Poem, Strophe
1 5, 1 | mondd azt soha énnekem.~Ami a gyöngék közt esküszó,~
2 5, 2 | Szánjuk vagy nevetjük azt;~S ami nekünk fáj, nem értik,~Dehogy
3 7, 3 | minden bübájod;~Hogy van ami nagyobb annál:~A lelkemen
4 7, 9 | szeress! és átveszem mind~Ami ez áldásban átok!... ~
5 7, 21| áldanálak:~Hogy azt érezd, ami érez.~Mégis, ha áldásom
6 7, 25| van,~Tekintsd azt bennem, ami jó!~ Szeretlek én, hiszlek,
7 7, 29| ha pokolt cserélne~Azzal, ami ottan testvértelenül,~Vigasztalhatatlanság
8 7, 30| rimelményimet.~ Mindennek, ami itt remek volt,~Emléke,
9 7, 30| Számodra, újabb ifjuság!~ Mind, ami égi egyezményben~Benned
10 7, 32| sugja vándor felhő,~Hogy ami elmult, vissza nem jő:~
11 8 | Elég volt a gyász, a dal.~Ami megholt, föl nem támad.~
12 10 | talál,~Csak rabul vinne: ami ránk vár,~Koldus halála -
13 11, 1 | ajkunkra vád, panasz.~ Mert ami szint'oly drága, mint te,~
14 12 | Meggondolni háboritlan,~Ami immár közelebb van...~ Illatos
15 17 | majd minden átok,~Mind, ami történt s ami nem;~Mely
16 17 | átok,~Mind, ami történt s ami nem;~Mely felgyujtotta a
17 17 | Hogy csak az halt meg, ami nem lett,~S az él örökké,
18 17 | nem lett,~S az él örökké, ami volt.~ És nem tudom, mi
19 17 | itt örökre elveszett,~Vagy ami él a multban, s onnan~Kivenni
20 19 | innen semmi, semmi,~Csak ami nem birt megszületni.~ Üdvözitő
21 20 | éltem,~Önfeledten, igazán.~Ami tüz, láng volt szivemben,~
22 21 | mennyet soh'se lássa?~ Csak ami a szívbe irva~Szerelemben
23 24 | gyöngébbek szörnyet haltak.~ Szó ami szó, tagadhatatlan,~Nem
24 28 | ottan élhetném le békén,~Ami napjaimból hátra van még!~ ...
25 30 | ifjusága.~ S nem elveszitni, ami megvolt,~- Hisz végre elmúl
26 30 | enyim is. Csalódtam,~Mert ami földi, jobbnak hittem,~És
27 30 | a nagy éjben,~Mindennél, ami él, a vég ez.~Mennem kell,
|