Poem,  Strophe

 1    1,  1 | változtatá!~ S én e borus honnak oly hű fia vagyok!~S én a hazát,
 2    2     |          Látom jövődet: hidd el, oly nagy az,~Hogy bámulásától
 3    5,  1 |            Volna e világ valóban oly~Elvetemült, bűnökkel teli:~
 4    6     |         szerettelek!~ Néma ajkad oly beszédes,~Sohase volt olyan
 5    6     |      itélet trombitája~Nem lehet oly szomorú!~ 1855 ~~
 6    7,  2 |         nem - szeretsz-e valaha?~Oly pazar a fény arcodon! -
 7    7,  4 |     El-elnézegetem:~Hogyan lehet oly szép s~Mégis oly kegyetlen?~
 8    7,  4 |    Hogyan lehet oly szép s~Mégis oly kegyetlen?~ Én uram teremtőm,~
 9    7,  9 |       örülni rajta.~Környékezzen oly magas fény,~Hogy szégyeld
10    7,  12|      Csodálatos búból, bánatból.~Oly szomorú, mint az őszi szél.~
11    7,  12|          a fejemet.~ Most megint oly csöndes búsan szól~Mintha
12    7,  25|              25 ~Szeretlek, mert oly szép szemed van,~Hogy nappal
13    7,  25|          sincsen éjjel,~Pedig én oly sötét vagyok!~ Szeretlek,
14    7,  26|      csak~Örökké emlékezem rád.~ Oly homályos nekem minden,~Mint
15    7,  28|  Szégyenkínja mégis férfiszivben oly nagy,~Minőt az magára maga
16    7,  30|      Bukása magas isteneknek~Nem oly siralmas, fekete...~ Mert
17    7,  30|   kerülhet el.~Hogy itt születni oly nagy vétek,~Miért mindennek
18    7,  32|       kitárva indulsz,~De szived oly nehéz, aláhuz,~Alá, alásülyedve
19    8     |         vagy fénybogár!~ És csak oly csöndes ne volna!~De ez
20   10     |         csillog a gazon.~A habok oly halkan susognak,~Mint a
21   11,  1 |          panasz.~ Mert ami szint'oly drága, mint te,~Mi szentebb
22   23     |         veled,~Veled, kit egykor oly dicsőnek láttam~Világszabadságért
23   23     |     csatákban,~Midőn nagy lelked oly lángot vetett,~Hogy bevilágitotta
24   26     | meggondolva jobban,~Az egész nem oly bohó...~ Vagy nem igy kering-e
25   30     |          tükör, amelyben~Magadat oly kedvtelve nézted...~ 1895 ~