Poem,  Strophe

 1    1,  1 |       dicsőn halhattál volna meg!~Most megöregedél, és sem élni
 2    2     |        világnak azt,~Hogy honotok most is köztársaság!~ Te hatalom,
 3    3     |           e kedves helyem~Mi okon most mégis idegen?~Szemem a távolba
 4    6     |             Isten veled.~ Utójára most csókollak...~Oh hogy most
 5    6     |         most csókollak...~Oh hogy most érzem, tudom csak,~Mennyire
 6    6     |       gyász,~Az égen sötét ború.~ Most csöngetnek utójára -~Az
 7    7,  3 |          mi bajom van?~Oh ne nézz most homlokomra!~ Szép vagy és
 8    7,  3 |   Őrizkedj a gondolattól!~Ne nézz most lelkem mélyére;~Ha forrong,
 9    7,  12|        Egybe szétveti a fejemet.~ Most megint oly csöndes búsan
10    7,  21|     gúnyol a fény,~Fagyosan, mint most te engem:~Akkor jussak eszedbe
11    7,  28|        égő sebet vágott.~ S mégis most, midőn már, tudom, késő
12    9     |      hajgálnak~Kövekkel... És már most mit tegyek?~Legjobb lesz
13   11,  2 |          Fölkeltek sirjaikbul, és~Most szerteszét bolyongnak ők.~
14   18     |         előrehajtunk?~Hol vagyunk most, a pokolban?~Hosszu barlang
15   18     |         Bérc öléből a mélységbe?~ Most a sikra eresztettünk.~Mi
16   18     |       percbe évek!~ Hallga, hóha! most megállunk.~Itt kiszállunk,
17   23     |     uraltak egykor, mind a népek,~Most mit beszélnek, vagy nem
18   23     |           vettél be...~Mi vagy te most? Im a szerep cserélve:~Az
19   23     |           jövődet?~Meg vagy talán most rontva, babonázva,~Vagy
20   23     |            Mi ős erényed volt, az most hibád.~Vérmes hited, pazar
21   23     |        kell, a hadban,~Gyöngébbek most a könnyebb föladat:~Lét
22   23     |          csodálják őt megint,~Kik most lenézik, piperés banyák, -~
23   23     | Benépesiti a vadon pusztákat,~Hol most rideg tanyák, bitófák állnak,~
24   23     |           Kárpát és Bakonynak~Hol most bün, inség férgei bolyongnak,~
25   26     |         szobaleány,~Cselédség, ki most mind ráér,~Lovagol faparipán.~
26   29     |        magad;~Mi vagyok én neked, most már tudod:~Ha majd a földi
27   29     |     minden kéjt szivébe temetett:~Most itt ülünk siralomházi lelkek,~