1-500 | 501-515
Poem, Strophe
1 1 | A NEMZETHEZ ~
2 1, 1 | megöregedél...~Fél lábbal a sírban... vagy még reménylsz?~
3 1, 1 | dicsőn,~Sem halni nem tud a roskadt öreg!~ Oh, ne ragyogna
4 1, 1 | csak más hon ege fölött~A dicsőség üstökös csillaga!~
5 1, 1 | Ragyog fölöttünk, ragyog a hír csillaga;~De gúnyoló
6 1, 1 | felénk...~Fölöttünk is ragyog a hír üstököse...~De csitt!
7 1, 1 | De csitt! barátim, ez nem a miénk!~ Oh nép! Kimondhatatlan
8 1, 1 | nép! Kimondhatatlan sok a te bűnöd!~Meg tudnád-é gyónni
9 1, 1 | bocsátana meg istened?!~De mi a mult? A mult, ha egyszer
10 1, 1 | istened?!~De mi a mult? A mult, ha egyszer vétkezett,~
11 1, 1 | szült jelennek az idő,~Melly a bünt - erkölccsé változtatá!~
12 1, 1 | oly hű fia vagyok!~S én a hazát, e népet - szeretem!~
13 1, 2 | hová lőn, hová~Arcodról a szemérem érzete?~Hová fér
14 1, 2 | fér el kevély szakálladon~A gyalázatnak annyi bélyege?~
15 1, 2 | gyalázatnak annyi bélyege?~A közboldogság szent igéivel~
16 1, 2 | Nem arannyal szerezték a hazát,~E honért nem fizetni -
17 1, 2 | legszerencsétlenebb haza!~Szomorujáték a föld szinpadán!~Rosszabb
18 1, 2 | én szeretlek. Bennem forr a vér~Megvívni sorsod ördögeivel...~
19 2 | mily hamar~Keresztülélted a fényes delet!~Mely előbb
20 2 | előbb még bálványozott, a föld~Kiábrándult és szánja
21 2 | és szánja estedet.~Elvész a hir és dicsőség, amit~A
22 2 | a hir és dicsőség, amit~A szabadságnál jobban szeretél;~
23 2 | jobban szeretél;~Meggyülölt a szabadság istene,~S halállal
24 2 | kevély valál;~Hisz sasod a völgy ibolyáinak~Bokraihoz
25 2 | kik küzdünk egyedül csak a ~Szabadságért, s piruljon
26 2 | nem gyalázatos lesz, mint a tied!~ Oh nagyszerüen nevetségesek,~
27 2 | élvet ád -~De ne mondjátok a világnak azt,~Hogy honotok
28 2 | örökkön, s nem tudod,~Hogy a szabadság legfőbb hatalom~
29 3 | szülőimet;~Csupa sziv volt mind a két öreg.~Annyit elcsókoltak
30 3 | belé lélekzetem.~Láttam a zöld erdőt, mely mögött~
31 3 | Emlékezet madara dalol.~ És a kis kert - egy paradicsom,~
32 3 | fő-fő tolvaja.~ Enyhelyen a méhes amoda;~Ott készült
33 3 | méhes amoda;~Ott készült el a gubapipa.~Haragudtak a méhek
34 3 | el a gubapipa.~Haragudtak a méhek reám~(Nagy volt a
35 3 | a méhek reám~(Nagy volt a füst, erős a dohány.)~ Gyakran
36 3 | Nagy volt a füst, erős a dohány.)~ Gyakran elzavartak
37 3 | Gyakran elzavartak s a gyepen~Eldobatták a pipát
38 3 | elzavartak s a gyepen~Eldobatták a pipát velem.~Mi több? a
39 3 | a pipát velem.~Mi több? a csíny napvilágra jött,~Kaptam
40 3 | aztán fölöstökömöt.~ Ott a rét, hol forró nap alatt~
41 3 | Mindegyiknek, és ezért lakolt.~ A sövénynél sátoros lapu,~
42 3 | sövénynél sátoros lapu,~Ott volt a legelső randevu.~Itt csókolt
43 3 | legelső randevu.~Itt csókolt a kedves Zsuzsika...~S egyikünk
44 3 | egyikünk se tudta, hogy mi a?~ Annyi emlék - s e kedves
45 3 | most mégis idegen?~Szemem a távolba téved el,~Csalogat
46 3 | valami innen el...~ Tul a messze kéklő hegyeken~Újabb
47 4 | Tömlöctartó lehetett az~Aki a sírt föltalálta;~Vak sötétség
48 4 | vakandpára...~ Legyen bármi a halálban,~Semmivélét avvagy
49 4 | Semmivélét avvagy álom:~A halált nem, de azt a szűk~
50 4 | álom:~A halált nem, de azt a szűk~Sötét börtönt én utálom.~
51 4 | vadállatoknak,~Vessetek ki a tengerbe,~Avvagy hagyjatok
52 4 | Mulandóságról, viharról...~A mély völgybe lebámulva,~
53 4 | Költőnek, ki egyaránt élt~Hol a földön, hol az égben,~Volna-e
54 4 | mint ott~Ég, föld közt, a fellegekben?~ 1854 ~~
55 5, 1 | mondd azt soha énnekem.~Ami a gyöngék közt esküszó,~Legyen
56 5, 1 | hitvány korcsmának,~Mit a szél elhord, mit pajkosok~
57 5, 1 | sárral dobálnak.~ Hidd, hogy a világ rossz; de ne hidd,~
58 5, 1 | Gyönge lelkek vétkes ürügye:~A világ, az ember hibája.~
59 5, 1 | világ, az ember hibája.~Nem a föld sötét, beteg szemük~
60 5, 1 | teli:~Mi magas, nagy volna a tudat:~Nála jobbnak lenni,
61 5, 1 | barát!~Egyedül kilátszani a bűn~Özönéből, mint egy Ararát!~
62 5, 1 | Ararát!~ Egy az átok, egy a szenvedés,~Mely kisérend
63 5, 1 | életünkön át;~És ha egy a sor, mely szétszakít,~Mint
64 5, 1 | elhalványodom,~Ha te majd a hajnalt hirdeted! ~
65 5, 2 | kevés az, amit abból~Kifejez a mi dalunk.~Aminek örülni
66 5, 2 | nem értik,~Dehogy értik a panaszt.~Nem ért minket
67 5, 2 | egyedül vagyunk.~Forró vulkán a mi szivünk,~Fagyos hóhegy
68 5, 2 | mi szivünk,~Fagyos hóhegy a fejünk.~Jaj a földnek, ha
69 5, 2 | Fagyos hóhegy a fejünk.~Jaj a földnek, ha kitörnénk;~És
70 5, 2 | minket soha senki!~Amennyi a mi bajunk,~Csak ugy lehet
71 5, 2 | boldoguljunk,~Átokúl azért a bor!~ Nem ért minket soha
72 5, 2 | senki.~Bujdosunk mi, mint a szél;~Mint az elátkozott
73 5, 2 | Mely se nem hal, se nem él.~A viharban, a felhőkben,~A
74 5, 2 | se nem él.~A viharban, a felhőkben,~A felzúdult tengeren~
75 5, 2 | A viharban, a felhőkben,~A felzúdult tengeren~Hallják
76 5, 2 | felzúdult tengeren~Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem
77 6 | BÚCSU ~Az itélet szól a tornyon:~Üt az óra, fönn
78 6 | tornyon:~Üt az óra, fönn a horgony;~Menni kell - Isten
79 6 | föd soha téged,~Nincsen az a messze táj!~ A hajón a könnyü
80 6 | Nincsen az a messze táj!~ A hajón a könnyü podgyász,~
81 6 | az a messze táj!~ A hajón a könnyü podgyász,~A szivemen
82 6 | hajón a könnyü podgyász,~A szivemen a nehéz gyász,~
83 6 | könnyü podgyász,~A szivemen a nehéz gyász,~Az égen sötét
84 7, 1 | szeretsz-e valaha?~Forró-é a nap keble, vagy csupán~Visszaverődő
85 7, 1 | oh hisz ugy~Kijátszanád a végzetet:~Az örökkévaló
86 7, 2 | szeretsz-e valaha?~Oly pazar a fény arcodon! - s nekem~
87 7, 2 | nem, soha!~Sötét, de édes a tapasztalás,~Mely vigasztalja
88 7, 2 | szeretsz - oh mert hiszen~Hideg a sziv a fény alatt... ~
89 7, 2 | mert hiszen~Hideg a sziv a fény alatt... ~
90 7, 3 | 3 ~Elfogy a nap, az én napom...~Közeleg
91 7, 3 | az én napom...~Közeleg a sötét óra...~Oh ne kérdezz,
92 7, 3 | Hogy van ami nagyobb annál:~A lelkemen fekvő átok...~
93 7, 3 | csapodár, csak~Óvd magad a gondolattól!~ Nézd a jégfelhőt
94 7, 3 | magad a gondolattól!~ Nézd a jégfelhőt az égen:~Észrevétlen
95 7, 3 | hideg árnya~Halványan száll a gyanutlan~Örömben égő virágra;~
96 7, 3 | sejti, hogy mi érte;~Ragyog a nap, ragyoghat már!~A virágnak
97 7, 3 | Ragyog a nap, ragyoghat már!~A virágnak vége... vége...~
98 7, 3 | vége... vége...~ Őrizkedj a gondolattól!~Ne nézz most
99 7, 3 | mélyére;~Ha forrong, ha zúg a tűzhegy,~Vigyázz, hogy nem
100 7, 3 | baját, epéjét.~Kétségbeejt a sötétség - ~Rémeitől megőrülsz,
101 7, 3 | megőrülsz, vagy~Előbb megfojt a nehéz lég.~ Álmodozzál,
102 7, 3 | hogy mind miért ez?~ Hull a levél, hull a csillag,~Mégse
103 7, 3 | ez?~ Hull a levél, hull a csillag,~Mégse fogy el,
104 7, 3 | teremtették?~ Ne játszál a gondolattal!~Ha bejársz
105 7, 4 | Ver az isten engem~Mind a két kezével,~Tüzes ostorával,~
106 7, 4 | mártiromság.~ Két szép szemefénye~A csalóka méreg;~Olyan erős,
107 7, 5 | 5 ~Tied a dicsőség, hatalom;~Csak
108 7, 5 | szenvedés,~Tied az önkény s a büntetés.~ Szenvedek, de
109 7, 5 | öntudat.~Téged fogva tart a nagy világ,~Enyim az örökkévalóság.~
110 7, 5 | Összetépted az én szivemet,~A magadét el nem tépheted.~
111 7, 6 | nyugtot ad~- Oh nagyon is fáj a gondolat,~Hogy te magad,
112 7, 6 | szivem ugy is; de talán~Csak a magam baját siratnám.~ Alig
113 7, 6 | átkozott e sejtelem!~Mint a szív az, melyben megterem.~
114 7, 6 | melyet bánt e gondolat,~Maga a halál csak nyugtot ad!... ~
115 7, 7 | legszebb vagy lelkemben,~Mint a nap a kristálytengerben.~
116 7, 7 | vagy lelkemben,~Mint a nap a kristálytengerben.~ Napvilágom,
117 7, 7 | magadat lelkem tűkörén.~Mint a nap a miljom habokban,~Képed
118 7, 7 | lelkem tűkörén.~Mint a nap a miljom habokban,~Képed ragyog
119 7, 7 | világra;~És azután vesd meg a sarat,~Mely nem fogja föl
120 7, 7 | sarat,~Mely nem fogja föl a sugarat! ~
121 7, 8 | Meg se rezzenj, ha velődbe~A féltés villámai ütnek.~Maradj
122 7, 9 | gúnyt magadra benne.~Keress a multban vigaszt és~Ne találj
123 7, 10| rajta!~ Valakinek csendül~A lélekharangja.~Könyörülő
124 7, 11| 11 ~Legyek lealázva a porba,~Ottan elgyötörve,
125 7, 11| tiporva.~Akkor sem tiéd a győzelem;~Büszkén emelem
126 7, 11| vége van.~Azt tanitják mind a vértanúk:~Halhatatlan az,
127 7, 12| 12 ~Szól a zene, olyan szépen szól,~
128 7, 12| mint az őszi szél.~Fogy a sugár, hull a falevél.~
129 7, 12| szél.~Fogy a sugár, hull a falevél.~ Honnan e bús hangok,
130 7, 12| tépik, fejem ingatják,~Mint a szél a fának sudarát.~ Ide
131 7, 12| fejem ingatják,~Mint a szél a fának sudarát.~ Ide hamar
132 7, 12| sudarát.~ Ide hamar azt a poharat!~Egyre vadabb, egyre
133 7, 12| nevet -~Egybe szétveti a fejemet.~ Most megint oly
134 7, 13| élet mulandó -~Játszuk ki a halált,~Az örökkévaló.~
135 7, 14| Teremtő láng hidja,~Rajt' a földre szállván...~ Balzsama
136 7, 14| földre szállván...~ Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~
137 7, 14| kiengesztel -~ Áldott az a szál is,~Melyet emléked
138 7, 15| fölszáll,~Magasan, mint a szivárvány;~ És a fojtó
139 7, 15| mint a szivárvány;~ És a fojtó füstborúban~Ezer a
140 7, 15| a fojtó füstborúban~Ezer a sikoltás, a jaj.~Fészke
141 7, 15| füstborúban~Ezer a sikoltás, a jaj.~Fészke fölött vijjog,
142 7, 15| Fészke fölött vijjog, rí a~Kétségbeesett madárraj.~
143 7, 15| boldogság reménye.~Maga a nap sirathatná,~Mennyi kárt
144 7, 15| örök fénye...~ Ahol egykor a vidámság~Édes epret szedett
145 7, 15| Kérlelhetlen mérgű tűzláng~Legel a gyepen ropogva...~ Erdő,
146 7, 15| madár eldalolja:~Átkozott a nap sugára!~ Átkozott a
147 7, 15| a nap sugára!~ Átkozott a romboló láng,~Mely nem úgy
148 7, 19| nehéz nagy átok;~Látni, mint a rémet,~S hallani fogjátok.~
149 7, 19| fogjátok.~ Ahol még embernyom~A füvet nem érte,~Elviszem
150 7, 19| meghalni~Erdő közepére.~ Ott a szél, a madár~Dalod eltanulja -~
151 7, 19| Erdő közepére.~ Ott a szél, a madár~Dalod eltanulja -~
152 7, 21| őrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb átok.~ Oh, pedig
153 7, 21| isten meghallgatja~Áldását a haldoklónak.~ Megbocsátnám,
154 7, 21| végbucsúmat;~Aztán menj, rátapodva~A vérre, mit szivem hullat.~
155 7, 21| körülötted~Rád nevet és gúnyol a fény,~Fagyosan, mint most
156 7, 21| keresed, de nem mutatja,~Sem a közel, sem a távol:~ Akkor
157 7, 21| mutatja,~Sem a közel, sem a távol:~ Akkor emlékezz rám!
158 7, 21| hallgasd ott, mit suttog a fű:~Szerettelek, szerettelek. ~
159 7, 25| van, hol az ragyog;~Még a lelkemben sincsen éjjel,~
160 7, 25| mindenütt:~Fűben, virágban, a harmatban,~Amelyre isten
161 7, 25| Mert te vagy az úr, te a minden,~Minek nevét nem
162 7, 25| Kit nem ismer, csak sejt a lelkem,~Mert nagy hatalmad
163 7, 26| mindent.~Forog velem ez a világ,~De én nem is mozdulok,
164 7, 26| éjjel;~Előlem futnának a fák,~És csak egy csillagot
165 7, 26| nem is élek én már -~Csak a sírból emlékszem rád!... ~
166 7, 27| 27 ~Indulnak már a barna felhők,~Az ég maholnap
167 7, 27| ég maholnap tiszta lesz.~A nap kisüt, és örömében~Csorogva
168 7, 27| és örömében~Csorogva sír a házeresz.~ Majd eljön a
169 7, 27| a házeresz.~ Majd eljön a víg fecske, gólya~És föllármázzák
170 7, 27| fecske, gólya~És föllármázzák a falut.~Majd verni kezd az
171 7, 27| kezd az erdő szíve,~Csörg a patak, szól a kakukk.~ Majd
172 7, 27| szíve,~Csörg a patak, szól a kakukk.~ Majd jelt ad a
173 7, 27| a kakukk.~ Majd jelt ad a kis dalkarmester:~A csalogány
174 7, 27| jelt ad a kis dalkarmester:~A csalogány a lombokon;~És
175 7, 27| dalkarmester:~A csalogány a lombokon;~És szól a dal,
176 7, 27| csalogány a lombokon;~És szól a dal, és égen, földön~Áll
177 7, 27| dal, és égen, földön~Áll a közös lakodalom.~ Majd belerikkant
178 7, 27| lakodalom.~ Majd belerikkant a rigó is,~És mondja: Rajta,
179 7, 27| megint!~ S majd illatoznak a virágok,~Szeretnek mind
180 7, 27| majd minden nyakra-főre,~A pillangók és a - legyek...~
181 7, 27| nyakra-főre,~A pillangók és a - legyek...~És ennyi szerelem,
182 7, 28| téged szeretlek!~ Leveszem a fátyolt ujra és örökre~Fenséges
183 7, 28| magamat is forgó szerencsére,~A világ szájából véve a parancsot.~
184 7, 28| szerencsére,~A világ szájából véve a parancsot.~Napja elvakitott! -
185 7, 28| vétkem:~Nálad jobb szeretni a szátyár világot!~Hogy hiuságomnál
186 7, 28| nem kell földi ölelése!~ A tömeg nevessen - akár megszakadjon! -~
187 7, 28| titok előttök.~Ne lássák a sugárt - még megirigyelnék! -~
188 7, 28| sugárt - még megirigyelnék! -~A te emlékedet - mely engem
189 7, 28| Hogy tündévoltod is titok a világnak,~Hogy az való csupán
190 7, 28| néznek. -~Imádhatja benned a föld legszebb lányát;~Imádsága
191 7, 28| maradj erős és le ne szállj a porba!~Fáj nem birhatásod,
192 7, 28| bosszúját csak gúnyolja a sír:~ Ha ti oltottatok belém,
193 7, 28| nem hagytok ti engem itt a porba,~Hogy siromon békén
194 7, 28| e földbe nyugalmat,~Ahol a csábitó és a hűtlen pihen:~
195 7, 28| nyugalmat,~Ahol a csábitó és a hűtlen pihen:~Csontjaim
196 7, 29| hogy én nem irigyelem őket~A megenyhülésért, örömeikért.~
197 7, 29| ujjongni az embert,~Kit a végzet ugyis annyi bajjal
198 7, 29| balgatagság volna -~Hogy a mások annyi apró baja-búja~
199 7, 29| mégis ugy irígyelek.~ Azok a fájdalmak, a kinszenvedések,~
200 7, 29| irígyelek.~ Azok a fájdalmak, a kinszenvedések,~Miket földi
201 7, 29| sorsuk sziveikbe vésett,~Azok a nagy s mégis szokott panaszok,~
202 7, 29| még az is tehetlen,~Mert a már megtörtént nemmé nem
203 7, 29| az én panaszom, mondd el a tiédet,~Értem én is, te
204 7, 29| rokon könyeink.~Higyjük a szent multat, szeressük
205 7, 29| szent multat, szeressük a jelent,~Reméljük a jövőt,
206 7, 29| szeressük a jelent,~Reméljük a jövőt, imádjuk az istent,~
207 7, 29| világon mindennek van mása.~A bolygó csillagnak lehet
208 7, 29| egyetlenben~Csak két dolog van a szörnyü mindenségben:~Égben
209 7, 30| nagyon szerettelek.~Halálos a tőröd szivemben,~Mit vértanudként
210 7, 30| föltétlenül.~ Hiába verseng veled a nap,~Pazarol fényt, meleget;~
211 7, 30| gyászba von.~Megered rá a köny szememből,~S én szánni
212 7, 30| az én átkom,~Ha képzelem a tiedet?!~ Nem is nekem; -
213 7, 30| tiedet?!~ Nem is nekem; - a legdicsőbbnek~A legnagyobbnak
214 7, 30| nekem; - a legdicsőbbnek~A legnagyobbnak végzete:~Bukása
215 7, 30| gyarlóbb,~Dicsőit majdan a tömeg,~S mig koporsómat
216 7, 30| él, mert egyre hat.~ Maga a rosz, selejtes földben,~
217 7, 30| földben,~Kiirthatlan, mint a tarack.~Istenről, ördögről,
218 7, 30| Istenről, ördögről, eszményben~A rege képeket maraszt.~ Örökre,
219 7, 30| mulsz el egyedül magad,~A halhatatlan egyetemben~Mindent
220 7, 30| irígyed e tárgy-limlom.~A nap legforróbb sugarát,~
221 7, 30| legforróbb sugarát,~Fehér arcát a szende liljom,~A rózsa tündér
222 7, 30| Fehér arcát a szende liljom,~A rózsa tündér illatát -~
223 7, 30| Szépséged oltárából, melyhez~A dicsőség hódolni járt,~Gyászával
224 7, 30| föllelhetlenül.~ Ledőlt bár, él a képzeletben~Kartágo, fényes
225 7, 30| istenibb:~Tünékenyebb, semmibb a szélnél,~Mely elhal, alig
226 7, 30| lásd meg gyász jövőd.~ Tépd a virágot és tipord el,~Hisz
227 7, 30| Marcangolj embersziveket.~Nevetik a mulandóságot,~Hervadni látván
228 7, 30| elmulsz mindörökkön,~Eltörlöd a lét bűneit.~ És nem marad
229 7, 30| értenek.~ Elmulsz, eláradsz a mindenben.~Csillagba, napba
230 7, 30| való szinekben~Verőfényével a napot?~ Megosztozik majd
231 7, 30| rajtad,~És szebb lesz, ifjabb a világ.~Hőbb a sugár, fénylőbb
232 7, 30| lesz, ifjabb a világ.~Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,~
233 7, 30| Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,~Illatosabb lesz
234 7, 30| harmat,~Illatosabb lesz a virág.~ S csak sejtenek
235 7, 31| kettéhasadna,~S hullana a kénkőzápor...~Ah pokolkín-képes
236 7, 32| még mi jókor,~Még ide lenn a földön, sokszor.~Ha majd
237 7, 32| őszi éjen,~Hallsz lépteket a falevélen,~Halott alaktalan
238 7, 32| sötéten járnak;~Lombkarjai a gyászfüzeknek~Feléd hívólag
239 7, 32| Kelő nehéz, fojtó illattól~A rózsa, liliom megcsapva~
240 7, 32| Szomoruan fejét lehajtja;~A nagy, döbbentő némaságból~
241 7, 32| felhőknek ormán,~Mint fehér szűz a zárda tornyán,~Előjön a
242 7, 32| a zárda tornyán,~Előjön a hold, s meg-megállva,~Merengve
243 7, 32| meg-megállva,~Merengve néz a keresztfákra~Mint csöndes
244 7, 32| halottra,~Mint holdsugár a sirszoborra;~ Aztán, nem
245 7, 32| halódva,~Mint búcsuének a tengerben;~És csak azt érzed
246 7, 32| tengerben;~És csak azt érzed a szivedben,~És mind azt sugja
247 7, 32| Merengve, emlékezve, szótlan,~A messze multba varázsoltan;~
248 7, 32| szép szemekbe,~Hol máskor a dölyf lángja égett,~Ott
249 7, 32| sötét van...~ Mert letelik a szellemóra -~Le, vissza!
250 7, 32| szellemóra -~Le, vissza! le a koporsóba!~ 1856 ~~
251 8 | A VIRRASZTÓK ~Itt a nagy halott
252 8 | A VIRRASZTÓK ~Itt a nagy halott előttünk,~Kiterítve
253 8 | előttünk,~Kiterítve mereven.~A hideg, a téli éjben,~Csillagoltó
254 8 | Kiterítve mereven.~A hideg, a téli éjben,~Csillagoltó
255 8 | Mi vagyunk még éberen.~ A sirásban elfáradt már~Valamennyi
256 8 | volnánk ébren,~Hanem mert a torban, éhen,~Rágódunk a
257 8 | a torban, éhen,~Rágódunk a csontokon.~ A csontokon
258 8 | Rágódunk a csontokon.~ A csontokon sem rágódnánk,~
259 8 | sem rágódnánk,~De hát - ez a kenyerünk.~Nem maradt ránk
260 8 | dús örökség;~Fizet minket a nemzetség,~Ha sirunk, énekelünk.~
261 8 | se kell majd.~"Elég volt a gyász, a dal.~Ami megholt,
262 8 | majd.~"Elég volt a gyász, a dal.~Ami megholt, föl nem
263 8 | legtöbbet örökölt,~Annak van a legjobb kedve;~Ott van a
264 8 | a legjobb kedve;~Ott van a mult elfeledve,~És eladva
265 8 | elfeledve,~És eladva az a föld.~ Hol pihennek a nagy
266 8 | az a föld.~ Hol pihennek a nagy ősök,~Kik szerezték
267 8 | hihetetlent,~El se merjük mondani.~A holt szeme félig nyitva;~
268 8 | S lehetne még valami...~ A nagy tenger éjszakába~Ki-kinézünk
269 8 | hány az óra,~Hallgatunk a kakasszóra,~Merengünk egy
270 8 | Hogyha megvirradna már!~De a hajnal csak nem pirkad,~
271 8 | késő minden -~Mozdulhat a tetszhalott!...~ 1857 ~~
272 9 | lelkemet.~ No de egyet fordult a kerék.~Lett gunyám, megevő
273 9 | falatom.~Bezzeg öljt kiált a csőcselék,~Fölakad a kenyér
274 9 | kiált a csőcselék,~Fölakad a kenyér torkomon.~Akik előbb
275 9 | tegyek?~Legjobb lesz tán, ha a kutyáknak~Vetem e panaszos
276 10 | Az örök semmi tengerén.~A sír egy lábbal közelebb,~
277 10 | mentében itt;~Nézzünk be jól a végtelenbe:~Nincs egy hajó,
278 10 | senki sem;~Mézharmat csillog a gazon.~A habok oly halkan
279 10 | Mézharmat csillog a gazon.~A habok oly halkan susognak,~
280 10 | oly halkan susognak,~Mint a haldoklók ajkai,~Kik jobb
281 10 | Halál és őrület között?~Óh a vihar, mely összetört, széjjelszórt,~
282 10 | dicsőn, mig~Nem őrjit meg a némaság!~ De nincs remény,
283 10 | hiszik el.~Mindegyre fogynak a hivek.~Nincs mért keressen
284 10 | Nincs mért keressen föl a kalmár,~S rablócsapat ha
285 10 | is volt - hamu lett -~Ah a bitó is szebb, hisz arról~
286 11 | LUZITÁN DAL~Midőn vezéreik a rómaiaknak meghódoltak ~
287 11, 1 | Szeresselek-e ezután is,~Megengedi a becsület?~ Szerettelek gyásznapjaidban,~
288 11, 1 | Eszeveszetten odadobtad~A szabadulás perciben!~Legjobbjaid
289 11, 1 | tisztelet, dics övezett,~A mennyezettel, hajh! ahonnan~
290 11, 1 | hajh! ahonnan~Elköltözött a becsület...!~ - Oh én hazám,
291 11, 1 | Hősök szülője, elkerített~A sok hazudozó banya!~ A keblet,
292 11, 1 | elkerített~A sok hazudozó banya!~ A keblet, mely tejével táplált,~
293 11, 1 | undok idegen;~S ne fussak a födél alól, mely~Szégyent,
294 11, 1 | ezután is?...~Megengedi a becsület?... ~
295 11, 2 | Felénk tekintesz és gyötör~A hazavágyó fájdalom;~Kit
296 11, 2 | hordani;~ Kinek keblében a remény~Elfáradt, a hit megtörött;~
297 11, 2 | keblében a remény~Elfáradt, a hit megtörött;~Ki itt nem
298 11, 2 | ha menhelyed, újabb honod~A föld legmostohább zuga:~
299 11, 2 | meg ott!~ Öljön meg ott a fájdalom,~Mert itt a szégyen
300 11, 2 | ott a fájdalom,~Mert itt a szégyen ölne meg.~A hon,
301 11, 2 | itt a szégyen ölne meg.~A hon, melyért szived sovárg,~
302 11, 2 | melyért szived sovárg,~Az a hon - volt, nincs, elveszett!~
303 11, 2 | volt, nincs, elveszett!~ A nép, amelyért vérezél,~Megtagadá
304 11, 2 | és hord igát.~ S ha tán a mult emléke hí,~Azt is hijába
305 11, 2 | nyughattak abban ők!~Az ősök, a nagyok, dicsők,~Fölkeltek
306 11, 2 | Hol jeltelen temetve van~A számüzött honszeretet.~
307 11, 2 | Hogy meg ne gyúljanak azok~A szégyen és harag miatt...~
308 11, 2 | lássatok nagyobbat itt:~A megőrült becsületet,~Mit
309 11, 2 | megőrült becsületet,~Mit a helóta ivadék~Gúnykacaja
310 12 | A VAÁLI ERDŐBEN ~Odabenn a
311 12 | A VAÁLI ERDŐBEN ~Odabenn a mély vadonban,~A csalános
312 12 | Odabenn a mély vadonban,~A csalános iharosban,~Félreeső
313 12 | milyen jó volna ottan,~Abban a kis házikóban,~Élni, éldegélni
314 12 | csöndességben!...~Nem törődni a világgal,~A világ ezer bajával.~
315 12 | Nem törődni a világgal,~A világ ezer bajával.~Meggondolni
316 12 | Illatos hegy oldalában,~A tavaszi napsugárban,~Nézni
317 12 | megérve,~Lehullani önmagától,~A kiszáradt életfáról...~
318 13 | HUSZ ÉV MULVA ~Mint a Montblanc csucsán a jég,~
319 13 | Mint a Montblanc csucsán a jég,~Minek nem árt se nap,
320 13 | Montblanc örök hava, ha túl~A fölkelő nap megjelen...~
321 14 | illatos, ábrándos éjen~Elnézem a sok csillagot;~Merengve
322 14 | sok csillagot;~Merengve a végetlenségen,~Elgondolom,
323 14 | Hogy rémül el kétségbeesve~A legmerészebb képzelem!~
324 14 | törpülök ijedten;~Féreggé őrl a gondolat:~Mi ez a lét, mi
325 14 | Féreggé őrl a gondolat:~Mi ez a lét, mi maga itten~E vergődő
326 14 | egy pillanat?~ Ti ott a fölséges égbolton~Tündöklő
327 14 | áradok!~Egyszerre nőni kezd a féreg;~Azt gondolom, az
328 14 | itt cél, központ, minden;~A nap, hold, a tejút, körültem~
329 14 | központ, minden;~A nap, hold, a tejút, körültem~Csak eszköz,
330 14 | butorok...~ ...Ti csillagok a magas égbe'~Elbujhattok
331 15 | uszálya~Az ég felétől le a földre ér.~Mondják, ez ama "
332 15 | Csillagvilágok fénylő táborán át~A végtelenséggel versenyt
333 15 | boldogtalan!~ Imádja más a változékony holdat,~A kacéran
334 15 | más a változékony holdat,~A kacéran keringő csillagot;~
335 15 | végzetem,~Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,~Te mindenütt
336 16 | látom,~Hogy végre is csak az a jó,~Csak az a drága e világon,~
337 16 | is csak az a jó,~Csak az a drága e világon,~Mi itt
338 17 | DAL, GINÁHOZ ~Ha eljövend a búcsuóra,~Ha majd e szív
339 17 | majd e szív végsőt dobog,~A percben, mely létem kioltja,~
340 17 | ami nem;~Mely felgyujtotta a világot,~Mást üdvözitvén,
341 17 | félve sejtett,~Előttem áll a nagy titok,~Hogy csak az
342 17 | örökre elveszett,~Vagy ami él a multban, s onnan~Kivenni
343 17 | Kivenni többé nem lehet?~ A gondolat, hogy e mindenség~
344 17 | meg voltakép itt~Csak az a perc, mely elrepült;~A bimbó,
345 17 | az a perc, mely elrepült;~A bimbó, mely nekem ki nem
346 17 | mely nekem ki nem nyilt,~A vágy, amely nem teljesült?~
347 18 | VASÚTON ~Megindult a föld alattunk,~Vagy magunk
348 18 | előrehajtunk?~Hol vagyunk most, a pokolban?~Hosszu barlang
349 18 | horkan.~Csattog, fölsikolt a sárkány,~Tarjagos füstfelleget
350 18 | füstfelleget hány.~Rajzik a szállongó szikra.~Hogy forog
351 18 | Hogy forog az izzó szikla!~A sötéttel küzdve langal~Végig
352 18 | sötéttel küzdve langal~Végig a függő bazaltfal.~ Mintha
353 18 | kövült barátok~Morogják a miatyánkot,~Olvasót pörgetve
354 18 | Olvasót pörgetve ottan~A meredek szirttorokban.~Vagy
355 18 | csak víz esése~Bérc öléből a mélységbe?~ Most a sikra
356 18 | öléből a mélységbe?~ Most a sikra eresztettünk.~Mi robog,
357 18 | ott beszállunk.~Tölgyei a rengetegnek~Álmaikból fölrezzennek.~
358 18 | Álmaikból fölrezzennek.~És a csöndes erdőn a fák~Mélabúba~
359 18 | fölrezzennek.~És a csöndes erdőn a fák~Mélabúba~Összesúgva~
360 18 | kérded - ~Hova lettek a tündérek?~Gnómok, rémek,
361 18 | Szörnyeinkről már maholnap~Még a dajkák sem danolnak.~Emberek
362 19 | az, mint hiszik, tartják.~A porban a halhatatlanság.~
363 19 | hiszik, tartják.~A porban a halhatatlanság.~Nem vész
364 19 | lett, halhatatlan.~Csak a testet nem öltött ábránd,~
365 19 | az van halva itt örökké,~A mult nem hozza vissza többé.~
366 20 | Meg vagy halva igazán?~ A csatában el nem estél,~Csak
367 20 | ruháidon.~"Ez az enyém, ez a tied"~S e fölött hogy verekednek! -~
368 20 | Jutalmul mást nem kivánva:~A te dicsőségedet.~Szenvedésem
369 20 | Szenvedésem mind nem fájna;~A csalódás, hogy hiába!~Őrüléssel
370 20 | hiába!~Őrüléssel fenyeget.~ A nagyobbak, erősebbek~Tőled
371 20 | Kinek testét eszik itten,~És a papja mind kövér.~ De míg
372 20 | az istenemet:~Leszáll az a keresztfáról,~S ujra egyszer
373 20 | Tetemeden, koporsódon~Mint a féreg, nem rágódom,~Ott
374 20 | dicsőségedről,~Legalább a feledéstől~Megmentem hired,
375 21 | lelkesítő csókot~Nem adnátok a költőnek,~Mégis egyre ostromoltok~
376 21 | Mint két szivnek dobbanása?~A költő csak énekeljen,~És
377 21 | költő csak énekeljen,~És a mennyet soh'se lássa?~ Csak
378 21 | soh'se lássa?~ Csak ami a szívbe irva~Szerelemben
379 21 | Szerelemben égő vérrel,~Az a halhatatlan szikra~Még a
380 21 | a halhatatlan szikra~Még a sírban sem enyész el.~ Elmosódik
381 22 | SODOMA ~Javában áll a vásár; a zsivajban~Megsiketűl
382 22 | SODOMA ~Javában áll a vásár; a zsivajban~Megsiketűl a lelkiismeret.~
383 22 | a zsivajban~Megsiketűl a lelkiismeret.~A cég föloszlik;
384 22 | Megsiketűl a lelkiismeret.~A cég föloszlik; im végeladóban~
385 22 | im végeladóban~Árverelik a kerületeket.~Kapós az áru;
386 22 | sokat ér,~S potomság, mit a boltos érte kér:~"Ki hazudik
387 22 | nagyobbat?" E sivár~Föltétel a kikiáltási ár.~ Föl és alá
388 22 | ki tud hizelgni szebben~A mennynek és pokolnak egyaránt?~
389 22 | hogy sirba tért.~Csak még a bőre! ezt adják, veszik,~
390 22 | üveg borért...~ Mint mikor a hajó a viztölcsérben,~Haj
391 22 | borért...~ Mint mikor a hajó a viztölcsérben,~Haj rá, neki!
392 22 | viztölcsérben,~Haj rá, neki! hol a pezsgős palack?~Pokolba
393 22 | becsület, szemérem!~Föl a kabinba, hol a szűz ajak?~
394 22 | szemérem!~Föl a kabinba, hol a szűz ajak?~Nyerít a kéjvágy,
395 22 | hol a szűz ajak?~Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság.~Vonít
396 22 | ajak?~Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság.~Vonít az írigy önzés
397 22 | és imádság!~Én már csak a kénkőesőt lesem.~ És eljön
398 22 | És eljön az, hah, itt is a határon;~Én látom azt, mint
399 22 | mozdulok... bevárom...~Hiába a sugallat: menekülj!~Kéj
400 22 | tűz-zuhany;~Szemlélni, hogy réműl a gyáva gaz!~Diadalom, ha
401 22 | maradt;~Ha majd kiásnak a hamuözönből~Álmélkodó késő
402 23 | tégedet uraltak egykor, mind a népek,~Most mit beszélnek,
403 23 | Csipetnyi szerb, rumán, az lesz a bolgár,~S szokás szerint
404 23 | szineid megtagadva,~Nem a magad nevével indulsz hadba.~
405 23 | abba teljék kedve,~Hogy a szamárbőrt hordja tetszelegve?~
406 23 | lidérc ült...~És ébredezve a nyomás álmából,~A névtelen
407 23 | ébredezve a nyomás álmából,~A névtelen hősök csatazajától,~
408 23 | néztek~Körös-körül rád mind a többi népek,~A hiresebb,
409 23 | rád mind a többi népek,~A hiresebb, erősebb, rátartóbbak,~
410 23 | mindazáltal már megfutamodtak~S a szabadság, dicsőséglobogóját~
411 23 | dicsőséglobogóját~Mikor már ők, a nagyok, sárba dobták,~S
412 23 | És kapva lóra szőrén, a kezedbe~Karikás ostoroddal,
413 23 | hajszolád,~Mint pásztor a tilosba ment gulyát.~Gyalog
414 23 | gulyát.~Gyalog ha voltál, a lovast kergetted,~Te fogtad
415 23 | be...~Mi vagy te most? Im a szerep cserélve:~Az adja
416 23 | szerep cserélve:~Az adja a hőst és huzatja a tust,~
417 23 | Az adja a hőst és huzatja a tust,~Kinek te mondád: ik
418 23 | Urrá leszen, mert szapora a féreg?~Turul, kesely szolgája
419 23 | Turul, kesely szolgája a verébnek?~Nem járna többé
420 23 | verébnek?~Nem járna többé a szabadban, pusztán,~Csak
421 23 | oroszlán?~Vagy csak pihen a sivatag királya,~Mig sorlövők
422 23 | valami zsibvásáron,~Megveszi a bőrét fölvert nagy áron~
423 23 | bőrét fölvert nagy áron~A rettegett, a nagyszerű állatnak,~
424 23 | fölvert nagy áron~A rettegett, a nagyszerű állatnak,~Kit
425 23 | nemzedéke,~És nemzetem, ez a te multad képe.~Hogy szám
426 23 | ritkaság,~Meg-megrohant a gyáva sokaság.~Hogy kis
427 23 | büszkeséged.~De hajh, mi írva a jövő könyvébe?~Ki a nemesnek
428 23 | írva a jövő könyvébe?~Ki a nemesnek voltál mintaképe,~
429 23 | Nem nyers vitézség dönti a csatát:~Géppé fegyelmezett
430 23 | munka, szorgalom.~Kalmár a hős a világszinpadon.~A
431 23 | szorgalom.~Kalmár a hős a világszinpadon.~A csatatér
432 23 | a hős a világszinpadon.~A csatatér kockája voltaképen~
433 23 | kockája voltaképen~Előre már a béke versenyében~Mindenfelé
434 23 | Kik előkészitették jól a rőffel.~ De hát ha igy van -
435 23 | nagy valál, hol halni kell, a hadban,~Gyöngébbek most
436 23 | hadban,~Gyöngébbek most a könnyebb föladat:~Lét küzdterén
437 23 | tudna győzni itt erős karod,~A munka versenyén, ha akarod?~
438 23 | versenyén, ha akarod?~Ki a hazáért bőven ontod véred,~
439 23 | érdemes-e itt?~Benépesiti a vadon pusztákat,~Hol most
440 23 | gyöngysorával, és amott~Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~Hol
441 23 | Völgyén csatorna; mozdony a hegyélen -~Gyárak sugár
442 23 | avatni fel,~Hol messze zúgva a gép orgonája~Arany esőt
443 23 | orgonája~Arany esőt hullajt alá a tájra...~Ah ugy van, ugy
444 23 | Nem volt, de lesz." S rá a királyi szót~A Phönix hamvain "
445 23 | lesz." S rá a királyi szót~A Phönix hamvain "és szebb
446 23 | Közelre várni ellenségidet,~S a saját fegyverével verni
447 23 | óriások,~Fogd meg sörényen a kapát, az ásót.~Dologra
448 23 | Dologra is, ha ember kell a gáton,~Te légy az első az
449 24 | UTÓIRAT ~Bezárom én is már a boltot.~Napomnak vége; kész
450 24 | boltot.~Napomnak vége; kész a mérleg:~Nem maradok, hazám,
451 24 | sincsen.~ Kimért, inséges volt a kosztod,~Mint fegyencházi
452 24 | megfizettem.~ Aszúd helyett, mitől a holtak~Egy pillanatra föltámadnak,~
453 24 | gazdag ház fukar gazdája,~Ki a szegény utast még egy jó~
454 25 | CREDO ~Ha neve sem lesz a régi vármegyének;~Kerületek-körökről
455 25 | Törvénynek általános foganatja;~A szolgabírók rémmesében élnek,~
456 25 | Mágnás nem áll fölötte a törvénynek;~Az árvapénztárnok
457 25 | dicsének,~Közmegvetés árnyéka a herének;~Rangot, cimet nem
458 25 | nem koldult rend szalagja:~A szellem és erkölcs fensége
459 25 | nem térünk;~Nem pislogunk a sirba dicsőségér';~Csak
460 25 | Eltünt: uj diszbe öltözött a puszta,~Szebb délibáb -
461 25 | futó betyár~Helyén sürűn a mozdony griffje jár;~ Ha
462 26 | A KÖRÖNDNÉL ~Ünnep délután
463 26 | Ünnep délután van; nézem,~A szegény nép hogy mulat.~
464 26 | szegény nép hogy mulat.~A ligetben, forgó gépen~Hogy
465 26 | forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a dob, cseng
466 26 | Hogy üli meg a lovat.~Pörg a dob, cseng a réztányér;~
467 26 | lovat.~Pörg a dob, cseng a réztányér;~Boltinas, szobaleány,~
468 26 | Eltünődöm, e dologban~Mi lehet a cél, a jó?~Végre meggondolva
469 26 | dologban~Mi lehet a cél, a jó?~Végre meggondolva jobban,~
470 26 | nem igy kering-e itten~Ez a nagy, kerek világ?~Földi
471 26 | Földi élet, nem-e épen~Ez a te komédiád?~ Az idő, mint
472 26 | Forg, de nem halad tova.~A jelen egy csodakorsó,~Fogy,
473 27 | mindörökre tán;~Nem látni többé a napot soha!~ Ember, mulandó,
474 27 | vagy, fenséges, mind, ki a halál~Gondolatát agyadban
475 28 | hitványság összefogva,~A szerény igazt lábbal tapossák.~
476 28 | sugára...~Ott, csak ott a sebhegesztő béke.~ Boltozatos,
477 28 | hajába rejtve~Ama sziklán ül a méla bánat,~Téveteg szemekkel,
478 28 | fölöttem elhaló madárdal~A bucsuztató imát zengné el:~
479 28 | imát zengné el:~ Ott, hol a világi lárma elfogy,~Várni
480 28 | hogy~Emberek is vannak a világon...~ 1891 ~~
481 29 | Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.~Hittem, hogy
482 29 | S helyet cserél bennünk a fájdalom;~És folyni látom,
483 29 | majd ha már késő lesz,~A megbánásnak könnyét arcodon.~
484 29 | Csodákat mivel emlékezetem.~A multból fölmerül egy pillanat,~
485 29 | rád is visszahat.~E lélek a te Veszta-templomod.~Oltára
486 29 | most már tudod:~Ha majd a földi élettől megváltam,~
487 29 | szerelem~Örökkévalósága a halálban...~Az ég, ládd,
488 29 | nem értett kincseket;~Én, a hideg bálvány vezeklő rabja,~
489 29 | éden fájdalma van.~ Igy űl a hold ádáz vihar után~Elcsöndesült
490 29 | tornyos fellegen,~És néz alá a méla éjszakán~Bánatosan,
491 29 | szenvedélytelen,~Hallgatva a sirbolti csöndességet~A
492 29 | a sirbolti csöndességet~A rémteli sötét erdő alatt,~
493 29 | rémteli sötét erdő alatt,~Amig a fákról nagy, nehéz könnycseppek~
494 30 | BÚCSU A NAPTÓL ~O fényes ég, o tündöklő
495 30 | Megválni igazán sajnálok.~ Szép a leány: a szűznek csókja~
496 30 | sajnálok.~ Szép a leány: a szűznek csókja~Édes lehet
497 30 | kimondhatatlan.~De savanyu fürt, ha a róka~Szegény és módja nincsen
498 30 | Az élet adva uzsorára.~A gazdagé a jóbul minden.~
499 30 | adva uzsorára.~A gazdagé a jóbul minden.~Szegénynek
500 30 | egykor, -~De el nem érni a legfőbb jót,~Ez itten a
1-500 | 501-515 |