1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
3505 6 | magad menél, elvitted a~Szülék vidámságát, elvitted a~Legszebb
3506 6 | tetőled elmaradtak,~Add a szüléknek vissza. Ők együtt~Éljék
3507 53| örökűl -~Kivéve aki feketén született,~Mert azt baromnak tartják
3508 53| Hogy míg nyomorra milliók születnek,~Néhány ezernek jutna üdv
3509 8 | Minden boldogság, csak születni nem."~ Hajh! majd ha eljövend
3510 6 | megint fölkelteni?~Sirat szülőd, és mondja "Kelj fiam,~Kelj
3511 2 | takarta~ A szülőt; itt lettem én,~Itten élek;
3512 14| gyönyörűt, egy atyától jó anya szülte~S ketten az emlőről tehetetlen
3513 2 | halottá testemet:~ Szépre szülve, szebbre nőve,~
3514 14| látszott mosolyogva kinézni,~S szüntelen a járt út hoza és vive látogatókat.~
3515 14| őrszellem az éjben.~És ha ki szürke világánál félholdas időnek~
3516 14| a kedv a társas örömmel~Szűkebb térre szorúlt, teremeikbe
3517 14| soha embertárs s ember szűlője, az asszony,~Meg ne zavarhassák
3518 33| éj a hazug álmok papjai szűnnek~ S a kitörő napfény nem
3519 51| híres bor terem.~Verembe szűrik tán? nem ismerem.~Megénekeltem
3520 51| Fösvény hegyek! nekünk nem szűrtök azt.~ Csapláros, méregkeverő!~
3521 10| már félnek lenni előtted,~Szűtelenűl, rend-bomlottan váraikba
3522 10| előle hadastúl,~S a roppant tábor derekát fölijeszti futással;~
3523 11| Tolong a víz iránt!~Nézd, táborában mint remeg:~Hajóit e kar
3524 11| vízen át~Henriknek látni táborát,~ S Pozsony kivillanik;~
3525 14| mely érte dobogjon.~ Tág urodalmaiból egy hely vala
3526 58| a nemzet él,~Ha egy jobb tagja sem henyél,~Jut ember és
3527 14| és a lélek után e szolga tagoknak~Késni lehetlen volt. Jöttem,
3528 14| gyönyörű fiatalság volt minden tagon és a~Bánat után sanyarú
3529 14| tovább, elhagyta kevély laka táját,~El gyönyörű rónáival a
3530 26| ha elbukál,~Hantjával ez takar.~ A nagy világon e kivűl~
3531 56| Most fejét szenny s gyász takarja.~Földön futva,~Bujdokolva,~
3532 39| S meg ne halj.~Most takarodj iskolába,~ Rosz
3533 2 | enyém.~ Egy sötét gunyhó takarta~ A szülőt;
3534 49| ennyi ember boldog hont talál.~ 1843 ~~
3535 20| édes óra~Jövetén vár szép találkozóra.~ S van tolongás s új öröm
3536 14| vala hátra - halálát~Vélte találni itt. Lankadtan s lelke szakadva~
3537 49| mondja senki, hogy henyén talált:~Szolgáltam érte országot,
3538 18| egyaránt s tél és nyár sírva találta,~ Mint bujdokló rém jár
3539 38| Minden jó uracs,~Kinek esze tálban~S szíve a kulacs.~ S ami
3540 20| ittam, az nincs cenkekért;~Talpig ember akit én említék,~Nem
3541 14| legelőbb az öreg Romhoz járúla tanácsért~S vágyaihoz képest még kére
3542 33| nemesíti az észt;~Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával~
3543 37| nekünk dalt, hangok nagy tanárja,~És ha zengesz a múlt napiról,~
3544 37| erősnek kunyhajában.~ Nagy tanítvány a vészek honából,~Melyben
3545 55| S midőn azt hinnők, hogy tanúl,~Nagyobb bűnt forral álnokúl.~
3546 65| ne gondolj a gonddal.~ Tanulj dalt a zengő zivatartól,~
3547 53| És kezdjünk újra tűrni és tanulni.~ Ez hát a sors és
3548 53| Leírva áll a rettentő tanulság:~ "Hogy míg nyomorra
3549 14| szokása,~Majd hogy sejte tanút, félénk szaladásnak eredni,~
3550 14| virágok~Völgyeivel; pásztor tanya volt, kis hajlak az ormon,~
3551 1 | mint a hanyatló nap földünk tanyáira,~Lövelsz-e nyugtató sugárokat
3552 21| sírhazája~Most vadaknak ordító tanyája.~ 1832 ~~
3553 14| düledék palotán fölütötte tanyáját,~Nagy Siva pusztáin egyedűl
3554 46| Megférhetetlen oly kicsin tanyán;~Hullámin holt fény s ködvárak
3555 20| a Vértes vadonában,~Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád."~Szól
3556 14| nyugalom gyönyörének hagyva tanyáúl.~S a boldog szerelem s bal
3557 14| csodálandót: - ott Rom kívána tanyázni,~S messzünnen feltolt falakat
3558 14| Búját és örömét; s vizsgála, tapasztala mindent.~Egy népet lele,
3559 53| a költők műveit,~S mit a tapasztalás arany~Bányáiból kifejtett
3560 14| Kezdtük az életadó földet tapdosni s erőtlen~Szókat együtt
3561 58| sok idegen.~Miért? hogy tápja meglegyen~S mi tőlük várjuk
3562 21| S a szerencsét ön erőd táplálja!"~ Így ohajt, és teste romladékán~
3563 53| dolgunk a világon? küzdeni,~És tápot adni lelki vágyainknak.~
3564 14| künn és benn s a kedvnek tapsa körösleg!~Mindennél inkább
3565 14| Minden az álomtól festett tárgy képe jelen volt.~Így élt
3566 14| Hajnalok és estvék unalomnak tárgyai lőnek.~Még az örök tavasz
3567 20| lány, röpteként csapongó.~ "Tarka lepke, szép arany pillangó!~
3568 38| galambra vársz.~Régi duska társad~Minden jó uracs,~Kinek esze
3569 14| szótalanúl távolba kinézni.~Társai elhagyták a tőlök visszavonulót,~
3570 48| Csüggednek várni jót~Családjok-, társaik- s magokért,~Ha sorsok csalfa
3571 14| szárnyán elfogni s utána~Váró társainak fáradtan jutni körébe;~Ott
3572 14| serdűlők, játékon nőve örömnek~Társaivá, e völgyhöz együtt járánk
3573 50| bucsút.~ Hejh barátom, honfi társam,~ Bort igyál.~Víg,
3574 14| vala dísz többé s a kedv a társas örömmel~Szűkebb térre szorúlt,
3575 20| Ilonka titkos bú alatt.~Társasága lángzó érzemények,~Kínos
3576 66| dicső~Ifju, szép és erős:~A társaságban gyöngy~A pályán elszánt
3577 14| Már had-gyüjteni ment, már társat idéze segédül~S a nép harcának
3578 14| futamló~Napjainak; de soká nem tarthata békelakása.~Lelke hamar
3579 53| született,~Mert azt baromnak tartják e dicsők~S az isten képét
3580 13| átkozom a csókját,~Mikor tartjuk meg a lakodalmát?""~ "Semmi
3581 50| mind, mivel csak~ Tartozánk."~ 1842 ~~
3582 49| szállnak javaim,~Rájok maradnak tartozásaim;~Adónkat, legyen bár pénz,
3583 50| Vész után.~ Hű egyesség tartsa össze~ Fiait,~Hogy
3584 3 | megél: iszonyú mérge pokolra taszít.~ 1823 ~~
3585 21| de lelke még dulottabb;~Tátog a seb véres oldalán,~De
3586 14| fűzénk koszorút a zsenge tavasznak;~És gyönyörű volt ő, s örömem
3587 46| nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:~Egész világ nem a mi birtokunk;~
3588 14| Ülni s merőn és szótalanúl távolba kinézni.~Társai elhagyták
3589 46| világa?~Mi az, mit kétes távolban keres?~Talán a múlt idők
3590 10| És mikoron, valamint a távoli tengeri zúgás,~Vagy mint
3591 46| S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,~A birhatót ne
3592 45| sem földet, sem eget,~Csak tégedet, csak bűvös képedet.~ És
3593 48| Nyelv még nem véthetett.~ Tégy érte mindent: éltedet,~Ha
3594 14| gyüjtsön hadat, a had után mint~Tégye virágzóvá népét s a földet
3595 13| Mit csináljunk, mit tegyünk galambom?"~""Én tudom, hogy
3596 22| csak fiaid szent akaratja tehet.~ 1832 ~~
3597 46| Mi az, mi embert boldoggá tehetne?~Kincs? hír? gyönyör? Legyen
3598 14| vendégei jöttek; az ifju,~A tehetős gazdát szomszédok s messze
3599 53| elhunytak s midőn~Ingyen tehette - csúfos háladattal~Kezdett
3600 14| fája gyümölcseit,~Nyája tejét nem ohajtá el szomszédos
3601 46| A látni vágyó napba nem tekint;~Kéjt veszt, ki sok kéjt
3602 56| száll be~A szegény s kaján telekbe,~Hol nevét rút ferditésben~
3603 14| is, mely nem sorvasztva teleknek~Vészeitől ligetén folyvást
3604 12| eledelem,~Szomjam ellen borral telem,~S ha felindít a szerelem,~
3605 43| közt elfeledjük~Könnyen a telet.~ 1842 ~~
3606 46| Legyen bár mint özön,~A telhetetlen elmerűlhet benne,~S nem
3607 9 | De feljön az ormokon a teli hold,~Csillagseregével az
3608 14| düledékeimet leborulva köszönti,~Teljesedésbe hozom háromszoros álmait
3609 10| megütött falak, árkod gödrei telnek~S dárdavető hajdúk riogatnak
3610 20| még, bár fogy gazdasága~S telt pohárnál űl az ősz maga.~
3611 2 | Ámde halljad kértemet,~Vagy temess el romjaidba~
3612 8 | A SZÍV TEMETÉSE ~Sokat türél már, még csak
3613 66| aki ennyit élt,~Sír el nem temeti,~Sírját a hála szent~Kezekkel
3614 26| A nagyszerű halál,~Hol a temetkezés fölött~Egy ország vérben
3615 50| férfikeblünk szent imáink~ Temploma.~És ürítsük a hazáért~
3616 21| sziveddel~Meg ne békélj soha ten feleddel.~ És te, isten!
3617 10| s harci vidéken,~Sok had tengere közt Szigetet, mint áll
3618 38| oh szállj el tőlünk~Túl a tengeren:~Nyűg elég marad még~E jó
3619 37| mer,~Hol vad árján a nép tengerének~A düh szörnyei gyorsan eltünének;~
3620 10| mikoron, valamint a távoli tengeri zúgás,~Vagy mint eldühödött
3621 24| merész, csak az él, a gyávát tengeti hivság.~ 1832 ~~
3622 47| puszta lég.~ Ha mint tenlelkeden,~ Függél barátodon,~
3623 50| felsivít:~Csakhogy egyszer tenne is már~ Valamit.~
3624 67| volna is, minek?~Nincs ahova tennéd,~Véred megsürűdött,~Agyvelőd
3625 14| útaidon, ligetemnek nyája s tenyésszél,~Völgy, te virágozzál, és
3626 65| jajgat, sír és bömböl,~Fákat tép ki és hajókat tördel,~Életet
3627 47| üdvösségedet~ Könnyelműn tépi szét;~ Hazug szemében
3628 53| az idő?~Hány fényes lélek tépte el magát,~Virrasztott a
3629 21| az oltár isten-adta föld,~Térdepelve éjt-napot hosszában~A remete
3630 37| Fölmerűl a gyásznak régi tére;~ S férfi karján a meggondolásnak~
3631 14| örömmel~Szűkebb térre szorúlt, teremeikbe vonultanak akkor~S vagy
3632 11| Oh ifju szép hazánk?~Teremt-e isten több magyart,~Mig
3633 45| szerelem;~Hozzád van az teremtve mint az ág,~Letörve már,
3634 14| alkonyi csendet:~A titkos teremű völgyek megnyíltak előtte.~
3635 10| borostyánt,~És az idő röptét terhes bánattal elállván,~Kérdjük
3636 22| változnak gazdag öledben,~ Téridet országos négy folyam árja
3637 16| hallója egekben,~ Megtért térítő állok az isten előtt,~S
3638 33| javúl;~Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról~ És
3639 5 | bájsugárral~ Új reménység terjedett,~S szép szerelmem édes álma~
3640 2 | termetet,~Bölcsességet, terjedő hírt,~ Fényes
3641 46| szép szemed világát;~Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,~
3642 6 | éjfelenként,~Hogy ég nyugalmát terjeszd rájok is?~Oh jőj, ölelgesd
3643 43| Megbékülni kéj.~Hagyjatok, de térjetek meg,~Mint a kikelet,~S dal,
3644 14| s kürt, fegyverek álltak~Termeiben, célhoz repülő szolgái vadásznak~
3645 14| örökre~Harc és visszavonás. Termékeny ugarban ekéjét~Hasztalanúl
3646 11| puszta hely:~ Mind harcon termenek.~De a király bús, s Béla
3647 21| álmai,~És az ember jobb természetének~Visszatérvén aggodalmai:~"
3648 2 | ALKU A TERMÉSZETTEL ~Természet, ki mostohám
3649 22| négy folyam árja szegi;~Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:~
3650 2 | Ékes arcot s termetet,~Bölcsességet, terjedő hírt,~
3651 14| beszédét,~És elenyészni hagyá a térnek végtelenében.~Így tölté
3652 14| kijősz, ha siralmid után haza térni megindúlsz,~Engedd a leghőbb
3653 14| a társas örömmel~Szűkebb térre szorúlt, teremeikbe vonultanak
3654 14| Őseinek földét. Komoran tért vissza s tünődve,~S a megijedt
3655 14| Mentenek el, mind anélkül tértek meg urokhoz.~Egy vala még
3656 14| hallván zöld halmon látni terülten~A szél lábu bikát, hűvös
3657 53| mint lehet,~Mondhatjuk, térvén őseink porához:~Köszönjük
3658 50| földön~ A göröngy.~ Testet éleszt és táplál a~
3659 14| szólt a testvér elhúnyt testvére poránál,~S szép feje megnehezűlt
3660 14| lennem gyászomban az édes~Testvérért, nem hagysz síralommal nála
3661 55| sok~Harc- s békeév után~A testvérgyűlölési átok~Virágzik homlokán;~
3662 6 | is?~Oh jőj, ölelgesd kis testvéridet:~Orcáikat csókdossa szellemed;~
3663 53| bizton: nem vagyok magam!~Testvérim vannak, számos milliók;~
3664 10| keletre~A magyar, elszakadott, testvértelen ága nemének;~A könyörű eget,
3665 55| s emberkezek még~Dúsabbá teszik azt,~És mégis szerte dúl
3666 12| szegény,~Nem ülhet a ház tetején.~ Gyerünk innen, fakó lovam!~
3667 14| állott,~Büszke toronyviselő tetejével messzeragyogván.~Ő pedig
3668 28| egy~Csinos kis bábu vagy,~Tetemben nem csekély,~De lelked hía
3669 7 | utánunk:~"Cserhalom! a te tetőd diadalnak büszke tetője". -~
3670 7 | és az apák hírét meghozta tetődnek.~Még te soká harcolsz ezután
3671 7 | te tetőd diadalnak büszke tetője". -~ 1825 ~~
3672 14| keresé alacson kalibája tetőjét:~Béke ölén egyedűl állt
3673 14| hazája felé elszállt a puszta tetőkről~A Mentő szomorún, és a fejedelmi
3674 6 | szellemed;~S amely napok tetőled elmaradtak,~Add a szüléknek
3675 14| nyomait nem hagyta sötétség:~Tetszett a gyász és a gyásznak szép
3676 31| négy árva keserve~ Tette beszédessé rajta e néma
3677 66| fának sudarán~Ragyognak tettei~Arany gyümölcs gyanánt.~
3678 37| szenvedélyen~Nagy fiakban tettek érjenek,~És a gyenge és
3679 9 | repedne hegy ormairól.~Zeng tetteket, a haza szebb idejét,~A
3680 7 | maradjon fenn, s unokánk tettekre hevűljön,~És legyen, aki
3681 50| leszen~ Ezután;~Szóval, tettel majd segítsünk~ A
3682 37| csüggedett faj~S üdve lőn a tettlen nyugalom.~És ha néha felforrt
3683 53| sugaránál~Olyan magasra tettük, mint lehet,~Mondhatjuk,
3684 14| ugyan éjt nappá, nyugodalmat téve csatává,~Mint két béri vivó,
3685 53| égő romja mellett,~Hogy tévedt, sujtott embertársinak~Irányt
3686 14| eset s bal sors meg nem téveszte s az isten~Nagy fogadást
3687 43| műveinkhez,~Nyájas napvilág:~Az ti vagytok. - Ahol ez nincs,~
3688 1 | leszáll napom?~ Egek! - tán tiltva nincs hozzátok szólanom -~
3689 50| vagy áruló, ki~ Hont tipor,~Meg ne éljen, fogyjon élte~
3690 12| Gyerünk innen, fakó lovam!~Tisza innen nem messze van,~A
3691 12| innen nem messze van,~A Tiszában megitatok,~A Dunáig meg
3692 53| lelkeken:~A nyers fajokba tisztább érzeményt~S gyümölcsözőbb
3693 10| egyűlnek,~S képöket oly tisztán többé nem látja meg elméd.~
3694 20| erdők szép virága,~Üdvözölve tisztel e pohár!~Hozzon Isten egykor
3695 58| tudomány, mely eget ér;~De tisztelet~A gúny helyett!~Mert még
3696 52| tudjuk, mint szent közjogot:~Tiszteljük azt a törvény érc szavában,~
3697 14| barátja~A fiatalságnak, tisztelni tudója az érdem~Őszeinek,
3698 38| Hogy szép dáma vagy,~Mégis tisztelőid~Száma vajmi nagy.~ Válogatni
3699 65| szenny s ábrándok dühétől~Tisztuljon meg a vihar hevében,~És
3700 53| Emitt a gépek s számok titkai!~De akik a ruhát elszaggatták,~
3701 47| barátodon,~ És nála titkaid:~ Becsűlet és a hon,~
3702 40| Hibád, erényed- s minden titkaidra.~Jőj, lelkem várja édes
3703 38| hol orrboszontva~Porzik a tobák,~S illatot, hiú fényt~Rejtnek
3704 53| eszmék vértanúi,~Ők mind e többi rongykereskedővel,~Ez únt
3705 14| szomjnak nevető kellemmel tölte kupákat.~Végig mindezen
3706 65| gond kenyéren és vizen,~Tölts hozzá bort a rideg kupába.~
3707 43| világ regénkben,~E nagy tömkeleg~Köny- s mosolyból összeszőve.~
3708 53| felküzdeni,~Egy új irány tör át a lelkeken:~A nyers fajokba
3709 65| Fákat tép ki és hajókat tördel,~Életet fojt, vadat és embert
3710 14| megütött paizson nagy dárda törését~S úrtalanúl szaladó paripáknak
3711 50| jogát el~ Nem veszi.~Törjön is mind ég felé az~
3712 53| viszen,~S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,~Unatkozzunk s hitvány
3713 14| mi derék nép ez, gondolta törődve, mi méltó~Istennek képét
3714 10| És ,Deli Vid, Deli Vid!' törököt rettentve kiáltja.~Durva
3715 63| S a béke izzadt homlokát törölvén~Meghozni készült a legszebb
3716 14| mely gyéren vala s lelke törötten~Ősei honnában, melyet megronta
3717 53| hősi kor~Beszéli benne nagy történetét.~Hűség, barátság aljas hitszegők~
3718 26| után,~Megfogyva bár, de törve nem,~Él nemzet e hazán.~
3719 3 | hegedni, elejt,~És szent törvényed, mely most már ezredet érne,~
3720 15| Pusztaszer a nevem, itt szerzett törvényeket Árpád~ Hőseivel, s a hont
3721 55| megmaradt nép fölsüvölt:~Törvényt! s a törvény újra ölt.~Bukott
3722 20| Nyugszik a vad hűs forrás tövében.~ A vadász még lesben ül
3723 14| hajlak az ormon,~Kút csorgott tövinél, gyéren körülötte gyümölcsfák.~
3724 17| S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.~ 1830 ~~
3725 51| mely nyakba önthető?~Somló, Tokaj, halljátok a panaszt:~Fösvény
3726 50| gyöngy;~ Jól teszi.~Tőle senki e jogát el~
3727 43| s mosolyból, melyeket mi~Tőletek veszünk.~És a szőnyeg lesz
3728 51| világ,~Kivált a költő, aki tollat rág.~Hiszen mi írtuk a jó
3729 14| kinézni.~Társai elhagyták a tőlök visszavonulót,~S ő egyedűl
3730 11| Henrik felriadt hada~ Tolong a víz iránt!~Nézd, táborában
3731 58| hogy tápja meglegyen~S mi tőlük várjuk a csodát~Fölékesítni
3732 20| király!"~A vadásznak vér tolúl arcára~S még kupája illetetlen
3733 10| az őri falak közt;~Mert tolvaj török üszköt vet váradra,
3734 55| törvény újra ölt.~Bukott a jó, tombolt a gaz merény:~Nincsen remény! ~
3735 14| anyáknak~Gyors ivadékai tomboltak; s kürt, fegyverek álltak~
3736 55| dögvésznek egyszer~Dicsőbb legyen tora:~Sovár szemmel néz az ég
3737 14| az úri lak állott,~Büszke toronyviselő tetejével messzeragyogván.~
3738 50| vérben adjunk~ Gazdag tort!~ A legelső magyar ember~
3739 14| S másnak gyüjte kepét. A tőt más mosta veríték~Csöpjeivel,
3740 14| Hallani másoktól és mondani tréfa beszédet:~S hány nyilat
3741 37| gerjedünk;~És ohajtjuk nagynak trónusában,~Boldog- és erősnek kunyhajában.~
3742 14| álmodik és zavarában~Szólni tudatlan volt; de örömmel láta leomló~
3743 56| bért.~Neve: adj pénzt és ne tudd mért.~Neve: halj meg más
3744 8 | egy~Tenger lesírni nem tudhatja ezt,~Nem a nagy szélvész
3745 10| magyar már naggyá lenni ne tudjon?~ 1828 ~~
3746 52| szívet is vele,~Hogy tűrni tudjuk, mint szent közjogot:~Tiszteljük
3747 4 | Üldöz úntalan.~ Ah nem tudlak elkerűlni,~ Mert szivemben
3748 53| angyal érzelemmel~Használni tudnák éltök napjait."~ Miért
3749 46| elmerűlhet benne,~S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.~Kinek
3750 33| keletre nyugatról~ És áldozni tudó szív nemesíti az észt;~Majd
3751 14| fiatalságnak, tisztelni tudója az érdem~Őszeinek, minden
3752 16| isten előtt,~S hirdetek új tudományt, oh halld, s vedd szívre
3753 53| Legeljünk rajta? s léha tudománytól~Zabáltan elhenyéljük a napot?~
3754 53| lépsz most, gondold meg, oh tudós,~Az emberiségnek elhányt
3755 9 | koszorútlan az ifju megyen,~Nem tudva hol napja, hol éje legyen,~
3756 14| elhullva, hevertek.~Szelleme tükrében feltüntek az álmok azonban,~
3757 14| szemet, a léleknek mennyei tükrét,~S halla patak zengésü szavat,
3758 14| csak azok ragadák hozzád tündéri erővel~Lelkemet, és a lélek
3759 25| S akkor ha megszakadt~A tündérszép alak,~Utána mély sohaj~S
3760 14| Hol szomorú volt a napnak tüneménye, ha feljött,~És szomorú,
3761 14| S mit látott, mi kivánt tüneményt, mely ritka szerencsét!~
3762 5 | A TÜNŐDŐ ~Nyugszik a szél, csendes
3763 14| földét. Komoran tért vissza s tünődve,~S a megijedt háznép alig
3764 8 | A SZÍV TEMETÉSE ~Sokat türél már, még csak ezt, kebel,~
3765 14| lerogyott a barna köveknél.~Tüstént fekte helyét meglágyította
3766 49| Hol a konyhán barátságos tüz ég,~S mellette fürge gondos
3767 11| feldobog,~ Mind hegyben a tüzár;~"Halld, Béla, majd ha éj
3768 40| szomjazom, lángot, tüzet,~Szemed tüzében játszó lelkedet;~Szomjúzom
3769 11| vesszen, aki bánt."~ S villám tüzénél Béla néz,~Túlparton minden
3770 1 | Te, a lecsendesült lélek tulajdona,~Mely áldva lengsz körűl
3771 11| villám tüzénél Béla néz,~Túlparton minden habba vész:~ A
3772 21| elhal a nagy átok, messze tűnvén~A királynak gőgös álmai,~
3773 48| De el ne szenvedd, el ne tűrd~Véred gyalázatát.~ S ne
3774 48| dolgozik~A hon derűletén.~ Tűrj érte mindent ami bánt,~Kínt,
3775 59| napot,~S a honra, mely soká tűrt veletek,~Derűt, vigaszt
3776 10| Vassal is, ami csatát zengél, tusakodva megállván~S rajtad ütő törökök
3777 9 | bérceken űl,~S a bús dali bért~Tűzd árva fejedre, az árva babért." -~
3778 14| Ólaiban paripák, szél s tűztől vemhes anyáknak~Gyors ivadékai
3779 50| Érted vív,~Tele tűzzel, tele lánggal,~ Mint
3780 1 | Tyndárnak ikrei.~ 1822 ~~
3781 28| gyöngyöm, nincs eszed:~Egy tyúknak több lehet,~Ha jól kikérdezed.~
3782 14| lett víg fogadója, kaputlan~Udvara vendégért látszott mosolyogva
3783 2 | hírt,~ Fényes udvart, fő nemet.~ Nem kivánom;
3784 46| hasztalan szorítsz:~Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,~
3785 47| hölgyre föltevéd,~ S az üdvösségedet~ Könnyelműn tépi szét;~
3786 58| müvészet, tudomány~Csodásat, üdvöst hagy nyomán,~Adjuk meg e
3787 14| Mindennél inkább pedig éreze üdvöt az ifju~S a szerelem karján
3788 14| szolgák és szolgaleányok~Üdvözlék urokúl s az imént bús ifju,
3789 63| Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.~ Hallottuk a szót. Mélység
3790 20| is, te erdők szép virága,~Üdvözölve tisztel e pohár!~Hozzon
3791 9 | árnyak alatt,~Hol farkas üget le, az őzfi szalad,~S vészekkel
3792 58| Bánkodtunk mint a puszta vár;~Ügyünk azért~Sikert nem ért.~Pedig
3793 4 | magány sem: képed ott is~ Üldöz úntalan.~ Ah nem tudlak
3794 8 | fel ne vessen onnan~Az üldözetnek átka, mely megölt."~ Vagy
3795 45| ez kísér mindenütt,~Mint üldöző mindenhol rajtam üt.~Nem
3796 25| vártam egykoron,~Míg lángom üldözött.~ És lássam a jövőt~Képzelmem
3797 12| készül az is szegény,~Nem ülhet a ház tetején.~ Gyerünk
3798 14| megtérni, s ha honn vala, búsan~Ülni s merőn és szótalanúl távolba
3799 14| zászlója halottnak)~Láta ülő lánykát szomorú gondokba
3800 38| Sok kis és nagy úrnál~Ülsz te pamlagon,~Karjaidba dőlnek~
3801 60| mérget,~Undok koholmányt ültetett.~S a nép, melyet szabaddá~
3802 14| láthatta miként tört oszlopon ülvén~Hosszu szakálla mohát lengették
3803 65| húrnak,~Lesz még egyszer ünnep a világon,~Majd ha elfárad
3804 14| velök a vigadó nász~Jöttenek ünneplő dísszel s a völgyi leányka~
3805 63| emberüdvöt, melyért fáradott.~Ünnepre fordúlt a természet, ami~
3806 14| harcolni vadakkal~És a szarvas ünő és sok bogu híme, az ugró~
3807 14| ivolái födözzék."~Szólt s az üres levegő kebelébe fogadta
3808 50| imáink~ Temploma.~És ürítsük a hazáért~ E pohárt:~
3809 65| agyadban,~Szemed égjen mint az üstökös láng,~Húrod zengjen vésznél
3810 53| rosz miatt -~Egy máglya üszkén elhamvadjanak?~ Oh
3811 10| közt;~Mert tolvaj török üszköt vet váradra, lobogva~Völgyi
3812 14| és mentő paizsán fölvette ütéseit,~A rombolni jövőt nagy erővel
3813 10| reng a kapu sok szakadatlan ütéstől; -~Mindezeken mikor andalgasz,
3814 10| zendűle föl a megharcolt ütközet, a már~Század előtt küzdött
3815 10| tusakodva megállván~S rajtad ütő törökök már félnek lenni
3816 14| hulla le szökte felében~Nyíl ütvén derekát, a párduc merre
3817 63| Virágok bársonyába öltözik.~Üvegszemén a fagy fölengedend,~S illattal
3818 65| ez elfojtott sohajtás,~Mi üvölt, sír e vad rohanatban,~Ki
3819 9 | őzfi szalad,~S vészekkel üvöltve jön a nap elé,~Villámokat
3820 14| és visszavonás. Termékeny ugarban ekéjét~Hasztalanúl vezeté,
3821 13| a Dunába ugrom.""~"Semmi ugrás! jer a paphoz."~Így szól
3822 14| ünő és sok bogu híme, az ugró~Zerge, s ki szellőként fut,
3823 13| Én tudom, hogy a Dunába ugrom.""~"Semmi ugrás! jer a paphoz."~
3824 42| NÉVNAPRA ~Ugy áldjon meg isten neved napján,~
3825 14| erővel visszaszegezvén.~Ők ugyan éjt nappá, nyugodalmat téve
3826 5 | Zúgd el e bús életet;~Úgyis ennyi veszteséggel~ Kedvem
3827 65| el Noé bárkája,~Mely egy uj világot zár magába.~Húzd,
3828 53| mégis fáradozni kell.~Egy ujabb szellem kezd felküzdeni,~
3829 20| az agg csodája;~Mert sok újat meglepetve lát.~A leányka
3830 29| Éjszínű szemfedőt~Csalódás ujja szőtt;~Túl a szív életén~
3831 20| felrobognak hadvész-ülte képpel~Újlaki s a megbékült Garák.~S a
3832 29| Szép napvilágomat,~Kivántam újolag~Már eltűnt koromat;~Kivántam
3833 48| Az élet a hon kebelén~Ujúlva feldobog.~ És újra felvirúl
3834 38| És mondák: "A téli~Est unalmiban~A magyar nemzetnek~E könyv
3835 38| AZ UNALOMHOZ ~Holdvilág az arcod,~Kályha
3836 14| egyenlő~Hajnalok és estvék unalomnak tárgyai lőnek.~Még az örök
3837 53| ahelyett, hogy törnénk fölfelé,~Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt~
3838 38| kegyet:~ Valahára köztünk~Únd meg magadat,~S hordd el
3839 60| S a nép szivébe mérget,~Undok koholmányt ültetett.~S a
3840 20| III ~Föl Peterdi s bájos unokája~Látogatni mentenek Budát;~
3841 37| is megmozdúljanak,~És az unokákba halhatatlan~Lelkeikkel visszaszálljanak.~
3842 7 | dicsőség~Híre maradjon fenn, s unokánk tettekre hevűljön,~És legyen,
3843 53| többi rongykereskedővel,~Ez únt fejek- s e megkorhadt szivekkel,~
3844 4 | sem: képed ott is~ Üldöz úntalan.~ Ah nem tudlak elkerűlni,~
3845 14| düledékek alatta.~Múlt az idő, s untig változtak benne zaj és csend.~
3846 10| védőt mint lel viadalmas urában,~Őket jó Karabúl, mint sólyomszárnyu
3847 38| Régi duska társad~Minden jó uracs,~Kinek esze tálban~S szíve
3848 53| egymást szívben átkarolják,~S uralkodjék igazság, szeretet.~Hogy
3849 14| Így tölté az időt, ura és uralója magának,~S éle remény- és
3850 14| egyedül, s a nyáj örvende urának.~Ébrede most s mit imént
3851 14| háznép alig ösmert szótlan urára.~A szép hölgy kérelmeinek
3852 14| S a szomorú palotát, az urával búba merűltet,~Újra robaj
3853 39| Láthatnád?"~Szól mogorván Péter úrfi:~ ""Hol van hát?""~
3854 14| egész tájnak látója, az úri lak állott,~Büszke toronyviselő
3855 14| Végig mindezen a szabad úrnak kénye csapongott~S kezdte
3856 38| befensz.~ Sok kis és nagy úrnál~Ülsz te pamlagon,~Karjaidba
3857 14| Dús gazdát mutatott a ház, urodalma hatalmast.~ Nem volt késedelem,
3858 14| mely érte dobogjon.~ Tág urodalmaiból egy hely vala kedves előtte,~
3859 14| mind anélkül tértek meg urokhoz.~Egy vala még kísértetlen
3860 14| és szolgaleányok~Üdvözlék urokúl s az imént bús ifju, lakója~
3861 14| paizson nagy dárda törését~S úrtalanúl szaladó paripáknak bús dobogását,~
3862 8 | szív, mely véres lángban úszva élt,~S most, hogy kihalt,
3863 14| kinézni,~S szüntelen a járt út hoza és vive látogatókat.~
3864 6 | túl vagy már, nincs kétség útadon.~ Oh majd ha csendes, tiszta
3865 14| igyen szólt:~"Járj kies útaidon, ligetemnek nyája s tenyésszél,~
3866 37| nép millió ajakkal~Zeng utánad bátor hangokon,~Állj közénk
3867 14| fegyvereit, hű kísérőit utának.~ Így kele fel, s mint
3868 7 | aki szabad lélekkel zengje utánunk:~"Cserhalom! a te tetőd
3869 18| vala lombjai közt.~Nézz be utas, s ha talán elszúnyadt volna,
3870 14| hajlékát romjaiban látni, sem útast~A vak eset s bal sors meg
3871 14| Mint idegen földön hosszú utazásban időn túl~Elmaradót, fiatal
3872 14| a szűz~S merre borongós utcáit megnyitja az erdő,~Elvesze
3873 20| homlokán az ifju megcsókolván,~Útnak indúl a hold éjjelén.~S
3874 8 | csak szikla van;"~S ha tán utóbb jő a szelíd öröm,~Örömek,
3875 58| életet.~Legyen minden magyar utód~Különb ember, mint apja
3876 14| látott, a pártus népnek utóját~Látta; de rajtok persa királyt
3877 14| örömmel~Futna s marad, ha utól éré szeretője örömmel,~Két
3878 14| folyam is, mely gáttalan úton alá foly~S önként ontja
3879 14| árva kietlent~Választotta utúl. Melytől nem rettege s mely
3880 10| Reszketvén ott is hadat űző Zrínyi nevétől.~De ölel
3881 53| Ixion~Bőszült vihartól űzött kerekén~Örvény nyomorban,
3882 14| könnyű felleget a szél,~Űzte merész lábbal s a sír környében
3883 14| tenni~Földdel egyenlőkké. V é d, a ház őre, kiálla~Ellene
3884 14| ifju sereg fölment harcolni vadakkal~És a szarvas ünő és sok
3885 21| királynak puszta sírhazája~Most vadaknak ordító tanyája.~ 1832 ~~
3886 38| Makkfilkózni jársz,~Lesben a vadásszal~Sült galambra vársz.~Régi
3887 20| némán és merőn áll.~ "A vadászhoz Mátyás udvarában,~Szép leánykám,
3888 20| hát?~Jobb nekünk a Vértes vadonában,~Kis tanyánk ott nyúgodalmat
3889 21| mutogatván.~ És az évek múltán a vadonban~Domb alatt, hol forrás csörgedez,~
3890 10| fölött diadalmasan álla, s vadonná~Pusztúlási között nem hagyta
3891 10| Pusztúlási között nem hagyta vadúlni hazánkat,~Bántatlan mulatozhatnánk
3892 48| béke vészesebb,~S melyet vág álmos népeken,~Gyógyíthatlanb
3893 27| magyarnak~Annyi gyász után?~ Te vagy-e a hit, reménység,~És a szeretet?~
3894 14| Visszakivánkoztak tova pártolt vágyai: embert~S ember-lakta vidéket
3895 46| lelheté.~Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:~Egész világ nem
3896 53| küzdeni,~És tápot adni lelki vágyainknak.~Ember vagyunk, a föld s
3897 66| boldogságban élt,~Ha fensőbb vágyakért~Adhatta életét.~ Önzetlen
3898 47| S míg az szivedbe vágyat olt,~ Ez égő sebet
3899 14| küszöbén túl hagyta csapongani vágyát!~Várost és falukat ment
3900 29| Túl ifjuságomon,~Túl égő vágyimon,~Melyeknek mostohán~Keserv
3901 14| szaruval még mintha szaladni~Vágyna, merő szemeit dőlesztve
3902 46| hord rózsaberket;~A látni vágyó napba nem tekint;~Kéjt veszt,
3903 21| maradása,~Földön nyugta, égre vágyódása."~ A lesujtott angyalként
3904 14| magának,~S éle remény- és vágytalanul, nézője futamló~Napjainak;
3905 43| Nyájas napvilág:~Az ti vagytok. - Ahol ez nincs,~Nincs
3906 20| a rosz szomszédon állt.~Vágyva néz sok hű szem ellenébe:~
3907 20| Bámulá a lelkes idegent.~"Vajh ki ő, és merre van hazája?"~
3908 38| Mégis tisztelőid~Száma vajmi nagy.~ Válogatni nem tud~
3909 65| őrült lélek,~Vert hadak vagy vakmerő remények?~Húzd, ki tudja
3910 53| méri a világokat:~Világ és vakság egy hitvány lapon!~Könyv
3911 38| hozzá~Adj még egy kegyet:~ Valahára köztünk~Únd meg magadat,~
3912 10| környéked igéző.~És mikoron, valamint a távoli tengeri zúgás,~
3913 50| egyszer tenne is már~ Valamit.~ No de se baj, máskép leszen~
3914 58| S lettünk, mi eddig nem valánk:~Nincs hatalom,~Mely visszanyom.~
3915 14| lássa, ez árva kietlent~Választotta utúl. Melytől nem rettege
3916 33| összekiált,~S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"~
3917 67| Agyvelőd kiapadt,~Fáradt vállaidról~Vén gunyád leszakadt.~Fogytán
3918 16| magyar nép:~ "Legszentebb vallás a haza s emberiség."~ 1830 ~~
3919 58| fiadon.~ Mi tilt jobbakká válnotok?~Ha eddig pazaroltatok,~
3920 46| annyi milliója,~S köztük valódi boldog oly kevés.~Ábrándozás
3921 38| tisztelőid~Száma vajmi nagy.~ Válogatni nem tud~Tompa ízleted;~Aki
3922 14| álmainak nyilt szemmel látta valóját.~S még kétlé, még féle,
3923 16| PÁZMÁN ~Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben,~ Megtért
3924 21| sárga koszorúját~Veszti váltja a komor vadon,~Felzendűl
3925 27| szinházban,~Mint az ár-apály;~Változandó sokasága~Gyakran le-leszáll.~
3926 22| vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,~ Téridet
3927 14| alatta.~Múlt az idő, s untig változtak benne zaj és csend.~Sokszor
3928 14| láta kies tájat dombbal változva s virágok~Völgyeivel; pásztor
3929 14| szomszédok s messze vidéknek~Vándori látogaták. És ő nyílt kedvű
3930 53| vagyok magam!~Testvérim vannak, számos milliók;~Én védem
3931 10| dal;~De te, midőn egyedűl várad közepébe vonúlál,~Fegyverid,
3932 10| tolvaj török üszköt vet váradra, lobogva~Völgyi lidércként
3933 10| Szűtelenűl, rend-bomlottan váraikba osonnak,~Reszketvén ott
3934 63| gyámoltalan fejét~Elhamvadt várasokra fekteti.~Most tél van és
3935 20| vendég;~Lángszemében csábító varázs ég.~ S Hunyadiért, a kidőlt
3936 43| HÖLGYEKHEZ ~Kell-e dal, szép és varázsló,~Kell-e szép rege,~Vészbe
3937 46| mohó vágy s fény el nem varázsolt,~Földön honát csak olyan
3938 14| kebelére lehajlott.~Erre varázsoltan vesztegle az ifju kalandor~
3939 14| bánat után szerelemről halla varázsos~Szókat az édes lány s ellent
3940 61| Élj, küzdj és munkálj s várd el itéletedet.~ 1848 ~~
3941 20| öröm Budában:~Győzelemből várják a királyt,~Aki Bécset vívó
3942 25| Derengvén a mező,~ Epedve várjam őt~Szerelmi gond között,~
3943 58| tápja meglegyen~S mi tőlük várjuk a csodát~Fölékesítni e hazát?~
3944 14| lengették pusztai szellők,~S várkoszorúzta fejét zsibbadt könyökére
3945 48| legtöbb emberek~Csüggednek várni jót~Családjok-, társaik-
3946 14| szárnyán elfogni s utána~Váró társainak fáradtan jutni
3947 14| hagyta csapongani vágyát!~Várost és falukat ment látni s
3948 38| vadásszal~Sült galambra vársz.~Régi duska társad~Minden
3949 25| Szerelmi gond között,~Mint vártam egykoron,~Míg lángom üldözött.~
3950 10| elmaradó Vidot amint kémli vasával~És ,Deli Vid, Deli Vid!'
3951 21| S kardja csorba, csonka vasból áll;~Vért piroslik hősi
3952 56| magával sincs békében.~S vaseszével~Jégszivével~Fölmerűl a külfaj
3953 8 | mondom: kő vagy, nem kő: vashalom,~S vasnál keményebb gyémántszikla
3954 36| VASHÁMOR ~Kard, eke, lánc készűl
3955 7 | meződön;~Őt hamar a sor erős vaskarja lehúzza örökre,~És benövik
3956 38| idegen:~Az mind édeleghet~Vaskos kebleden.~ Sok munkás henyével~
3957 36| Kard, eke, lánc készűl a vasnak gazdag eréből;~ Táplál,
3958 8 | vagy, nem kő: vashalom,~S vasnál keményebb gyémántszikla
3959 10| fizeted le hazádnak adódat:~Vassal is, ami csatát zengél, tusakodva
3960 14| állattól s nem erőtlen karjai védék,~S kiktől búcsút vőn, embert
3961 21| képedet,~Elfelejts, ha meg nem védelmeztél,~Nem kivánom több kegyelmedet.~
3962 53| vannak, számos milliók;~Én védem őket, ők megvédnek engem.~
3963 10| angyali hűség~Szárnyain, és védőt mint lel viadalmas urában,~
3964 56| béke~S a vérontó harcnak vége,~S a hazának,~Mint anyának,~
3965 52| Hogy amihez fog óriás keze,~Végére hajtson minden kezdetet.~
3966 14| EGY ÉNEKBEN ~ Hol Siva végetlen fövenyében lankadoz a nap,~
3967 45| S élek halok, amint te végezed. ~ 1843 ~~
3968 66| világ~Bevégzik a müvet,~Mit véghez jutni sors~S élet nem engedett.~
3969 1 | nehéz~Fájdalmaim között végkínomat nyögöm,~
3970 6 | fiú, hamar játszottad el;~Végsőt mosolyga orcád, s a halál~
3971 64| Hordja koronként a végtelen emberiség.~És haloványon
3972 14| elenyészni hagyá a térnek végtelenében.~Így tölté az időt, ura
3973 62| hasztalan~Kiáltozom be a nagy végtelent:~Miért én éltem, az már
3974 11| vert hadán,~ S Pozsony végvára áll.~ 1829 ~~
3975 13| pártám, itt felejtem,~Ah vegye el azt a forró száját.""~"
3976 64| víg, bús, balga, mogorva vegyest.~ 1853 ~~
3977 8 | messze hordja el, hogy a~Vas végzetekkel megbékéljek, és ~Ha földbe
3978 14| most s mit imént álomnak véle, való lőn.~ Legszebb pásztori
3979 60| melyet szabaddá~Emeltél föl veled,~Most irtó háborút kezd~
3980 45| képeddel oly tele?~Ez jár velem, ez kísér mindenütt,~Mint
3981 59| a honra, mely soká tűrt veletek,~Derűt, vigaszt és áldást
3982 65| örvény árja,~Rendüljön meg a velő agyadban,~Szemed égjen mint
3983 14| Mindenünnen koszorús lánykák, velök a vigadó nász~Jöttenek ünneplő
3984 37| hangod e beteg hazának~A velőket rázó húrokon?~Van-e hangod,
3985 62| remény-hitért,~Megvenném azt velőm- és véremen.~Imádkozzál -
3986 14| egyedül vala hátra - halálát~Vélte találni itt. Lankadtan s
3987 14| Ólaiban paripák, szél s tűztől vemhes anyáknak~Gyors ivadékai
3988 14| Nem volt késedelem, vendégei jöttek; az ifju,~A tehetős
3989 20| apák.~Ősz Peterdi ösmer vendégére,~A király az: "Áldás életére!"~ "
3990 14| fogadója, kaputlan~Udvara vendégért látszott mosolyogva kinézni,~
3991 63| tavasz,~S az agg föld tán vendéghajat veszen,~Virágok bársonyába
3992 20| bíztatásra~Nem maradhat vendéglőivel.~"Emlékezzél visszatérni
3993 50| felszökelne~ Mint a kút,~Venni tőled vagy szerelmet,~
3994 37| Melyben egy világnak szíve ver,~Ahol rőten a vér bíborától~
3995 60| miénk:~Egy ezredéves harcban~Véráldozattal öntözénk.~Magyarok lelke
3996 37| nyugalom.~És ha néha felforrt vérapálya,~Láz betegnek volt hiú csatája.~
3997 20| Aki Bécset vívó haragában~Vérboszút a rosz szomszédon állt.~
3998 51| Egernél híres bor terem.~Verembe szűrik tán? nem ismerem.~
3999 62| Megvenném azt velőm- és véremen.~Imádkozzál - te meghallgattatol -~
4000 50| Mindenütt,~Ahol eddig véremésztő~ Seb fekütt.~Arca,
4001 65| És keményen, mint a jég verése,~Odalett az emberek vetése.~
4002 63| vész előtt.~A vész kitört. Vérfagylaló keze~Emberfejekkel lapdázott
4003 10| mulatozhatnánk százféle örömmel,~S verhetné az eget tíz ország szerte
4004 15| az azóta kilenc századnak véridején túl;~ Várja virágzását
|