1-csugg | csufo-felej | felek-hideg | hime-kivev | kivih-melye | melyi-pozso | prem-szud | szule-verid | verlo-zuhan
Poem
4005 14| kisded halom oldala mellett~(Vérlobogó volt a halmon, zászlója
4006 14| viselője.~S már közelíte, verő szívvel, készítve vigasztó~
4007 56| midőn leszállt a béke~S a vérontó harcnak vége,~S a hazának,~
4008 51| bölcset meg a papot:~A költő versben lát csak jó napot.~
4009 38| munkás henyével~Írsz te verseket;~Hajdan így csináltak~Nálunk
4010 20| lányért, lány a pillangóért,~Verseneznek tündér kedvtelésért.~ "Megvagy!"
4011 58| bűneink felhőznek arcodon.~ A verseny nyilt, a nemzet él,~Ha egy
4012 53| világ,~Népboldogító eszmék vértanúi,~Ők mind e többi rongykereskedővel,~
4013 58| neked virulnod kell, o hon,~Vérünknek lángja ég oltárodon.~ Kié
4014 3 | oroszlán,~ Szíveitek fognak vérzeni körme között.~Jaj néktek!
4015 59| mely nyögél~Elfojtott, vérző szív alatt.~ Oh, jőjetek
4016 8 | Ha földbe fekszem, fel ne vessen onnan~Az üldözetnek átka,
4017 14| őzfi, lehulltak az ifjak~Vesszeitől; s ha ki sárga vadat, vén
4018 50| Ily egy nép~Bármi vésszel bizton, bátran~ Szembe
4019 43| varázsló,~Kell-e szép rege,~Vészbe játszó és derűbe,~Mint hazánk
4020 11| parthoz tart legott,~Hol vészben a megcsapdosott~ Dunának
4021 14| szerelemnek járni nyomodban,~Hogy veszedelmektől ójon, hogy lássa szemednek~
4022 37| a méla bú,~S újra látjuk vészeit Mohácsnak,~Újra dúl a honfiháború,~
4023 14| nem sorvasztva teleknek~Vészeitől ligetén folyvást zöldel
4024 37| kunyhajában.~ Nagy tanítvány a vészek honából,~Melyben egy világnak
4025 9 | üget le, az őzfi szalad,~S vészekkel üvöltve jön a nap elé,~Villámokat
4026 48| Véred gyalázatát.~ S ne csak veszélyben légy serény,~A béke vészesebb,~
4027 14| harcának titkon forralta veszélyeit:~De legelőbb az öreg Romhoz
4028 41| mert gyülölsz;~Míg bájaid veszélyes ~Dacával meg nem ölsz.~
4029 63| agg föld tán vendéghajat veszen,~Virágok bársonyába öltözik.~
4030 48| veszélyben légy serény,~A béke vészesebb,~S melyet vág álmos népeken,~
4031 10| látja meg elméd.~Mégis erőt veszesz a bal időn: daliái Szigetnek~
4032 63| ordított a vész,~Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.~Amerre
4033 50| senki e jogát el~ Nem veszi.~Törjön is mind ég felé
4034 26| nemzet sűlyed el,~Népek veszik körűl,~S az ember millióinak~
4035 23| Férfiak!" így szólott Pannon vészistene hajdan,~ "Boldog földet
4036 14| s koronként~Dúlva sötét vésznek ment által rajta haragja.~
4037 65| üstökös láng,~Húrod zengjen vésznél szilajabban,~És keményen,
4038 46| vágyó napba nem tekint;~Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva
4039 3 | itéli magát,~Mit forralt vesztedre, Magyar, most látod... azon
4040 14| lehajlott.~Erre varázsoltan vesztegle az ifju kalandor~S vétke
4041 55| kérkedett.~S midőn dicsői vesztenek,~Bújában egymást marta meg.~
4042 47| Fáradtál honodért,~ Vagy vészterhes csatán~ Ontottál érte
4043 5 | bús életet;~Úgyis ennyi veszteséggel~ Kedvem gyászra vettetett.~
4044 21| ég szivében,~Melyet érez vesztett koronán.~Futva fut; de bármi
4045 11| Mely mélyeken lakik? -~Vésztűzben néha vízen át~Henriknek
4046 43| mosolyból, melyeket mi~Tőletek veszünk.~És a szőnyeg lesz kicsinded~
4047 49| honi föld, mit szántok és vetek,~Hol hőt fagyot gyakorta
4048 14| vidéknek~Sziklafejű csúcsát vetekedni egekkel: az erdő~Méla, borús
4049 49| benne kedve tölt.~Szép a vetés, dús volt az aratás,~Sok
4050 65| verése,~Odalett az emberek vetése.~Húzd, ki tudja meddig húzhatod,~
4051 14| források ivóját,~Ahogy hátra vetett szaruval még mintha szaladni~
4052 60| Isten, világ itéljen!~Ha vétettünk is valaha,~Kiszenvedénk,
4053 48| melynek a ~Nyelv még nem véthetett.~ Tégy érte mindent: éltedet,~
4054 14| vesztegle az ifju kalandor~S vétke gyanújában csak alig vala
4055 55| voltanak,~S amint atyáik vétkezének,~Ők úgy hullottanak:~A megmaradt
4056 49| Most már enyém e munkán vett örök,~Mit ím örömkönyűvel
4057 5 | veszteséggel~ Kedvem gyászra vettetett.~ Kelj, s az örvényes habokba~
4058 20| már felvillantanak,~Ősz vezére s a hon nagy nevéért~A vén
4059 1 | REMÉNY S EMLÉKEZET ~Meddig vezérlitek háborgó éltemet,~Meddig
4060 9 | A régi csatákat, az ősi vezért,~S zeng rózsaszerelmet,
4061 20| szállj rám kis madár;~Vagy vezess el, merre vagy szállandó,~
4062 52| hogy bármi sorsnak ellene,~Vezessen egy nemes s nagy gondolat,~
4063 53| hol a könyv mely célhoz vezet?~Hol a nagyobb rész boldogsága? -
4064 14| ugarban ekéjét~Hasztalanúl vezeté, nem örűlt munkája dijának.~
4065 10| már~Század előtt küzdött viadalmak hangja, körödben,~S istenedő
4066 10| Szárnyain, és védőt mint lel viadalmas urában,~Őket jó Karabúl,
4067 14| zörögni kolompját,~Látta vidám ihait szökdelve legelni,
4068 10| szemmel daliákat, s harci vidéken,~Sok had tengere közt Szigetet,
4069 14| vágyai: embert~S ember-lakta vidéket kért a puszta magányért.~
4070 21| S már folyók és rónaság vidéki,~Bércek, völgyek elmaradtanak,~
4071 14| kalandor jött egy távol honni vidékről.~Sors és a szerelem nem
4072 14| csendét patakok csörgési vidíták,~Kisded bokrok előtt szökdeltek
4073 1 | tengerén.~ Remény, emlékezet vidítsa lelkemet,~S ha ez leszáll,
4074 39| Bár negédes és hamiska,~De vidor, szép és piroska.~Sem ehetnék,
4075 10| látád,~S ősödet, elmaradó Vidot amint kémli vasával~És ,
4076 20| sok hű szem ellenébe:~Nem vidúl még szép Ilonka képe.~ "
4077 14| pázsit nyoszolyára pihenni,~S vígan elosztozván nem finnyás
4078 59| soká tűrt veletek,~Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.~ 1848 ~~
4079 49| aratás,~Sok gond után kedves vigasztalás.~Most már enyém e munkán
4080 13| Másik, ha úgy tetszik, vígasztaló."~""Gábor diák! hátha késő~
4081 14| verő szívvel, készítve vigasztó~Szózatokat; de ijedt őzként
4082 50| Hogy mondhassuk csend s viharban:~ "Szent hazánk:~Megfizettük
4083 10| fognak menni halálra.~Mint viharok közepett magasúlva fogantatik
4084 53| maradtak: Ixion~Bőszült vihartól űzött kerekén~Örvény nyomorban,
4085 23| Boldog földet adok, víjatok érte, ha kell."~S víttanak
4086 14| az éjben.~És ha ki szürke világánál félholdas időnek~Jőne felé,
4087 46| hozd vissza szép szemed világát;~Úgy térjen az meg, mint
4088 14| jött, tova ment a messze világba,~A hírben ragyogott fejedelmek
4089 65| Háború van most a nagy világban,~Isten sírja reszket a szent
4090 43| öltözik,~S önmagával s a világgal~Folyvást küzködik.~Egy hibázik
4091 10| gondolatok közepett szép lelki világod~Földöntúli lakók seregével
4092 33| emberiségre javúl;~Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról~
4093 10| hadakozva fogadtál,~Harc villámi között keleted ki világra:
4094 63| égnek arcain~Vad fénnyel a villámok rajzolák le~Az ellenséges
4095 9 | vészekkel üvöltve jön a nap elé,~Villámokat ontva megy ágya felé.~
4096 10| Fegyverid, a leghűbb társak, villogva le hozzád,~S a hadat és
4097 14| völgyhöz együtt járánk le virágért,~Itten együtt fűzénk koszorút
4098 7 | eget s a földnek zsenge virágit -~Mert mi egy életidő? -
4099 25| Emléked, szerelem!~Legyen virágomúl.~ 1832 ~~
4100 42| órán.~Legyen élted mint a virágos fa:~Remény s öröm virágozzék
4101 14| s tenyésszél,~Völgy, te virágozzál, és szellős dombja lakomnak,~
4102 42| virágos fa:~Remény s öröm virágozzék rajta.~Mely sok szívnek
4103 15| véridején túl;~ Várja virágzását s vajha ne várja hiún!~
4104 55| A testvérgyűlölési átok~Virágzik homlokán;~S midőn azt hinnők,
4105 14| hadat, a had után mint~Tégye virágzóvá népét s a földet alatta,~
4106 46| meglelé zöld ágát,~Egész erdő viránya csalja bár.~Maradj közöttünk
4107 53| föld egy zugot,~Egy kis virányt a puszta homokon,~Hol legkelendőbb
4108 49| híven kezeim;~S munkám után virító lett a föld,~Isten s embernek
4109 52| őskor boldog édene~Dúsan virítson bércen, síkon át,~És míg
4110 1 | irtóztató setét nyom; adsz-e virradást,~
4111 67| Szegény magyar költő,~Mire virradsz te még?~Van-e még reménység,~
4112 58| o hon,~Mert isten, ember virraszt pártodon.~ 1847 ~~
4113 53| fényes lélek tépte el magát,~Virrasztott a sziv égő romja mellett,~
4114 25| puszta éveken,~Hol rózsa nem virúl,~Emléked, szerelem!~Legyen
4115 64| földbe magot vet~ S várja virúlását istene s munka után:~Úgy
4116 21| az elholt dal koronként~A virúló ifju lombokon,~Agg szarvas,
4117 21| isten! aki fölkenettél,~Hogy viselném földön képedet,~Elfelejts,
4118 14| Istennek képét a nap láttára viselni,~Mégis mely nyomorú, mint
4119 14| gyász és a gyásznak szép viselője.~S már közelíte, verő szívvel,
4120 5 | Messze mint a boldog élet~ Visszafolyt jó napjai,~Melyeket még
4121 41| Gyülölség és szerelmünk~Cserében visszajár.~ Még akkor érzenéd csak~
4122 46| mint elszállt madár,~Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,~Egész
4123 14| megjöttek előbbi reményi,~Visszakivánkoztak tova pártolt vágyai: embert~
4124 58| valánk:~Nincs hatalom,~Mely visszanyom.~És még neked virulnod kell,
4125 6 | és tiszta, mint~Az égbe visszareppenő sugáré.~A földhöz minket
4126 10| kárhozva levénk, hogy örökké visszasohajtsunk,~S nagy példákra magyar
4127 37| unokákba halhatatlan~Lelkeikkel visszaszálljanak.~Hozva áldást a magyar hazára,~
4128 37| Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,~Rég ohajtott hajnal keletén,~
4129 14| rombolni jövőt nagy erővel visszaszegezvén.~Ők ugyan éjt nappá, nyugodalmat
4130 44| nincs remény, hogy többé visszatér.~ 1842 ~~
4131 20| vendéglőivel.~"Emlékezzél visszatérni hozzánk,~Jó vadász, ha meg
4132 21| ember jobb természetének~Visszatérvén aggodalmai:~"Légy szerencsés,
4133 14| megronta örökre~Harc és visszavonás. Termékeny ugarban ekéjét~
4134 14| Társai elhagyták a tőlök visszavonulót,~S ő egyedűl a völgy szeretője
4135 20| minden hű ajak;~Százszorozva visszazeng nevére~A hegy és völgy és
4136 42| boldog nap a kéj.~S bárhova visz tőlünk a szerencse,~Lépésidet
4137 37| álljon~Érc karokkal győzni a viszályon.~ S még a kő is, mintha
4138 53| Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,~S mi ahelyett, hogy törnénk
4139 8 | ezernyi sárkány indulat~Viszhangot ád a zárt kebel reá~S azt
4140 63| szót. Mélység és magasság~Viszhangozák azt. S a nagy egyetem~Megszünt
4141 10| sólyomszárnyu sebes szél~Hogy viszi rajta-ütő törökök boszujára
4142 41| szívgyötrelem,~A mostohán viszonzott,~A gyűlölt szerelem.~ Még
4143 11| Csekély a szó, köz a vitéz,~De úgy van mondva, oly
4144 14| fiatal pásztor sorsverte vitézből.~A vezető ürünek hallotta
4145 14| beszédet:~S hány nyilat és mint vitt hátában el a makevő kan,~
4146 11| Pozsonyhoz kell a férfikar:~ A vítt Pozsony remeg. -~S melyik
4147 23| víjatok érte, ha kell."~S víttanak elszántan nagy bátor nemzetek
4148 50| pohár bor,~ Érted vív,~Tele tűzzel, tele lánggal,~
4149 20| várják a királyt,~Aki Bécset vívó haragában~Vérboszút a rosz
4150 14| foly~S önként ontja szabad vizeit, idegennek adózott;~Dús
4151 11| lakik? -~Vésztűzben néha vízen át~Henriknek látni táborát,~
4152 14| zenge utánok!~Ha pedig a vizes ősz s zivatar-nyargalta
4153 14| az egész élet megfordúlt. Vizsga cselédi~Kedvtelenűl láták
4154 14| élet~Búját és örömét; s vizsgála, tapasztala mindent.~Egy
4155 10| A könyörű eget, a földet vizsgálja hiába:~Nem leli meg nagyait,
4156 40| szomjazom,~És szomjamat vízzel nem olthatom.~Nem oltaná
4157 14| Gyakran megjárta virágzó~Völgyeit, ormairól gyakran letekinte
4158 14| dombbal változva s virágok~Völgyeivel; pásztor tanya volt, kis
4159 14| ifjú.~Így sokszor jöve a völgyet s a völgyi leányzót~Látni,
4160 14| nőve örömnek~Társaivá, e völgyhöz együtt járánk le virágért,~
4161 58| virulnod kell, o hon,~Miért volnál az éggel oly rokon?~ Mit
4162 12| kelepes,~Ha én gólyamadár volnék,~Ilyen házra nem is szállnék.~
4163 55| a mesét: a népnek~Atyái voltanak,~S amint atyáik vétkezének,~
4164 14| karjai védék,~S kiktől búcsút vőn, embert nem láta határin,~
4165 14| szép mása virágzó~Anyja vonásainak, atyjának mása erőben;~Új
4166 21| csillapodtanak,~Arcain vad indulat vonási~Lágy-szelídre elsimúltanak;~
4167 4 | ragyog;~Ott van minden kis vonásnál~ S rám felmosolyog.~ Zaj,
4168 65| kedve.~Akkor vedd fel ujra a vonót,~És derüljön zordon homlokod,~
4169 37| homálya,~Lengjen fátyol a vont húrokon;~Legyen hangod szellők
4170 10| midőn egyedűl várad közepébe vonúlál,~Fegyverid, a leghűbb társak,
4171 14| térre szorúlt, teremeikbe vonultanak akkor~S vagy tündér regeszón
4172 34| W. G. EMLÉKKÖNYVÉBE ~Szép
4173 53| rajta? s léha tudománytól~Zabáltan elhenyéljük a napot?~Az
4174 10| királyként~Őrzi nehéz méltóságát zaj-szülte müvednek.~Igy te, dicső,
4175 14| kelle s az észnek~A szív láz zaja közt nem hallott semmi parancsa.~
4176 46| fény s ködvárak lebegnek,~Zajától felréműl a szívmagány.~Ha
4177 14| az egész házat fölverte zajával:~Győzve lön és odaadta magát
4178 33| hangokon összekiált,~S a zajból egy szó válik ki dörögve: "
4179 14| partot haladó folyam árja, zajogtak agyában~A raj gondolatok
4180 20| rosz s tehetetlen."~ S mind zajosban, mindig hevesebben~Víg beszéd
4181 14| dobogását,~Végre halálhörgést s zajt; többé semmit azontúl.~Majd
4182 14| Új öröm és a boldogság hű záloga köztök.~Jaj neki! hogy küszöbén
4183 65| bárkája,~Mely egy uj világot zár magába.~Húzd, ki tudja meddig
4184 9 | ifju nevét,~Kőszikla! te zárd kebeledbe szivét,~S tán
4185 1 | teljes vigasztalást,~Rebegve záródó ajkamnak édesen~
4186 60| szabadság~Vérben füröszti zászlaját,~Azért, hogy szent nevére~
4187 26| Szabadság! itten hordozák~Véres zászlóidat,~S elhulltanak legjobbjaink~
4188 14| Vérlobogó volt a halmon, zászlója halottnak)~Láta ülő lánykát
4189 11| minden habba vész:~ A zászlók hullanak,~Özön fut rajtok
4190 60| megadtuk~Embernek, ami ős joga.~Zászlónkon a szabadság~S függetlenség
4191 14| boldogtalan én, mi kegyetlen kéz zavar engem~Gyászom napjaiban?
4192 14| jára le a vad~És egyedül zavará robajával az alkonyi csendet:~
4193 14| még féle, hogy álmodik és zavarában~Szólni tudatlan volt; de
4194 14| szűlője, az asszony,~Meg ne zavarhassák ridegét e néma magánynak.~
4195 5 | napjai,~Melyeket még nem zavartak~ Ifjuságom gondjai!~ Nincsen
4196 8 | S egy más szelídebb így zendűl vele:~"Ah, kit kerestek?
4197 10| zivatar morajában utóhang,~Úgy zendűle föl a megharcolt ütközet,
4198 39| mentéje,~Sem a sarkantyú zenéje,~Nem kell neki róka málja,~
4199 53| Kihallhatók az angyalok zenéjét,~És földi vérünk minden
4200 37| S árja közben a szilaj zenének~Riadozzon diadalmi ének.~
4201 37| LISZT FERENCHEZ ~Hírhedett zenésze a világnak,~Bárhová juss,
4202 9 | csendes az álom az élet után,~Zengd álmait éjiden oh csalogány!"~
4203 9 | számkiüzötten az árva fiú,~Dalt zengedez és dala oly szomorú,~Oly
4204 10| adódat:~Vassal is, ami csatát zengél, tusakodva megállván~S rajtad
4205 66| dúlt lant után~A megtört zengemény:~Úgy vész el sok derék~Pályája
4206 14| dallal hallottak hárfai zengést,~Hol gyönyörű lányok legszebbike
4207 14| mennyei tükrét,~S halla patak zengésü szavat, szerelembe merítőt~
4208 37| hangok nagy tanárja,~És ha zengesz a múlt napiról,~Légyen hangod
4209 7 | legyen, aki szabad lélekkel zengje utánunk:~"Cserhalom! a te
4210 9 | Elmúlt az örökre - ne zengjed.~Ah, ifju nem érez, a lányka
4211 65| mint az üstökös láng,~Húrod zengjen vésznél szilajabban,~És
4212 37| lombokon,~Melynek andalító zengzetére~Fölmerűl a gyásznak régi
4213 14| és sok bogu híme, az ugró~Zerge, s ki szellőként fut, az
4214 10| zúgás,~Vagy mint eldühödött zivatar morajában utóhang,~Úgy zendűle
4215 14| Ha pedig a vizes ősz s zivatar-nyargalta mezőkön~Nem vala dísz többé
4216 14| Zenge szilaj dalszót és a zivatarba sohajta.~Már század múlt
4217 65| gonddal.~ Tanulj dalt a zengő zivatartól,~Mint nyög, ordít, jajgat,
4218 14| Vészeitől ligetén folyvást zöldel vala, bántá.~A kipihent
4219 58| Dicső kert lesz a sír felett~Zöldelni fog~Bérc és homok.~Mert
4220 51| vagyunk.~ Ki láta bort, zöldet, mint drágakő?~És híg arany,
4221 14| A vezető ürünek hallotta zörögni kolompját,~Látta vidám ihait
4222 14| és balján teljes puzdrája zörögvén~Köztök járt egyedül, s a
4223 65| dörömböl az ég boltozatján,~Mi zokog mint malom a pokolban,~Hulló
4224 31| kifejezni, sohajjal~ És zokogások közt állana hamvainál.~
4225 37| napiról,~Légyen hangod a vész zongorája,~Melyben a harc mennydörgése
4226 43| És ha néha rosz hevünkben~Zordonak leszünk,~Mert talán a féltés
4227 50| Áldozatként rakjuk azt le~ Zsámolyán,~Hogy mondhassuk csend s
4228 56| Kik gyülölnek és dacolnak;~Zsarnok, szolga egy személyben~Ki
4229 36| lánc kínszer lesz hódító s zsarnoki kézben:~ Csak használni
4230 53| lázadók,~Hamis birák és zsarnokok mezéből~Fehérre mosdott
4231 11| megcsapdosott~ Dunának árja zúg.~ Járása, mint a rémeké,~
4232 10| valamint a távoli tengeri zúgás,~Vagy mint eldühödött zivatar
4233 14| Araltónak látszván hallgatni zugását.~Évekig így és túl azokon
4234 5 | zúgó fergeteg, kelj,~ Zúgd el e bús életet;~Úgyis ennyi
4235 53| még alig bír a föld egy zugot,~Egy kis virányt a puszta
4236 65| keserveit,~Gyilkos testvér botja zuhanását,~S az első árvák sirbeszédeit,~
|