt ő s nagysága
2663 1 | Ha itt leszáll napom?~ Egek! - tán tiltva nincs
2664 57| Forgó szerencse állj meg e napon!~Te meg nem állsz, tudom,
2665 14| visszaszegezvén.~Ők ugyan éjt nappá, nyugodalmat téve csatává,~
2666 54| szívednek erényét~ Tenni napúl megtört életem árnya fölé.~
2667 37| S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,~Lelkesedve feldobogjon
2668 43| hibázik műveinkhez,~Nyájas napvilág:~Az ti vagytok. - Ahol ez
2669 53| ledöntsük, amit ezredek~Ész napvilága mellett dolgozának?~A bölcsek
2670 29| De hogy megláttalak,~Szép napvilágomat,~Kivántam újolag~Már eltűnt
2671 50| gyógyerőre~ Több ily nedv.~ Borban a bú, mint a gyermek,~
2672 14| Lélekadó bornak tele volt nedvével az al bolt,~S ménesek és
2673 39| bezzeg kell a Juliska,~Bár negédes és hamiska,~De vidor, szép
2674 14| vágyaihoz képest még kére negyedszer is álmot.~Új kérelme szavát
2675 13| rózsám, addig menj dolgodra.~Neh egy pár csók! egyik útra
2676 53| nyomorra milliók születnek,~Néhány ezernek jutna üdv a földön,~
2677 7 | Megfáradt ember hamvára nehezkedik a domb?~Aki rövid pályát
2678 2 | van ez már~ Osztva; nékem nem jutott;~Késtem, amidőn
2679 3 | vérzeni körme között.~Jaj néktek! ha kivész: elhúz sírjába
2680 14| nem lehet élnem ezentúl~Nélküled, és mi halál küszködnöm
2681 20| hófehér szobornál~Szép Ilonka némán és merőn áll.~ "A vadászhoz
2682 6 | Leszedte róla szép rózsáidat.~Nemcsak magad menél, elvitted a~
2683 2 | lettem én,~Itten élek; nincs nememben~ Semmi nagy,
2684 10| elszakadott, testvértelen ága nemének;~A könyörű eget, a földet
2685 33| nyugatról~ És áldozni tudó szív nemesíti az észt;~Majd ha tanácsot
2686 2 | Fényes udvart, fő nemet.~ Nem kivánom; el van ez
2687 27| A SZÍNHÁZ NEMTŐJE ~Gyűl, fogy a nép a szinházban,~
2688 9 | koszorúja szerelmeidért:~Némuljon utána keserved.~Vagy zengj,
2689 62| el nem vész, hogy él még nemzetem.~Koldulni járnék ily remény-hitért,~
2690 38| Nyűg elég marad még~E jó nemzeten.~ 1841 ~~
2691 37| égnek!~Még van lelke Árpád nemzetének.~ 1840 ~~
2692 53| Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.~ De hát ledöntsük,
2693 52| istene!~Tedd jóra munkássá e nemzetet,~Hogy amihez fog óriás keze,~
2694 52| nemes s nagy gondolat,~Hogy nemzetünknek mindenik nyomára~Ragyogjon
2695 53| Kezdett imádni a galád világ,~Népboldogító eszmék vértanúi,~Ők mind
2696 53| Ment, hogy minél dicsőbbek népei,~Salakjok annál borzasztóbb
2697 14| meghintve falukkal~S a falu népeivel, gyönyörűn zöld róna virított;~
2698 48| vészesebb,~S melyet vág álmos népeken,~Gyógyíthatlanb a seb.~
2699 20| inkább, mint hitetlen:~Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."~ S
2700 14| lakója~Pusztai kunyhónak, népes palotában örömmel~Szálla
2701 14| után mint~Tégye virágzóvá népét s a földet alatta,~Őseinek
2702 33| ha tanácsot tart a föld népsége magával~ És eget ostromló
2703 33| ha baromból s ördögből a népzsaroló dús~ S a nyomorú pórnép
2704 53| homokon,~Hol legkelendőbb név az emberé,~Hol a teremtés
2705 14| s te ki vagy, mely föld nevedéke,~Aki, mikor jövök és mikor
2706 33| csak méltó diadal számodra, nevedhez~ Méltó emlékjelt akkoron
2707 20| Ősz vezére s a hon nagy nevéért~A vén bajnok könyei hultanak;~
2708 15| PUSZTASZER ~Pusztaszer a nevem, itt szerzett törvényeket
2709 26| Ez, melyhez minden szent nevet~Egy ezredév csatolt.~ Itt
2710 14| piros bort~S a szomjnak nevető kellemmel tölte kupákat.~
2711 10| ott is hadat űző Zrínyi nevétől.~De ölel a haza, s mond
2712 50| szőke bimbóm,~ Mit nevetsz?~Áldjon meg a három isten,~
2713 12| PUSZTA CSÁRDA ~Ez a csárda nevezetes,~Gólya jár rá, nagy kelepes,~
2714 53| Hol a teremtés ősi jogai~E névhez "ember!" advák örökűl -~
2715 42| NÉVNAPRA ~Ugy áldjon meg isten neved
2716 10| dicsőségünk, végső daliája nevünknek.~Minket béke ölel, kürtszó
2717 14| szomorú sivatagba miként nézett ki merően,~Messze Araltónak
2718 38| hajadon.~ S akik érdeketlen~Nézik a hazát,~S nyugton veszni
2719 14| remény- és vágytalanul, nézője futamló~Napjainak; de soká
2720 41| LAURÁHOZ ~Rád néztek, mert szeretlek,~Rád nézek,
2721 8 | kerestek? Nincsen! puszta már,~Nézzétek: itt bús romladéka van."~
2722 65| hevében,~És hadd jöjjön el Noé bárkája,~Mely egy uj világot
2723 43| elme rajzol~Bűvös asztalán:~Nőerény és női szépség~Angyalképei,~
2724 55| akarat!~A butaság dühét növeszted,~Hogy lázítson hadat.~S
2725 43| Bűvös asztalán:~Nőerény és női szépség~Angyalképei,~És
2726 39| Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj~ S meg ne halj.~
2727 38| ami ellen annyi~Finnyás nőke küzd,~Téged el nem hajt
2728 28| Meglátná a világ~Az egykor léha nőt~- Azaz, ha elvenném! -~Mivé
2729 14| magán és mindenen, ott járt~Nyájai közt, fiatal pásztor sorsverte
2730 14| társak nekem e szédelgő nyájak azoknál,~És e néma mező,
2731 39| ihatnék,~Csak Julcsával nyájaskodnék.~ "Ej Petikém, szép fiam,
2732 51| drágakő?~És híg arany, mely nyakba önthető?~Somló, Tokaj, halljátok
2733 18| ősz, egyaránt s tél és nyár sírva találta,~ Mint bujdokló
2734 48| mint a lélek, melynek a ~Nyelv még nem véthetett.~ Tégy
2735 51| megszakad,~Szemünk borúl és nyelvünk elakad.~Költődnek, oh hatalmas
2736 43| Kedvezéstek drága kincsét~Hogy ne nyerje más.~És ha néha rosz hevünkben~
2737 53| irány tör át a lelkeken:~A nyers fajokba tisztább érzeményt~
2738 14| hulla le szökte felében~Nyíl ütvén derekát, a párduc
2739 14| mondani tréfa beszédet:~S hány nyilat és mint vitt hátában el
2740 27| aki látja, ily szavakra~Nyílnak ajaki:~ "Mit jelentesz,
2741 25| Képzelmem szárnyain,~Mint volt nyiló kora~Legelső napjain;~ És
2742 20| méla lesben,~Vár felajzott nyílra gyors vadat,~S mind fölebb
2743 14| örömmel,~Két gyönyörű ajakat nyita meg s így szól vala hozzá:~"
2744 2 | kajánság~ Ami nyitja ajakát.~ Nem kivánok gazdagságot,~
2745 46| kart hizelgő ábrándokra nyitsz.~Hozd, oh hozd vissza szép
2746 14| arany aknáját idegennek nyitta meg a bérc -~Ily népet látott,
2747 65| a zengő zivatartól,~Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,~
2748 59| Kiálts fel érzés! mely nyögél~Elfojtott, vérző szív alatt.~
2749 14| eltévedt, a kürtszó lassu nyögését~Messzünnen jött szél szárnyán
2750 14| keservimnek meg nem hallgatja nyögésit."~Így szólt a testvér elhúnyt
2751 1 | Fájdalmaim között végkínomat nyögöm,~
2752 63| Amerre járt, irtóztató nyomában~Szétszaggatott népeknek
2753 58| tudomány~Csodásat, üdvöst hagy nyomán,~Adjuk meg e hazának azt~
2754 52| Hogy nemzetünknek mindenik nyomára~Ragyogjon emberméltóság
2755 55| az inség~S rút szolgaság nyomaszt.~Így kell-e lenni? vagy
2756 20| bús pár megy gond-sujtotta nyommal.~ És ha láttál szépen nőtt
2757 14| leghőbb szerelemnek járni nyomodban,~Hogy veszedelmektől ójon,
2758 63| csonthalmok közől;~És a nyomor gyámoltalan fejét~Elhamvadt
2759 53| vihartól űzött kerekén~Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.~Az
2760 53| tanulság:~ "Hogy míg nyomorra milliók születnek,~Néhány
2761 65| gonddal.~ A vak csillag, ez a nyomoru föld~Hadd forogjon keserű
2762 14| Ott lejtős halmon pázsit nyoszolyára pihenni,~S vígan elosztozván
2763 20| csendes a ház, ah de nincs nyugalma:~Fölveré azt szerelem hatalma. ~
2764 14| gondok dulakodtak lelke nyugalmán:~"Ím mi derék nép ez, gondolta
2765 6 | álmaikhoz éjfelenként,~Hogy ég nyugalmát terjeszd rájok is?~Oh jőj,
2766 30| ÖRÜL...] ~A bátor nem örül nyugalomnak, bajt keres és győz.~ 1839 ~~
2767 14| nem úgy ébredt, mint volt nyugalomra menése!~Álma való képét
2768 14| fejét zsibbadt könyökére nyugasztva,~A szomorú sivatagba miként
2769 21| Kebelében szenvedély hatalmi~Rég nyugatra csillapodtanak,~Arcain vad
2770 10| ZRÍNYI ~Néz nyúgatra, borús szemmel néz vissza
2771 33| világosság terjed ki keletre nyugatról~ És áldozni tudó szív nemesíti
2772 11| Béla szól:~"Csaták miatt ha nyughatol~ Oh ifju szép hazánk?~
2773 14| Csöpjeivel, más itta borát nyugodalma helyében.~Még az erős folyam
2774 10| éjfél:~Akkor sincs biztos nyugodalmad az őri falak közt;~Mert
2775 20| vadonában,~Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád."~Szól az ősz jól sejtő
2776 20| vagy szállandó,~Ahol a nap nyúgodóba jár."~Szól s iramlik, s
2777 31| SÍRVERS ~Férj s atya nyúgoszik itt; özvegy s négy árva
2778 20| áll a puszta házban:~Ők nyugosznak örökös hazában.~ 1833 ~~
2779 29| szőtt;~Túl a szív életén~Nyugottan éldelém,~Mit sors s az ész
2780 14| csendes Araltónak zaj nélkül nyugszanak árjai,~Félre világ robogásaitól,
2781 21| nincs hol maradása,~Földön nyugta, égre vágyódása."~ A lesujtott
2782 1 | földünk tanyáira,~Lövelsz-e nyugtató sugárokat felém~
2783 44| ajkidért.~ Haragszom rád, mert nyugtom elveszett,~Haragszom rád
2784 38| érdeketlen~Nézik a hazát,~S nyugton veszni hagynák~Legnagyobb
2785 4 | Hasztalan van olvasásom,~ Nyugtot nem lelek;~Munkátlan toll
2786 2 | S amit ez nyújt, nem enyém.~ Egy sötét gunyhó
2787 20| vadász, gyönyörrel~A leányra nyújtva jobb kezét;~S rezzent kézből
2788 11| Szól Kund - és ő az - "nézz oda,~Hol Henrik felriadt hada~
2789 14| fölverte zajával:~Győzve lön és odaadta magát szeretője szivének.~
2790 65| keményen, mint a jég verése,~Odalett az emberek vetése.~Húzd,
2791 1 | Ingócska lábadon,~ Remény, az öldöklő bánatban enyhadó,~És a leendőkben
2792 10| kürtszó nem ijeszt fel öléből!~Völgy és hegy, s a frígyes
2793 22| völgy változnak gazdag öledben,~ Téridet országos négy
2794 6 | terjeszd rájok is?~Oh jőj, ölelgesd kis testvéridet:~Orcáikat
2795 66| Sírját a hála szent~Kezekkel öleli.~ Emléke oltva van~A földbe,
2796 37| honszerelmet költenél fel,~Mely ölelve tartja a jelent,~Mely a
2797 10| erőben durva Demirhám,~Déli ölő szélként fölkelnek víni
2798 41| veszélyes ~Dacával meg nem ölsz.~ Rád nézek, mert gyönyört
2799 55| Törvényt! s a törvény újra ölt.~Bukott a jó, tombolt a
2800 53| Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,~Vagy egy dühös bujának
2801 21| ahítva tölt;~És ragyogva ömlik el szakála:~Mindenik szál
2802 14| gáttalan úton alá foly~S önként ontja szabad vizeit, idegennek
2803 43| szeszélyes,~Csínba öltözik,~S önmagával s a világgal~Folyvást küzködik.~
2804 28| Bizvást jövendölöm:~Nem önnek szól a dal.'~ 1839 ~~
2805 51| És híg arany, mely nyakba önthető?~Somló, Tokaj, halljátok
2806 60| ezredéves harcban~Véráldozattal öntözénk.~Magyarok lelke áll őrt~
2807 49| örök,~Mit ím örömkönyűvel öntözök!~S ne mondja senki, hogy
2808 66| vágyakért~Adhatta életét.~ Önzetlen áldozat~Volt tiszta élete:~
2809 55| lázítson hadat.~S állat vagy ördög, düh vagy ész,~Bármelyik
2810 33| gyilok;~Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús~ S a nyomorú
2811 20| puszta házban:~Ők nyugosznak örökös hazában.~ 1833 ~~
2812 58| hazát?~E jog nekünk~Szent örökünk.~És még neked virulnod kell,
2813 53| E névhez "ember!" advák örökűl -~Kivéve aki feketén született,~
2814 63| volt benne, megjelent. ~ Öröm- s reménytől reszketett a
2815 52| át,~És míg keblén a hűk örömben élnek,~Pallost mutasson
2816 47| S az esdett hír, kéj s örömed~ Mind megmérgezve
2817 14| békelakása.~Lelke hamar betelék örömeivel az egyszerü tájnak,~Kis
2818 8 | utóbb jő a szelíd öröm,~Örömek, szerelmek, még azoknak
2819 14| tavasznak;~És gyönyörű volt ő, s örömem s öröm én neki, míg élt;~
2820 14| szerelme,~Gyermeke látásán örömes mulatása rövid volt,~Honn
2821 14| menyasszony,~A nőtlen háznak, s örömet vive abba magával:~Kedv
2822 49| munkán vett örök,~Mit ím örömkönyűvel öntözök!~S ne mondja senki,
2823 9 | Vagy zengj, de magadnak, örömtelenűl,~Hol vad sas az éjjeli bérceken
2824 37| mintha csontunk volna,~Szent örömtől rengedezzen át,~És a hullám,
2825 14| csevegésiteket lelkem meghallja s örüljön,~Csak soha embertárs s
2826 14| Hasztalanúl vezeté, nem örűlt munkája dijának.~Átok volt
2827 14| Köztök járt egyedül, s a nyáj örvende urának.~Ébrede most s mit
2828 3 | szabadságunk elpusztítója, ne örvendj;~ Sírunkon nem fog fényleni
2829 5 | gyászra vettetett.~ Kelj, s az örvényes habokba~ Szórd el égő
2830 20| a hős apák.~Ősz Peterdi ösmer vendégére,~A király az: "
2831 8 | gyémántszikla vagy.~Hiszen te ösmered már, ami fáj,~Ösmerd meg
2832 20| képe.~ "Hol van ő, a nyájas ösmeretlen?~Mily szerencse fordúlt
2833 56| fájdalomban.~Nincsen egy szó~Összehangzó~Honfiaknak ajakáról,~Nincsen
2834 53| ihlett órákban teremt.~S ha összehordtunk minden kis követ,~Építsük
2835 33| És eget ostromló hangokon összekiált,~S a zajból egy szó válik
2836 21| halálnak gyilkos karja győz,~Összeroskad, s hervadó levéllel~Eltakarja
2837 43| tömkeleg~Köny- s mosolyból összeszőve.~Víg, borús egünk,~Köny-
2838 52| Mindenható egyesség istene,~Ki összetartod a világokat!~Engedd, hogy
2839 10| Akkor az égi lakók lelkedből összezavartan~A fölvert álmok halovány
2840 14| küzdöttek folyton az ormon~Ötven egész évig; de azonban győze
2841 55| Mert hajh a föld! az nem övé,~Neki a föld még sírnak
2842 31| Férj s atya nyúgoszik itt; özvegy s négy árva keserve~
2843 21| ön erőd táplálja!"~ Így ohajt, és teste romladékán~A halálnak
2844 14| gyümölcseit,~Nyája tejét nem ohajtá el szomszédos irígység,~
2845 21| Lágy-szelídre elsimúltanak;~Egy ohajtást rejt, s mond szíve, szája:~"
2846 37| Újra visszaszállnak,~Rég ohajtott hajnal keletén,~Édes kínja
2847 10| bánattal elállván,~Kérdjük ohajtva; vezér költőt még ád-e hasonlót~
2848 14| nyomodban,~Hogy veszedelmektől ójon, hogy lássa szemednek~Fényeiben
2849 50| ember,~ Jól teszi;~Okkal-móddal meg nem árthat~ A
2850 53| szivekkel,~Rosz szenvedélyek oktatóival~Ők mind együtt - a jók a
2851 14| fényes pályát ígére magának.~Ólaiban paripák, szél s tűztől vemhes
2852 47| S míg az szivedbe vágyat olt,~ Ez égő sebet üt;~
2853 40| vízzel nem olthatom.~Nem oltaná el azt a Balaton,~Nem a
2854 53| S gyümölcsözőbb eszméket oltani,~Hogy végre egymást szívben
2855 21| szent kereszt ott,~És az oltár isten-adta föld,~Térdepelve
2856 58| hon,~Vérünknek lángja ég oltárodon.~ Kié e hon, ha nem miénk?~
2857 48| szikra fényt ad és hevet~S ég olthatatlanúl.~ 1843 ~~
2858 40| És szomjamat vízzel nem olthatom.~Nem oltaná el azt a Balaton,~
2859 66| Kezekkel öleli.~ Emléke oltva van~A földbe, melyen élt,~
2860 4 | SZERELMES ~Hasztalan van olvasásom,~ Nyugtot nem lelek;~Munkátlan
2861 38| nemzetnek~E könyv írva van.~ Olvasd el magyar nép,~S tartson
2862 11| van? félreköltözött,~De olyat százezer között~ Hős Béla
2863 14| ült egyaránt s kőhalmai omladozának.~De mikoron másod századnak
2864 11| és száz hadon~ Hullámok omlanak.~ Kund hol van? félreköltözött,~
2865 20| könyűi, vére hajdanában~Bőven omlott Nádor ostromában.~ "Húnyt
2866 14| látva körösleg,~Merre nehéz ón lábaival sétált el az óság,~
2867 8 | földbe fekszem, fel ne vessen onnan~Az üldözetnek átka, mely
2868 26| hogy annyi szív~Hiában onta vért,~S keservben annyi
2869 50| Melyet hajdan frígyben ontott~ Hét vezér;~S mint
2870 47| vészterhes csatán~ Ontottál érte vért,~ S az elcsábúltan
2871 9 | jön a nap elé,~Villámokat ontva megy ágya felé.~ De feljön
2872 14| lesz!"~Szóla s körüljárdalt őr gond kísérve személyét,~
2873 35| bájaidon.~Emlékezni reám jut-e órád a sok öröm közt,~ Mellyel
2874 14| lőn, mint mondá. A gyász órái lefolytak~S enyhűlt bánat
2875 66| Hull a fáradt ember,~Midőn órája szól.~ S erény vagy bűn,
2876 53| hangyaszorgalommal, amit~Agyunk az ihlett órákban teremt.~S ha összehordtunk
2877 34| fátyol előtted,~ S édeni órákkal csaljon az életen át.~ 1839 ~~
2878 42| Hogy beérhesd vele minden órán.~Legyen élted mint a virágos
2879 6 | ölelgesd kis testvéridet:~Orcáikat csókdossa szellemed;~S amely
2880 9 | már nem fut az őzfi, az ordas eláll,~S ott szendereg a
2881 65| zengő zivatartól,~Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,~
2882 21| sírhazája~Most vadaknak ordító tanyája.~ 1832 ~~
2883 63| haragját.~És folyton-folyvást ordított a vész,~Mint egy veszetté
2884 14| Hallott szembe vivó sereget ordítva lehullni~S kardcsengést,
2885 14| egyenlőkké. V é d, a ház őre, kiálla~Ellene és mentő
2886 47| és a hon,~ S ő síma orgyilkos kezét~ Befúrja szívedig,~
2887 10| sincs biztos nyugodalmad az őri falak közt;~Mert tolvaj
2888 52| nemzetet,~Hogy amihez fog óriás keze,~Végére hajtson minden
2889 21| futása,~Vele száguld keble óriása.~ S már folyók és rónaság
2890 37| istenésszel,~Fárad a nép óriáskezével:~ Zengj nekünk dalt, hangok
2891 48| éggel mérkező.~ Oh honfi, őrizd e tüzet~S ne félj, ha vész
2892 63| Zöld ág virított a föld ormain.~Munkában élt az ember mint
2893 14| robogásaitól, egy puszta lak ormán~Két isten harcolt elszántan
2894 9 | ágya felé.~ De feljön az ormokon a teli hold,~Csillagseregével
2895 14| elláthat vala, völgynek, oromnak~És ura leggyönyörűbb rónáinak,
2896 3 | nyugszik, fölkél a bátor oroszlán,~ Szíveitek fognak vérzeni
2897 14| párduc merre osontott~És az oroszlánnak fene bőgésére ki réműlt;~
2898 14| sárga vadat, vén bojtos oroszlánt~Kergete föl, ha szilaj párduc
2899 38| Drága pipafüst;~ Sőt, hol orrboszontva~Porzik a tobák,~S illatot,
2900 14| hol az álmadozásnak~Szent országa van, agg lomboktól rejtve
2901 14| harsoga által~S a föveny országát felvették szárnyai, akkor~
2902 56| ORSZÁGHÁZA ~A hazának nincsen háza,~
2903 14| birodalma elesve,~S a rideg országnak szomorún elhagyta homokját.~
2904 22| gazdag öledben,~ Téridet országos négy folyam árja szegi;~
2905 49| talált:~Szolgáltam érte országot, királyt.~Majd gyermekimre
2906 49| biztos napokér';~S erős lesz országunk, nagy a király,~Hol ennyi
2907 14| Nagy Siva pusztáin egyedűl őrszellem az éjben.~És ha ki szürke
2908 60| öntözénk.~Magyarok lelke áll őrt~Minden fűszál felett,~Magyarnak
2909 6 | hintenek virágot,~Lebegj te őrző angyalként fölöttük.~ 1824 ~~
2910 60| s megadtuk~Embernek, ami ős joga.~Zászlónkon a szabadság~
2911 14| ón lábaival sétált el az óság,~S ami előbb fény volt,
2912 14| gyéren vala s lelke törötten~Ősei honnában, melyet megronta
2913 49| Talán nem adtam vért, nem őseim;~De fáradoztak híven kezeim;~
2914 14| népét s a földet alatta,~Őseinek földét. Komoran tért vissza
2915 52| áldásoddal e hazát,~Hogy mint az őskor boldog édene~Dúsan virítson
2916 10| mint áll vala, látád,~S ősödet, elmaradó Vidot amint kémli
2917 58| mély sírjaiból~Az elhúnyt ősök lelke szól.~Munkát reá s
2918 10| rend-bomlottan váraikba osonnak,~Reszketvén ott is hadat
2919 14| derekát, a párduc merre osontott~És az oroszlánnak fene bőgésére
2920 53| S az isten képét szíjjal ostorozzák.~ És mégis - mégis
2921 20| hajdanában~Bőven omlott Nádor ostromában.~ "Húnyt vezérem ifju szép
2922 33| népsége magával~ És eget ostromló hangokon összekiált,~S a
2923 14| tisztelni tudója az érdem~Őszeinek, minden rendnél ösmert vala
2924 14| felé, láthatta miként tört oszlopon ülvén~Hosszu szakálla mohát
2925 14| látnia embert!~A keserű osztály nem bántá: fája gyümölcseit,~
2926 2 | kivánom; el van ez már~ Osztva; nékem nem jutott;~Késtem,
2927 63| boldog ember,~Egyszerre őszült az meg, mint az isten,~Ki
2928 20| Szól s iramlik, s mint az őz futása,~Könnyü s játszi
2929 20| messze költözötten~Jár az őzek hűvös rejtekén?"~Kérdi titkon
2930 14| vigasztó~Szózatokat; de ijedt őzként fölrebbene a szűz~S merre
2931 28| folytatom.~ S ha majdan a tavasz~Pacsirtahangot hall,~Bizvást jövendölöm:~
2932 14| kiálla~Ellene és mentő paizsán fölvette ütéseit,~A rombolni
2933 14| S kardcsengést, megütött paizson nagy dárda törését~S úrtalanúl
2934 21| futó király;~Tört sisakja, pajzsát elvetette,~S kardja csorba,
2935 52| keblén a hűk örömben élnek,~Pallost mutasson fondor ellenének.~
2936 14| Pusztai kunyhónak, népes palotában örömmel~Szálla meg és fényes
2937 14| lakon, a szélvészek bús palotáján,~Hol szomorú volt a napnak
2938 14| Rom pedig a düledék palotán fölütötte tanyáját,~Nagy
2939 14| szeretője szivének.~S a szomorú palotát, az urával búba merűltet,~
2940 56| hazája;~Büszke fajnak~Küzdő pálya,~Melyen az magát rongálja,~
2941 66| A társaságban gyöngy~A pályán elszánt hős.~ Hiába volt
2942 38| kis és nagy úrnál~Ülsz te pamlagon,~Karjaidba dőlnek~Nő és
2943 14| léssz ön búdon kűl hallgatni panaszra,~Akkoron elmondom, mi nehéz
2944 51| Somló, Tokaj, halljátok a panaszt:~Fösvény hegyek! nekünk
2945 23| Férfiak!" így szólott Pannon vészistene hajdan,~ "
2946 13| ugrom.""~"Semmi ugrás! jer a paphoz."~Így szól Gábor a leányhoz,~
2947 28| mint rebesgetik,~A szépség papja szól.~ Igaz, te nem vagy
2948 33| kifárad az éj a hazug álmok papjai szűnnek~ S a kitörő napfény
2949 51| Kivévén a bölcset meg a papot:~A költő versben lát csak
2950 14| zaja közt nem hallott semmi parancsa.~De ne legyen gondod, gyászodban
2951 28| idegen?~ Hogy megdicsérgetik~Parányi lábaid,~S egyűgyű kebeled~
2952 14| pályát ígére magának.~Ólaiban paripák, szél s tűztől vemhes anyáknak~
2953 14| törését~S úrtalanúl szaladó paripáknak bús dobogását,~Végre halálhörgést
2954 13| kell sietnem, -~Elhull pártám, itt felejtem,~Ah vegye
2955 11| nem lehet hazug.~Hős Béla parthoz tart legott,~Hol vészben
2956 11| Ellenség zajlik ott.~ Ő az, ki partidon halad~És száz hajót és száz
2957 58| Mert isten, ember virraszt pártodon.~ 1847 ~~
2958 14| mérői időmnek,~A koszorús partok kebelén, hogy kelve, lenyugva~
2959 14| Visszakivánkoztak tova pártolt vágyai: embert~S ember-lakta
2960 21| magyarok hazája,~Átok rád, te pártos büszke nép!~Ingadozzon fejed
2961 14| a puszta magányért.~Mint partot haladó folyam árja, zajogtak
2962 14| bérc -~Ily népet látott, a pártus népnek utóját~Látta; de
2963 14| hangzott ki kolompja.~A nyáj pásztora ő, legkönnyebb póri ruhában~
2964 14| véle, való lőn.~ Legszebb pásztori táj közepett, már távol
2965 14| mennyei tükrét,~S halla patak zengésü szavat, szerelembe
2966 14| S mi gyönyör volt inni patakból,~És ha ki eltévedt, a kürtszó
2967 14| vidáman,~Távol az elsiető patakoknak lesve futását.~Íja vad állattól
2968 58| jobbakká válnotok?~Ha eddig pazaroltatok,~S idő, ész, pénz elszóratott~
2969 14| körébe;~Ott lejtős halmon pázsit nyoszolyára pihenni,~S vígan
2970 27| honn nem tartja,~A rosz példa nem,~Melyre nálunk fényét
2971 10| visszasohajtsunk,~S nagy példákra magyar már naggyá lenni
2972 48| mennyit érsz: eszed,~Szived, pénzed, karod,~S fukar légy, alkván
2973 56| ne láss bért.~Neve: adj pénzt és ne tudd mért.~Neve: halj
2974 41| mert talán még,~Egy kisded percre bár,~Gyülölség és szerelmünk~
2975 39| van hát?""~ Ármány-adta Péterkéje!~Még mi nem volt a bibéje!~
2976 14| örömmel láta leomló~Fürtöket a pihegő kebelen fodrokba szedődni,~
2977 14| halmon pázsit nyoszolyára pihenni,~S vígan elosztozván nem
2978 49| teszem,~Fáradt fejem békén pihentetem,~Hol a konyhán barátságos
2979 20| honnak él!~De szakadjon élte pillanatja,~Melyben attól elpártolni
2980 20| halad.~Ő a lányért, lány a pillangóért,~Verseneznek tündér kedvtelésért.~ "
2981 63| egyetem~Megszünt forogni egy pillantatig.~Mély csend lőn, mint szokott
2982 38| hajlik,~Azt mind szereted.~ A pimasz körökbe~Makkfilkózni jársz,~
2983 38| Téged el nem hajt a~Drága pipafüst;~ Sőt, hol orrboszontva~
2984 28| köszönöm!~De nem fogadhatom;~Pipiskeségemet~Tovább is folytatom.~ S
2985 39| hamiska,~De vidor, szép és piroska.~Sem ehetnék, sem ihatnék,~
2986 21| csonka vasból áll;~Vért piroslik hősi arculatja,~Honfivért
2987 39| fiú!~Meg ne lássam, hogy pityergesz.~ Félre bú!~Iskolában
2988 2 | szivéből jött szavát:~Nem pör az, nem rút kajánság~
2989 20| bár fogy gazdasága~S telt pohárnál űl az ősz maga.~A sugár
2990 50| ürítsük a hazáért~ E pohárt:~Egy pohár bor a hazáért~
2991 65| boltozatján,~Mi zokog mint malom a pokolban,~Hulló angyal, tört szív,
2992 3 | ha megél: iszonyú mérge pokolra taszít.~ 1823 ~~
2993 51| Izleld meg érte a pokolt!~ 1844 ~~
2994 53| Vagy egy dühös bujának pongyoláján.~És itt a törvény - véres
2995 53| Mondhatjuk, térvén őseink porához:~Köszönjük élet! áldomásidat,~
2996 14| testvér elhúnyt testvére poránál,~S szép feje megnehezűlt
2997 14| pásztora ő, legkönnyebb póri ruhában~Íjasan és balján
2998 14| pedig itt hervad megemésztő pornak ölében,~S árva keservimnek
2999 33| népzsaroló dús~ S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;~Majd
3000 6 | megszakasztott éltedet,~És míg porodra hintenek virágot,~Lebegj
3001 60| lelke, karja~Véd minden porszemet.~ A sikra, magyarok!~
3002 38| Sőt, hol orrboszontva~Porzik a tobák,~S illatot, hiú
3003 53| s hitvány madár gyanánt~Posvány iszapját szopva éldegéljünk?~
3004 11| Endre! Béla! föl magyar!~Pozsonyhoz kell a férfikar:~ A vítt
|