Poem,  Strophe

 1    6     |        a horgony;~Menni kell - Isten veled.~ Utójára most csókollak...~
 2    7,  3 |    kutass, ne nézz lelkembe...~Isten őrizzen meg attól!~Légy
 3    7,  3 |        Szíja el fájó velődet.~ Isten veled, szép sudárfák~Andalító
 4    7,  4 |                      4 ~Ver az isten engem~Mind a két kezével,~
 5    7,  10|       lélekharangja.~Könyörülő Isten,~Könyörülj meg rajta.~ Az
 6    7,  19| Meghalni közétek,~Nem hagyom - isten ments -~Hogy eltemessétek.~
 7    7,  21|   hinni tudnál,~Mondanám, hogy isten áldjon;~De az ugysem hallgat
 8    7,  21|       beteljék legfőbb vágyod?~Isten őrizz! - Én tudom, hogy~
 9    7,  21|      hogy fogna rajtad.~Minden isten meghallgatja~Áldását a haldoklónak.~
10    7,  25| virágban, a harmatban,~Amelyre isten napja süt.~ Mert te vagy
11    7,  29|       bajoknak; - ~Mert magára isten senkit nem hagyott.~ Hallgatom,
12    7,  30|        örökíti kellemed!~ Hogy isten alkotód, ki benned~Fölülmulá
13    8     |        S mi is alszunk, boldog Isten!~Akkor aztán késő minden -~
14   14     |     égig érek,~S uram bocsá! - isten vagyok!~ Enyim e szép világ,
15   14     |    Elbujhattok mind, bujjatok!~Isten jósága, bölcsessége~Az én
16   17     |        se több, se kevesebb,~S isten se törli azt le végkép,~
17   20     |         Meztelen vagy, mint az isten,~Kinek testét eszik itten,~
18   23     |      babonázva,~Vagy alkotását Isten meggyalázza?~Urrá leszen,
19   28     |     Hallgatózva, mit beszél az Isten~Suttogó szellőben, illatárban...~-