Poem,  Strophe

 1    1,  1 |           volt egy szép viharod,~Hol olly dicsőn halhattál volna
 2    3     |      Ábrándjaim holdvilága tölt.~Hol hozzám minden bokor alól~
 3    3     |       tölt el szép gyermekkorom,~Hol mi éretlen s tilos vala,~
 4    3     |        fölöstökömöt.~ Ott a rét, hol forró nap alatt~Estig öldöstem
 5    4     |  örökzöld,~Ringató fenyőbokorba,~Hol fölöttem tölgycsoportnak~
 6    4     |        Költőnek, ki egyaránt élt~Hol a földön, hol az égben,~
 7    4     |       egyaránt élt~Hol a földön, hol az égben,~Volna-e szebb
 8    7,  15|       Égett fádnak egy zöld ága,~Hol egy madár eldalolja:~Átkozott
 9    7,  25|     szemed van,~Hogy nappal van, hol az ragyog;~Még a lelkemben
10    7,  32|       Aztán, nem tudni merről és hol,~Valami régi, régi dal szól,~
11    7,  32|    egykor gyilkos szép szemekbe,~Hol máskor a dölyf lángja égett,~
12    8     | elfeledve,~És eladva az a föld.~ Hol pihennek a nagy ősök,~Kik
13   11,  2 |    Keresve egy-egy szent helyet,~Hol jeltelen temetve van~A számüzött
14   18     |        Vagy magunk előrehajtunk?~Hol vagyunk most, a pokolban?~
15   22     |     viztölcsérben,~Haj rá, neki! hol a pezsgős palack?~Pokolba
16   22     |         szemérem!~Föl a kabinba, hol a szűz ajak?~Nyerít a kéjvágy,
17   23     |   tagadhatatlan -~Ki nagy valál, hol halni kell, a hadban,~Gyöngébbek
18   23     |    Benépesiti a vadon pusztákat,~Hol most rideg tanyák, bitófák
19   23     | Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~Hol most bün, inség férgei bolyongnak,~
20   23     |   Megannyi templommá avatni fel,~Hol messze zúgva a gép orgonája~
21   28     |     igazt lábbal tapossák.~ Itt, hol örjöngő hiúság szörnye~Agyarát
22   28     | bucsuztató imát zengné el:~ Ott, hol a világi lárma elfogy,~Várni