1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
3005 39| Mit nekem toll, mit nekem prém,~ Sarkantyú!~Ha
3006 65| keselynek szárnya csattogását,~Prometheusz halhatatlan kínját.~Húzd,
3007 13| Gábor diák! hátha késő~Pünkösdnapkor a menyekző?""~"Semmi késő!
3008 13| Semmi átok, jőj el pünkösdnapra,~Addig rózsám, addig menj
3009 12| Piros lánytól hókenyeret?~ Puha kenyér eledelem,~Szomjam
3010 65| Mintha ujra hallanók a pusztán~A lázadt ember vad keserveit,~
3011 55| törvény felett.~Volt munka: pusztított a vas!~S az ember kérkedett.~
3012 10| diadalmasan álla, s vadonná~Pusztúlási között nem hagyta vadúlni
3013 51| Csapláros, méregkeverő!~ Pusztúlj, ne adj több bort elő.~
3014 14| Íjasan és balján teljes puzdrája zörögvén~Köztök járt egyedül,
3015 14| Első a dúlás komor istene, R o m, jöve, és az~Elhagyatott
3016 38| asszonyság,~Mily sok érdemed!~Ráadásul hozzá~Adj még egy kegyet:~
3017 20| pillangó elszáll;~A leány rab szép szem sugaránál. ~
3018 59| SZABAD SAJTÓ ~Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,~Beteg, megzsibbadt
3019 14| Mégis mely nyomorú, mint van rabigáig alázva."~S már elméle hogyan
3020 26| hadai;~Itt törtek össze rabigát~Hunyadnak karjai.~ Szabadság!
3021 56| szavazni jár dobszóra.~Ura s rabja millióknak~Kik gyülölnek
3022 60| csontjai.~ A fondor hatalommal~Rabló, zsivány szövetkezett;~S
3023 53| hitvány lapon!~Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből~S most
3024 59| jőjetek ki, láncra vert rabok,~Lássátok a boldog, dicső
3025 21| elvész a bús lovag pályája,~Ráborúlván rengeteg homálya.~ És az
3026 14| kellemeidnek;~Mert csak azok ragadák hozzád tündéri erővel~Lelkemet,
3027 14| leomolt hajait szabadon ragadozta futó szél.~De gyönyörű fiatalság
3028 5 | egekből~ Oly szelíden ragyoga;~ Hol körűle bájsugárral~
3029 52| nemzetünknek mindenik nyomára~Ragyogjon emberméltóság sugára.~
3030 66| magasra nőtt,~A fának sudarán~Ragyognak tettei~Arany gyümölcs gyanánt.~
3031 14| tölté; a fény beleszálla ragyogni.~Mindenünnen koszorús lánykák,
3032 21| födetlen, ég mosolyg le rája.~ Egy letűzött kard a szent
3033 10| sólyomszárnyu sebes szél~Hogy viszi rajta-ütő törökök boszujára Szigetbe:~
3034 43| falán,~Amit a szív s elme rajzol~Bűvös asztalán:~Nőerény
3035 63| arcain~Vad fénnyel a villámok rajzolák le~Az ellenséges istenek
3036 45| képedet.~ És kérdezem, a nap rajzolt-e le,~Hogy a világ képeddel
3037 43| dolog lesz szép szemekkel~Ránk lenéznetek.~Csínos fejjel
3038 37| beteg hazának~A velőket rázó húrokon?~Van-e hangod, szív
3039 21| SALAMON ~"Átok reád, magyarok hazája,~Átok rád,
3040 28| Arcod rózsáiról!~Hol, mint rebesgetik,~A szépség papja szól.~
3041 43| és varázsló,~Kell-e szép rege,~Vészbe játszó és derűbe,~
3042 53| Gunyáiból készült lapon regél.~Irtózatos hazudság mindenütt!~
3043 43| Forrongó meleg,~Élet és világ regénkben,~E nagy tömkeleg~Köny- s
3044 14| vonultanak akkor~S vagy tündér regeszón függöttek egy éltes ajakról,~
3045 6 | mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah~Ki fog téged megint
3046 6 | Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled.~ De fájdalom ne bántsa
3047 14| Harmatot éj nem hinte alá, regtől pedig estig,~Mintha világot
3048 21| elsimúltanak;~Egy ohajtást rejt, s mond szíve, szája:~"Boldogúljon
3049 20| költözötten~Jár az őzek hűvös rejtekén?"~Kérdi titkon aggó gondolattal,~
3050 38| tobák,~S illatot, hiú fényt~Rejtnek a szobák,~ Ott is ásitozva~
3051 14| országa van, agg lomboktól rejtve világnak,~Ahova ormairól
3052 18| találta,~ Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt.~Nézz
3053 46| fátyolában~Ijesztő képek réme jár feléd,~S nem bízhatol
3054 14| leánykák~Függöttünk csecsemők. Remegő lábakkal egyenlőn~Kezdtük
3055 1 | hasadtakor~A híg homály közűl remegve szállsz alá~
3056 50| mely dicső volt~ És remek?~ Víg pohár közt édesebb
3057 11| árja zúg.~ Járása, mint a rémeké,~Éjfélileg le s fölfelé~
3058 63| Lángolt a gondos ész, a szív remélt,~S a béke izzadt homlokát
3059 14| halál küszködnöm csalfa reménnyel."~S úgy lőn, mint mondá.
3060 62| nemzetem.~Koldulni járnék ily remény-hitért,~Megvenném azt velőm- és
3061 29| Keserv nyilt nyomdokán;~Túl a reményeken,~Melyekre hidegen~Éjszínű
3062 67| Hányszor álmodoztál,~Büszke reményekkel~Kényedre játszottál!...~
3063 14| szívnek megjöttek előbbi reményi,~Visszakivánkoztak tova
3064 62| nekem~Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt,~Hogy el nem vész, hogy
3065 63| megjelent. ~ Öröm- s reménytől reszketett a lég,~Megszülni
3066 50| Fiait,~Hogy leküzdje éjszak rémes~ Árnyait:~Künn hatalmas,
3067 21| Térdepelve éjt-napot hosszában~A remete ott ahítva tölt;~És ragyogva
3068 55| hosszu béke van s az ember~Rémítő szapora,~Talán hogy a dögvésznek
3069 14| bús:~Csak maga a háznak rémlelke dobog vala benne,~S hosszu
3070 14| oroszlánnak fene bőgésére ki réműlt;~Ilyeneket hallván zöld
3071 10| lenni előtted,~Szűtelenűl, rend-bomlottan váraikba osonnak,~Reszketvén
3072 14| az érdem~Őszeinek, minden rendnél ösmert vala s kedves.~Háza
3073 65| forrjon mint az örvény árja,~Rendüljön meg a velő agyadban,~Szemed
3074 10| víni Szigetre,~És dörög, és reng a kapu sok szakadatlan ütéstől; -~
3075 46| virága,~Min a csalódás könnye rengedez?~Tán a jövőnek holdas fátyolában~
3076 37| csontunk volna,~Szent örömtől rengedezzen át,~És a hullám, mintha
3077 10| mind a négy sarka megindúl,~Rengenek a megütött falak, árkod
3078 21| lovag pályája,~Ráborúlván rengeteg homálya.~ És az év jár;
3079 14| gyönyörű rónáival a bérc rengetegét is,~S túl azokon szomorú
3080 5 | édes álma~ Hajnalodva repdesett.~ Víg, derűlt volt akkoron
3081 9 | foly ajkairól,~Hogy szikla repedne hegy ormairól.~Zeng tetteket,
3082 57| tudom, mert nincs szived,~Repül golyóm megszegni röptödet.~
3083 14| álltak~Termeiben, célhoz repülő szolgái vadásznak~Csűreit
3084 53| célhoz vezet?~Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e~A könyvek
3085 65| nagy világban,~Isten sírja reszket a szent honban.~Húzd, ki
3086 63| Öröm- s reménytől reszketett a lég,~Megszülni vágyván
3087 10| rend-bomlottan váraikba osonnak,~Reszketvén ott is hadat űző Zrínyi
3088 2 | Kincseidből részt hozott.~ A lapos mennykő
3089 2 | A virág zöld réteken,~ Dús kebellel, bájos arccal~
3090 14| Választotta utúl. Melytől nem rettege s mely baj~Annyi ezerből
3091 6 | öröm kötöz,~Ohajtjuk és rettegjük a halált:~Te túl vagy már,
3092 10| Vid, Deli Vid!' törököt rettentve kiáltja.~Durva török pedig
3093 20| leányra nyújtva jobb kezét;~S rezzent kézből kis pillangó elszáll;~
3094 37| hallod zengő húrjaiddal~Mint riad föl e hon a dalon,~Melyet
3095 37| közben a szilaj zenének~Riadozzon diadalmi ének.~ Zengj nekünk
3096 14| asszony,~Meg ne zavarhassák ridegét e néma magánynak.~Nem! soha
3097 13| a leány,~S egy csecsemőt ringat karján:~"Ej ej már ezt mégsem
3098 10| telnek~S dárdavető hajdúk riogatnak benne falaidra;~Akkor az
3099 14| mi kivánt tüneményt, mely ritka szerencsét!~Állnia gyászdombnál
3100 20| Szól s bucsúzik a vadász, rivalva~Inti őt a kürthang: menni
3101 14| urával búba merűltet,~Újra robaj tölté; a fény beleszálla
3102 14| a vad~És egyedül zavará robajával az alkonyi csendet:~A titkos
3103 21| Melyhez a vad csörtető robajjal~Jár, ha hévtől szomjan epedez:~
3104 14| Vagy makevő kannak hallott robogása, erővel~Állt az erő szemközt
3105 14| nyugszanak árjai,~Félre világ robogásaitól, egy puszta lak ormán~Két
3106 60| apáink sírja~Itt minden rög, fűszál miénk:~Egy ezredéves
3107 58| kell, o hon,~Vagy szégyen rögzik minden fiadon.~ Mi tilt
3108 20| pillangó~S szép sudár lány, röpteként csapongó.~ "Tarka lepke,
3109 10| emlékedre borostyánt,~És az idő röptét terhes bánattal elállván,~
3110 57| Repül golyóm megszegni röptödet.~ 1846 ~~
3111 65| sohajtás,~Mi üvölt, sír e vad rohanatban,~Ki dörömböl az ég boltozatján,~
3112 14| sebből szivárog azonban~S a rohanó lábnak nincs többé semmi
3113 39| toll s mentédre~ Rókaprém?"~""Mit nekem toll, mit
3114 21| aggodalmai:~"Légy szerencsés, rokonim hazája!~S a szerencsét ön
3115 14| szolga szerelmet:~Szíve rokont keresett s szívet, mely
3116 2 | abból, amit~ Rólam elvonsz, bőven adsz,~Halljad
3117 14| paizsán fölvette ütéseit,~A rombolni jövőt nagy erővel visszaszegezvén.~
3118 14| szomorú düledéken lelte Romistent.~Fáradtan leborúlt kövein
3119 53| Virrasztott a sziv égő romja mellett,~Hogy tévedt, sujtott
3120 14| elmúlt~Fénynek hajlékát romjaiban látni, sem útast~A vak eset
3121 2 | kértemet,~Vagy temess el romjaidba~ S dúld halottá
3122 8 | puszta már,~Nézzétek: itt bús romladéka van."~ 1826 ~~
3123 21| táplálja!"~ Így ohajt, és teste romladékán~A halálnak gyilkos karja
3124 14| népeivel, gyönyörűn zöld róna virított;~Közben egész tájnak
3125 14| oromnak~És ura leggyönyörűbb rónáinak, ébrede s lelkén~Vágya betölte
3126 14| laka táját,~El gyönyörű rónáival a bérc rengetegét is,~S
3127 21| óriása.~ S már folyók és rónaság vidéki,~Bércek, völgyek
3128 56| Küzdő pálya,~Melyen az magát rongálja,~Kincsnek, vérnek rosz gazdája.~
3129 53| kárhoztatja el.~ Országok rongya! könyvtár a neved,~De hát
3130 53| Az emberiségnek elhányt rongyain~Komor betűkkel, mint a téli
3131 53| vértanúi,~Ők mind e többi rongykereskedővel,~Ez únt fejek- s e megkorhadt
3132 53| borzasztóbb legyen,~S a rongyos ember bőszült kebele~Dögvészt
3133 47| De amig áll, és amig él,~Ront vagy javít, de nem henyél.~
3134 56| gazdája.~És oh szégyen! roszra, jóra~Még szavazni jár dobszóra.~
3135 37| világnak szíve ver,~Ahol rőten a vér bíborától~Végre a
3136 46| Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;~A látni vágyó napba nem
3137 35| közt,~ Mellyel az életnek rózsai éve kinál?~ 1839 ~~
3138 6 | halál~Leszedte róla szép rózsáidat.~Nemcsak magad menél, elvitted
3139 28| minő badar beszéd~Arcod rózsáiról!~Hol, mint rebesgetik,~A
3140 13| Semmi késő! te világ rózsája."~""Ej beh hamis az a maga
3141 13| jőj el pünkösdnapra,~Addig rózsám, addig menj dolgodra.~Neh
3142 25| Hagyj andalogni még~A rózsás arcokon,~A tőlem elragadt~
3143 9 | csatákat, az ősi vezért,~S zeng rózsaszerelmet, a lányka haját,~A szép
3144 13| szakasszak róla egy pár rózsát."~ ""Gábor diák, hamis Gábor
3145 10| s a szörnyű csaták közt~Rózsavilágában, mint tündér hajnali álmot,~
3146 14| pásztora ő, legkönnyebb póri ruhában~Íjasan és balján teljes
3147 53| lapon; de egykor~Zsivány ruhája volt. S amott?~Az ártatlanság
3148 53| számok titkai!~De akik a ruhát elszaggatták,~Hogy majd
3149 52| segíts! országok istene!~Ruházd fel áldásoddal e hazát,~
3150 14| csordák legelének szerte, sajáti:~Dús gazdát mutatott a ház,
3151 49| alig.~Most bizton állok itt sajátomon,~És áldlak érte kétszer
3152 46| a szív felfoghat magába,~Sajátunknak csak annyit mondhatunk.~
3153 59| SZABAD SAJTÓ ~Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,~
3154 53| hogy minél dicsőbbek népei,~Salakjok annál borzasztóbb legyen,~
3155 21| SALAMON ~"Átok reád, magyarok hazája,~
3156 21| kivánom több kegyelmedet.~Salamonnak nincs hol maradása,~Földön
3157 14| minden tagon és a~Bánat után sanyarú nyomait nem hagyta sötétség:~
3158 53| mindenütt!~Az írt betűket a sápadt levél~Halotti képe kárhoztatja
3159 19| Tűrni nagyobbat irígy lőn a sáralkatu ember,~ S tűrni hasonlót
3160 10| egyszerre lakod mind a négy sarka megindúl,~Rengenek a megütött
3161 8 | szelén~Sok gond, ezernyi sárkány indulat~Viszhangot ád a
3162 55| forral álnokúl.~Az emberfaj sárkányfog-vetemény:~Nincsen remény! nincsen
3163 38| hordd el más világra~Régi sátrodat.~ Szállj, oh szállj el tőlünk~
3164 14| eláradt~Vére halálszerző sebből szivárog azonban~S a rohanó
3165 3 | azon kor,~ Melyben régi sebed kezde hegedni, elejt,~És
3166 10| Karabúl, mint sólyomszárnyu sebes szél~Hogy viszi rajta-ütő
3167 47| vágyat olt,~ Ez égő sebet üt;~Gondold meg és igyál:~
3168 14| had-gyüjteni ment, már társat idéze segédül~S a nép harcának titkon
3169 50| Ezután;~Szóval, tettel majd segítsünk~ A hazán.~Ha az isten
3170 14| állni szokása,~Majd hogy sejte tanút, félénk szaladásnak
3171 17| csapongót,~ S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.~ 1830 ~~
3172 62| Inkább adj nekem~Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt,~Hogy
3173 20| nyúgodalmat ád."~Szól az ősz jól sejtő fájdalommal,~S a bús pár
3174 53| hát a sors és nincs vég semmiben?~Nincs és nem is lesz, míg
3175 14| halálhörgést s zajt; többé semmit azontúl.~Majd kiderűlt a
3176 14| gyermek ajakkal.~Majdan serdűlők, játékon nőve örömnek~Társaivá,
3177 14| kútfeje háza.~Évek után fia is serdűlt, szép mása virágzó~Anyja
3178 14| látogatókat.~Gyakran az ifju sereg fölment harcolni vadakkal~
3179 10| jár~Férje után Szolimán seregében, az angyali hűség~Szárnyain,
3180 10| A fölvert álmok halovány seregeihez egyűlnek,~S képöket oly
3181 14| csatáját,~Hallott szembe vivó sereget ordítva lehullni~S kardcsengést,
3182 37| érjenek,~És a gyenge és erős serényen~Tenni tűrni egyesűljenek;~
3183 50| És szabad,~Bizton álljon sérthetetlen~ Jog alatt.~ S vér,
3184 14| Merre nehéz ón lábaival sétált el az óság,~S ami előbb
3185 14| végében. Utána~Hasztalanúl sietett, nyomait sem lelte az ifjú.~
3186 13| Jaj ne bántson! kell sietnem, -~Elhull pártám, itt felejtem,~
3187 58| puszta vár;~Ügyünk azért~Sikert nem ért.~Pedig neked virulnod
3188 52| édene~Dúsan virítson bércen, síkon át,~És míg keblén a hűk
3189 47| Becsűlet és a hon,~ S ő síma orgyilkos kezét~ Befúrja
3190 41| gyűlölt szerelem.~ Még akkor sínlenéd csak~Kegyetlenségedet,~S
3191 14| látá a völgyi leánykát~Búja siralmában, mint rég vala állni szokása,~
3192 14| előtte.~Csak ha kijősz, ha siralmid után haza térni megindúlsz,~
3193 14| édes~Testvérért, nem hagysz síralommal nála mulatnom!~Őt nekem,
3194 6 | téged megint fölkelteni?~Sirat szülőd, és mondja "Kelj
3195 65| zuhanását,~S az első árvák sirbeszédeit,~A keselynek szárnya csattogását,~
3196 48| húnyt, e szikra ég~Fenn a sírhalmokon,~Bal századoknak éjin át~
3197 21| ősz.~S a királynak puszta sírhazája~Most vadaknak ordító tanyája.~
3198 3 | néktek! ha kivész: elhúz sírjába magával,~ Jaj! ha megél:
3199 58| szabadon.~ Itt még e föld, mély sírjaiból~Az elhúnyt ősök lelke szól.~
3200 37| Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban~Őseink is megmozdúljanak,~
3201 8 | átka, mely megölt."~ Vagy sírjak és sohajtsak? Nem! nem!
3202 66| öröm~Vagy bánat, miben élt,~Sírjánál írva lesz,~A nép itéletén.~
3203 8 | Ennek leszesz, te keblem, sírlaka.~S emlékirás lesz rajtad
3204 55| nem övé,~Neki a föld még sírnak is kemény:~Nincsen remény! ~
3205 26| magyar;~Bölcsőd az s majdan sírod is,~Mely ápol s eltakar.~
3206 64| istene s munka után:~Úgy a sírokkal felszántott földbe halottait~
3207 1 | Kisérsz-e síromig?~ Lelkemnek adsz-e majd
3208 26| ország vérben áll.~ S a sírt, hol nemzet sűlyed el,~Népek
3209 3 | elpusztítója, ne örvendj;~ Sírunkon nem fog fényleni büszke
3210 31| SÍRVERS ~Férj s atya nyúgoszik itt;
3211 21| Átkozódik a futó király;~Tört sisakja, pajzsát elvetette,~S kardja
3212 25| tündérszép alak,~Utána mély sohaj~S könyűim szálljanak.~ Még
3213 31| ha hiven tudná kifejezni, sohajjal~ És zokogások közt
3214 14| szilaj dalszót és a zivatarba sohajta.~Már század múlt el s még
3215 63| Szétszaggatott népeknek átkai~Sohajtanak fel csonthalmok közől;~És
3216 48| veszni indult gyermekért~Csak sóhajtása van;~ Te még, oh honfi,
3217 8 | megölt."~ Vagy sírjak és sohajtsak? Nem! nem! egy~Tenger lesírni
3218 53| bőszült kebele~Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.~
3219 27| az ár-apály;~Változandó sokasága~Gyakran le-leszáll.~ Ez
3220 8 | A SZÍV TEMETÉSE ~Sokat türél már, még csak ezt,
3221 10| urában,~Őket jó Karabúl, mint sólyomszárnyu sebes szél~Hogy viszi rajta-ütő
3222 51| arany, mely nyakba önthető?~Somló, Tokaj, halljátok a panaszt:~
3223 7 | elhinti meződön;~Őt hamar a sor erős vaskarja lehúzza örökre,~
3224 14| megnyíltak előtte.~Bérci sorok hátán folyamok harsogva
3225 14| lássa szemednek~Fényeiben sorsát mosolyogni; s ha bánatod
3226 47| szívedig,~ Míg végre sorsod árulás~ Által megdöntetik;~
3227 46| jár feléd,~S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,~Mert egyszer
3228 48| társaik- s magokért,~Ha sorsok csalfa volt;~ Midőn nem
3229 58| hon,~Fölül időn és minden sorsokon.~Vagy nincs erőnk? Az nem
3230 14| Nyájai közt, fiatal pásztor sorsverte vitézből.~A vezető ürünek
3231 26| És oly szent akarat~Hiába sorvadozzanak~Egy átoksúly alatt.~ Még
3232 14| örök tavasz is, mely nem sorvasztva teleknek~Vészeitől ligetén
3233 38| hajt a~Drága pipafüst;~ Sőt, hol orrboszontva~Porzik
3234 55| egyszer~Dicsőbb legyen tora:~Sovár szemmel néz az ég felé,~
3235 66| előtt.~ Míg más kincset sovárg:~Ő boldogságban élt,~Ha
3236 20| könnyü kis pillangó~S szép sudár lány, röpteként csapongó.~ "
3237 66| midőn magasra nőtt,~A fának sudarán~Ragyognak tettei~Arany gyümölcs
3238 38| jársz,~Lesben a vadásszal~Sült galambra vársz.~Régi duska
3239 53| Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből~S a szellemharcok tiszta
3240 10| munkáit büszke Szigetnél~Égi sugalmaktól íhlett lelkedbe fogadtad,~
3241 20| pohárnál űl az ősz maga.~A sugár lány körben és a vendég;~
3242 6 | mint~Az égbe visszareppenő sugáré.~A földhöz minket baj s
3243 25| csendes este jő,~A hold sugárinál~Derengvén a mező,~ Epedve
3244 1 | tanyáira,~Lövelsz-e nyugtató sugárokat felém~
3245 53| romja mellett,~Hogy tévedt, sujtott embertársinak~Irányt adjon
3246 37| baj,~Melynek elzsibbasztó súlya nyom;~Ennek láncain élt
3247 26| S a sírt, hol nemzet sűlyed el,~Népek veszik körűl,~
3248 53| fényes elmék a sár fiait~A sűlyedéstől meg nem mentheték!~Hogy
3249 14| kísérve személyét,~S mélyebben sűlyedtenek a düledékek alatta.~Múlt
3250 50| vezér;~S mint szikrája a szabadba~ Felsiet,~Úgy keresse
3251 60| ültetett.~S a nép, melyet szabaddá~Emeltél föl veled,~Most
3252 3 | drága hazádnak ölén.~De te, szabadságunk elpusztítója, ne örvendj;~
3253 45| vagyok?~Tudná az ég, nem szabadúlhatok.~ Hozzád vagyon láncolva
3254 53| életét!~ Miért e lom? szagáról ismerem meg~Az állatember
3255 21| bármi gyors futása,~Vele száguld keble óriása.~ S már folyók
3256 13| Ah vegye el azt a forró száját.""~"Még egy csókot!" ""Nem,
3257 38| megjelensz,~S bűvös álomírral~Szájt, szemet befensz.~ Sok kis
3258 10| dörög, és reng a kapu sok szakadatlan ütéstől; -~Mindezeken mikor
3259 20| éljen, míg a honnak él!~De szakadjon élte pillanatja,~Melyben
3260 26| keservben annyi hű kebel~Szakadt meg a honért.~ Az nem lehet,
3261 14| találni itt. Lankadtan s lelke szakadva~Lép vala lassan elé s lerogyott
3262 21| tölt;~És ragyogva ömlik el szakála:~Mindenik szál lelki béke
3263 51| Magyar hazánkban ifju s agg szakáll,~Kivévén a bölcset meg a
3264 13| beh piros az orcád,~Hadd szakasszak róla egy pár rózsát."~ ""
3265 21| ömlik el szakála:~Mindenik szál lelki béke szála.~ Kebelében
3266 21| Mindenik szál lelki béke szála.~ Kebelében szenvedély hatalmi~
3267 9 | farkas üget le, az őzfi szalad,~S vészekkel üvöltve jön
3268 14| hogy sejte tanút, félénk szaladásnak eredni,~Ő pedig a szaladót,
3269 14| vetett szaruval még mintha szaladni~Vágyna, merő szemeit dőlesztve
3270 14| dárda törését~S úrtalanúl szaladó paripáknak bús dobogását,~
3271 14| szaladásnak eredni,~Ő pedig a szaladót, mint könnyű felleget a
3272 45| LAURÁHOZ ~Nagy szálka vagy szememben, kisleány!~
3273 14| népes palotában örömmel~Szálla meg és fényes pályát ígére
3274 13| pillantana,~Ha egy filégy reá nem szállana;~De már erre csak felpillánt,~
3275 20| Vagy vezess el, merre vagy szállandó,~Ahol a nap nyúgodóba jár."~
3276 12| állok.~ Isten hozzád, puszta szállás,~Gözűtanya, denevérház!~
3277 25| Utána mély sohaj~S könyűim szálljanak.~ Még egyszer add nekem~
3278 49| királyt.~Majd gyermekimre szállnak javaim,~Rájok maradnak tartozásaim;~
3279 12| volnék,~Ilyen házra nem is szállnék.~ Kidőlt, bedőlt az oldala,~
3280 20| leány örömmel,~Elfogván a szállongó lepét;~"Megvagy!" így szólt
3281 1 | híg homály közűl remegve szállsz alá~
3282 38| dáma vagy,~Mégis tisztelőid~Száma vajmi nagy.~ Válogatni nem
3283 21| szarvas, feje ágozatján~Éve számát büszkén mutogatván.~ És
3284 9 | A MAGYAR KÖLTŐ ~Jár számkiüzötten az árva fiú,~Dalt zengedez
3285 53| lapjain.~Emitt a gépek s számok titkai!~De akik a ruhát
3286 53| belőle csínos könyv legyen,~Számon kivül maradtak: Ixion~Bőszült
3287 53| magam!~Testvérim vannak, számos milliók;~Én védem őket,
3288 5 | csontomat,~Szórd, hogy a szánó leányka~ Meg ne lelje
3289 2 | barázdát~ Szánta halvány képemen.~ Bölcseségem
3290 49| feleség;~E honi föld, mit szántok és vetek,~Hol hőt fagyot
3291 55| béke van s az ember~Rémítő szapora,~Talán hogy a dögvésznek
3292 28| egy jó gondolat;~Megfogni szárazon~Nem birnád a halat.~ Mit
3293 53| föld s az ég fia.~Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,~S
3294 65| sirbeszédeit,~A keselynek szárnya csattogását,~Prometheusz
3295 14| föveny országát felvették szárnyai, akkor~Ébrede álmaiból s
3296 55| beszél,~S megfagynak forró szárnyaikkal~A zápor és a szél,~Könyzápor,
3297 14| nyögését~Messzünnen jött szél szárnyán elfogni s utána~Váró társainak
3298 7 | Aki rövid pályát futván, a szárnyas idővel~Feljöve, és az eget
3299 14| ivóját,~Ahogy hátra vetett szaruval még mintha szaladni~Vágyna,
3300 52| Tiszteljük azt a törvény érc szavában,~S ha víni kell, a vérnek
3301 14| Szólt pedig így s mentő szavait mondotta rebegve:~"Engedj
3302 27| fárasztja ki,~S aki látja, ily szavakra~Nyílnak ajaki:~ "Mit jelentesz,
3303 14| tükrét,~S halla patak zengésü szavat, szerelembe merítőt~A szív
3304 56| szégyen! roszra, jóra~Még szavazni jár dobszóra.~Ura s rabja
3305 50| ember már búsult sok~ Századig.~Ideje, hogy ébredezzen~
3306 8 | vas ék,~Hideggé, mint a századok jege,~Beléd egy szív lesz
3307 48| Fenn a sírhalmokon,~Bal századoknak éjin át~E lángban él a hon.~
3308 58| hon,~Túl és innen sok késő századon.~ A gyülöletnél jobb a tett,~
3309 37| altatója?~ Sors és bűneink a százados baj,~Melynek elzsibbasztó
3310 11| félreköltözött,~De olyat százezer között~ Hős Béla feltalál.~
3311 26| után~Buzgó imádság epedez~Százezrek ajakán.~ Vagy jőni fog,
3312 10| Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel,~S verhetné az eget
3313 20| kiáltja minden hű ajak;~Százszorozva visszazeng nevére~A hegy
3314 2 | testemet:~ Szépre szülve, szebbre nőve,~ Egyszerűn
3315 14| jőjön!~Jobb társak nekem e szédelgő nyájak azoknál,~És e néma
3316 17| megett.~Engem az illatnak szédíte meg árja, csapongót,~
3317 14| pihegő kebelen fodrokba szedődni,~Láta dicső szemet, a léleknek
3318 22| országos négy folyam árja szegi;~Ám természettől mind ez
3319 37| szenvedjük minden szenvedését,~Szégyenétől lángra gerjedünk;~És ohajtjuk
3320 43| Míg bennünket elhagyottság~Szégyenláza tört;~Megbosszúlni könnyü
3321 8 | majd ha eljövend a sors szelén~Sok gond, ezernyi sárkány
3322 8 | van;"~S ha tán utóbb jő a szelíd öröm,~Örömek, szerelmek,
3323 8 | Nem szabad;"~S egy más szelídebb így zendűl vele:~"Ah, kit
3324 10| durva Demirhám,~Déli ölő szélként fölkelnek víni Szigetre,~
3325 1 | csere~Fényben derűltek a széllel küzdő vizen~
3326 6 | testvéridet:~Orcáikat csókdossa szellemed;~S amely napok tetőled elmaradtak,~
3327 45| Hozzád vagyon láncolva szellemem,~S e szellemlánc legfájóbb
3328 58| gyűlölet!~Vagy bár gyülöljünk szellemet,~Azt, mely közöttünk lakozott,~
3329 53| kivíttuk a mély sülyedésből~S a szellemharcok tiszta sugaránál~Olyan magasra
3330 45| láncolva szellemem,~S e szellemlánc legfájóbb szerelem;~Hozzád
3331 43| Ahol ez nincs,~Nincs szellemvirág.~Kis dolog lesz szép szemekkel~
3332 14| fövenyek pusztáin nem vala szellő,~Harmatot éj nem hinte alá,
3333 14| híme, az ugró~Zerge, s ki szellőként fut, az őzfi, lehulltak
3334 14| Völgy, te virágozzál, és szellős dombja lakomnak,~Folyjatok
3335 14| harsogva futának~S a hegy alatt szélt és hosszatt meghintve falukkal~
3336 8 | tudhatja ezt,~Nem a nagy szélvész elsohajtani.~És még nekem
3337 14| az~Elhagyatott lakon, a szélvészek bús palotáján,~Hol szomorú
3338 44| Haragszom rád csalárd kék szemedért,~Mely rám oly bűvös láncokat
3339 14| veszedelmektől ójon, hogy lássa szemednek~Fényeiben sorsát mosolyogni;
3340 46| bár.~Maradj közöttünk ifju szemeiddel,~Barátod arcán hozd fel
3341 5 | föltekintek,~ Mert borúltak szemeim;~Itt is a víz tűkörében~
3342 14| mintha szaladni~Vágyna, merő szemeit dőlesztve kinyúlik, eláradt~
3343 43| kész az ok.~S szép a szép szemek haragja,~Mint villám s az
3344 56| dacolnak;~Zsarnok, szolga egy személyben~Ki magával sincs békében.~
3345 14| körüljárdalt őr gond kísérve személyét,~S mélyebben sűlyedtenek
3346 14| fedezője az égi derűlet.~Vajha szemem még mind ezeket láthassa
3347 1 | Szememnek húnytakor?~ S te, mely az
3348 14| s a völgyi leányka~Rózsa szemérmében gyönyörűn fellépe közöttök;~
3349 25| hajfodrait,~Csábító két szemét,~Mosolygó ajkait.~ Hagyj
3350 29| Melyekre hidegen~Éjszínű szemfedőt~Csalódás ujja szőtt;~Túl
3351 14| robogása, erővel~Állt az erő szemközt s ellentállása mulatság~
3352 41| nézek, mert gyönyört ád~Szemlélnem arcodat;~Rád nézek, mert
3353 51| Fejünk majd megszakad,~Szemünk borúl és nyelvünk elakad.~
3354 10| korán elirígylett fénye szemünknek!~Vagy kárhozva levénk, hogy
3355 9 | őzfi, az ordas eláll,~S ott szendereg a vihar - álmainál.~ 1827 ~~
3356 50| akarja~ Mint magunk,~Szennyet rajta és bitor bűnt~
3357 3 | erőszak,~ Mely szentségtelenűl szentnek itéli magát,~Mit forralt
3358 3 | a hármas erőszak,~ Mely szentségtelenűl szentnek itéli magát,~Mit
3359 49| Hol hőt fagyot gyakorta szenvedek,~Mely táplál engem s kis
3360 21| lelki béke szála.~ Kebelében szenvedély hatalmi~Rég nyugatra csillapodtanak,~
3361 40| sohajt,~Mit kebled titkos szenvedélye hajt;~És szomjuzom kebled
3362 53| megkorhadt szivekkel,~Rosz szenvedélyek oktatóival~Ők mind együtt -
3363 45| miattad a tavaszt,~Elégeté hő szenvedélyem azt;~Nem láthatok sem földet,
3364 37| dal;~ S a felébredt tiszta szenvedélyen~Nagy fiakban tettek érjenek,~
3365 26| bátran kiált:~"Egy ezredévi szenvedés~Kér éltet vagy halált!"~
3366 43| És az édes hitszegésnek~Szenvedései;~És a szellem, mely szeszélyes,~
3367 37| szivünk;~És szenvedjük minden szenvedését,~Szégyenétől lángra gerjedünk;~
3368 37| nevére feldobog szivünk;~És szenvedjük minden szenvedését,~Szégyenétől
3369 2 | dúld halottá testemet:~ Szépre szülve, szebbre nőve,~
3370 14| halovány bánat gyászolt szépséges alakján,~És leomolt hajait
3371 14| halla patak zengésü szavat, szerelembe merítőt~A szív hangjaival.
3372 25| A SZERELEMHEZ ~Még egyszer, szerelem!~
3373 14| megindúlsz,~Engedd a leghőbb szerelemnek járni nyomodban,~Hogy veszedelmektől
3374 14| lefolytak~S enyhűlt bánat után szerelemről halla varázsos~Szókat az
3375 14| vidámságát meg nem hozhatta szerelme,~Gyermeke látásán örömes
3376 9 | ért,~És nincs koszorúja szerelmeidért:~Némuljon utána keserved.~
3377 4 | A SZERELMES ~Hasztalan van olvasásom,~
3378 10| gyönyörű, a gyönge Kumilla szerelmét;~Vagy pedig intézed, deli
3379 25| mező,~ Epedve várjam őt~Szerelmi gond között,~Mint vártam
3380 41| percre bár,~Gyülölség és szerelmünk~Cserében visszajár.~ Még
3381 67| van a napod,~Fogytán van szerencséd,~Ha volna is, minek?~Nincs
3382 52| kivíhat,~Ne várja mástól mint szerencsedíjat.~ Isten segíts! országok
3383 20| sokáig,~Alkonyattól vár szerencsejelt:~Vár feszülten a nap áldoztáig,~
3384 21| Visszatérvén aggodalmai:~"Légy szerencsés, rokonim hazája!~S a szerencsét
3385 61| DE...] ~Légy buzgó, de szerény, birónak még te kicsin vagy,~
3386 20| nem látogatnánk."~ Mond szerényen szép Ilonka, állván~A kis
3387 46| szórakozva kerget:~Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.~Ki szívben
3388 48| HONSZERETET ~Szeresd hazádat és ne mondd:~A néma
3389 46| van mit érezz, gondolj és szeress,~Maradj az élvvel kínáló
3390 42| hű, szeretőd,~Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.~Bánat
3391 25| szavát,~Ez egy szót hogy "szeret!"~ S akkor ha megszakadt~
3392 41| LAURÁHOZ ~Rád néztek, mert szeretlek,~Rád nézek, mert gyülölsz;~
3393 45| szemed és kedves arcodat.~Szeretlek-e, vagy tán őrült vagyok?~
3394 29| nehéz~A kornak alkonyán,~A szeretni tilt az ész~Letünt remény
3395 18| KERT ~E helyet elbódult szerető keresé ki magának,~ És
3396 42| Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,~Ki jobban szeressen, mint
3397 50| a három isten,~ Ha szeretsz.~Érted csillog e pohár bor,~
3398 53| a világon? küzdeni~Erőnk szerint a legnemesbekért.~Előttünk
3399 15| Pusztaszer a nevem, itt szerzett törvényeket Árpád~ Hőseivel,
3400 54| Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet?~Nagy feladás vár rád: fiatal
3401 43| Szenvedései;~És a szellem, mely szeszélyes,~Csínba öltözik,~S önmagával
3402 50| meg nem árthat~ A szeszi.~Nagyot iszik a hazáért~
3403 63| járt, irtóztató nyomában~Szétszaggatott népeknek átkai~Sohajtanak
3404 10| rajta-ütő törökök boszujára Szigetbe:~Ilyen gondolatok közepett
3405 10| vidéken,~Sok had tengere közt Szigetet, mint áll vala, látád,~S
3406 10| veszesz a bal időn: daliái Szigetnek~Hírkoszorú nélkül nem fognak
3407 10| és a had munkáit büszke Szigetnél~Égi sugalmaktól íhlett lelkedbe
3408 10| szélként fölkelnek víni Szigetre,~És dörög, és reng a kapu
3409 53| dicsők~S az isten képét szíjjal ostorozzák.~ És mégis -
3410 14| bércekkel büszke vidéknek~Sziklafejű csúcsát vetekedni egekkel:
3411 50| Hét vezér;~S mint szikrája a szabadba~ Felsiet,~
3412 10| Éjedet ál fénnyel, s rettentő szikralökéssel;~És egyszerre lakod mind
3413 65| láng,~Húrod zengjen vésznél szilajabban,~És keményen, mint a jég
3414 10| világra: azért forr~Véresen és szilajon dalaidban az emberölő harc,~
3415 44| elveszett,~Haragszom rád szilárd erényidér',~S mert bájid
3416 20| gondolattal,~S arca majd ég, majd szinében elhal.~ S felrobognak hadvész-ülte
3417 27| A SZÍNHÁZ NEMTŐJE ~Gyűl, fogy a nép
3418 27| NEMTŐJE ~Gyűl, fogy a nép a szinházban,~Mint az ár-apály;~Változandó
3419 28| Hogy tőled a világ~Nem szinte idegen?~ Hogy megdicsérgetik~
3420 13| elréműl,~A leány jön búsan s színtelenűl:~"Ej hugom, beh halovány
3421 11| kivillanik;~S ím a Dunából szirt gyanánt,~Egy ember, kit
3422 14| Vére halálszerző sebből szivárog azonban~S a rohanó lábnak
3423 9 | hagyja, kihal~Bús éneke, tört szive lángjaival.~ "Född, vad
3424 60| zsivány szövetkezett;~S a nép szivébe mérget,~Undok koholmányt
3425 21| De nagyobb az, jobban ég szivében,~Melyet érez vesztett koronán.~
3426 2 | fiadnak~ Nyílt szivéből jött szavát:~Nem pör az,
3427 47| könyűt,~ S míg az szivedbe vágyat olt,~ Ez égő
3428 10| szent a gondolatok forrása szivedben,~Mert a szent haza volt,
3429 21| kemény kard, oly kemény sziveddel~Meg ne békélj soha ten feleddel.~
3430 47| orgyilkos kezét~ Befúrja szívedig,~ Míg végre sorsod
3431 40| szomjuzom kebled hullámait,~Szivednek minden dobbanásait;~Szomjas
3432 54| feladás vár rád: fiatal szívednek erényét~ Tenni napúl
3433 3 | fölkél a bátor oroszlán,~ Szíveitek fognak vérzeni körme között.~
3434 37| hatalmas húrjaiddal,~Hogy szivekbe menjen által a dal;~ S a
3435 11| fellázad a bú, a harag~Busult szivekben háborog,~ Mint tenger
3436 53| únt fejek- s e megkorhadt szivekkel,~Rosz szenvedélyek oktatóival~
3437 50| Mint e szív;~Volna szívem, felszökelne~ Mint
3438 14| te keservim után megadója szivemnek,~Engedj meg, gyönyörű, ne
3439 14| S hosszu sohajtás volt szívének néma beszéde.~Majd hogy
3440 41| akkor érzenéd csak~Mi a szívgyötrelem,~A mostohán viszonzott,~
3441 46| lebegnek,~Zajától felréműl a szívmagány.~Ha van mihez bizhatnod
3442 14| ellentállása mulatság~S kéj vala szívöknek. S mi gyönyör volt inni
3443 46| nem fogja tudni, hogy van szívöröm.~Kinek virág kell, nem hord
3444 16| tudományt, oh halld, s vedd szívre magyar nép:~ "Legszentebb
3445 37| érverését,~Szent nevére feldobog szivünk;~És szenvedjük minden szenvedését,~
3446 14| viselője.~S már közelíte, verő szívvel, készítve vigasztó~Szózatokat;
3447 38| illatot, hiú fényt~Rejtnek a szobák,~ Ott is ásitozva~Gyakran
3448 56| kére~Nem keresvén cifra szóban,~Ami a szív legmélyén van,~
3449 20| falak.~Haloványan hófehér szobornál~Szép Ilonka némán és merőn
3450 45| leszakadt?~Sorsom te vagy, egy szód, lehelleted,~S élek halok,
3451 14| vidíták,~Kisded bokrok előtt szökdeltek fürge juhnyájak,~S a vezető
3452 14| kolompját,~Látta vidám ihait szökdelve legelni, s előtte~Minden
3453 14| Kergete föl, ha szilaj párduc szökkent meg előttök,~Vagy makevő
3454 14| a makevő kan,~A kőszáli szökő mint hulla le szökte felében~
3455 14| kőszáli szökő mint hulla le szökte felében~Nyíl ütvén derekát,
3456 37| árján a nép tengerének~A düh szörnyei gyorsan eltünének;~ S most
3457 11| rohan.~ Ki az, ki a víz szörnyekint~A förgetegre föltekint~
3458 63| Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.~Amerre járt, irtóztató
3459 10| Mindezeken mikor andalgasz, s a szörnyű csaták közt~Rózsavilágában,
3460 60| hatalommal~Rabló, zsivány szövetkezett;~S a nép szivébe mérget,~
3461 14| siralmában, mint rég vala állni szokása,~Majd hogy sejte tanút,
3462 50| Elnyelem.~Hejh galambom, szőke bimbóm,~ Mit nevetsz?~
3463 63| pillantatig.~Mély csend lőn, mint szokott a vész előtt.~A vész kitört.
3464 14| gyanújában csak alig vala szólani képes,~Szólt pedig így s
3465 1 | tán tiltva nincs hozzátok szólanom -~Hagyjátok meg e két csillagzatot
3466 14| Termeiben, célhoz repülő szolgái vadásznak~Csűreit eltartó
3467 49| Mely táplál engem s kis szolgáimat,~S keblébe végre híven befogad;~
3468 14| időn túl~Elmaradót, fiatal szolgák és szolgaleányok~Üdvözlék
3469 14| Elmaradót, fiatal szolgák és szolgaleányok~Üdvözlék urokúl s az imént
3470 56| Ismerik csak átokképen.~Neve: szolgálj és ne láss bért.~Neve: adj
3471 49| senki, hogy henyén talált:~Szolgáltam érte országot, királyt.~
3472 55| szerte dúl az inség~S rút szolgaság nyomaszt.~Így kell-e lenni?
3473 10| hölgye miként jár~Férje után Szolimán seregében, az angyali hűség~
3474 55| 1 ~Hallgassatok, ne szóljon a dal,~Most a világ beszél,~
3475 14| hogy álmodik és zavarában~Szólni tudatlan volt; de örömmel
3476 40| azt a Balaton,~Nem a mézes szőlőjü Badacson.~És lángot szomjazom,
3477 23| AZ ÁTOK ~"Férfiak!" így szólott Pannon vészistene hajdan,~ "
3478 14| Nagy fogadást gondolt, így szólván végre magában~"Ki legelőbb
3479 12| Puha kenyér eledelem,~Szomjam ellen borral telem,~S ha
3480 40| de nem bort szomjazom,~És szomjamat vízzel nem olthatom.~Nem
3481 21| robajjal~Jár, ha hévtől szomjan epedez:~Egy jámbornak áll
3482 14| méreg nélkül folyt epedő szomjának az ép kút.~Villám nem keresé
3483 14| legszebbike horda piros bort~S a szomjnak nevető kellemmel tölte kupákat.~
3484 40| A SZOMJU ~Szomjas vagyok; de nem
3485 40| ajkidat:~Ne hagyd elveszni szomjuság miatt.~ 1842 ~~
3486 40| titkos szenvedélye hajt;~És szomjuzom kebled hullámait,~Szivednek
3487 47| Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból ~ Ha férfi lelkedet~
3488 14| az ifju,~A tehetős gazdát szomszédok s messze vidéknek~Vándori
3489 20| haragában~Vérboszút a rosz szomszédon állt.~Vágyva néz sok hű
3490 14| Nyája tejét nem ohajtá el szomszédos irígység,~S méreg nélkül
3491 4 | puszta levelek.~ Minden szónak kezdetében~ Szép neved ragyog;~
3492 58| egymásnak eleget.~Lesz költő, szónok és vezér,~És tudomány, mely
3493 43| mi~Tőletek veszünk.~És a szőnyeg lesz kicsinded~Csarnokunk
3494 53| gyanánt~Posvány iszapját szopva éldegéljünk?~Mi dolgunk
3495 46| Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:~Csak a szerénynek
3496 46| Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:~Várt üdvöd kincse bánat
3497 1 | Elmúltak szelleme,~ Ha majd szorúlni kezd lélekzetem, s nehéz~
3498 14| társas örömmel~Szűkebb térre szorúlt, teremeikbe vonultanak akkor~
3499 14| vala, búsan~Ülni s merőn és szótalanúl távolba kinézni.~Társai
3500 14| megijedt háznép alig ösmert szótlan urára.~A szép hölgy kérelmeinek
3501 29| szemfedőt~Csalódás ujja szőtt;~Túl a szív életén~Nyugottan
3502 50| máskép leszen~ Ezután;~Szóval, tettel majd segítsünk~
3503 14| szívvel, készítve vigasztó~Szózatokat; de ijedt őzként fölrebbene
3504 65| derüljön zordon homlokod,~Szűd teljék meg az öröm borával,~
|